Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-30 / 44. szám
Sátoralj aujhely, 190 Május 3d 44 (4749.) i évfolyam. Megjelen hetenkint kétsz sí szerdán és szombaton este. tési ára: róna, félévre 5 kor Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adónk vissza. Nyilttérbon minden garmond sor 30 fill. Z/EMPLEN POLITIKAI HÍRLAP. BHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmnnkatárs. negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 üli. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetiikkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Gróf Andrássy Gyula a közegészségügyért. — május 30. Nagyfontosságu uj törvény lép életbe rövidesen. Most mutatta be ennek tervezetét gróf Andrássy Gyula belügyminiszter a képviselőházkoz. A belügyminiszter e hatalmas munkálata valóban nagy lépést jelent. Tagadhatlan, hogy az 1876. évi XIV. t.-c. megalkotásával is megelőztünk sok nyugati államot, azonban a társadalmi és életviszonyok átalakulása ma már tarthatatlanná tette ezt a törvényt. A lefolyt három évtized tapasztalatai szükségessé tették a hivatkozott törvénynek gyökeres átalakítását. Feltétlenül jobb lett volna, ha ez a törvény egészben hatályát veszti s kódexünkből kivétetik. Ez azonban az anyag óriási terjedelme miatt egyelőre nem volt lehetséges, a belügyminiszternek tehát arra kellett törekednie, hogy a halasztást nem tűrő kérdések helyes megoldását eszközölhesse. így bár e törvényjavaslat megoldja a legfőbb bajoknak régen kívánt orvoslását egyben feltételezi egy másik, még kiegészítő rész előkészítését is, amely a most érintetlenül maradt kérdések rendezését fogja tárgyalni. A most elkészült tervezet is azonban oly tökéletes egész s oly óriási átalakulásokat szül a közegészségügyi adminisztrációban úgy, mint a gyakorlati életben : hogy a törvényjavaslat csak öregbítheti a gróf Andrássy Gyula és fáradhatlanul közreműködő munkatársa gróf Hadik János államtitkár nagy érdemeit, melyeket belügyeink rendezése terén olyan buzgó munkával elértek. Csak néhány adat felsorolása is meggyőz minket arról, hogy valóban tarthatatlan állapotok javítása van soron. Köztudomású, hogy a lakosság szegénysége miatt a körorvosi állások tisztességesen nem voltak javadalmazhatók, tehát rengeteg területet kellett bevonni, ha egy-egy orvosnak csak 6—800 koronát is akart biztosítani a törvényhatóság. Ennek természetesen az lett a következménye, hogy az orvosok a legjobb akarattal sem láthatták el teendőiket s állásuk sok helyütt csaknem illuzoriussá vált, de még több helyütt pályázó sem akadt a bakteri javadalomnak megfelelő dotációra. Hiszen a jelenleg rendszeresítve levő 1169 körorvosi állás közül a legnagyobbnak évi 5200 korona, a legkisebbnek pedig 180 korona a javadalma. Az átlagos javadalom 1100 korona. Hogy e mellett mit csinál egy 10—20 községbeli körzettel biró orvos, azt nem is merészeljük kérdezni — Nem sokkal kedvezőbb a községi orvosok helyzete sem, akiknél a fizetési átlag szintén csak 1170 korona, de a 484 községi orvos közül 111 még 1000 koronát sem kap, sőt világcsufjára van 10 olyan község, ahol az orvos fizetése 200 koronán alul van. Mindeme képtelen, lehetetlen és az ország erejét, vérét pusztító állapotokon óhajt és fog segíteni a belügyminiszter uj törvényjavaslata, mely a községi és körorvosok fizetését 1600 kor. minimumban állapítja meg, szolgálati időnek megfelelő korpótlékkal s amely javadalmukat ezután az állam fizeti. Rendezi egyben a javaslat az orvosok lakásviszonyait is. Vagy tisztességes lakást, vagy megfelelő lakpénzt biztosit számukra. így aztán lehetővé válik, hogy számos fiatal, törekvő orvos, aki nehéz küzdelmek árán volt képes tanulmányait befejezni, í m réz ,a nélkülözés elé, de exisztenciáját már a kezdő fizetés is biztosítván, az orvosoknak a városokba való tömeges tódulása megszűnik s a vidék közegészség ügye kellő védelemben ré- szesülend. Rendkívül nagy előny és nagy tehermentesítés a községekre nézve is ez a törvényjavaslat ; mert a községeké^ egyedül a lakáspénz és fuvar- költségek fogják terhelni, mig a személyi kiadások teljesen az államra hárulnak. Ahol 50—60 tételből áll az adófőkönyv s 300%-os községi adóval küzd a szegény felvidéki lakosság: ott fogják legnagyobb áldásait érezni e nemes eszme megvalóiultának. Aki ismeri Zemplén vármegyében a vidéki viszonyokat s főleg a felvidék siralmas és elhagyott helyzetét a közegészségügy tekintetében, az jóleső érzéssel vesz tudomást erről az újításról, mert az állam erejének növelésére, az ember anyag megbecsülésére lát e törvény- javaslatban egy igazán nagy lépést. Nálunk különösen szükség volt a szóban forgó uj törvény tervezetre. A mi népünknek nagy hasznára vállik Andrássy gróf e humánus müve. — május 30. A József kir. herceg Szanatórium Egyesület évi közgyűlése Budapesten junius hó 14-én lesz megtartva. Ezzel kapcsolatban Meczner Gyulánó, mint a József k>r. herceg Szanatórium Egyesület sátoraljaújhelyi bizottságának elnöke a következőket teszi közzé : A József kir. herceg Szanatórium Egyesület évi közgyűlését Budapesten (Váci-utcai városháza dísztermében) ez évben junius 14-én tartja meg. A közgyűlésre felutazó tagok a m. kir. államvasutakon oda A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Emlékezetből. Á »Zemplén« számára irta: S. Löw Róza. Mint a nap, amely biborpirosan feslik, bontakozik ki az ég alján frissen, mosolygósán, telin, melegen, úgy bontakoztam én ki pufókon bíbor arc cal, jól átaludott, édesen átálmodott éjszaka után fehér ágyamból. Lelkem még az álmok édes igézete alatt ási- tozott és gyomrom már az élet szükségletét, a kávét követelte. Hozták, adták kényeztető szeretettel. Egyetlen gyermeke voltam szüleimnek. Dajkám versenyt rontott rajtam anyámmal. Meg sem botrán- koztak azon, hogy tiz éves leány ingben, szemébe lógó hajjal issza kávéját. Még összecsókoltak, hogy olyan édes ördög vagyok. Az is lehettem. ítéljenek az urak. Az én dolgom, igazat mondani sorban, amint emlékszem. Szó sincs róla, nehéz dolog, mert régen, régen volt. Ugyancsak vissza kell mennem mesz- sze, a fiatal kor ösvénye felé és lábam vén, csoszogós, testem öreg, fáradt, lelkem görnyedt, próbáltatott, de elmém ép és fiatal. Azt küldöm vissza, keressen a gyerekkortól érettkorig terjedő élményeket. Sietve menjen, törje az agyát, lesz érte jutalma; a visszaemlékezés kedves öröme, a bohóságok újbóli élvezése. Mit nem tennék édes közönségemnek, ki szives türelemmel olvassa meséim. Tiz éves voltam, mikor már a legfelsőbb elemi osztály tanítványainak bohóságokban mestere voltam. Fiukkal nem játszottunk. De a fiuk messziről tőlem tanultak merész paj- kosságokat. A rácsos kaput hintának használni, sarkából kitörni, meredek, vékonypénzü létrán a szénás-padlásra kúszni macskaügyességgel. És ott bukfencezni, hogy lenn a fiukat az irigység egye, a vágy ölje utánunk, az nekem kis, kacagtató tréfám volt. Iskolában a leányokat leckéjükre fél óra alatt megtanítani, hogy azt sebtiben elmagolhassák a kisasszonynak és a többi iskolán kívüli időt csupa hasznos, kellemes mulatságokra felhasználni, u. m temetésekre, esketésekre, komédiákba, népünnepekre és mindenféle szenzációs látnivaló alkalmak után járni, az én dolgom volt. Persze csapatostól, mert zászlóm alá, melyen hívogatván, csábítván e jelszavak égtek: Élni, látni, hallani, szívesen csoportosultak leánypajtásim. Mohó lélekkel, pirosló ajakkal lesték indítványaim, égő vágygyal nézve szemembe, melyben ott villogott a pajkosság, a gyermekélet tüze, melynek fénye visszatükröződött pajtásaim vágyteli, ragyogó tekintetében. Mégis szerettek tanítóim, mert tanultam is. Jelesek is ékeskedtek bizonyítványomon. Csak a magaviselet rubrikájába irta oda a kisasszony irigy szemmel, kaján szívvel a kegyetlen elégtelent. Mert őt majmoltam, kézimunkán meséltem, kacagtam, no és négy-öt sor padban a leányokat dolgozni nem engedtem. Csak akkor volt tőlem nyugalmuk, ha a nagy tábla mögött álltam. De onnan is igyekeztem megszokott szerepemet úgy adni, hogy kacaj fakadjon padomban és elfojtott nevetés hozza ki kisasszonyomat pici, kínos flegmájából. Mégis szerettek. Igaz, mondták: fiu-ördög van benne. Vizsgán elsőnek szavaltam, legtöbbet feleltem. A tan- felügyelő előtt velem tüntette tehetségének sikeres eredményét a kisasszony, a tanitóm. Lelkesen, élénk gesztusokkal, hiú vágyban égő szívvel szavaltam magam választotta kuruc költeményeim. Megkönyeztem Hu- nyady Lászlót. Dühös bosszúval emlegettem hóhérjait. Hazafias tüzérze- lemmel dörögtem el „Kont a kemény vitéz “-t. Megsimogatták fejem, megcsókolták arcom, megkérdezték: kié ez ügyes, eleven gyerek? Ujjongva meséltem mindazt otthon, elhallgatva, hogy mellékesen rossz, pajkos, imposztornak tituláltak. Iskolában, vendégségben, játszásban csak bajt, kárt okoztam. Mégis szerettek. Esküvőkön az ifjú pár mellé állottam szorosan. Ott hallgattam a pap szép beszédét. S ha valamelyik cimborám nem értette az erkölcsös szónoklatot, ráförmedtem: De buta vagy 1 Nem érted ? Azt mondja a pap, mostantól örökké szeressétek egymást. Látod ? A vőlegény meg is kezdte. Megcsókolta a párját. Nem láttad? De bamba vagy! Temetéseken ott olvastam koszorúk szalagjain a feliratokat. Megtapogattam a szemfedő alatt lopva a halott kezét, arcát. Olyan szép nyugodt volt. Nem féltem tőle. De miért is? Hiszen szegény, nem tudott bántani. Sírtam a gyászolókkal. Megfigyeltem mindent elevenen, a szemem le nem véve búcsúztató, magasröptű gyászbeszédet tartó püspök, vagy kanonok ajkáról. De csak nagyúri temetéseket, es- ketéseket, ünnepélyeket szerettem. Ott pompa volt elég. Dalárda óne- kelt, zenekar húzott, beszédek hanghogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvósze Minden külföldit felülmúl hazánk természetes _ szénsavas-vizek királya - gyógyvíz, a gyomorégést a mohai AGNES Mi az I rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, gyomorbajosoknak. Olcsóbb Rnrrde Milleniumi nagy éremmel r Gilda. kitüntetve. — Kitűnő asztali, bor- és használata valódi áldás a sz iyr b í Mindenütt kapható! nk mai száma 8 oldal.
