Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-30 / 44. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Május 30.

és vissza szóló, nyolc napi érvénynyel biró, fóláru vasúti jegy váltására jogosító igazolványt kapnak, ha ezért junius 6-áig hozzám fordulnak. Felhívom a Szanatórium Egyesület t. tagjait, hogy minél többen vegyünk részt közgyűlésünkön. A féláru jegy váltására szóló igazolványt azok is megkapják, a kik junius havától iratkoznak be az egyesületbe. Hazafias tisztelettel:

Meczner Gyuláné, bizottsági elnöknő.

i A Tulipán Szövetség — Magyar Védő Egyesület sátoraljaújhelyi fiókjának közgyűlése. Ä Tulipán szövetség — magyar Védő Egyesület sátoraljaújhelyi fiókja folyó évi junius hó 1-én délután 3 órakor a vármegyeháza nagytermében Meczner Gyula főispán elnök és Dókus Gyuláné társelnök elnöklete alatt közgyűlést tart, melyre az egyesület tagjai ez utón is meghivatnak.

Cigánykérdés Magyarországon.

(Irta: Nemes Sándor.

gálszóosi főszolgabíró.

— május 29.

Nincsen kérdés, mely közbiztonsági s közrendészeti szempontból jobban foglalkoztatná most Magyarország illetékes köreit, mint a cigánykérdés; s tény, hogy eme kérdés megoldása egyike a legfontosabbaknak, mert a még mai napig teljes nomád életet élő ezen pár ezer ember polgári, büntető s társadalmi törvényeket teljesen negligálva a legnagyobb mértékben vesoélyezteti a közbiztonságot.

A cigányokat három csoportra oszthatjuk:

1. A már teljesen civilizált cigányokat, kik rendes foglalkozást űznek, teljesen beleszoktak úgy polgári, mint társadalmi szokásainkba. Ezekről természetesen itt szó sincs;

2. a már letelepedett s rendes lakhelylyel — de még nem rendes foglalkozással biró — u. n. „faluvégi cigányok.“ Ezek még szintén sok kívánni valót hagynak hátra, azonban mint a köz- és vagyon biztonságra nem feltétlenül veszélyes egyének, ellen elegendő lenne a fennálló

törvények srigorubb alkalmazása,hogy rendes munkásokká legyenek;

B. A vándor, u. n. oláh cigányok. Ezek az elhagyatottab^ helyek, magános utaink, vagy esetleg felügyelet nélkül hagyott, vagy öreg emberek vagy gyermekek őrzésére bízott falusi s tanyai lakások kémei.

És minél inkább tért':hódit nálunk minden téren, a köznép körében is a magasabb civilizáció, annál szembeötlőbb, hogy létezik országunkban, még ma is pár ezer elszánt, hogy úgy mond'am — vad kalandor — kiknek fékeznetlensége határtalan, s kikkel szemben minden hatóság a közrend, közbéke s közerkölcsiség minden faktora tehetetlenül áll, s kik megvetve minden törvényt, jogot büntetlenül s féktelenül gázolnak át a személy- és vagyonbiztonság szent és kötelező elvén. Egy néptöredék, egy igazi ázsiai horda, mely még ma is a tatárok váratlan beözönlését juttatja eszünkbe a hányszor csak látja őket az ember egy-egy vidéken fel s onnan a képzelhető leggyorsabban eltűnni. Ravasz, furfangos, ügyes s a végső szükségben elszánt és vakmerő e faj s túlkapásaik megszüntetése szerintem a legfontosabb feladata az intéző köröknek. — Miután pedig rendkívüli dolgok csak rendkívüli eszközökkel szüntethetők meg, a kérdés megoldásánál nem találok semmit erélyesnek s ki merem mondani, hogy itt túl kell magunkat tennünk minden humanizmuson s fel kell használni minden megengedett módot, hogy ezen, a XX-ik század szégyenfoltjául tekinthető fajt a társadalmi törvények keretébe beillesszük s megmentsük magunkat ezen örökké rettegett ellenségeink zsarolásaitól s bűntényeitől. Feleslegesnek tartom részletesen elősorolni a körülményeket, melyek ily veszélyessé teszik az oláh cigányt.

Sokkal több oldalról s sokkal avatottabb egyének írták meg azt a számtalan furfangost és, ,ébtmójl_ y, mely által türelmetlenné váltak ezöu egyének, semhogy ezen rövid megjegyzéseim körébe azt felvenni alkalmasnak s szükségesnek tartanám, de kiterjeszkedni óhajtok röviden saját tapasztalataimra, melyeket e' téren észleltem.

Nézzük meg röviden az életmódot, mit ezek állandóan űznek. Egy- egy család, vagy törzs áll néha 40—50 tagból, ezek 3—4, néha 8—10 szeke—n.r-i.mi .H .. n „ .................. i n .

ren élnek, állandó lakóholyük nincs, hanem hol itt-ott ütnek tanyát, többnyire község közelében, de lehetőleg félreeső rejtettebb helyen. Ily helyen megmarad pár * napig vagy esetleg addig, mig a hatóság őket el nem zavarja s ekkor összeszedvén magát tovább, lehetőleg más hatóság területére megy, hogy olt ismét pár napot eltölthessen; miután pedig a cigányok ezen része semmiféle munkát nem v.égez, egész természetes, hogy másból, mint lopásból nem élhet.

Érdekes különben megfigyelni őket, midőn valahol sátort ütnek. Elhelyezkedvén s felütvén sátorukat a velők levő lovakat egyszerűen szabadon eresztik a közeli helyeken legelni s hogy ott a rét, legelő a másé, az őket egyáltalán nem alterálja. Elképzelhető már most, hogy csak ezúton is mennyi kárt szenvednek az egyes birtokosok s hogy tényleg rettegik őket, mutatja az, hogy mig különösen egy kisgazda — ha egy idegen ló csak keresztül megy vetésén, azonnal becsülteti a kárt s panaszt tesz, — nem tudok reá még esetet, hogy a lakosok mertek volna közbelépni erélyesen ott, hol egy ilyen 8-ió szekérre való cigánycsapat lovait -2—3 nap is legeltette. Eddig azonban még csak a csapat lóállománya van eltartva. Mily kárt okoz azonban e csapat a környéken az által, hogy saját élelmiszerét megszerezze munka nélkül.

Rendes szokásuk, hogy midőn a munkásnép külön munkával lévén elfoglalva, a falu összes házainak őrizete elaggott, már erőtlen asszonyokra vagy kis gyermekekre van bízva, ilyenkor seregestől lepik el a falut s házról-házra járva hol koldulás, hol jóslás ürügye alatt megjelenvén, minden elemelhető dolgot elvisznek s miután ha szép szóra alamizsnát nem kapnak, oly erőszakosan lépnek fel, hogy az otthon maradottak nem hogy ellenálld igye- . kénének nokik, hanem iparkodnak önmagukat megvédeni s mindent a mit kérnek odaadni s igy csaknem megzsarolva a községet, mire a me zőn szerte dolgozó emberek közt a cigányjárásnak hire jár: a csapat sátrát felszedve, hihetetlen gyorsan úgy eltűnik a környékről, hogy 1—2 óra múlva nyomukat nem lehet találni.

(Folyt, köv.)

fagyosan hideg volt, mint a jégcsap. Miért, csak ma tudom. Lelke, vére, tüze szivébe tolult. Akkor .gyerekésszel boszantott, hogy fázik. Én meggyűlnék, ha igy ünnepelnének. Egy egész város I Egy világ I Arcom égett a látottak, a hallottak fölötti izgalmamban és ő halálsápadt volt. Tán győzedelmének bizonytalanságától fázott ? Hazamenet ujságolásomat tetszéssel fogadták. Lelkemben valami tarka, hangos, nyughatatlan világ élt. Nagy álmok, vágyak, szép fényességek tündérvilága és azt akarták, csendesen akkurátusán üljék, négy- szögletesre horgoljam munkámon a krekát. Széjjel húztam, kinyújtottam, eltéptem és összebogoztam. Állva dolgoztam, közben mesélgetve cimboráimnak. Bejelentettem a legújabb falragaszokon hirdetett, kilátásba helyezett mulatságokat, látványosságokat. Leányok ! — kiáltám lelkesedve, ha a kisasszony pillanatokra kiment. A kaszinó erkélyén a püspök fogja búcsú beszédét tartani. A megyeházán holnap nagy ünnepély lesz. Előtte fáklyás zene, utána bankett. A „tüz- oltó-kert“-ben zenés mulatság, a Ka- zinczy-utcán nagy parádé. Az uj követ fog beszélni. Készítik már az emelvényt. A „Vörös ökör“-ben cirkusz van. Melyiket akarjátok látni?

Hirtelen zárult le ajkam. A kisasszony ráncigáit meg, mordult reám :

VÁRMEGYE ÉS VAROS

)( Kinevezés. Meczner Gyula főispán dr. Rácz Miksa homonnai járásorvost tiszteletbeli vármegyei főorvossá kinevezte.

)( Államsegély tüzkárosultaknak.

Meczner Gyula főispán előterjesztésére a belügyminiszter az abarai tüzkárosultaknak 1000 korona államsegélyt utalványozott.

)(A közigazgatási bizottság ülése.

Zemplén vármegye közigazgatási bizottsága rendszerint minden hó második hétfőjén tartja meg rendes havi üléseit. Junius hó második hétfőjo azonban pünkösd II. napjára esvén, a bizottságnak f. évi január 13-án kelt határozata értelmében Dókus Gyula alispán körlevélileg értesítette a bizottsági tagokat, hogy a junius havi ülés 11-én (csütörtökön) lesz megtartva.

)( Kereseti adó kivetési tárgyalások. A Sátoraljaújhely rend. tan.

város közönségére vonatkozó III. o. kereseti adó kivetési tárgyalások jun. hó 4-én veszik-kezdetüket Sátoraljaújhelyben, a városháza tanácstermében. Az érdekeltek foglalkozásaik szerinti betüsorrendben lesznek megidézve a tárgyalások folyamán.

)( Sátoraljaújhely s nem Sátoraljaújhely. A m. kir. belügyminiszter tudvalevőleg elrendelte a helységnevek szabatos kiírásának meghatározását s az igy megállapított szabatos kiírási módnak a hivatalos pecsétnyomókon való használatát. Ezzel kapcsolatban Dókus Gyula alispán legújabban elrendelte a megállapított kiírási móddal ollontéles és szabály- ellenes bélyegzők s pecsótnyomók bevonását. így Sátoraljaújhely rend. tan. város hivatalaiban az összes pecsétnyomók s hivatali bélyegzők be fognak vonatni, hogy olyan uj bélyegzők vétessenek alkalmazásba, melyek az újonnan megállapított kiírási mód szerint rögzítik meg a város nevét. Ezek szerint már legközelebb a hivatalos pecséteken Sátoraljaújhely város neve hosszú „u“ betűvel lesz írva, igy: Sátoraljaújhely.

)( Hivatalos órák a városnál.

Sátoraljaújhely város polgármestere tudatja a közönséggel, hogy f. évi junius 1-től kezdődőleg további intézNi, mily piszkos a munkád. Nem haladsz vele te, ingyenélő I Nem hatott szivemig. Otthon is mondták: Mi lesz belőled? Úri asszony — feleltem — mint a szomszédnőnk, ki urával a megyeházi ani batyubálokra jár. Élni fogok Mancikám — csókoltam le zsémbelését dajkám ráncos arcáról. — Ki váltig dörmögte : Csak legyen miből 1 Az apja tanár, az anyja nem takarékoskodik, gróf el nem veszi, mi lesz vele? akkor nem értettem Manci gondterhelt, bus arc- kifejezését, bezzeg ma ?

Rózsás gyerekmámorban, rózsafelhős, derűs gyermek-reményekben úsztam. Csókban, ölelésben, tanulásban, játszásban telt életem legszebb ideje, édes gyermekkorom. És nyomukban jött észrevétlen a virágzó, serdülő leánykor. A delelőre járó napfényes idő. A napsugárral teli ifjúság. A színes leányálmok, tüzes ábrándok fénykora.

Tizenhét éves lettem. Édes szüleim nagy társaságot fogadtak, mulatságokat rendeztek, úri házat vezettek kedvemért. Ruháimat hosz- szabbra, ékesebbre varrták. És nekem perfektül kellett zongoráznom, pedig perfektül csak mulatni szerettem. — Ügy akartam volna, hogy majálisnak, zsurnak, bálnak, műkedvelői előadásnak sohse legyen vége. Ha fiuk körülzsongtak, resteltem kurta szókKassai lóversenyek junius hó 7-én és 8-án.

zottak szépen és én mind e benyomásokat kicsi, rajongó szivemben hordtam a nyitott sírig, hova a fényes koporsót betették. Tetejére, ha előkelő katona-halott, kardot, sisakot s a többi szép magasztos eszközeit bátor férfi léleknek keresztbe rakva. Tetemeit, mely jövője ambícióját, reményét, buját rejtette, virágözönnel befedve annak, ki sírjában a fenti gyászos zajról, méltatásról mit sem tudott. Ha otthon a hallottakat, látottakat forró lelkesedéssel, színesen meséltem, rákacagtak: Hol járt megint az ördög?

Színészeknek én segítettem festett, zöld virányos deszkafalakkal, színes gyöngyös, bogiáros, csörgős ruháikkal, rémsok festékeikkel be- hurcolkodni. És sósperecet hozni a magam uzsonnapénzéből megtoldva, mert igen szegények voltak ezek az előre küldött kardalosnék, bohócok. A primadonna csak később jött, mikor a tákolmány készen várta. No meg az ünneplése. Akkor is jelen voltam. Hajh, milyen fáklyászenót kisértem 1 Mily lelkes, szives beszédeket hallottam 1 A nagy urak: főispán, alispán, szolgabiró, megyék fö- urai hozták rangosán, díszes hintón. Édes ígéretekkel, nagy ünnepléssel fogadták, kezeit csókolták. Kezeikkel, szavaikkal emelték. Gyönyörűen, fényesen ünnepelték. A sok buta gyerek bámulta. Mi, egy pár, jó, ügyes cimbora irigyeltük : Milyen boldog ! Hogy húzzák kocsiját diákok lovak helyett! Hogy hajlmm^k előtte nagy urak 1 S minket alWHolába taszi- gálnak!

Másnap egyikünk sem tudta leckéjét. Dicsőségről, ünneplésről, fényességekről, úri mámorokról álmodoztunk.

Végignéztünk képviselő választásokat. ünnepelt hires férfiakat fáklyászenével kisértünk. Ott is szorosan a nagy, fénylő szemű, hangosan szónokló, magas polcra vágyó követ mellett állottam. Ki iró, költő is volt. Később még híresebb lett. De az később volt. Ne kapkodjunk. Az idő sem kapkodva múlott. Lassan, néha szépen, döcögősen, mint szokott az élet.

Belestem a hazafiságra buzdító férfi leikébe és az nem lökte félre a bámészkodó kis leányt. Belemerültem lelkes, tüzes szemébe és csodálva láttam, mint tárja karjait fehér kezével a nép felé intve. Mint szónokol ajka, szive, teste-lelke minden szála. A nép pedig harsog fülsiketitően óljent, dicsőséget, fényes jövőt: férfi álmok megvalósulását.

Emberkarok kapják le pehely gyanánt az emelvényről az erős embert és viszik magasba emelve vállon. Kezem titkon érintette az övét,