Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-23 / 42. szám

Sátoraljaújhely, 1903. Május 23. 42. (4747.) Harminchatoaik évfolyam. l. Jl ----------------<L.W.A^*ysA^A~^!k~------------------------------­Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem aánnk vissza. Nyiltíérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő. főmnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. A mostohák. — május 23. Mindenkire gondolt már az úgynevezett „sorsunkat intéző böl- cseség“, vagyis az államhata­lom, csak a legkisebbeket hagyta még rendezetlen viszonyok közt. A községi elöljáróságokat s itt is főleg a községi, vagy kör­jegyzőket értjük, noha nem vi­tatható el az sem, hogy a faluk bírái számtalan helyütt többet és igazán önzetlenebbül dolgoznak a közérdekért, mmt igen sok szinekurás, — de elvégre is a falusi bírákat állami tisztvise­lőkké még igen sokára fogják tehetni a mi viszonyaink, tehát egyelőre főként a jegyzőkről fo­gunk szólani. Az alkalmat pedig az a kö­rülmény adja meg erre, hogy a képviselőházban pár nap előtt szóvátétetett — és pedig durva keretben — az, hogy a község­háza sápoló intézet, ahol főleg a jegyzők híznak s törvény elle­nére szednek dijakat az ő jogi tanácsukra vagy Írásbeli munká­jukra szorult felektől. A jegyzők e^en irányuló eme támadás mily lelkiismeretlen és alaptalan, ép oly igazságtalan is. Már számtalanszor mondottuk, hogy igen sok esetben beleavat­koznak a zöld asztalnál ülők a külső életben foglalatoskodó em­A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Utinaplómból. A »Zemplén számára irta: Mok Forcnciié. Swincmünde, 907. IX. Mély álomba merült a császár találkozás bűbájos fürdőhelye. — A Balti tenger is aludt; azt a csöndes mély álmát aludta, mely a nagy vi­harokat szokta megelőzni. Hajnalban sűrű ágyubömbölés reszketteite meg szobám falait. Ez a muzsikaszó egy kicsit ismeretlen volt még előttem s eleinte azt hittem egy kis próba- háborút rögtönöznek itt e békés ten gerparton s kíváncsian dugtam ki fejem a sablonos, németizlésü sárga- ablakfügönyön. Kövér házi asszonyom büszke mosolygással világosított fel': „Die Etna ist hier“. — Etna ? — gondoltam magam­ban még álmosan, lustán. Ha jól em­lékszem, valahol ilyen nevű tüzet­prüszkölő hegy van: csudanép lehet ez a német, hogy idehozatja azt a hegyet egy kis vizparti tűzijáték ren­dezésére . . . messzi Siciliából! . . . Az álom mégis végleg kiröppent szemeimből, midőn egy újabb ágyu- szó gyorsabb dobogásba hozta szive­met. Itt az Etna ? Jó, hát nézzük berek viszonyainak mérlegelé­sébe, majd javítási törekvések­kel állanak elő olyan mezőkön, amelyeken maguk sem jártak még soha. Akárhány helytelen törvény, rendelet vagy döntvény épült fel úgy, hogy annak al­kotói a tárgyat és a viszonyo­kat kellően s közelebbről és ki­merítően nem ismerték. Csak hallottak róla valamit és már autentikusaknak vélték magukat a reform munkára. Ez pedig a közéletben boszulja meg magát, amint megboszulná például az a képtelen indítvány is, ha törvény- nyé válhatna, hogy a jegyzők tiltassanak el mindenféle magán munkálatok végzésétől, amelyek­ért jogosan követelnek az azzal őket megbízott felektől magán- dijazást. Jog szerint ugyanis a községi elöljáró, tehát a jegyző sem köteles például telekkönyvi ren­dezéseket, átiratokat, katonai rek­lamációkat, becsléseket, meg számtalan, — az élet legelemibb oldalához tartozó munkálatokat úgy végezni, hogy arra őt a fél egyszerűen utasíthassa s ezen munkáját külön ne honorálja. Maga a jogfejlődés folyamata bizonyít ezen a téren az elöl­járók mellett, mert amilyen bi­zonyos, hogy a jegyzők magán munkálkodásának szükségességét a kényszer helyzet teremtette meg, meg 1 — lelkesültem én is s nehány perc alatt már kint voltunk a ten­gerparton. Egy sürü emberáradat kellő közepébe jutottam, ez vitt előre engem, nem is kellett fárasztanom magam. Végre megláttuk az „Etnáf*, egy hatalmas, acélfalu olasz hadihajót, mely méltóságosan nyugodott a kes­keny kikötőben mint egy hatalmas felhő az égcsikon. Négy heti tengeri ut után idejött pihenni, üdülni, mint egy fáradt vándor a hegyipatakhoz letelepszik. Kisebb-nagyobb cirkálók, öblös személyszállító hajók, magán jaktok, motorcsónakok, bárkák és vi­torlások úgy vették körül a büszke óriást, mint Gullivert a törpék orszá­gában a kicsi kis benszülöttek. S az óriás még lihegett, még prüszkölt, hatalmas mellét csapdosták a hullá­mok, öblös kürtői öntötték a füstöt a gyönyörű szeptemberi virradatba. „Nápolyi látni és meghalni“ mon­dást variálva, feltettem magamban: Az „Etnát“ megnézem és erről az ismerkedésről reíerálok majdan, régi, kedves lapomnak, a „Zemplénének. Egy matróz közelébe furakodva, egy mái ka segélyével megtudtam, hogy a reggeli órákban a hajóparancs- nok üdvözlésére kijön a polgármes­ter, az ezredparancsnok és az olasz conzulatusság tisztikara. Egy másik olyan bizonyos hogy ez mind a mai napig meg nem szűnt. A városok­tól nagy távolban fekvő faluk lakossága mint egyetlen értel­mes, Írástudó emberre volt utalva a jegyző személyében s a szá­zadok hosszú sorozata szankcio­nálta azt, hogy mindenkinek megkell adni a magáét. Már a legerősebb bizonyíték akkor szól mellettük, midőn a vármegyék az egész országban szabályren­deleteket alkottak a jegyzők privát munkáinak díjazása tár­gyában, tehát hivatalosan, a leg­illetékesebb közigazgatási fak­tor elismerte, hogy szerzett jogok épségben tartásáról van szó. Másik fontos jogi argumen­tum a jegyzők érdekében az 1904. évi XI. t. c. mely kife­jezetten elismeri, törvénytárunkba már beiktatja a jegyzők szóban- levő érdekvédelmét, De hogy mennyire fontos a községi jegyző állása, mily sokat határoz ez, — a közigazgatás kicsiny kereke az óriási gépezet­ben, — csak egy példát hozunk fel. Akinek ideje és e’kalma van, végig hallgathatja a községek adóügyi — most folyó tárgyalásait. A jegyzőnek erkölcsi súlya talán soha sem tűnik föl élénkebben, mint itt, úgy hogy nekünk ren­dezett tanácsú vagy törvény- hatósági városokban lakó pol­gároknak szinte irigykedni van márka már azt is elárulta nekem, ha a hajóparancsnok elhagyja acélbiro­dalmát a „szárazföldi publikumot“ felengedik a hajó megtekintésére. Végignéztem azt a bemutatko­zási ceremóniát, melynél nevetsége­sebbet sohsem láttam. A vendég és a házigazda nem értették meg egy­mást. A swinemündei polgármestér és ezredparancsnok sovinizmusból meg nem tanulta az olasz nyelvet, s a rőthaju, keskeny mellű, de erősen de­korált hajóparanesnok feleslegesnek találta, hogy ropogtassa a der-die-das-t; a consul kényes helyzetében az angol nyelvvel próbálkozott, végre kölcsö- n sen dadogtak, bókoltak s a városi diszhintó oldotta meg a bemutatko­zás gordiusi csomóját, midőn öblös belsejébe fogadta az olasz hadihajó urát és kíséretét. A schlagwortos bemutatkozás komikumán győztes lett az interna- ciónális publikum mohó kíváncsisága. Mint a mókusok a fatetejére, oly vi­dáman, fürgén kapaszkodtunk fel a feljárón a páneélhajó belsejébe. Vég­telenül kedves kép tárul elém. A barnabőrü, izzó szemű olasz ifjak, tengerészeti akadémikusok, úgy kö­rülvették a lenhaju, hamvas arcú né­met, norvég, meg svéd leányok és asszonyokat, mint a méhek a virá­gokat. Mint társaságbeli nők, mind kedvünk azért: hogy a mi érde­künkben úgy, olyan lelkiismeretes és a valóságot teljesen fedő információt senki sem adhat, mint adnak a falusiak érdek- védelmében az ő elöljáróik. A mi polgármesterünk vagy jegy­zőink nem ismerik úgy a mi magán viszonyainkat és anyagi helyzetünket. A faluk jegyzői ismerik minden egyes adózónak a teljesítési képességét s nyugodt lelkiismerettel, de kimerítően és az igazsághoz hiven is adják meg az információkat. Ezek a kis kerekek az állami nagy közigazgatás gépezetében, oly hasznos és oly nagy munkát végeznek, hogy méltók arra, miszerint ne sajnálja tőlük senki a magánügyletek esetleges és úgyis sovány dijait. Mostoha gyermeke a községi elöljáró az államnak és községnek, köznek és társadalomnak egyaránt. A falusi biró kezében meglátják a rédiáért kapott 3 krajcárt, a jegyzőtől sajnálják egy bizonyít­vány kiállításának 50 krajcárnyi honoráriumát, és pedig többnyire azok, akik az életet nem a maga természetességében : de csak festve látják. A magyar képviselőház el­nöke fényes erkölcsi elégtételt szolgáltatott a közigazgatási gé­pezet kicsiny közegeinek. Jól tette. — Nem szabad mostohán tudtak vagy angolul, vagy franciául s viszont az akadémikusok, hajó­tisztek perfect angolul, ha olasz zászló alatt szolgálnak is- Megfigyeltem egy nyúlánk dán leányt: egy karcsú ágyucsövére támaszkodva, pajtáskodó bizalmassággal nézett egy sápadt olasz fiú tüzes szemébe és kérte: magyarázza meg ennek az ágyúnak a szerkezetét, érdekli a technika s különösen a hadászati technika. Áz ifjú egyik műszót a másik után hasz­nálta, terjedelmes előadást tartott az ágyú szerkezetéről, a lövés sebessé­géről és erejéről. A leány mosolyogva hallgatta s a legfolyékonyabb elő­adást megzavarva, kedves hízelgéssel monda: — Ugye eljön a réunióra, szeretnék magával táncolni, olasz férfivel még sohasem táncoltam. Az ifjú egyszerre elképedt, majd serkedő bajuszát megsimitva, elragadtatott pillantással szólt „mia cara signo- rina“ és mélyen meghajolt. Ez a „mia cara“ oly édesen, oly hízelgőén hangzott, hogy önkénytelenül eszembe jutott az a velencei éjszakám, mikor a „Grande canal“-on gondolázva, ál­modozva hallgattam a gondolások édes-bűvös szerenádjait. Gsupa mu­zsika az olasz szó, behat a lélekbe, megdobbantja szivünket. Ezt érezhette az a dán leányka is, mert hirtelen elpirulva félrefordult Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai forrást, ha gyomor-, bél-és légcsőhuruttal szabadulni akarunk., forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha átvágyhiány és emésztési zavarok állanak be forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó saványuviz ; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségektől Is, mint typhus, cholera, megkiméltettek azok, a kik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Ágnes-vizzel éltek Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhese, nagyobb vidéki városokban lerakatok szervez- lázári VpOt" Knrxfi7 I ettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete Ingyen kapkató. A forráskezelőség. — Kaphó minden füszerüzl etben és elsőrangú vendéglőben. 1VCUVC11 UU1 Víz. i Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents