Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-20 / 41. szám
Sátoraljaújhely, 1908. Május 20. 41 (4746.) Harminchatodig évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Njiltlérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Az uj bor-törvény. — május 19. Május 21-én délután értekezlet lesz a földművelésügyi minisztériumban, amely értekezletre a legelsőrendü szakembereket 'hívta meg a nevezett kormány öly célból: hogy mégegyszer felülvizsgálják azon törvényjavaslatot, melyet Darányi Ignác miniszter rövidesen benyújt a képviselőház elé s amely törvény- javaslat az eddig érvényben volt 1893. évi XXIII. t. c. hatályon kívül helyezésével, sokkal egészségesebb alapokra van hivatva fektetni hazánk borkereskedelmi, kezelési él védelmi ügyét. Minket a javaslat főként s közelebbről érdekel. Külön fejezet is foglalkozik velünk. A borok királyának szülőföldje, a Hegyalja, őt megillető elbánásban, tiszteletben és külön védelemben részesül a javaslat kereteiben. Folyománya pedig ez ama számtalan panasznak és felszólalásnak, melyekből annak ide jén mi is kivettük a magunk részét s amely felszólalásnak a jelen kormány nagyérdemű földművelésügyi miniszterének jóakaratán nem is szenvedtek hajótörést, de kellő gyümölcsöt termettek. Darányinak Hegyaljánk iránti nagy jóindulatát már abból az időből ismerjük és tiszteljük, mikor ő 1896-ban itt járva s a legilletékesebb tényezőket meghallgatva, az igazságügyi kormánnyal egyetértőleg kieszközölte szőlőinknek rabmunkaerővel való rekonstruálását. Azok a milliók, melyek azóta hegyeinkben a végzett munka s tőkebefektetés utján feküsznek, amidőn nemzeti közvagyont képeznek, egyben megőrökitik azoknak emlékezetét, akik jóakaratu támogatásukkal s az államhatalom segélyével e milliók megszerzését lehetővé tették. A most benyújtandó törvény- tervezet, melynek felülbirálatára az előljelzett napon vármegyénk vezető emberei közül többen megfognak jelenni a miniszter meghivása alapján, a következő címet viseli: „Törvényjavaslat a borhamisításnak és hamisított bor forgalomba hozatalának tilal- mazásáról“, — 18 nyomtatott oldalon VI. fejezetet s 64 §-t tartalmaz. Specialiter Hegyaljánkra vonatkozik belőle a JT. fejezet 16—28. §-a, mely teljes és tökéletes védelme a hegyaljai borvidéknek s e vidék közönségének. A mostani felülvizsgáló tárgyalás mégegyszer alkalmat ad a kérdés megvitatására s ha ne talán hiányos volna a javaslat szövege, megadják az ankétre felutazók a szükséges felvilágosításokat, amelyekről különben teljes elismeréssel és megnyugvással szól a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület borászati szakosztályának városunkban f. hó 15-én tartott üléséből kelt határozata, amely szerint a törvénytervezetet mindenekben helyesnek s a Hegyalja érdekvédelmében állónak jelzi, mindösz- sze a 18. §. 2. pontjához fűz csekélyebb módosítást. Valahára eljutottunk tehát egy régen kért, zaklatott, követelt újításhoz. Nem lesz a Hegyalja mostoha gyermeke a világ s főleg Magyarország bortermő vidékének. Vágyak nyernek kielégítést, remények és jogos óhajok mennek teljesedésbe. A törvénytervezet végső felülbírálása céljából felutaznak Meczner Gyula főispán, Dókus Gyula alispán, dr. Molnár Béla a gazdasági egyesület borászati szakosztályának határozata alapján (miniszteri meghívás alapján is) Thuránszky László főjegyző szakosztályi elnök. Nyugodtan várjuk most már a fejleményeket; a kizsákmányolt, elhagyatott Hegyalja végre megleli az őt méltán megillető védelmet és előkelő helyet. Fel kell még jegyeznünk, hogy a borászati szakosztály máj. 15-iki üléséből táviratilag üdvözölte a törvénytervezet elkészülte alkalmából Darányi Ignác minisztert s Mezőssy Béla államtitkárt, valamint Dobokay Lajos és Ló- nyay Ferenc miniszteri tanácsosokat. A miniszter személyesen fejezte ki köszönetét — egyik vármegyénkben képviselő utján — a szakosztálynak, Mezőssy államtitkár és az említett miniszteri tanácsosok pedig meleghangú sürgöny választ küldöttek. — május 20. Adókivetési tárgyalások. Az 1908 — 1910. évekre szóló III. o. kereseti adók tárgyalásai ma, május 20-án kezdődtek meg a sátoraljaújhelyi kir. adóhivatal kerületben. A tárgya'ások naponta d. e. 9 órakor kezdődnek a városház tanácstermében. Bizottsági elnök Képes Gyu'n, helyettese és rendes bizottsági tag dr. Kossuth János, rendes tagok továbbá dr. Nyo- márkay Ödön és Héricz Sándor. Előadó dr. Kvirsfeld László kir. p. ü. titkár, jegyző Czagány Ferenc. A megállapított sorrend a következő : május 20: a bodzásujlaki körjegyzőséghez tartozó összes községek; — május 21: a hercegkuti és legenyei körjegyzőség községei; — május 22; a ladamóci körjegyzőség és Tiszaka- rád község ; — május 23 : a Sátoraljaújhely vidéki körjegyzőség községei ; — május 25: a bodrogszerda- helyi és mikóházai körjegyzőség; — május 26: a magyarsasi és vajdácskái körjegyzőség; — május 29; a velej- tei és nagykázméri körjegyzőség; — junius 1. 2. 3. Sárospatak nagyközség s junius 4-tői kezdődőleg Sátoraljaújhely város. — Saját érdekükben figyelmeztetjük az adózókat, hogy a tárgyalásokon jelenjenek meg és tekintettel főként arra, hogy ez az adókivetés 3 évre szól, érdekeik megvédésére, törekedjenek. Furcsaságok. — Még egyszer a Kossuth-szobor ügye. — — május 18. Laptársunk a „Felsőmagyaror- szági Hírlap“ f. évi május 16-án megjelent számában „Andrássy Gyula gróf és a Kossuth szobor“ cim alatt az április 30-án megtartott közgyűlés lefolyására, illetve a Kossuth-szobor elhelyezésére vonatkozólag egy cselfogást előre bocsátva közli Matolai Etele, Bajusz József^dr. Kossuth János, dr. Búza Barna és dr. Székely Albert urak felebbezését, melyet a a szobor elhelyezés tárgyában hozott határozat ellen benyújtottak. Az alkalmazott cselfogás abban nyer kifejezést, hogy az ügygyei nagy diplomatizálással kapcsolatba hozza Andrássy Gyula gr. belügyminiszter urat is, azon alapos reményben, hogy a felebbezett határozatot meg fogja semmisíteni és hogy erre mintegy előre lefoglalhassák, előre bocsátja, hogy suba alatt azon hirt terjesztették, hogy Andrássy Gyula grófnak volna az óhaja, hogy a Kossuth-szobor ne kerüljön a vármegyeház elé, mert az rossz vért szülne Bécsben. De már azt nem látta jónak közölni, hogy ezt az „érdekes“ hirt kik terjesztették ? Pedig ez lett volna a valóban érdekes. — Mi példának okáért hallottuk, hogy ezt a hirt Sátoraljaújhelyben dr. Kossuth János ur terjesztette, mindaddig, mig illetékes helyen „meggyőződést szereztek arról, hogy ez a hir hitvány rágalom“ ; megerősítve még azzal is, hogy ilyet el sem tűrne Andrássy, mert hiszen ép most van szóba, hogy egész pártjával belépjen a függetlenségi pártba. Mi úgy tudjuk, hogy dr. Kossuth János ur — ki a koalíciónak és különösen Kossuth Ferencnek különös nagy barátja — épen akkor, midőn hiteles helyen nyerte az „érdekes“ hírnek alaptalanságát s egyszersmind azon biztosítást, hogy Andrássy Gyula gr. az ügy ezen állásáról absolute egy szót sem tud, egyszersmind azon kérdés és kérés is lett dr. Kossuth János úrhoz intézve, hogy legyen hát már most szives ő megmondani azt, hogy kitől hallotta ezen „érdekes“ s a koalíció megbontására minden még oly kicsiséget is felhasználni megkísérlő darabontok politikájába beillő hirt? mire dr. Kossuth János ur azt felelte, hogy ő Budapesten igen tekintélyes helyen hallotta, de azt hogy kitől, megnevezni nem akarta; s ime most kisül, hogy a felebbezés jó meg- ágyalása végett kitünően lehet felhasználni az „érdekes“ hirt azon reményben, hogy ez az „érdekes“ hir majd *1 elkölti a belügyminiszter ur figyelmét, vagy érzékenységét s a vármegyei határozat megsemmisítésére hangolja. No hát az ilyen csel vetés még a darabont politikában is csúnya volna. Aki még ma is úgy képes gondolkodni, hogy a szobor elhelyezését politikai tekintetek irányoznák, az két évet csakugyan átaludott. Magát a felebbezést illetőleg a tárgyilagos igazsághoz képest néhány észrevételt teszünk. Tudni kell azt, hogy a Kossuth- szobor dolga már másfél tized óv óta húzódik; hogy a vármegye közönsége már ezelőtt nyolc évvel Bóna József akadémiai szobrász javaslatára is a szobor elhelyezésére a napipiac teret jelölte ki; majd a közbejött párttaktikázások után az ugyancsak most is felebbező urak erőltetésének dacára két Ízben tagadta meg a zempléni vitézek emlékének lebontását, mint a vármegye történelméhez és kegyeletéhez méltatlan kívánságot, hogy később a darabont korszak beköszöntővel utolsó közgyűlésén váratlanul tett indítványra kimondja, miszerint a szobrot az insurgens emlék helyén állíttatja fel és azt lebontatva a város más részében helyezi el, minekfolytán a szobor-bizottság a pályázatot az insurges emlék helyére elhelyezendőleg kiírván, a beérkezett 12 pályaművet 1905/6. telén elbírálta s Gárdos és Barcza szobrászokat a kivitellel meg is bízta, mig végre 1906. ápr. 19-ón tartott vármegyei közgyűlésen uj vármegyeház építését határozván el, egyszersmind minden előbbi határozataival ellentétben a szobrot az építendő uj vármegyeház előtt határozta felállítani. Az uj megyeház azonban nem épült, miután a vármegye előkészítő intézkedései jóváhagyást nem nyertek s ennek folytán a szobor ügye ismét csak további 2 évet veszített. A vármegyeház építésére vonatkozó rendelet, egyszersmind a Kossuth-szobor bizottság elnökének azon jelentése, melyben a szoborügyDek elvégre valahára való elintézésétany- nyival inkább szorgalmazza, mert a szerződésileg kötelezve lévő művész urak a dolgot már türelmetlenül sürgetik s esetleg a vármegye annak is kitéve lehet, hogy be fogják perelni, az alispán által a vármegye folyó évi ápr. 30-iki közgyűlésének napirendjére tűzetvén ki: a vármegye főispánja szükségesnek látta ily nagy fontosságú kérdéseknek a közgyűlés előtt való beható megtanácskozását és lehetőleg közismeretüvé tételét, hogy minden bizottsági tag kellő ismerettel, megfontoltan adhassa le szavazatát. E végből előzetesen megbeszélte a dolgot a vármegye alispánjával, főügyészével, a szobor bizottság elnökével s megbeszélte ismételten, különösen dr. Búza Barna országgyűlési képviselő úrral s mindannyioknak hozzájárulásával f. évi április hó 23-ára értekezletre hívta meg a vármegye összes bizottsági tagjait s az ugyanakkor megjelent mintegy 160 bizottsági tag közül csupán Matolai Etele volt egyetlen egy, a ki a mellett szólalt fel, hogy a szobor a vármegyeház előtt állíttassák fel és az értekezlet csaknem egyhangúsággal és főkép dr. Búza Barna képviselő ur vezérszónok felszólalására is abban állapodott meg, hogy a szobor a napipiac téren állíttassák fel és ebbeli megállapodásának inditvány- képeni előterjesztésére éppen magát Lapunk mai ftzáma 4 oldal.
