Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-20 / 41. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Május 20. a most már felebbező dr. Búza Barna képviselő urat jelölte ki és kérte fel, ki azonban időközben az indítványo­zást fölcserélte dr. Hornyay Béla úr­ral, helyesebbnek tartván, hogy a szoborinditványt Hornyay ur tegye meg, mint, aki a szoborbizottság el­nöke, ő pedig t. i. dr. Búza ur cseré­ben előterjeszti a megyeház építése ügyében az indítványt. Minden igazságos embernek be kell ismernie, hogy a főispán eljárása korrekt és loyalis volt és hogy az ügy elintézésénél a vélemények legszaba­dabb nyilvánítását a főispán részéről semmisem akadályozta. E tekintet • ben a dr. Székely Albert ur r 'lírá­sával ellátott bevezető cikk azon idé­zete, hogy a főispán a szavazás el­rendelése előtt (és pedig épen a Szé­kely Albert urék gyanúsítása folytán) a vármegye bizottsági tagjaihoz azon felhívást intézte, „miszerint nem hi­szi, hogy a vármegye törv. hat. bi­zottság tagjai közül volna olyn hit­vány és becstelen, aki a Kossuth- szobor ügyében befolyásoltatná ma­gát és lelkiismerete ellenére sza­vazna“ : teljesen értéktelenné teszi a felebbezés azon hangzatos vádját, hogy a Tisza korszaki i emlékeztető szavazás történt volna; mert ha igaz Székely ur idézete, — pedig neki csakugyan hinni kell — nem lehet igaz az, hogy ugyanaz a főispán ugyanakkor a szavazásnál erőszakos­kodott volnál Epen az ellenkező az igaz, az t. i. hogy midőn a felé'lássál történt szavazás eredményeképen Bernáth Aladár tb. főjegyző a főispánnak azt jelentette, hogy ő ugyan úgy szá­molta össze, hogy 29-en vannak az indítvány mellett és 27-en ellene, de összeszámolásának helyességéről jót nem állhat, mert a jelenlévők foly­ton mozogtak és sokan varnak, akik nem bizottsági tagok, a főispán tehát a többséget meg nem állapíthatván, rendelte el az uj szavazást névsze­rinti feljegyzés mellett, melynek ered­ménye az indítványt emelte határo­zattá. Hogy az uj szavazáshoz bizott­sági tagok pro et contra csaknem egyformán jöhettek be, igazolja a szavazás eredménye t. i. előbb volt 29 és 27, a másodiknál pedig 37 és 32, tehát egyformán jöttek szavazni az ,atyafiak“ jobbra és balra- Egyéb­iránt e tekintetben a hitelesített jegy­zőkönyv az irányadó. Különben is a főispán kijelen­tette, hogy a szobornak itt, vagy ott levő elhelyezésébe egyá'tpíán nem avatkozik, mindenki ismerheti a hely­zetet, szavazzon kiki belátása sze­rint. Ép oly furcsaság és csakugyan kicsinyes diplomatizálás, hogy a fe- lebbezésben a bizottsági tagok esc kély számban lett benmaradása szin­tén a főispán terhére van írva, azzal vádolván meg, hogy a kérdést csak déli 12 órakor juttatta szavazásra, mikor már a bizottsági tagok elszé ledtek; mert törvény szerint a vá­lasztásokat a közgyűlés több izbeni felfüggesztésével és a névszerinti sza­vazások megtartásával előbb kellett megejteni. Különben pedig az ph's- páni jelentés felolvasása után első táigynak a Koszuth-szobor ügy lett a főispán által kitűzve. A felebbezés tehát e tekintetben is tarthatatlan s ha mindjárt az ülés elején lehetett volna az ügyet letár- gyaltatni a 23-iki értekezlet eredmé­nyéről következtetve csak még job­ban nyilvánult volna a vármegyének azon akarata, hogy nem kívánja mér tovább a dolgot huzni és hogy nagy fiának szobrát a már másfél évtizedig húzódó herce-hurca után elvégre va- lahára megvalósítani akarja és nem kívánja kitenni a vármegye közönsé­gét a várható beperlésnek, mert hi­szen azt, hogy az uj vármegyeháza 1—2 év alatt valósítható legyen, még a legnaivabb lelkek sem képzelhetik. Ami a felebbezésnek érzelgéseit illeti, azok előtt, akik az ügyállást és a szobor elhelyezésül kijelölt napi­piacz-tér fekvését ismerik, hatásukat elvesztik s végeredményben csak azt tanúsítják, hogy a kritikusok azokat a tényezőket, kik a szobor, illetőleg szobor-alap létesítésében évek hosszú során át fáradoztak és küzdöttek s ez által is lehetővé tették azt, hogy a szobor felállítására immár 43.000 koronát hf’adó alap van, köszönet­képen meggyanúsítják azzal, hogy a dicső Kossuth Lajos szobrát olyan helyre akarják eldugni, melynek még a gondolatára is szégyenpir önti el a kritikus urak arcát. Holott ők az egész dologban a folytonos ellenmondó határozatok munkálásán kívül egye­bet alig csináltak! Végre mi is azt hisszük s alapos a reményünk, hogy a belügyminiszter ennek a már csakugyan restelni való huzavonának és furcsaságoknak a me­gyei határozat jóváhagyásával végét fogja szakítani s kifejezést adunk azon véleményünknek is, hogy a dol­goknak ily módon való elmérgesítése semmiképen sem válik a közügy ja­vára, melyet végső sorban hazafias kötelességgel mégis csak közösen és együtt kivánuük munkálni. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Kinevezések. Meczner Gyula főispán Dongó Gy. Géza nj ag. vá-m. főszámvevő, városi anyakönyvvezetőt Zemplén vármegye törvényhatóságá­hoz főlevéltárnokká; Mandel Ignác vármegyei napidijast pedig vármegyei írnokká nevezte ki. )( Adomány a tüzkárosultak r< szére. A belügjm'r'szter Meczner Gyr’a főispán javaslatára a Sitnj k pusztai tüzká”osu)tnknak 200 korona államsegélyt utalványozott. )( A sárospataki főszolgabírói bivatal átadása. Em''tettük előzőleg, hogy a rárospatrki főszolgabírói hi­vatnak d”. Bessenyey Zenó újon nan megválasztott főszo^abiró kezei­hez leendő átadásé i a vármegyei törvényhatóság Bernáth Aladár vé-- megyei tb. főjegyző elnöklete alatt bizottságot kü'dött k\ Ez az átadás f. hó 16-án történt meg, rr;dőn is a Bernáth A'adár elnöklésóvel megje­lent bizottság lelté” és jegyzőkönyv mellett adta át a b:vataU az uj fő­nöknek. )( Megyebizottsági tagválasztás. A sztárpi körjegyzői kerületben a két bizottsági tagságért 4 jelölt verseny­zett, u. m. Szkurkay Lénárd plébá­nos, Lefkovits Kálmán körjegyző, Miklós Móric dr. nagymihályi kór­házi oi vos és Csollák tanító. A leg­több szavazat a megejtett választáson Szkurkay Lénárt plébános és Lef­kovits Kálmán körjegyzőre esett s igy elnöklő Fejér Elemé” tb. főszol­gabíró az üresedésben volt két me­gyebizottsági tagsági helyre nevezet­teket megválasztottaknak jelentette ki. )( Városi közgyűlés. A képviselő- testület f. évi május hó 21-én dél­után 3 órakor megkezdendő s ese^eg 22-én d. u. szintén 3 órakor folyta­tandó rendkívüli képviselőtestületi közgyűlést tart. A közgyűlés neve­zetesebb tárgyéi: Kereskedelemügyi miniszteri intézvény a piaci helypénz szedés tárgyában. Dr. Székely Albert tb. ügyész lemondása s az ügyészi állásnak helyettesítés utjáni betöl­tése. Polgármester előterjesztése a jegyzői földek kihasználása tárgyá­ban. A református bált rendező bi­zottság kérvénye a szinházbér leszál­lítása iránt. A Cserepes korcsma bér­szerződésének meghosszabbítása. A házi pénztári vizsgálatról szóló jegy­zőkönyv bemutatása. Gyámpénztári vizsgálatról szóló jegyzőkönyv bemu­tatása. Törvényhatósági biz. határo­zat a vízvezetéki szolgálati medence céljaira megvásárolt terület szerződé­sének jóváhagyása tárgyában. Pénz ügyi bizottság jelentése a szinház- kert bérlete tárgyában. Alispáni ren­delet a milleniumi és a nemzeti el­lentál lás évének a jegyzők nj ugdijába kétszeresen való beszámítása és ezen évekre befizetendő já”ulékok tárgyá­ban. A sírásók drágasági pótlék í”ánti kérvénye. A bérkocsisok vámmentes­ség iránti kérvénye. )( A városi gyámpénztári szár adások közszemlén. Sátoraljaújhely r. t. vá”os ái raszéke a város gyámpénz­tárának 1907. évi számadását és mér­legét az áivaszék indokolt jelentésé­vel együtt a városi gyámpénztári szabályzat 116. §-a értelmében 1908. évi május hó 15. napjától számítva 15 napra a város közgyám hivatalos helyiségében közszemlére kitette s erről a város közönségét azzal érte­sítjük, hogy a számadás a hivatalos órák alatt megtekinthető. tíz igazi humanizmus. — május 20. Laikus ember könnyedén napi­rendre tér a felett, ha az újságból »Rabsegélyező Egyesület“ felől olvas. Nem igen érdekli. Legfőlebb még kommentárként oda csapja rövidesen kisded véleményét: ugyan mit akar­nak az urak megint ? Az urak, ezek az igazán neme­sen gondolkozó urak pedig vajmi jót akarnak. Nem is gondolná a felüle­tes ember első pillanatra, hogy mily hatalmas erkölcsi erő rejlik abban, ha szerencsétlen s a társadalomból kitaszított emberek védelmére kél rz embertárs és dolgozik érettük, hogy érvényre juttassa amaz elvet: Nem letaposr', de felemelni kell az elesett embert. Ennek a magasztos elvnek k;- váló s nálunk úttörő munkásául tisz­telhetjük ma már vármegyénk köz­életének mondhatni összes előkelősé­geit. Jele ez annak, hogy hódit az igazi humanizmus s az emberek lelke megtalálja azt az utat, ahol tényleg, feltűnés nélkül, de annál nagyobb eredménynyel lehet jót tenni. Ha a zemplénvármegyei rab- segélyző egyesületnek rövid munkás­ságára tekintünk vissza, máris lelki örömmel kell konstatálnunk, hogy az emberszeretet oly magas fokon á" a mi közönségünknél, de főleg oly sze­rencsés vezető kézbe kei ült Eiserth István kir. ügyésznél a humanizmus eme válfaja, hogy eikölcsi eredmé­nyeiben e kezdeményezésnek óriási kihatásai következnek majd el. Ha filozófiai szempontból akarnánk az ügyet taglalni, kötetet kellene irnuDk csak azon egy jegyzőkönyv tartalmá ról, mely az egyesület legutóbbi ülé­sén vétetett föl. Ez a jegyzőkönyv egy lap az életből, amely rettenetes variációival csak ilyen helyütt tűnik elő valójában. Most nem fogunk fi­lozófiai fejtegetésekbe bocsátkozni, de az eszme magasztossága s a cél nemes volta érdekében ismertetjük a rabsegélyző egyesület néhány nap előtt megtartott igazgató választmá­nyi ülésén felvett jegyzőkönyv tar­talmát. A gyűlésen Meczner Gyula fő­ispán és Fornszek Béla kir. töi/ény- széki elnök, az egyesület tiszteletbeli elnökei mellett jelenvoltak Eiserth István kir. ügyész, az egylet alapí­tója s elnöke, dr. Csizy Béla ügyvéd, titkár és jegyző, Vass József, Sze­pesi Arnold, Ferenczy Sándor, Schmidt Lajos, Matolai Etele, dr. Reichard Salamon, dr. Kovaliczky Elek, Olch- váry Dezső, Zinner Adolf, Thuránszky László, dr. Rósenthal Sándor, Éhlert Gyula, Hönsch Dezső, K'icsessy Pé­ter vál. tagok. Már e névsor magában biztosi­téka annak, hogy a siker el nem maradhat ahol ilyen erők működnek. Az eredményről 'me be is számolha­tunk mindjárt. Eisert István elnök jelenti, hogy a m. kir. igazságügyminiszterium ren­deleté alapján, — amely Eiserthnek a tervezetét jóváhagyta, — a külmun- káltatás jövedelméből március hóban 205, április hóban pedig 515 korona számoltatott el és adatott át a rab­segélyző egylet pénztárosának. Ilyen viszonyok mellett kilátás van arra, hogy évenkint a külmunkából leg- alábbb 5000 korona jut e nemes célra. Javasolja ilyen eredmények mellett, hogy a segélyezést terjessze ki az egyesület akként, hogy ahol az valóban a humanizmus müve lesz, óit a gyámol nélkül maradt családot állandó dotációval támogassa mind­addig, mig azt arcpirulás nélkül, a kényszerhelyzet hatása alatt a sze­gény család elfogadhatja s amely se­gélyezés családokat és apró gyerme • keket menthet meg nemcsak a zül­léstől, de a kétségbeeséstől s a to­vábbi bűnbeeséstől is. Eiserth István indítványa határo­zattá emeltetett s azonnal utalványoz­tak is több szegény családnak állandó ha?i segélyt, 20—20 kor. összegekkel. A segélyezett családok neveit elhall­gatjuk. Gonosz emer az, aki a kol­dusnak erkölcsi prédikáció mellett nyújtja az alamizsnát, vagy a nevét kérdezi. Az állandó segélyeken kívül nagy összegre rúg az is, amit a fogházból kiszabadulóknak útikölt­ségre s első segélyül saját hatás- kö ében kiutalványoz a kir. ügyész. Mindezek alapján a legmelegebben pártoljuk mi is a választmány ama harározatát, melylyel kimondotta, hogy az egyes községeket is felkéri az egyesületbe pá”toló tagokul való be­lépésre. Hiszen ez nemcsak humánus kötelessége, de anyagi érdeke is a községeknek. A jótékonyság és igazi ember­szeretet magasztos céljait szolgáló egyesület működését ezután is nagy figyelemmel fogjuk kisérni s erkölcsi támogatását elsőrendű kötelességnek tartjuk. HÍREK. A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat választmányi ülése. — május 19. A „Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat“ választmánya e hó 16-án Királyhelmecen tartotta meg tavaszi ülését, amelyen résztvettek gr. Mailáth József elnöklete alatt: gr. Széchényi Ernő, br. Sennyey Miklós, br. Seny- nyey Béla, br. Vécsey Béla, Szmre- csánvi János, Szekeress István, La- hocsinszky Adolf, Kossuth Lajos, Ölbey János, Boronkay Ferkas, Mecz­ner Gyula, Dókus Gyula, dr. Kossuth János választmányi +agok, Szokolay Emil műszak- tanácsos mint a folyam­mérnök’ b'vatal főnöke, Tóth Sándor igazgató-főmérnök, végül a társulat műszaki személyzete és jegyzője. Gr. Mailáth József elnök az ülést megnyitva, ismertette az á”vódelem lefolyását, melynek rövid foglp latja az: hogy a társulat véd müvei és vo­natkozásai, nemkülönben az összes árvédelmi működés kifogástalanul szol­gálták a társulat célját. Jelezte, hogy a társulei által megvalósítandó fel­adatok, a körülmények és anyagi eszközök mérlegelése és szemelőtt tamásával fokozatosan, de haladék nélkül a teljesülés felé közelednek. Az igazgató-főmérnök a már Írás­ban adott tájékoztató időszaki jelen­tését nyomatékosabb részleteiben té­telenként ismertette, amelyből azt a meggyőződést szerezte a választmány, hogy a társulat mindennemű ügyke­zelése az alapszabályok szigorú ér­telmezésének megfelelően pontosan végeztetik. A pénzügyi bizottság jelentése szerint a társulat pénzkezelése telje­sen rendben találtatott. Ezen — szokásos — tárgysorozat után következett a választmányi ülés egyik kiválóan fontos tárgya, a La­torca töltés salamoni határba eső részének kiépítése, a karádi főcsa­torna lemélyítése és a szivattyumü szükségessé vált átalakítása érdeké­ben összehívandó rendkívüli közgyű­lés előkészítése. — Am:nt a címek is mutatják, a társu’at részben a már korábban mutatkozott szükségen pkar segíteni árvédelmi vonalainak meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents