Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-07 / 20. szám

Sátoraljaújhely, 1908. Március 7. vAAW 20. (4725 ) Harminchatoáik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nylltlórben minden garmond sor 80 fill. lfj. MECZNER GYULA, főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. MAJTÉNYI GÉZA, fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor. negyedévre 2.50 korona.- Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit botüknól nagyobb, avagy diszbetilkkel, vagy kerettelfellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. ilnkét o Heplja érdekében. — márc. 7. Darányi Ignác földmivelés- llgyi m. kir. miniszternek Hegy- aljánk iránt tanúsított kiváló jó­indulata fényes kifejezést nyer a nevezett miniszternek ama leg­utóbbi intézkedésében, melylyel a Hegyalja speciál viszonyaira való tekintettel ankétét hivott össze március hó 6. és 7-ik nap­jaira a földmiveléstlgyi minisz­tériumba. A tanácskozás egye­düli de valóban fontos tárgya; a hegyaljai borok értékesítése. A miniszter, aki tudvalévőén régóta foglalkozik azzal, hogy a világ legjobb bora, — amelynek talaját igazán verejtékes mun­kával ültették be a birtokosok a múlt század 80-as éveinek fi- loxera pusztításai után, — végre valahára megtalálja az öt meg­illető elismerést a világpiacon s igy a hegyaljai szölőbirtokosság- nak végzett nagyértékü munká­jával arányban ellenszolgáltatást is szerezhessen, a Tokaj-Hegyalja vidékéről 40 szőlőbirtokost hi­vott meg erre a nagyon fontos tanácskozásra, amelyből remél­hetőleg egy jobb jövő programmja fog életképesen kikerülni az agi­litásban nem szükölködők kezei közzé. Darányi Ignác miniszter a most szóban levő nagy tanács a zemplénTarcajá. Pohárköszöntő. Petsár Gyula búcsu-estélyén. Mélyen tisztelt uraim! Kedves ünnepelt barátom! Nem hiába emelgettem A poharat nyakra-főre; Érzem: egy kis bölcseséget Szopogattam ki belőle. Az igaz, hogy nem egészen Enyém ez a bölcseségem; Kitalálták én előttem Mások is már réges-régen. S az ember az agyát vele Meg sem igen erőlteti: Ki az észnek nem embere, Ezt még az is megértheti. Kedvem is vón’ elmondani Ez ellopott bölcseséget; Csakhogy akkor hozzá egy kis Borközbeni csendet kérek. Találkozás és búcsuzás Ez a rövid földi élet . . . Kinek más a véleménye, Hát az alaposan téved. kozmányra vonatkozó meghívó­jával, amely egyúttal a tanács- kozmány tárgyát képezendő kér­déseket is tartalmazza, a Zem- plénvármegyei Gazdasági Egye­sület szőlészeti és borászati szak­osztálya is foglalkozott. Neve­zett szakosztály pár nap előtt Thuránszky László elnöklete alatt nagyon látogatott ülést tartott, melyen a szakosztály tagjain kí­vül a helyi és közelvidéki sző­lőbirtokosok és borkereskedők is impozáns számmal jelentek meg s mondhatjuk, hogy egy-egy ügy ritkán kerül oly alapos és beható megvizsgálás és tárgya­lás alá, mint került a miniszter által feltett kérdések szövege nálunk. Azt az impessziót nyertük eb­ből a magas színvonalon állott tárgyalásból, hogy a legelőkelőbb s a szőlő és borgazdaság terén vezetésre hivatott birtokosok na­gyon is elérkezettnek látják az időt, amidőn cselekedni és a se­gítségünkre siető kormány támo­gatását nemcsak honorálni, de igazán meg is kell becsülni. Ha a miniszter intenciói, — kapcso­latban a mi szőlőbirtokosaink ál­tal adott véleményekkel, valóra válhatnak, akkor a hegyaljai bo­rok értékesítése ügyében uj idők s uj rendszerek következnek el, Hiszen azért helyeztek el Alattunk két fürge lábat; Azért raktak a madárra Gyorsan repülő két szárnyat. Az égen a felhőnek is Azért könnyű a ruhája, Hogy mindegyik unos-untan Ezt a nagy világot járja. Mikor az ég zug, menydörög S haragjában tombolva zeng, Titkon járó bősz elemek Találkákat adnak ott fent: Mikor rémesen villámlik S földrengető csattanás szól, Akkor ezek az elemek Búcsúzva válnak egymástól. S ha végre a zugó zápor Sűrűn szakadva megered, ők ontanak onnan felől Búcsúzó zápor-könyeket. Avagy ott az érzelem- és Értelem titkos világa : Amikoron rohan véle Gyorsiramu szellem-lába. És benne a gondolatok, Elvek, eszmék és érzések, Mint valami tarka-barka, Vásárt járó sürgő népek : amelyek hivatottak lesznek ezen méltatlanul mellőzött, a pancso­lók és kufárok által hitelében megingatott vidék birtokosságá­nak jólétét helyreállítani. Kétségtelen, hogy amilyen alapos megvitatás tárgyát képez­ték itt az ankétét összehívó mi­niszternek minden egyes feltett kérdéseire az adandó s illetve megadott válaszok szövegezése, épp oly alapos vita tárgya lesz odafent, a döntő ütközetben ez a rendkívül fontos tárgy még tüzetesebb fejtegetése. Csupa szakember, a dologhoz alaposan értők vesznek részt a tárgyalá­son, nem lehet, hogy ez a ta- nácskozmány Hegyaljánkra igazi nagy, értékes eredmények nél­kül végződnék. A kezdettől fogva felülről megnyilatkozott jóindu­lat, — az alulról régóta felhang­zott panaszos szó végre is ered­ményt fognak szülni. A Hegyalja jövőjének biztosítása van letéve ez ankét tagjainak kezébe. Élje­nek megbízatásukkal úgy, amint azt a közérdek kívánja. A miniszter által a meghívó­ban feltett kérdéseket alant kö­zöljük, — adva a kérdések után azt a választ, melyet a meghí­vottak az anketten adni fognak s amelyeket a szőlészeti és borá­szati szakosztály is magáévá tett. Sűrű sorban egymás mellett, Egymás előtt s egymás után Jönnek mennek a szív- és ész Megmérhetlen országutján. Folyton üzik-hajtják egymást, Szakadatlanul kergetik: Találkozniok és mindjárt Búcsuzniok is kell nekik. Megszorítjuk mi is forrón Az érkező barát kezét; És utána elbúcsúzunk És eltávozunk szerteszét. . . Én mellettem tanú tehát Az örökös tapasztalás: Hogy az élet találkozás És folytonos elbucsuzás. Te is annyi küzdés után, Édes jó Gyula barátom, Ámbár nehéz, fájó szívvel: —• Ezt én tudom és belátom. — Ahol tiz éven keresztül Együtt harcoltunk mi veled, Mint álmát a fölkelt ember, Itt hagyod most ezt a helyet. S elmégysz oda, ahol egykor Kossuth bölcsőjét ringatták, Ahol legelső híveid Reménykedve várnak is rád . . . 1. Az okszerű borkezelés ter­jesztése és fejlesztése érdekében jelenben létező intézményeken s az eddig tett intézkedéseken kivül (u. m. vincellériskolák, budafoki pincemesteri tanfolyam, az ezzel kapcsolatban létesített két hetes időleges tanfolyamok, vándor pin­cemesterek, mintaszüretek, népies szakmunkák terjesztése stb.) — minő intézkedések volnának még teendők ? Ad. 1. Tokaj-Hegyaljánk borter­melő közönségének túlnyomó része saj­nos azon kényszerhelyzetben van, hogy termett borát legnagyobb részt szüret­kor avagy mindjárt szüret után s min­den esetre lehúzás előtt, vagyis még mielőtt okszerű kezelés alá vehetné, kénytelen eladni, mert kevesen vannak ama szerencsés helyzetben lévők, a kik agrár kölcsön igénybevétele nélkül tele­píthették be szőlőiket A kit pedig az agrár kölcsön terhe sújt, a november 1-én esedékessé váló nyomasztó agrár annuitást csak úgy képes kifizetni, ha borát eladja, illetőleg a most fennálló körülmények és viszonyok között szo­morú, de való, — hogy azt kell mon­danunk, — elpocsékolja. Azoknak a szőlősgazdáinknak pedig, a kik agrár kölcsönt nem vettek igénybe, túlnyomó része vagy más kölcsönökkel telepítette és tartja fenn szőlőjét, vagy összes meg­lévő vagyonát abba fektetvén bele, ha az agrár annuitás miatt nem épen no­vember 1 éig, de a következő tavaszi munkáltathatás miatt márczius—április elejéig feltétlenül kénytelen borát eladni, hogy szőlőjét valami nagy nehezen to­vább képes legyen fenntartani. Hát hiszen ez dicső dolog S méltó munkád érdeméhez; De csak látnád, hogy oda bent Szivünk ezért miket érez. Mint kormányát vesztett hajó A háborgó tenger vizén, Sajnálat- és örömök közt Hánykolódik bennünk, szegény. Sajnáljuk, hogy együttlétünk Napjai már véget érnek; ' S ugyanekkor tiszta szívből Örvendünk a szerencsédnek. ügy vagyunk, mint a természet Eső után az ég ivén: Könyezik az egyik szeme S mosolyog a másik szemén . . . Édes búcsúzó barátom, Szívből mondom neked; hidd el: A keblünk most úgy tele van Te éretted érző szívvel. És e szívben most ez estén A legelőkelőbb helyet Nem engedjük senki másnak; Nem engedjük: csakis neked 1 ... Midőn sorsod szerencsédet Sokkal jobbal fölcserélte : Méltányoljuk működésed’ S köszönetét mondunk érte. Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents