Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-07 / 20. szám
2. oldal. ZEMPLÉN Március 7. tották, bizalmát bortermelésünk haszon- hajtóságában, de sőt fentarthatóságában is annyira kezdi elveszíteni, hogy gazdáink — úgyszólván — süketek és vakok minden olyan akcióval szemben, amely a társulás segélyével az értékesítés mai lehetetlenségén akar segíteni. Vannak, de kevesen, a kik a szövetkezés eszméjét még ma is pengetik. Közönségünk azonban nagy általánosságban a bonyodalmas ügykezelésü szövetkezetek iránt a legnagyobb fokú bizalmatlansággal viseltetik. E téren elszomorító, de a fennálló viszonyokat egyszersmind teljesen megvilágositó tapasztalatokat szereztünk ama jelentékenyebb vállalkozások kísérletének meghiúsulásából, a hol a pénztőke, a mit a vállalkozás igényelt volna, nem is volt nagy és a fizetés feltételei már a bajok részben való orvoslását jelentették, a mennyiben a termelő a részvénytőke egyrészét eladhatatlan boraival egyenlíthette volna ki. Ez a jelenség már nem irható társadalmunk nehézkességének rovására, itt már a megriadt ember ösztönszerü aggodalmával találkozunk, a ki vonakodik kárt kárral pótolni meg. Mindezeknél fogva Hegyaljánk szempontjából eféle szövetkezetek meg nem alakíthatók, de Nagyméltóságod legjobb indulatu támogatása és a legnagyobb mérvű anyagi segélyezése nélkül Tokaj- Hegyaljánkon ilyen vidéki borszövetkezetek megalakítására kilátás sincsen. A borértékesítés előmozdítása és a borfogyasztás emelésére vonatkozólag más a Tokaj-Hegyaljánk közönségének az óhajtása, a mit a 10-ik kérdő-pontra adott válaszunkban leszünk bátrak előterjeszteni. 5. Az ország egyes vidékein eddig rendezett borvásárok és borkiállítások eredményéről minő tapasztalatok szereztettek, minő hatásuk volt azoknak általában, vagy az illető vidéken a borértékesítés előmozdítására ? Ad. 5. Az ország egyes vidékein eddig rendezett borvásárok és borkiállítások jótékony hatását vidékünk borértékesítésének előmozdítására nem tapasztaltuk. Tokaj-Hegyaljánkra nézve gyakorlati értékűnek nem bizonyult, e tekintetben szerzett összes tapasztalatunk annyi, hogy ez a legkönnyebb módja boraink forgalomba hozatalának — ingyen. Mert a tapasztalat az, hogy a fajtánként mintául beküldött 5—6 palack bor ottan elfogyott, mink azonban köszönetét sem kaptunk érte. 6. Minő eredményük volt a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete által kibocsátott bornyilvántartási kimutatásoknak ? Ad. 6. Nálunk nem volt eredménye. 7. Hol és mi módon volnának — a nagyobb külföldi városok mintájára — hazánkban is hatósági felügyelet és ellenőrzés alatt álló úgynevezett városházi pincék, vagy kisebb borkóstolók (bodegák) létesítendők ? Ad. 7. Hatósági felügyelet és ellenőrzés alatt álló úgynevezett városházi pincék hazánknak lehetőleg minden városában, különösen pedig a felsőmagyarországi vármegyék s legkivált Sze- pes, Sáros, Liptó, Zólyom stb. vármegyék városaiban az u. n. szepesi és bányavárosokban lennének felállitan- dók, még pedig a fennálló szabályok keretében, korlátlan borkimérési ^engedéllyel. 8. Mennyiben és milyen eredménynyel foglalkoznak ez idő szerint a termelők, saját termésű boraiknak kimérésével, vagy kismértékben való elárusitásával s ide vonatkozólag vannak-e esetleg bizonyos kívánságaik ? Ad. 8. A bortermelő saját termésű borainak kimérése, vagy kis mértékben való elárusithatása az egyedüli jótétemény, a mit borosgazdáink ez idő szerint élvezhetnek, miután ez lenne az előnyös borértékesithetésnek egyedüli módja, ha a borfogyasztási adó az elérhető hasznot itt is föl nem emésztené. Terhes megszorítása ez intézkedésnek ama tiltó rendelkezése, hogy az államnak, közigazgatásnak, községnek semmiféle tisztviselője e kedvezményben nem részesülhet. Hogy miért ? nem tudjuk, mert hogy például egy állami mérnök, avagy községi tanító, miért ne árusíthatná el termelt borát kis mértékben ? hol van itt az inkompatibilitás ? nem érthető. Alázatos kérelmünk tehát az, hogy a tiltó rendelkezés eltöröltetésével a saját termésű borok kimérése és kis mértékben való elárusitása mindenkinek kivétel nélkül megengedtessék, még pedig a borfogyasztási adó teljes eltörlésével. 9. Minő intézkedések volnának még teendők a belföldön való borértékesítés előmozdítására s a borfogyasztás emelésére ? így tehát Tokaj-Hegyaljánkon vajmi kevés ama bortermelő szőlősgazdák száma, a kik boraikat éveken át tarthatják és okszerűen kezeltethetik és Nagyméltóságodnak az okszerű borkezelés terjesztése és fejlesztése érdekében eddig tett rendkívül üdvös és hasznos intézkedéseit, létező intézményeit ennél felhasználhatják. A közönségnek ama túlnyomó része ellenben, a mely a fentebb kifejtett okokból borát nem raktározhatja és hosszabb időn át nem kezeltetheti, e hasznos, üdvös intézkedéseknek sajnos vajmi kevés, vagy egyáltalában semmi hasznát nem veheti. De külömben is nagyon keveseknek áll az módjukban, hogy a tokaj-hegyaljai borok okszerű kezelésének megismerhe- tése céljából több napi tartózkodásra Budafokra utazhassanak. Ennélfogva tisztelettel felkérjük Nagyméltóságodat, hogy az ilyen időszaki bemutatásokról Tokaj-Hegyaljánkon ismeretterjesztő előadásokat tartatni kegyeskedjék. Hogy pedig e szemléltető bemutatásokon és ismeretterjesztő szakelőadásokon szegényebb sorsú szőlőbirtokosaink, kisebb gazdáink és vincelléreink is részt vehessenek, Tokaj- Hegyaljánkon ezeknek megtartására a tarcali vincellér iskola lenne hivatva, — de miután ez félre esik és nehezebb, költségesebb a hozzáférhetés, — célszerűbbnek tartanók egy kisebb állami pincegazdaság berendezését Sátoraljaújhelyben. 2. Mi a véleménye az értekezletnek a borértékesitő szövetkezetek szükségességére nézve, minő tapasztalatok szereztettek e tekintetben, miként volna az ilyen szövetkezetek alakítása legkönnyebben megvalósitható ? 3. Szükséges-e a már korábban tervezett nagyobb központi szövetkezet megalakítása, megfe- lelő-e az erre nézve akkor kidolgozott s idecsatolt alapszabály-tervezet s mi módon volna az ezen szövetkezet megalakítására vonatkozó intézkedések fonala újból felveendő ? 4. Hol és mennyiben van kilátás vidéki borértékesitő szövetkezetek alakulására ? Ad. 2., 3., 4. Gazdaközönségünk munkaerélyét az eddigi csapások és csalódások s mondhatni minden küzdelmünk sikertelensége annyira ellankaszMert tudjuk s belátjuk, azt hogy Az újhelyi ifjúságnál Szívvel, észszel és tudással Tíz óv alatt mit munkáltál. Tudjuk azt is, hogy e város Érdemteljes közönsége Mi okokból zárt be téged Szive teljes közepébe? Mert tenálad beesülésben Nem volt merev külömbözet; És mint pap és magyar ember Mindig megálltad a helyet. Egy szóval te érdemidért Szeretetben éltél nálunk; S ez az oka, hogy most tőled Olyan nehéz szívvel válunk. Ámde másrészt örvendünk, hogy Mire tizenöt éven át Rászolgáltál: megnyerted most Fáradságod bő jutalmát. Hiszen elég sok esztendő Küzdelmén törtél keresztül; Méltó, hogy most a szerencse Öledbe hűljön csövestül ......... Menj tehát 1 nem tartunk vissza. Menj! ha már jobb sorsod vezet; Ámde maradjon közöttünk Fönn az édes emlékezet. ügy sem búcsúzunk mi végleg ; Nem búcsúzunk el egészen; Nekünk még találkozásunk Ezután is gyakran lészen. Éppen ezen oknál fogva, Ha szívesen elfogadod, Teszünk neked mi egy meleg S nagyon fontos ajánlatot. Kérjed meg majd ott Szerencsen A főszolgabíró urat, Hogy hozassa rendbe azt a Rémséges monoki utat. Legyen az akár községi, Vagy megyei, vagy országút, Melyen egyikünk-másikunk Néha napján tehozzád jut. Az sem baj, ha vicinális Vagy akármi lesz a neve; Csak ne törjön keze-lába S ne zúzzon az ember feje. Lehet akár fogaskerék Léghajó, vagy automobil, A mely szállít csiga-háton, Avagy repül, miként a nyil. Vagy, ha éppen jobbnak látja, Rendeljen repülő gépet. Nekünk mindegy. Csak baj nélkül Fellelhessünk rajta téged. Fődolog: ha kedvünk támad Néha találkozni veled, Ne legyen szükséges hozzá Okvetlen a .........végrendelet. Mert ma még a monoki ut Olyképpen van berendezve, Hogy, ki egyszer arra téved, Menthetlenül el van veszve. Sárral rendelkezik bőven. Halom, gödör: kvantum szátisz. Aki rájut, elnyeletik. S kileli a hideg láz is. Sok mocsár-sár fut rajt végig, Mint zsinór a huszár-mentén Nincs ily ut, csak Afrikában Oda lent a Kongó mentén .... Hát biz’, édes jó barátom, Teszek rá egy lyukas hatost. Ha az utad ilyen marad, Nem látsz minket egyhamarost. Akkor inkább szívesebben Megyünk a biztos halálba, Hogysem a monoki útra Menjünk nyakig érő sárba. Pediggföltett szándékunk volt, Hogy legalább minden hóban Elmegyünk és megnézzük, hogy Van-e jó bor a hordóban, Ad 9. E tekintetbeni óhajtásainkat és tiszteletteljes kérelmünket úgy a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület, mint a vármegyénk törvényhatósági bizottsága részéről Nagyméltóságod elé terjesztett feliratainkban és legutóbb az 1907. évi november hó 25-én Nagyméltóságod saját kezeibe küldöttségileg letett emlékiratunkban bőven és részletesen kifejtettük. Ezeket minden tekintetben fenntartjuk és a legmélyebb tisztelettel felkérjük Nagyméltóságodat, hogy a most említett melékiratunkban foglalt első főkérelmünkhöz képest a zárt területet, úgy a mint azt vármegyénk közönsége az 1904. évi 880/21863. szám alatt hozott határozatával megalkotott, Nagyméltóságodhoz 1905. évi márczius hó 15-én jóváhagyás végett felterjesztett szabályrendeletében kimondotta, a boldog emlékezetű Láczay Szabó László volt szőlészeti és borászati szakosztályi elnök elnöklete alatt Egey Szilárd, gróf Eszterházy Gyula, Görgey Gyula és dr. Kossuth János kiküldött tagokból álló bizottság által kidolgozott és nyomtatásban kiadott tervezet alapján az uj bortörvény keretében megalkotni kegyeskedjék. E kérdés keretébe tartozó második tiszteletteljes kérelmünk és óhajtásunk — a mint már fentebb is megemlítettük — a borital-adó teljes eltörlése. E kérelmünk bővebb megindokolását az egyes fölszólalásokból fogja Nagyméltóságod meríteni. 10. Minő intézkedések lennének teendők a borkivitel előmozdítására? Ad. 10. A Tokaj-Hegyalja érdekében egy állami felügyelet és ellenőrzés alatt álló, államilag támogatott, u. n. „Tokaj-Hegyaljai borértékesitő vállalat“ létesítése, melynek az állami támogatás és védjegy ellenében kötelessége legyen szüretkor, például november hó 15, vagy december hó 1-ig mindazon tokaj-hegyaljai bortermelő borát átvenni, a ki az azon esztendőben termett borát az állam, a bortermelő gazdaközönség és a vállalat megbízottjaiból alakítandó bizottság által esetről-esetre megállapított árban hajlandó átadni. Minden tokaj-hegyaljai termelőnek joga legyen megkövetelni, hogy borát e megállapítandó határidőig a vállalat a limitált árban átvegye. De ha a határidőig be nem adja, fordított viszony áll elő. A vállalat beveheti azt alku szerinti árban, de többé nem kötelessége; mig elleniben a termelő nem követelheti többé, hogy borát a vállalat, habár a szüretkor megállapított árban is, átvegye. De, ha igy áll ut dolgában Plebánosi uj otthonod, Bormegiszsza barátidat Nállad látni ritkán fogod ......... Az utadat ajánlom majd Mindazoknak figyelmébe, Akik eddig lerándultak Nápolyba, vagy Firenzébe. Hogy az ütjük nem ér semmit. Ámítás és merő csalás .... Mézeshetek szempontjából Monok legszebb kéjutazás ......... Ezekután nincs több' szavunk . . . Ám, abban a jó reményben: Hogy az utad rendezve lesz .... Menj a jó Isten nevében. Bár egyházad s hazád javát Nem felejtéd te eddig sem, De most Kossuth szülőföldjén Munkálkodjál kétszeresen ......... Menj boldogan híveidhez [ Menj nevednek széphirével .... Áldjon meg az Isten téged. Áldjon mind a két kezével. Molnár János, róm. kath. s. lelkész. Vízvezeték, központi fűtés, csatornázás, ERDÉLYI HENRIK egészségügyi technikus műszaki irodája Sátoraljaújhely, Kossuth-utca 169. sz. fürdőszoba, szivattyús kutak, mosdó, closet berendezések. ■Villamos világítás, erőátviteli telepeid. Tervet és költség-vetést kívánatra készítek,
