Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-09-09 / 98-99. szám
2. oldal ZEMPLÉN. Szeptember 9. lamely ügy egy hivatalnál nem intézhető el, mert az szerves kapcsolatban van egy másik hivatal ügyköréhez tartozóval s mig azelőtt ilyen ügyben a városnak két szélét kellett összejárni, most pár percet vesz igénybe különböző helyekről az információk beszerzése. De nagy előny ez az összpontosítás a hivatalnoki karra is; mert tudomásszerü, hogy hivatalnokaink szívesebben vesznek lakást a külvárosi utcákban, mint a főutcabeli szűk és nem igen jó levegővel dicsekvő udvarokban. A szellemi munkában kifáradt ember unja a városi zajt s neki egészsége fenntartása végett is arra kell törekednie, hogy ha a hivatalból haza ment, abszolút csendesség s jó levegő legyen a környezete. A megyeház városunknak mondhatni éppen a közepén fekszik s minden irányból csaknem egyenlő úttal közelíthető meg. A vasút felé lakónak úgy, mint a Jókai-utcabelinek vagy a Zsólyomkáról jövőnek is, nehány percnyi utat kell tennie csak a megyeházig, mig a szerte szórtan fekvő hivatalokig némely tisztviselő negyed, sőt félórát is utazott, ez pedig, kivált az utóbbi években fellépett kemény telek, sáros ősz és zord, szeles tavaszi időkben nem volt éppen kellemes. Könnyebb lesz tehát úgy a nagy közönségre, mint a tisztviselőkre az uj rend s azért jóleső tudatot kelt bennünk a vármegye alispánjának az a helyes intézkedése, hogy az összpontosítás céljaira a régi törvényszéki épületet megszerezte. Reméljük, hogy az átalakításokat s a hivatalok elhelyezését is úgy fogja eszközölni, hogy az igények minden irányban kielégittessenek. —y. * Mint utólag értesülünk, az alispán e tárgyban a hivatalok főnökeivel értekezletet tartott, melyen részletesen megvitatták a törvényszéktől átvett helyiségek mikénti beosztását; az alispán hangsúlyozta az értekezleten, hogy első sorban a közigazgatási hivataloknak kíván megfelelő elhelyezést adni s a netán még fennmaradó helyiségeket fogja az állami hivataloknak bérbe adni. — Eddigi megállapodások szerint: a földszinti és első emeleti helyiségben az árvaszék, a fogházfelügyelői helyiségben az újhelyi szolgabirói hivatal, a második emeleten pedig az államépitészeti hivatal és a kir. tanfelügyelőség fognak elhelyezést nyerni. ketten megálmodták egyszer. A fehér rózsa megijedt kis szivének erős dobogásától. Tanácsért fordult az okos, mindenttudó pókhoz. — Te elvakult, szegény virág! Hát te szereted ezt a könnyű szárnyú, idegen pillangót ? Nézz körül I Itt vannak virágtársaid, akik szeretnek, amott a patak, mely álomba ringat csobogásával. Miért keresed az idegennél a boldogságodat? Tudod-e, hogy a pillangó szerelme múlandó? Hogy mihelyt lecsókolta hófehér szirmodról a szerelem fakasztotta könnyeket, akkor tovább röppen vígan, boldogan ? Vigyázz I Még a csalódás könnyeit fogod sirni 1 A rózsa mosolyog: — Csalódás? Oh tudós pók, hát azt hiszed, fájni fog a könny, mit utána való vágyakozásomban sírok? Nem fog hütlenül elhagyni, mert az üvegházban megnemesitett illatom elkábitja őt egy egész, hosszú életre! Lásd okos pók, ha nem hinném azt, hogy az az idegen földről jött billangó jó és szelíd, akkor nem tudtam volna megszeretni őt! „Tudod-e, hogy egy csúnya hernyó az a pillangó s csak fényes, tarka szárnya van, mely befedi alaktalan testét?“ — Én szeretem mégis őt, nagyon szeretem. Én csak a pillangót látom, A f.-zempléni ev. ref. egyházmegye őszi gyűlése. — szept. 9. A f.-zempléni ev. ref. egyházmegye jelen évi őszi gyűlését folyó hó 5-én Alsómihalyiban tartotta meg Dókus Gyula legidősebb világi ta- nácsbiró és Hutka József esperes elnöklete alatt. Bernáth Elemér egyházmegyei gondnok betegsége miatt akadályozva lévén a megjelenésben. Jelen voltak: Fejes István tb. esperes, a papi tanácsbirói kar köréből : Kádár János legenyei, Kozma Antal m.-sasi (M.-Jesztreb), Tudja Mihály deregnyői, Szegő Benő zempléni és Virág József lasztoméri lelkészek, a világi t. bírák közül: Dókus Ernő, Nemes Lajos; továbbá Péter Mihály papi főjegyző, Dókus László vil. főjegyző, Bernáth Aladár és Sütő Kálmán aljegyzők, az anyaegyház képviselői és az érdeklődő közönség soraiból számosán. A közgyűlés istentisztelettel kezdődött az ev. ref. templomban. A közgyűlés megnyitása után a most választott fiatal tanítók és tanítónők tették le az esküt. A Mándy István vil. tanácsbiró lemondásával megüresedett t. bírói állásra a beérkezett szavazatok szerint Diószeghy János varannói főszolgabíró választatott meg, de halaszthatlan hivatalos teendői miatt akadályozva lévén a megjelenésben, sürgöny utján kérte, hogy eskütétele a jövő közgyűlésen történhessék meg. Ezután az egyházak anyagi és erkölcsi ügyeinek tárgyalása következett. Több segédlelkész, tanító beerő- sittetett, — a b.-ujlaki lelkészszé megválasztott Hubay Bertalan volt sátoraljaújhelyi s. lelkész választása szabályos lévén, választása megerősítést nyert. Számos építkező, segélyt kérő egyház ügye kellő elbírálásban részesült. Nagyobb vitát keltett az úgynevezett őszi vándorgyűlések eltörlése, illetve állandósítása tárgyában beadott indítvány. A közgyűlés szótöbbséggel a vándorgyűlések megtartása mellett döntött. A tanügy köréből beadott tanügyi választmányi jelentés, a javaslatok elfogadásával tudomásul vétetett. Péter Mihály főjegyző munkálatát az istentiszteleti rendtartások ügyében egész terjedelmében elfogadta a közgyűlés. Több bírósági ügy is elintézésben részesült. Szépen illeszkedett bele a közgyűlés keretébe a Pányoky Dáa hernyóról nem akarok tudni sem! A tudós, okos pók fogta a keresztjét, hátára tette azt s odébb ballagott. Mit is lehet egy vaknak beszélni — napsugárról, süketnek lágy muzsikáról? Hagyta sorsára a virágot. S a rózsa csak a pillének élt. Á mi nemes illat volt benne, körülvette vele szép pillangóját, ügy vágyott az ölelésére, megremegett arra a gondolatra, hogy az a pille-száj mily gyönyörrel tudná csókolni őt. Égy szép augusztusi estén, midőn minden szeretett a természetben, magányosan, árván állt a rózsa a többi szendergő virág között. Pilléje utáni vágyakozása úrrá lett fölötte, odasugta a szellőnek: „ölelj meg s vigyél engem ő hozzál“ A pille megérezte, hogy a rózsa utána sóhajtozik — odarepült hát hozzá! A madárkák összedugták fejüket pelyhes fészkükben, egy tücsök álomba ringatta a párját, egy kis bogár egy fűszálnak bársonyát csókolgatta, a patak odasimult a-mohos parthoz, a szellő szerelmesen ölelgette az álmodó virágokat, a falevelek megreszkedtek, mikor a hold rejtelmes fényét reájuk vetette, még a csillag is levágyakozott az égről, fényes csikót hagyva maga után, leesett a forró föld szivére. niel 53 évet szolgált tanító, hosszú szolgálatairól való megemlékezés. A tanító ugyanis, dacára egy félszázadnál több időre kiterjedő tanügyi munkálkodásának, — és dacára a hivatalos felterjesztéseknek — az államkormány részéről semmi kitüntetésben nem részesült. De a tanítóegyesület és az egyházmegye nem mehetett el a méltó érdem mellett szótlanul, némán és az egyházmegye közönsége egy díszes emléktárgyat vevén a tanító részére, azt a közgyűlésen Péter Mihály főjegyző nyújtotta át, a jubiláns érdemeit méltató beszédben az illetőnek, aki az emléktárgyat könye- kig meghatva vette át. Délben közebéd volt az iskola termében, ahol számos pohárköszöntő hangzott el. Az első poharat Péter Mihály főjegyző emelte fel, a távollevő, de az egyházmegye körül el- évülhetlen érdemeket szerzett Bernáth Elemérért, az őt helyettesitő Dókus Gyuláért és az esperesért ürítvén poharát. Kádár János Fejes Istvánért, mint az egyház büszkeségéért, a papok példányképeért ivott azon alkalomból, hogy Fejes elérte papi munkálkodásának 40-ik évét. Fejes István paptársaiért, Kozma Antal Nemes Lajosért, Hutka esperes munkatársaiért, a tanácsbirákért és a jegyzői karért emelt poharat, Nemes Lajos a papokért, Sütő Kálmán a távollevő Besse- nyey Istvánért, Péter Mihály a vendéglátó egyházért toasztozott A kolera terjedése.-- szept. 9. Fenti cim alatt lapunk folyó évi 43. számában rámutattunk arra a veszedelemre, mely a keletázsiai harctéren fellépett kolerajárvány esetleges elhurcolása által egész Éurópát fenyegeti. Fölemlítettük ez alkalommal, hogy vármegyénk főorvosa előterjesztést is tett az alispáni hivatalhoz, a veszély elleni védekezést kellő időben kérve, nehogy ismét egy rettentő veszedelem készületlenül találva, pusztítson közöttünk. Tavasz óta a dögvész terjedéséről hivatalos tudósítások nem érkeztek, tehát a veszedelemmel nem is törődött senki. Óvintézkedések nem történtek ; most azonban kellemetlen hírek zavarják föl stoikus nyugalmunkat. A kolera nehány óra járásnyira van tőlünk ! S Szeretett minden a nagy természetben, csak a rózsa érezte árvának, elhagyatottnak magát. A pille azt suttogta a virágnak: — Ne szeress kicsi rózsám, ne szeress! Félj tőlem, mert én nagyon tudok szeretni: csókom perzsel, ölelésem ereje megszünteti kicsi szived verését. Csókommal belédlehelném ifjú vérem minden tüzét s ez a tűz éget, emészt. Virág, vigyázz! Ne kívánd a szerelmemet; forró égöv alatt nőttem fel, a napnak tüzét felszívta testem, megégetem azt a virágot, melynek szirmához érek ! S mig a pillangó beszélt, szeme tüzesen nézett a rózsára, s már simogatta, ölelgette bársony kis lábával a szerelmes virágot. Az éjszaka sejtelmes csöndje, a kábító illat, a patak álomdala s a pillangó ragyogó szeme, meleg lélegzete elkábitották a fehér rózsát. Az elbódult kis virág reszketett a boldogságtól, midőn pilléje a kely- hére szállt s csókjainak perzselő tüzét szirmain érezte. A nyári éjszaka bűbájos csendjében megmámorosodtak a nagy szerelemtől. * Másnap a rózsa kábultan ébredt a hajnal csókjára. Körülnézett. Hát ő itt van még a virágos völgyben ? j Galíciában már fölhangzik a vészkiáltás ; pedig Galicia határállomása, Lupkó Sátoraljaújhelytől csak 6 órányi távolság vasúton s ezen a nagy forgalmú vonalon százszámra jöu- megy naponta a munkásnép, amely éppen nem szokott Schicht-szappan- nal mosdani, hanem meglehetősen elmaradott s a köztisztaság iránt csekély érzékű mivoltában a legalkalma sabb terjesztője e ragálynak, .Nekünk zemplénieknek pedig okunk van rettegni. Mutatják és bizonyítják az előzmények. Klimatikus és geográfiái viszonyaink olyanok, hogy szerencsétlenebbeket keresve sem találhatnánk. Ha röpkéd kolerabacillus a levegőben, ha terjed a vizek utján, úgy mi jól nézünk ki. Ha az alkohol fogyasztás a legjobb hőmérője a veszély intenzivitásának, akkor előre fogadhatjuk föl a sir-ásókat, hogy jókora terjedelmű gödröket kaparjanak az anyaföld ölében s nagy mennyiségű meszet tartsanak készletben. A szél végig süvölt vármegyénkén, hozza a galíciai áramlatot. — Folyóvizeink mind arról futnak Zemplénen végig ; alkoholt olyan tetemes mennyiségben talán egy vármegyében sem fogyasztanak, mint nálunk, így tehát minden kilátásunk meg van arra, hogy bőven kijut nekünk a nem kért jóból. Az 1893. év nyarán hazánkban helylyel-közzel fellépett kolera-járvány vármegyénk területén szedte a legtöbb áldozatot. A bodrogközi lakosság, s a szerencsi járás alsó részének népe érzékeny veszteséget szenvedett. Postán, vasúton az élelmi szerek szállítása el volt tiltva, a Tisza és Bodrog vizéből nem volt szabad meríteni. Tiszaluc vidékén sok áldozatot kívánt a járvány. A hatóság ugyan a legmesszebbmenő s erélyes óvóintézkedéseket tette meg, s ez azonnal kézzel fogható eredményt is produkált, de hát ha ez intézkedéseket előbb teszi, úgy még ma is igen sok olyan munkás kéz dolgozna, mely már 12 év óta porlad. Ne várjunk a veszély tényleges felléptére; okos gazda a szomszéd házát is félti a tüztől, s a mi szomszédunk háza már ég, — hordjuk a vizet saját védelmünkre, mig ki nen gyűl a mi hajlékunk is. Városunkban, különösen a főutcán, s a cigányutcán úgy az udvarok, mint a lakások rémitően szennyesek. Egy-egy keskeny, főutcai udvarba ha a külvárosi ember belép, jobb ieve- * * Azt álmodta pedig, hogy a melegház régi, ismert légköre veszi körül s kedvence lett egy gyöngédlelkü virágkedvelőnek. Micsoda felébredés ! Felnézett az égre. A nap már kibontakozott ködös köpenyegjéből s rámosolygott a rózsára. A patak vígan üdvözölte, a vadvirágok barátságosan integettek feléje. A rózsa i csak a pilléje után nézett. S a pillangó vidáman emelgetve fényes, tarka szárnyait, jókedvűen hozzá repült. — Bohó kis virág 1 nem megjövendöltem, hogy csókom éget? Meglásd elégünk még mindketten! A rózsa panaszkodik, a pille sajnálja. S mindketten megfeledkeznek arról, ki hívta a másikat azon a tündéréjen szerelmes, édes csókra. Elfeledik,. mert szeretik egymást. És sírnak sokat. Sírnak, mert — szeretnek. * A rózsa különös, uj életre ébredt. Pillangója szakított a pillék tradiciós tulajdonságával: a hűtlenséggel. Hü maradt kis virágjához és szerelmes csókja a boldogság pírját lehelte a fehér szirmokra. Ez a meséje egy elbódult fehér rózsának s egy gyönge, exotikus, tarka szárnyú, szerelmes pillangónak. flz úri közönség b. figyelmébe! őszi és téli idényre == ajánlom raktáron lévő legdivatosabb angol, franczia és honi gyártmányú kelméimet. = Tanulmányutamról hazaérkezve, a legújabb divat szerint készítek felöltőket, téli kabátokat, valamint a legújabb Redingó ruhákat. Dús válalaszték szőrmeárukban és legújabb angol flanell mellényekben. A n- é- közönség további becses pártfogását kéri S A N T SU Ó R —^—————^mély tisztelettel angol férfi-szabó.
