Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-09-09 / 98-99. szám
Sátor alj au j hely, 1905. szeptember 9. . 98—99. (4453.) Harmincharmadik évfolyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujiaely, íétér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttérben minden garmond sor 80 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meezner Gyula dr. Ferenyi József főszerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér.— Hirdetósi dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ut;'n 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. .T.StM fiz örvendetes meglepetés. Budapest, 1905. szept. 8. (—r.) Azt suttogják itt a kormányhoz közel álló körökben, hogy az uralkodó még szeptember havában olyan megoldását fogja találni a válságnak, hogy az egész nemzet meg lesz elégedve. Egyúttal hozzáteszik, hogy hasonló lesz a koalíció meglepetése az orosz békekövetek portsmuthi meglepetéséhez. Ez a meglepetés a régóta hiába követelt és remélt magyar vezényszó volna, amelyet az uralkodó meg fog adni, csak tizenöt évi halasztást kíván, hogy a hadsereg mostani szervezetét minden hirtelen rázkódtatástól megóvja. A külön vámterületet illetőleg megmarad az uralkodó a régi álláspontján, az az nem támaszt semmi nehézséget, ha azt a magyar törvényhozás megvalósítani akarná. Egyszóval ezt Magyarország belügyének tartja. Ezzel óhajtaná az uralkodó a rég nélkülözött parlamenti békét létrehozni s a kiegyezést érintetlenül hagyni. Ha valóban úgy lesz, az egész nemzet hálája és megerősödött szeretete lesz érte az uralkodó jutalma, mert a magyar nemzet loyalitásán e nehéz viszonyok sem változtattak semmit. Örült a nemzet 67-ben a kiegyezés nagy müvének, de öröme csak most A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A fehér rózsa. A „Zemplén“ számára irta: Daisy. Az üvegház kellemes légkörében egy egyszerű, szerény fehér rózsa nőtt. Miért, miért nem, ez a rózsa volt a kedvence a szelidlelkö kertésznek. A rózsa boldog volt. Előkelő vi- rágtársai körében vidáman teltek napjai. A büszke krizantém, a kábtói szépségű sárga rózsa, a tüzes ajkú piros szegfű, a komoly kamélia: mind szerették a kis igénytelen rózsát. A kertész keze sokszor dédelgetve simogatta bársonyos szirmait s úgy beszélt hozzá: — Édes kis virágom, meglásd a te sorsod kiváló lesz. Nem fogsz elhervadni egy csokorba vagy koszorúba kötve, mint büszke, szép virágtársaid. Te a kedvenc virága leszel egy szelíd, jólelkü leánynak, vagy ifjúnak, téged le nem vágnak törzsödről, te élni, virágozni s illatozni fogsz. A szeretet harmata üdíti majd föl szirmaidat, te boldog leszel, meglásd 1 A rózsa hitte ezt a jóslatot. És midőn egy szép tavaszi estén a hold szelid fényével bevonta az illatterhes lenne teljes, ha látná, hogy önálló államisága és függetlensége elismerésre talál. Vajha úgy lenne! Ez esetben a personál únió kivételével kormányképessé válnék a mostani parlament minden pártárnyalata s az uj programm alapján bárminő kormány jönne is, a nemzet részéről majoritásban nyilvánuló támogatásban részesülne. Jönne egy a szó legideálisabb értelmében vett 67-es kormány, melynek áldásos működését semmiféle zavar sem hátráltatná. Annyira várvavárt ez a meglepetés, hogy szinte hinni sem tudjuk, jóllehet az uralkodó bölcsességétől reméltük eddig is, hogy a kiegyezés müvére felteszi a koronát annak ideálisan tiszta megvalósitásával. Ez esetben tárgytalanná válnék a pártok jelenlegi szövetkezése s a közös programm megvalósulván, a pártoknak alkalom kínálkoznék a belügyi reformok szerint csoportosulni, amennyiben az időszerinti kormány intentióit nem tartanák azonosoknak a saját felfogásukkal. Minden esetre uj aera következnék be, a melynek messze a jövőbe kiható áldásai lehetnének. Egyelőre azonban csak kétkedő reménynyel fogadjuk e jó hirt, s mig valóra nem válik, összetartunk, mint egy test, egy lélek, mert csakis az összetartásüvegházat, a fehér rózsa álmodott egy szép tündérálmot. A hold hívta; — jöjj ki fényem nyomán, kövess a természet ölébe, ott jó, ott béke van, mig itt elhervaszt téged ez a fütött üvegketrec, ez a mesterséges meleg! A kis virág hitt a holdnak s követte őt a szabadba s vígan neki indult az uj, az ismeretlen világnak. Egy völgy közepén megpihent, fáradtan ült le egy páfránylevélre s körülnézett. De szép volt itt minden! Egy ezüstszínű patak vigan csörgedezett mohos ágyában, amott az erdő lombos fái marasztalólag integettek feléje s a lankás domboldalon temérdek vadvirág fürdött a hold fényében, ezek is hívták: „maradj itt, légy a miénk, a mi kis királynénk s idővel te is olyan leszel, mint mi: szabad, boldog erdei virág 1“ S a rózsa tanyát ütött itt e szép völgyben. Érdekelte őt uj környezete. Vidáman hallgatta a kökörcsin bo- hókás pletykálását, a szerény ibolya regéit, a Margitvirág dicsekedő beszédét s jóízűen kacagott, ha a csalán csipkelődő beszédét hallgatta. A rózsa vidáman élt. Sütkérezett a napban, örült a lágy, tavaszi esőnek 1 oldotta a jóságos tündérkét, ki apró rózsabimbókat fakasztott a rózsatőn. Társai lettek. S most ezekbán rejlik minden erősségünk e fontos nemzeti ellenállásnál. Hivatalok összpontosítása. Sátoraljanjhely, 1905. szept. 8. Justicia palotája csaknem teljesen kész. Még 3 heti idő van a belső berendezésre s október 1-jével félszázados székhelyéről átköltözik a közigazság az ő modern, uj lakóházába. Messze vidéken páratlanul álló, hatalmas, szép épület emelkedett egy év alatt a Kazinczy-utca nyugati oldalán. Az utcára néző épületrészben a kir. törvényszék, kir. ügyészség, a telekkönyv s a kir. járásbíróság ieáz elhelyezve. A telek középrészén áll az óriási méretű fogház, mely a higiénia minden követelményeinek megfelelően, valóban példás elrendezéssel épült.' A telek nyugati részén, a hegy alatt elvonuló utcára néz a harmadik, szinte hatalmas épület, mely a fogházfelügyelő és őrmesterek lakásait, a fogházőri laktanyát, kápolnát., betegszobákat, fürdő-, mosó- és konyha helyiségeket s a munkatermeket foglalja magában. Október 1-én, szerződés szerint az igazságügyi palota átadandó a használatnak s mert már is kétségtelen, hogy e napra teljesen elkészül, mondhatjuk: hogy az átköltözés október első napjaiban meg lesz. A régi törvényszéki épület, mely immár Zemplénvármegye tulajdona, lakókat cserél. Egész serege a különböző hivataloknak költözik ez alkalomból a vármegyeháza épületébe s végre megszűnik a szerencsétlen helyzet, mely egyedül Ujhelyben állott fenn, hogy a különböző hivatalokat a városban szerte kellett keresgélni. Rövid idő múlva ott lesznek együtt mind, a város középpontjában. nek mesélni kezdett: az üvegház fényes életéről a szelid, nyájas kertészről, gőgös társairól. S azután mesélt ragyogó boldogságról, édes szerelemről, mesélt, mindég mesélt s a rózsabimbók, az erdei virágok mind hallgatták őt. S egy szép nyári napon a fehér rózsa arra ébredt, hogy ime, mily szépen tud ő mesélni a boldogságról, de vájjon az ő boldogsága merre van ? . . . Szép nap volt. A fehér rózsa álmosan, bágyadtan nézett körül a völgyben. Unta már a társait, fárasz- totta a békés élet ott az idegenben, az idegenek között, visszavágyott kertészéhez, szép társaihoz. S amint körülnézett fáradt szemeivel, egyszerre észrevesz egy százszorszép szomszédságában egy fényes, ragyogó szárnyú pillangót. Érdeklődve nézett a jövevényre s kérdezte magában: „ki vagy te szép, érdekes idegen ?“ A rózsa sóhajtott s ezt a sóhajt a pillangó meghallotta. Odaröppent hozzá, bámulva nézett föl a fehér rózsára s úgy kérdezte: „ki vagy te illatos virág? Hogy jösz ide a sok vadvirág közzé? Te fényes üvegházban növekedtél, ismerem társaidat A* A rózsa örült, hogy ime van va4 Ha a jelen állapotra gondolunk nevetnünk kellene, ha ugyan méltóbban nem boszankodnánk, hogy hány felé és miként, milyen helyiségekben vannak nálunk a közhivatalok meg- telepitve. A szolgabirói, államépitészeti hivatal, az adóhivatal a város szélén, a pénzügyigazgatóság egy mellékutcán, a kultur- és folyammérnökség a főutcán ugyan, de legalább másfél kilométernyire egymástól s mindezek a központtól legkevesebb 1—1 kilométernyire vannak. Ha a közigazgatási bizottsági vagy alispáni ügydarabokat kézbesítő hajdúk a hivatalos órák végeztére beakarják fejezni kőrútjukat, mig végig kézbesítenek a szerte levő hivataloknál, legalálább félnapot őgyelegnek el. Igen helyes és célirányos intézkedés volt a bérházakban szerte levő hivatalokat a központba betelepíteni. Egyelőre ugyan, amint halljuk, csak 4—5 hivatal költözik be. Ezek már november elsején. Lakbérüket az illetékes minisztériumok már ki is utalták november 1-től a vármegye javára. Á többi hivatalok beköltözése valószínűleg 1906. május havára marad, mert a régi törvényszéki épület többi részén, — melyeket a most felsorolt hivatalok el nem foglalnak — tetemes átalakítások lesznek fogana- tositandók, mely átalakításokat Dókus alispán részben még ez ősz, részben a jövő tavasz folyamán eszközöltet. Télen át pedig a szükséges és pedig nagy mennyiségű asztalos munka fog készülni. A jogkereső közönségre igen előnyös lesz, hogy a bíróságot együtt, a közigazgatási hivatalokat pedig szintén együtt fogja találhatni. Sok jár- kálástól, időveszteségtől szabadul meg, mert számtalan eset van, midőn valakije, aki társnőiről hirt hoz neki, mesél az ő régi otthonáról, az angol park szépséges világáról. S beszédes lett a rózsa. Elmondta kiesi történetét. A pille érdekkel hallgatta, szánakozva nézett a virágra s úgy kérdezte: „És boldog vagy itt?“ A rózsa lehajtotta fejét s egy harmatcsepp gördült ki kelyhéből. A pille elszállt, de nyugta oda lett. A szászszorszóp hiába hívogatta, szüntelen arra a harmatcseppre gondolt s másnap ismét ott volt a rózsánál. — Szegény virág, hát te szerelemről álmodol? Én sem szeretek, csak teljesítem a pillék rendeltetését: virágról-virágra röpködöm, csókolgatom a bársony szirmukat. A holnappal nem törődöm, nem űzök elérhetetlen chimaerákat. Ne akarjunk be- lekontárkodni a nagy Teremtő isteni remekművébe, éljünk úgy, a hogy a sors azt megszabta nekünk 1 A pille meg a rózsa mesélgettek egymásnak. A pille beszélt vidám életének ezer ragyogó változásairól, a rózsa meg álmait mondotta el társának. Meséltek egymásnak tündérregéket, szerelmes történeteket. S egyszerre csak észrevették, hogy ők is szeretnek, oly nagyon, oly mély szenvedélylyel, mint ahogy azt mind= női ruha-kelme különlegességek, = —- selyem, vászon, szőnyeg és fehérnemű üzlete ......— Sátoraljaújhely, Főtér, Kellner-féle ház, a főtőzsde szomszédságában. Iíapunk inai száma 8 oldal.
