Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-07-15 / 76. szám
Sátoraljaújhely, 1905. julius 15. 76. (4431.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-XJjHely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 80 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Ferényi József íómunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kor. —- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetés; dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ut:'n 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. ...... nyos fontos dolgokra, s akkor jönnek a kisebbek és elvakultságuk- ban keresztül huzni igyekeznek az okosabbak, a szellemileg nagyobbak számítását. Azokét, akiknek kezeibe ők maguk adták az intézkedés jogát s a végrehajtó hatalmat, akiknek ajkairól lesik a szót, éljeneznek nekik szemben, de a hátuk mögött már mint a pákosz gyerek, belebabrálnak a nyalánkságba. Undorítóbb megnyilatkozását az egyenetlenkedésnek és a gondolkodás hiányának még alig tapasztaltuk a mi népünk részéről, mint a legutóbb lezajlott városi képviselőtestületi választásoknál. A pártok vezetői bölcs megfontolással, mindenre kiterjeszkedő figyelemmel megállapították a hivatalos névsort. Nem tartották titokban. Körökben, klubokban, nyilvánosan tárgyalták s a nagy tömeg hozzájárulása után nyomatták ki a szavazó cédulákat. Aki tegnap hozsannát zengett, ma feszítsd meg-et rikoltott. A rend, az egyetértés felbomlott, mint ragály ütött ki ismét az ősi magyar betegség: az egyenetlenség. Hallottunk ilyen szavakat a választásnak színhelyén: ez éppen olyan csizmadia mint én, miért szavaznék rá! Ezt a zsidót ki kell hagyni. Ez igen nagy ur, ki vele. És lőnek törölgetések s lön ellentét, visszavonás az emberek közt. Mennyire fáj ez a jobbaknak, akik különösen e város falai között az alkotmány és nemzeti jogok védelmére egyesült külömböző politikai hitvallásnak egymáshoz való közeledését és fegyverbarátságát igazi nemes örömmel szemlélték, akik a testvériesség jelenlétét vélték már konstatálni e polgárság közérzületében, azt szinte nem tudjuk kifejezni. Ha ezen az utón haladunk polgártársak, akkor eredmény soha, de dicstelen vereség lesz mindenkor osztályrészünk. Ha azonban megundorodva a legutóbbi választások gyászos példájától szeretettel és rokonszenvvel támogatjuk egymást, akkor erősek leszünk s az erőben van a győzelem, mig az egyenetlenkedés a züllés és megsemmisülés melegágya. Okuljunk a saját kárunkon, mig nem késő. Jegyzetek a miniszterelnök leiratához. — julius 15. A miniszterelnök leirata, melynek szövegét ma már az egész országban ismerik, szól minden törvény- hatóságnak, de elsősorban azoknak, amelyek az adó és ifjoncok megadása ellen tiltakoztak. Zemplénv ár megye törvényhatósága is érdekelve van tehát, mint amely hazafias lelkesedéssel és egyhangúlag fogadta el a tiltakozó indítványt. Egész lélekkel üdvözöltük a törvényhatóság megokadatolt tiltakozáUtóhangok a sátoraljaújhelyi képv. test. tagok választásához. — julius 15. (y.) Úgy örvendtünk, midőn a disszidens és a függetlenségi pártok vezérembereinek nevét egy felhívás szövege alatt, egymás mellett nyomtatva láttuk. Amit zempléni ember egy év előtt ideális állapotnak vélt volna: bekövetkezett. Jól eső öröm fogott el minden helyesen gondolkodó embert, s már szinte recitáltuk a költő szavait: „Átok verte meg a magyart, mert az soha együtt nem tart“, — de azért recitáltuk, hogy mint meghaladott álláspont, divatból kiment régiség, csak múzeumi emlékként maradjon fel, mert ime már jobb, boldogabb idők következtek. Hála a jóknak, nem is a politikai vezérférfiak ellen van kifogásunk. Szavunk ezúttal nem nekik, s a hozzájuk elvek nemességében, gondolkozás tisztaságában hasonlóknak szól. Jól tudjuk mi, hogy a vezető szerepre s aktiv ténykedésre hivatottak eléggé magas fokán állanak az erkölcsi közérzés- nek, s nemzetünk történelme is arra oktat, hogy amikor jogaink és igazunk megvédéséről volt szó : akkor halálos ellenségek is békejobbot nyújtottak egymásnak s az érdek- vagy személyi ellentétek egyszerre elsimultak. A magyar ember előtt, — hangsúlyozom, hogy a tiszta gondolÁ ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Damianics János 48-as magyar honvéd tábornok emlékezete. Eszményképem voltál I . . . Te! -- mint az ős vezér — Honvédeid előtt A csata reggelén Végig lovagoltál . . . Buzdítottad őket, Á kételkedőkbe Szavad lelket hintett . . . „A honvéd név — fiúk! Újabb dicsőségben Fürödjék meg ma is Újabb győzelemben! . . . Szép magyar hazátok Ti tőletek várja, Hogy a rabbilincset Magáról lerázza! . . . Utánam fiaim! A mig engem láttok, Meg ne törjön soha Magyar bátorságtok 1“ kozásu, becsületes lelkű magyar ember előtt, — Isten után a haza fogalma a legszentebb, a legmagasabban álló. Ezért ezer év óta feláldozott mindent, ha az idők úgy kívánták. Család, vagyon, sőt maga a becsület is áldozatul tétetett, ha szükséges volt a haza ügyének oltárára. Daliás időket látunk megújulni, uj nemzedék támadt, uj eszmék töltik el és hevitik a lelkeket. Évszázadot haladtunk pár hónap alatt; nemzeti életünk egész erőteljesen domborul ki, a szivek mélyén rejtve volt érzeteket nem borítja többé fátyol. Kezet fog a magyar egymással, testvérek lesznek az ellenfelek, szövetségesek az ellenségek. A mi jó sorsunk áldása ez. Reménységünk hajnala derűvel mutat a jövőre, érezzük, tudjuk, hogy leomlottak a válaszfalak, az egy, édes haza szeretetében, jólétének előmozdításában testvérekké lettünk, vállvetve segítjük egymást a legnemesebb munkásságban. Azt kérdezhetné ezek után valaki : hogy mért térünk vissza hát ezekre a dolgokra mégis, ha olyan szép fejlődésnek indult az egyetértés és ha már elsimulnak az ellentétek. Megmondjuk. Mélyen sajnáljuk, de a szomorú tapasztalás beszél sorainkból. A nagyok, a vezetők egyetértenek bölcs mérséklettel mindent megfontolva, a suum cuique elvét szem előtt tartva megállapodnak bizoAztán ők rohantak! . . . Előre, utánad . . . Te vezetted a mi Győzelmes csatánkat! . . . Szívhez tudtál szólni . . . Daliás alakod, A honvéd seregre Elbüvölőn hatott . . . Pedig nem származtál Te a magyar fajból . . . Hozzánk akkor csak nőd, Ez az angyal csatol, Ki a magyar érzést Szivedbe öntötte, Karod’ e Hont védni Tettre ösztönözte! . . . Dicsőség o nőnek, Ma is özvegyednek, Már ötvenöt éve! . . . Élő emlékednek ! . . . E hálátlan nemzet Most vett lélekzetet . . . E napokban róllad Már megemlékezett . . . Elmondták már neki, Mi voltál te nekünk ? ! Mennyi hálátlanság Terheli nemzetünk! . . . Talán még lerójják?! Talán vezekelnek ? 1 Átkos helyzete van A magyar nemzetnek! Nézd! Frangepán, Zrínyi, Rákóczy, vagy Kossuth! A magyar hősöknek Mind ilyen sors jutott! De rátok, a magyar Nemzeti szentekre, Kegyelettel tekint . . . Imádva borul le! . . . Ti magyar vértanúk! Ti nemzei szentek! A világ végéig Él majd emléketek . . . „Haló porotokban Legyetek megáldva 1“ Minden igaz magyar Szivéből kiálltja . . . Id. Bajusz József. Római séták. A „Zemplén“ számára irta : Ifj. Dongó Géza. II. — A Vatikán. — Látogatás a pápánál. — — Jó reggelt kedves barátom. Már azt hittem, hogy nem találok magára. — így állított be a mondott időben hozzám az angol. — Tudtam, hogy a Via otto cautonin lakik, de a házszámot különösképen elfelejtettem. — Hát akkor, hogy talált meg? — Nagyon egyszerű, csak egy kis következtetés, kedves barátom, ennyi az egész. Az utca nagyon rövid, alig pár méter. Megakadt a szemem egy dohányos bolton, benéztem, láttam bent egy csinos kisasszonyt. Biztos voltam benne, hogy ő ismeri magát, mert tudom, hogy nem nézi rossz szemmel maga az e fajtát, meg bolond lenne másutt cigarettát venni, utoljára itt van a szájában. Bementem: — Ugyan kisasszony, nem tudná véletlenül, hol lakik az a fiatal szőke ur, aki itt szokott venni cigarettát naponként többször, mert tudtam, hogy sokat szív. — Az a magyar — nevetett. Épp itt vizavi, ott az ablaka a harmadik emeleten, látja? AZ EGYED ÜLELISM ÉRT KELLEMES ÍZŰ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
