Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-07-15 / 76. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Julius 15. sát. Az indítványt kisérő érvek már előre megadják a feleletet a miniszterelnöki leiratra, mégis érdemesnek találjuk annak jegyzetekkel kisért kivonatát itt is nyilvánosságra hozni. A miniszterelnök intő szózatnak nevezi leiratát. Tehát megrovási kaland, amelyet a fenyegetéstől nem sok választ el, mert nem tudjuk elgondolni, hogy tisztán hazafias aggodalom adja a miniszterelnök ajkaira ezt az intő szózatot, amelynek készítésében a miniszterelnöknek van legkevesebb része. Elismeri az intő szózat, hogy alkotmányos életünk mezején hosszabb idő óta zavarok vannak, nincs költségvetési törvény s hiányzik a költségvetési meghatalmazás. Ez mind igaz s annak káros következményeit a törvényhatóságok is elismerik; de nem tehetnek róla, a szó nem használt, a törvényeket is hiába citálták, itt csak a passiva resistencia segíthet. Ha mást is tud a miniszterelnök ur, hozza indítványba ; a nemzetnek minden eszköze hiábavalónak bizonyult s csak utoljára nyúlt ehhez a radikális mentő eszközhöz. Tehát nem az általános közszellem a téveteg, hanem a minisztérium, mely a lefolyt eseményekre nem akar visszaemlékezni. Minden törekvés igazságtalan, mely a közfelfogást ellenkező irányba akarja terelni, mondja tovább a leirat, amelynek minden sora a nemzeti közfelfogást akarja ellenkező irányba terelni. Kimondja a nagy igazságot, amely szerint Európa közepén miveit nagy állam pillanatig sem lebet rendszeres kormány és kormányzat nélkül. Ez igaz, de ám ezt az igazságot nem ez a minisztérium találta ki, amelynek rendszerességéhez mégis szó fér talán. E tagadhatatlan igazság erejével akarja bizonyítani a kormány törvényességét és alkotmányosságát is. Azonban siet hozzátenni, hogy parlamenti többségre nem támaszkodha- tik. Pedig ez nagyon fontos nyilatkozat. Lehet egy kormány törvényes és alkotmányos, de kormányzatképes csak akkor lesz, ha többsége van, amely működését lehetővé teszi. Többségi beleegyezés nélkül minden tette törvénytelen és igy nem alkotmányos s nekik' ma a miniszteri eim használatán kívül semmihez joguk nincs. A leirat szerint a minisztérium feladata egyszerű és világos. Igaz, ha csakugyan az volna a célja, amit — így találtam meg. De igyekezzünk, kocsink lent vár, megfogadtam egy órára, olcsó, 1 lira 25 csentibe kerül csak, Tanácslom többet sohase adjon neki, akárhogy követelődzik is ez a tarifája. — Nézze csak ezt a borotválkozó tükröt vigye magával, mert abból a legkényelmesebb a menyezet festményeket nézni. Ma sokat fogunk látni, különösen a sixtini kápolnában. Az időnk is kevés, hát csak futólagosán nézzük meg a Vatikánt, mert 11 órakor a pápa fogad és látja már 9 óra. — Igen, gyerünk. Egy szobrász barátom, Somogyi, ott fog várni a bejáratnál, ő neki kértem tegnap a harmadik jegyet az audienciára. Kocsink a Via Ripettáin, a Te- verén keresztül mindenütt a part mellett haladt a Vatikán felé, az én jó angolom meg beszélt, mintha fizettem volna. — A tegnap látott jobboldali Bernini kolonád vezet be a Vatikánba. Ott egy svájci őr áll. Azon az ajtón keresztül fogunk bejutni — persze az őr csak cifraság — a pápához, majd más utón megyünk, az az ugyanott jobbra, az uj márványlépcsőkön fölfelé. Borzasztó műkincs van ott. A tudomány, művészet összes mesteri érméké egymásra halmozva. a leirat annak nevez, t. i. hogy a képviselőház többségét a kormány átvételére bírja. De valamit kifelejtett itt a leirat, ami nem kevésbbé fontos, hogy t. i. elvei föladásával a kormány átvételére bírja. így azután világos ugyan a minisztérium feladata, de épenséggel nem egyszerű, mert az egész nemzettel szemben találja magát. De van itt egy kis beismerő ellentmondás is, kimondja a kormány feladatát, de hozzáteszi: az ez iránti alkotmányos tárgyalások hosszabb vagy rövidebb idő alatt leendő befejezésére a kormánynak alig van befolyása. Van tehát bevallott feladata s nincs annak keresztülvitelére befolyása. Ez magyarul annyit jelent: képtelen feladata teljesítésére, tehát: fölösleges. Jön ismét egy régi általános igazság: az állami rendnek fenn kell állani: a személy- és vagyonbiztos- ságnak megrendülni nem szabad s országunk hitele kifele is szentül megtartandó. Ezt a leirat nélkül is tudja és szivén viseli minden igaz polgára a hazának. De nem az államrendet akarja ezzel megvédeni a kormány, hanem a régi rendszert. Ha meg van az adó, nincs szükség a nemzetre, csakhogy a nemzetnek az adó megadása előtt joga van abhoz, hogy törvényes feltételhez szabja azt s ha ezt a feltételt nem teljesitik, nem a nemzet, hanem a másik fél a hibás, ha az adó meg nem adás miatt az államrend s a külső hitel megrendül. Vagy csak az a törvényes mód, ha a nemzet enged ? Ha joga nem volna a nemzetnek kéréséhez, nem is kérne; s igy a bekövetkezendő rendellenességért sem a nemzet, hanem a másik faktor a felelős, nevezzük azt bárminek és bárkinek. Azt mondja továbbá a leirat, hogy: nemzetünk történetében példátlan s minden alkotmányos elvvel mereven ellenkezik : sem a kormányzásra nem vállalkozni, se azt hogy más kormányozzon, meg nem engedi. Valóban jogtörténetünkben példátlan az ily jogelferdités. Mert akar a többség kormányozni, de nem kap megbízatást, ha csak elveit föl nem adja. Ezen az áron pedig kormányt nem vállalhat, mert többségének alapja a nemzeti programm. Ha igy nem kormányképes, marad tehát az ellenzéken s mint ellenzék meghiúsítja minden olyan kormány működését, mely elveivel ellenkezésben áll. Azt mondják, hogy már Lymme- chus pápa építtetett volna a Vatikán mostani helyén a 400-as évek végén egy pápai palotát, de ezt az állítást később megcáfolták. A tulajdonképeni első építkezést III. Jenő pápa (1145—1153) kezdte el és utódai folytatták. Mert azt jól tudjuk, hogy a pápák IX. Gergely avignoni visszatérése óta laknak a Vatikánban, azelőtti székhelyük pedig a Laterán volt. IV. Sixtus építtette a hires sixtini kápolnát, ahova a kardinálisok pápát választani gyűlnek össze. A többi épületet mind másmás pápa építtette különböző korszakokban, azért van ott mindenféle stilus összekeverve. És éppen ezért oly nagy a Vatikán, mert minden pápa kiakart tenni magáért. 3000—4000 szobája és terme, 22 belső udvara van. Majd a pápához, mint már mondottam az uj márványlépcsőkön megyünk fel, onnan a Scala Pián a Damaszudoorba, majd a Clementina termen keresztül az Ántieamarába, azután kezdődnek a pápa szobái azokon túl a kardinálisoké, majd a Maiordomusz udvarmesteré stb. A sixtini kápolnába, a képtárba, szoborcsarnokba a Rafael szobáiba stb. pedig a kapun bejövét egyenesen szembe a Scala Regián felfelé juntuk. — Hopp, szálljunkki, majd én kifiÉhhez neki, mint ellenzéknek joga van. Hanem igenis példátlan s minden alkotmányos elvvel mereven ellenkezik, ha egy kisebbségi kormány, mely a nemzettel szemben találja magát, azt meri követelni, hogy hunyjon szemet a képviselőtestülete törvényellenes cselekedetei előtt. Ez a valódi értelme annak a csengő frázisnak 1 A törvényhatóságok tiltakozó eljárása fölött tör pálcát, hűségűket és hazaszeretetüket vonja kétségbe s az- zel fenyegetődzik, hogy a kormány múlhatatlanul megsemmisít minden olyan törvényhatósági határozatot, vagy intézkedést, .mely a fenállö törvényeket sérti. Üres fenyegetés! A hűség és a hazafiság épen azt követeli, hogy meg nem szavazott és pedig fontos nemzeti okokból meg nem szavazott pénz- és véradót ne adjon meg a nemzet. Ha ezt nem tenné, méltán megilletné a vád. A képviselők a nemzeti akarat képviselői, ha ezek nem szavazzák meg a kívántakat, a nemzet tagadta azt meg, amely törvényhatósági jogkörében teljes joggal megakadályozhatja a nemzeti akarat semmibe vevését. Á kormány külömben papirost és Írást megsemmisíthet, de az igazságot nem. Nem nemzet van a kormányért, hanem a a kormány a nemzetért s igy ez fog ítélkezni a kormány tettei felett s nem megfordítva. Ez legyen viszont intő szózat a kormánynak. A nemzet nem akarja a statusquot s minden törekvés, mely a békét annak fentartásával kívánja, hiábavaló. A nemzet Ítélt, jogtalanságot nem követ el, az alkotmányosság határai között mozog s ha kívánságát nem respektálják, azok követnek el jogtalanságot s azok lépik túl az alkotmányosságot, akik a nemzet jogos kívánságának teljesítése elé akadályokat gördítenek. —r. —y. A magyar ipar a régi időkben. Irta: Andor Károly. (Folyt, és vége.) A céh magában foglalta a város vagy kerület iparosait, akik szakon- kint osztályokat alkottak. Később azonban, amikor az egyes iparágak nagyon népesek lettek, külön szakcéhek is alakultak. Az előbbieket céhszövetkezeteknek is nevezhetjük s élükön a választott dékán állott. zetem a kocsit, hogy annál hamarabb mehessünk. Menjünk egyenesen a Scala Regiának. Hatalmas, kényelmes lépcsőkön, a sárga, veres, fekete csikós svájci gárda glódája között mentünk fel a sixtini kápolnába. Első megjelenésre fel nem tűnő, nagy négyszögletű hosszú terem. 40 m. hosszú, 18 m. széles, mint barátomtól tudom. A fal mellett környös- körül egy márvány pad fut, a kardinálisok helye. Az ajtóval szemben egy egyszerű oltár áll. Jobbra fent a falban van a kórus. Amilyen barátságtalanul hat az emberre az első látásra, épp oly nagyszerűnek tűnik fel rövid szemlélés után. Az oldalfalakat háromnegyed részben Raffael aranynyal hímzett, bíbor függönyt ábrázoló festményei fedik. A modern ember szemei előtt teljesen naivnak tűnnek fel és azok is. Annál nagyszerűbbek a Michel Angelo apostolai, akik dekoráció architektorába vannak meste- rileg belekoponálva. A teremtés, az első ember kompozíciói nincsenek nagy hatással a szemlélőre. Meg kell jegyeznem azonban, hogy Michel Angelo inkább szobrász volt és még e téren most is csodált művész, csupán IV. Pál pápa megbízásából fogott a kezébe ecsetet, hogy megalkossa vele előbb említettem tizenkét remekét. A A céhnek a fejét afyamesíer-nek, később pedig eóAmesíer-nek nevezték. A céh szabályzata szorosan meghatározta a mesterek és a segédek egymáshoz való viszonyát, a tanuló képzését és ellátását és a tanítás idejét. A felszabadulás a céh kiküldöttei előtt készített próbamunka (reraekelés) után történt meg s ha a tanuló felszabadult, gazdája tisztességes ruhával s jótanácsokkal ellátva vándorútra küldötte, aki azután mint iparoslegény bejárta az országot s tökéletesítette magát mesterségében. Ha valaki önálló mester, tehát céh-tag akart lenni, igazolnia kellett, hogy tanulóéveit kitöltötte, törvényes származású és hogy jóhire ellen nincs semmi kifogás. Á rimaszombati szabócéh, amelynek földesura Thököly István volt, 1655-ben földesurától megerősített „céhbeli igazságok“ alapján megkövetelte a belépő mestertől vagy legénytől, hogy 65 dénár áru bort fizessen, mint „tudomány pohár“-t s ha fölvették, 15-öd napra még egy pint bort adjon s akkor leteheti a „céh igazságát“ azaz 32 forintokat s az egyház számára egy tallért. Ez volt az „egész mesterség“ az idegenből jöttek számára, helybeli mester fia vagy uj iparoshoz ment özvegye „fél mesterséget“ fizetett. Inas volt az, akit a mester ruházott és ellátott, de érte semmi fizetést nem kapott. Akiért fizettek, azt apród-nak nevezték. Ennek csak ellátást adott a mester, de különösen figyelnie kellett az apród gondos ki- tanitására, aki rendesen korábban is szabadult fel. Á céhszabályok meghatározták a mesterlegónynek bérét s aki annál többet adott, annak a „céh igazságán“ kellett maradnia, azaz megbírságolták. Hasonlóképen jártak el az olyan mesterrel is, aki a mások legényét a szerződés letelte előtt magához édesgette, az ilyen 40 forint bírságot fizetett. Amint már említettem, a cikkek árát is megszabták. Érdekes az az 1625-ből való körmöci árszabály, amely a borjubőrből készített csizma árát 90 dénárban állapította meg. A hatóság pedig a nyers anyagok árát szabta meg. A céhbeliek tekintélyét féltékenyen őrizték s az ez ellen vétőket szigorúan megbüntették. Ha a céhmester valakit megidézett, vagy halottasházhoz rendelt s elmaradt: egy pint bor bírságot fizetett Rimaszombatban. fal felső részét Perugino és több neves toskánai festő festette. A főoltár mögött van Michel Angelónak az utolsó ítélete. Hatalmas, erőteljes kompozíció, csak az a nagy baja van, hogy a folytonos kontár-renoválgatás még eddig épen maradt részét is tönkre fogja tenni. Kijövet a Sala deli’ Inmacula- tába jutottunk, ahonnan szembe két ajtó nyílik, azaz hogy nyílt volna, ha szabad lett volna a bemenet. Az egyik a Capella Paolina, a másik a Sala Dúcaié Bernininek a müve. Mint barátom mondja, itt fogadja a pápa az idegen fejedelmeket. Azért mondom, hogy idegen, mert az olasz ki- rálylyal 1870 óta haragszomrádot játszanak. Innen egy szűk lépcsőn felmentünk a II. emeletre a Sala Pianaba, amely mint egy előszobája a Rafael stanzáinak (szobáinak). Itt több modern kép van, melyeket IX. Pius és XIII. Leo vásároltak, melyek közül egyedül a Matej ko „Szobieszky a bécsi békekötés után“ cimü képe érdemel különös megemlítést. A többi erősen papi gusztust árul el, amelyet mi piktorok úgy szoktunk kifejezni, hogy * „kies“, (édes, émelygős). (Folyt, köv.) mm A LEGBIZTOSABB POLOSKAIRTÓ SZER. ÜCS" 1 üveg ára 60 fillér. Kapható: HRABÉCZY KÁLMÁN drogériájában Sátoraljaújhely, Főtér.
