Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-12-21 / 142. szám
/ / Sátoraljaújhely, 1905. December 2í. 142. (4495.) Harmincharmadik évfolyam Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: S&toralja-Ujbely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 üli., vastagabb betűkkel 8 üli. Nyílttériben minden garmond sor 30 üli. POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gyula dr. Ferenyi József főszerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona félévre 6 kot negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 üli. Petit betűnél nagyobb, avagy diaz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 üli. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Mi lesz? — dec. 21. Az ötven év előtti idők tértek vissza. Az abszolutizmus ronda /eje kandikál ki a homályból. Meglehet, hogy egykét nap, egy-két hét: és teljesen kibontakozik, elörohan és az úgy is elég sokat szenvedett nemzetre ismét a legszomorubb idők következnek. Nem akarják a mi szavunkat megérteni; vagy ha megértik, akkor általunk ésszel föl nem érhető furfanggal, kacskaringós észjárással még mindig ott tartanak és azt vallják, hogy népek milliónyi tömege feltétlenül vak eszköze, sőt értéktelen játékszere a hatalomnak. Nemzetünk alkotmánya amidőn páratlanul álló hatalmi kört biztosit az uralkodónak, ugyanakkor jogaink védelmét s azok tiszteletben tartását is megköveteli. A két tényező egymással és nem egymás ellen van hivatva élni, fejlődni és a tökéletesedés utján haladni. Sajnos, a két tényező az utóbbi időkben sehogy sem tud összhangban, egymást megértőén működni. Nem vitatjuk ki a mulasztó, — meg adja e kérdésünkre a feleletet Magyarország 19 millió lakossága, a müveit külföld nagy politikusainak egybehangzó vélekedése. A magyar nemzet háta mögött a törvények tiszteletében, az uralkodó iránti páratlan hűségben leélt ezer éves múlt áll. A mai hatalmi rendszer háta mögött a nagyhatalmi hóbort, az alkotmány és törvénytisztelet egyszerű felrúgása, az önkény disztelenkedik. ¥ A nemzet nagy tanácsában, ahol a kormány emberei nem jelennek meg, föláll egy népképviselő, fölolvassa a királyi eskü szövegét. — Néma csönd; legfölebb az arcokon látható ideges rángatózás, vagy a szemekbe előlopódzó könycsepp mutatja, hogy végtelenül, rettentően szenved ez a nemzet! Azt kérdezi ez a népképviselő: betartatott-e ez az eskü ? Orkánszerü, egyhangú zúgással felel rá a magyar országgyűlés : Nem ! Nohát Isten ötét úgy segitse! hangzik a márvány boltivek alatt. Megdöbbenve, szinte elrémülve de egyben lelkileg felmagasztosulva zug a refrain: úgy segitse ! Kinek szól ez ? Kit érint ez a. mondhatni nemzeti átok ? Kinek a fejére hívja itt fel az ország tanácsa az igazságos Isten Ítéletét? Boldog Isten! hová jutottunk ! Nincs ma törvény, nincs alkotmány, nincs haza, nincsenek már magyarok ? Hiszen ha vannak, akkor az országgyűlés eme felhitt átka magyarok ellen szól. Testvért kell-e megátkoznia a nemzetnek az ö tanácsában ? Fejérváry, Kristóffy, Lányi! Meggondolták-e mit cselekszenek, hova juttatták ezt a boldogtalan nemzetet! Nem volt még elég a külellen pusztítása, kellett-e még a legkegyetlenebb kézzel, a legádázabbul felszított belviszály! ? Hiszen az önkény- kedö kormány tegnap benyújtott lemondása még mindig nem nyugtat meg minket, mert megszoktuk már részükről a komédiázást. Ne lemondjanak, de távozzanak arról a helyről, hová őket a magyar nemzet soha sem hívta, ott látni sem akarja. Mert az az átok, amely a nemzet tanácsának ajkain kél, amely azt zúgja, hogy a királyi eskü nem tartatott meg: nem annak a fölkent, szentelt főnek, nem annak a világszerte tisztelt agg uralkodónak szól, — hanem annak az elvakult néhánynak, aki a koronás főt ellenünk hangolni, jogaink, követeléseink megadásától visszatartani — érthetetlen balindulattal — törekszenek. Hogy mi a céljuk, talán ők maguk sem tudják; de hiszen a fába esett szú sem tudja mit- tesz ő, csak mikor gonosz ösztönétől vezettetve kipusztitotta az erdőt s a száraz fákban ö is a tűzre kerül és nyomorultul vész el, akkor gondolja meg és sajnálja kártételeit. * Őrgróf Pallavicini Alfréd kirendelt zempéni főispán lemondását odafőnt, — nem tudni Budapesten-e vagy Bécsben — de valahol nem fogadták el. A megyefőnök vissza jö tehát. Mi soha sem dobtuk meg sárral, még hólabdával sem fogjuk. Akik megdobták vagy megfogják, azok nem iráuyitják a politikát, nem képviselik a közvéleményt. Nekünk rövid mondani valónk van az őrgróf ügyéhez. Ha összeegyeztethetönek tartja magyar főnemesi érzésével azt, hogy a jelen kormány politikájának vak eszközéül szolgáljon; ha letagadja lemondó levelében hangoztatott elveit, úgy ismét felnyitatthatja zsandárokkal ez ősi székház termeit. Senki sem fogja útját állam tettekkel, még zsandárra sem lesz szükség. Csak egy szó fog folyton fülébe hangzani és az a szó Zemplén vármegye hazafias népének szava lesz, amely ebben az egy szóban mindent kifog neki fejezni: Alkotmány! * Három nap múlva itt a szent karácsony ünnepe. A békének, a szeretetnek szentelt szép ünnep. Béke ? . . . Szeretet ? •.. Nem úgy hangzik-e ez a két szó, — az ország mai fenekestül fölfordult állapota közepett — mint maró gúny, véres szatira ? Hol a béke, amikor az egész országon végig rohan a harc szelleme ? . . . Hol a szeretet, amikor testvér a testvér ellen, apa a fiú ellen, fiú ez apa ellen tör ádáz haraggal ? . . . Nincs már többé fehér karácsony, csak fekete karácsony van. Máskor már ilyen idötájban, — három nappal karácsony előtt — ünnepi ihlet hóditó szelleme tartotta fogva a szellemeket, ma pedig a politikai harc lángoló szenvedélye lobog föl az egész országban. — dec. 15. A kormány bukása. Tegnap, december 20-án a késő esti órákban azt a távirati értesülést vettük Budapestről, hogy a Fejérváry kormány benyújtotta lemondását. A lemondás ügyében a korona legközelebb határoz. Gr. Mailátli József, vármegyénk e kiváló fia, a főrendiház dec. hó 19. d. u. 5 órakor tartott ülésén nagy jogi tudással megindokolt határozati javaslatot terjesztett elő, amelynek alapján a főrendiház bizalmatlanságát fejezi ki a király azon tanácsosaival szemben, akik neki az újabb elnapolást tanácsolták. Óvást emel e törvénysértés ellen s tiltakozik az ellen is, hogy e királyi kézirat tudomásul vételéből a jövőt illetőleg a törvény feltétlenül kötelező erejének avagy az országgyűlés jogainak hátrányára bármily következtetés vonassák le. Gr. Mailáth hazafias indítványát a főrendiház egyhangúlag elfogadta. Nehány szó a szabad lyceumról. — de«. 21. Azt hisszük, hogy minden komoly ember érdeklődését felköl- tötte dr. Czivbasz Géza urnák az „Ismeretek közkinescsé tételére“ irányzott szabad lyceumról a „Felsőmagyarországi Hírlapban“ közölt ismertetése. írásából látjuk, hogy a széles körben ismert és méltatott szaktudóson kívül nagy műveltségű s a közérdeket több oldalulag szolgálni kész férfiúval van dolgunk. Célja nemes. Tanítani a tömeget mindama hasznos ismeretekre, melyek nélkül a haladó kor fokozott igényei mellet az egyszerűbb ember sem boldogulhat. Irányt adni a helyes gondolkozásnak a világot mozgató vagy mozgatni hivatott eszmék tekintetében. Fölkelteni az érdeklődést a szép és jó kultusza iránt. Érvei meggyőzők. Mert bizony társadalmunk alantasabb rétegei nagyon is nélkülözik a szellemi irányítást, aminek fiijával aztán kizökkennek a haladás rendes kerékvágásából s a tévelygés sokaknál egyértelmű a vesztükbe rohanással. Abban is egyet értünk vele, hogy a tudás kárba vész, ha általánosulásának nincs meg a lehetősége, ha „közkinescsé“ nem válhat. Nem fogja azonban zokon venni, ha tévesnek tartjuk azt a felfogását, mintha a „Kazinczy-kör“ bármi tekintetben is útjába állana életrevaló eszméje megvalósításának. Miért ne prosperálhatna mind a két intézmény egymás mellett ? Hiszen lényegében mindkettő egy célt van hivatva szolgálni, a közművelődést. Értjük, hogy elégedetlen a tudós cikkíró a „Kazinczy-kör stagnaciójá- val. Csakhogy nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy idő és körülmények egyaránt kedvezőtlenek napjainkban minden társadalmi tevékenységre nézve, mely nem a politikát szolgálja. Harcban állunk. Mi a „Kazinczy-kör“ hivatását is nagyon fontosnak valljuk. Téves állítás : hogy a vidéki irodalmi körök szereplése egyértelmű a nagyképűsködéssel. Hogy sok a nagyképüsködő ember, az igaz, csakhogy az magyar nemzeti nyavalya lévén, más módon kúrálandó. Ahol a hivatottak lépnek a felolvasó asztalhoz, onnét valószínűleg elfogják zavarni a tudákoskodó kontárokat. A színvonaltól függ az egész kérdés. Mi ismerünk vármegyénkben számos kiváló embert, akik szellemi termékeikkel bátran kiállhatnak a finyás fővárosi kritikusok elé is. Azokat keli megnyerni egy- egy felolvasásra s biztosak lehetünk, hogy a vizenyős stilgyakorlatok elmaradnak. Áz pedig nem baj: ha néhanapján egy-egy még ki nem forrott tehetség is bontogatja szárnyait. Neves és rátartó irodalmi egyletekben is előfordul az ilyesmi. Ismeretszerzésre, mulatva okulásra, szellemi élvezetre társadalmunk műveltebb osztálya is szomjazik. Kár volna a forrást betemetni. Aztán meg a Kazinczy-körnek. fontos társadalmi feladata is volna. Összehozni, egymás mellé sorakoztatni a széthúzó elemeket, tömöriteni, izmositani, akciókénagy választékban és jutányosán kapható HRABÉCZY KÁLMÁN gyógyáru üzletében (DROGÉRIA.) Sátoraljaújhely, Főtér. Lapunk mai szám» 4 oldal.
