Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-11-14 / 126. szám
2. oldal ZEMPLÉN. November 14. bir meg. S ha mégis megtenné, kinek a helyzetét súlyosbítaná, nem az államnak úgy is túlterhelt polgárságát ? Amit az nyerne az egyik oldalról, elszedné tőle az állam adótöbblet fejében s a nemzet gazdasági mérlege még a mostaninál is kedvezőtlenebb el billenőst mutatna. S ha már ehhez sincs pénz, honnan venné az állam s kivel födöztetné azt a rengeteg pénzáldozatot, amely többi ígéretének beváltásához szükséges ? Csak a főbb ígéreteket említem. Az állam által vásárlandó nagybirtokok pacellázása. Közalapítványi birtokoknak hosz- szulejáratu szerződéses átengedése. Iparfejlesztés nagyobb mérvben a kisiparnál és a gyáriparnál. Szárazföldi és vizi kereskedelmi utak építése. Minden rendű iparos és gazda segítése. Mindenféle hivatalnok fizetésének rendezése. A munkás nép védelme, menedék-, munkás- kór- és nevelőházak építése. A munkásnép biztosítása minden elképzelhető munkaképtelenségre. Az adminisztráció államosítása. Az ingyenes népoktatás behozatala. S mindezek mellett a mostani adóterheken is könnyíteni akar a progresszív adó behozatalával, mely a kis existenciák terheinek könnyítésére szolgálna. Hát nem gálád ámítás ez ? A földtehermentesités maga több, mint négy milliárd állami beruházást kívánna s ha most minden Ígéretét be akarja váltani, ez az államadósság olyan borzasztó összegre rúgna, hogy a nemzet elpusztulna a reánehezedő teher alatt. Így akar segíteni ez a mostani kormány a magyar népen, pedig a katonai újabb és elmaradhatatlan beruházásokról még nem is szóltam. Józan emberek ilyen merényletre nem vállalkozhatnak. Itt a hazafiasság, a haladás álarca alatt a legga- ládabb honárulás történik s a nemzetnek ezt a fekélyt ki kell vágni testéből. Játékszerré aljasitják saját hazájukat s a szép és hangzatos ígéretekkel még jobban nyakára akarják szorítani azt az alkotmányosságnak csúfolt rabbilincset, melyet immár harminc év óta fűznek szorosabbra Ausztria bérencei. Nem alkotmány ez, értéktelen papiros, még az iparos tanuló szerződését is nagyobb tiszteletben tartjuk, mint ezt. De kissé nagyon is bíznak a magyar nemzet vakságában. Akkor is folytatni akarják ezt a vakmerő játékot, amikor már nyilvánosságra jumeg sem dobbant amikor ezt mondottam, a mikor feltárta a szive érzelmeit s én a karjaiba borultam aztán összeforrt az ajkunk, akkor is csak a pillanatnyi felhevüs okozta ezt, nem volt ahoz a szivemnek semmi köze, nem volt ott a lelkem annál a csóknál; ki tudja hol járt V talán már akkor is arra gondoltam, hogy kellene meghódítani az uj doktort, aki a maga helyére fog jönni. És a mikor elment, világos lett előttem, hogy még csak nem is vonzódok magához. Két hónapja nem kapott tőlem egy sor Írást sem. Mióta elment, kétszer irtani mindössze. No akkor befáradtam a tettetésbe, hazudtam azk-o nak a leveleknek minden szavát, nem igaz abból egy betű sem s elhatároztam, hogy nem is fogok Írni többet,. unalmas olyan dolgokat Írni s olyannak, amelyeket nem érezünk s aki közönyös előttünk. Az anyámnak is megmondtam ezt. De ő számitó asszony ám: gondolta: kár lenne ily jó parthiét elszalasztani és kitalált egy mesét, azt irta magának, hogy súlyos beteg, vagyok s nem irhatok. Azt hitte majd tott a csalás s a nemzet Ítéletére bo- csájtják újból Ausztria kívánságait. Ez az ítélet nem fog késni. Mi már nem veszíthetünk, csak nyerhetünk s alig várjuk, hogy megfelelhessünk a kormány hazafias Ígéretektől duzzadó programmjára. Ez az ítélet azonban a régi rendszer utolsó ítélete lesz. Feltámadás vagy pusztulás jár-e majd nyomában, annak csak a magyarok Istene a tudója. * Kérdezhetné valaki cikksorozatom elolvasása után, honnan veszem egyszerű polgárember létemre (mert hiszen csak tanár, könyvmoly vagyok) azt a bátorságot, hogy a kormány programmját végig birálgas- sam ? Erre csak annyit felelek: Ha a Fejérváry kormány minden készületlensége, politikai tudatlansága és hazafiatlansága mellett is prograramot készíthetett az egész nemzet számára: a legegyszerűbb tudásu, törvényismerettel és hazaszeretettel megáldott polgárnak is jogában áll, sőt kötelessége, hogy minden rendelkezésére álló tisztességes fegyverrel segítsen megvédeni annak a hazának az érdekeit, amelynek legnagyobb ellenségei saját fiai közül kerülnek ki. A szegényügy rendezése Sátoraljaújhelyben. — nov. 14. Á szegényügy Sátoraljaújhelyben a közigazgatás mostoha gyermeke, mert a szegényellátás nálunk mint általában hazánk legtöbb városában tulajdonkép a koldulásra van utalva. A város ugyan a koldus-bárcák engedélyezésén kívül az évi rendes költségvetésben is igyekszik a szegények ellátásáról gondoskodni, e gondoskodás azonban nagyon szerény. Mert a város a szegények ellátására alig fordít valamit, minélfogva a szegények nagyobbrészt a társadalom jószívűségére vannak utalva. Ennek folyománya, hogy Sátoraljaújhelyben 40 bárcás koldus révén számtalan csavargó is járja be a várost, akik veszélyeztetik a közbiztonságot. Ezekhez járul körül belől 30 olyan szegény, kiket a zsidó hitfelekezetek tartanak el, továbbá sok u. n. „titkos szegény“ kiknek nyomora példányképe századunk u. n. humanis- musának! Sátoraljaújhelyben 1895-ben a nagyközségi szervezet idejében kezdtek először a szegényügygyel érdemlegesen foglalkozni. Bizottságot küldtek ki a kérdés tanulmányozására, a bizottság azonban javaslatot nem tett. A vármegyei szegényalap létecsak mást gondolok s ismét jó lesz minden. Maga kétségbeesett leveleket irt, mindennap kérdezősködött a hogylé- tem felől, én pedig azalatt kacagva mondottam el az uj doktornak, hogy maga mennyire fél miattam, flirtel- tcm vele s nagyon jól mulattam az ő vidám hangon elmondott apró történetein. Modern gyermek nem pirul el soha, hisz ez nevetséges is; gyönyörűen kártyázik, hidegvérrel, aztán hogyan tudja eldicsérni az én szép aranyhajam, rózsás arcbőröm, sugár szép termetem. Mert hiába 1 ezek hódítják meg teljesen a férfiakat, az mellékes, hogy az én lelkem nem hófehér, hogy a szivem nincs szeretettel telve, hogy kacér, hiú vagyok, az mindegy, szép vagyok s én azt nagyon jól tudom és büszke vagyok erre, na aztán gondoltam : hát ennyi szépséggel én csak egy emberé legyek ? kizárólag csak egygyé . . . dehogy! nem hajtom fejem hímen rózsaláncai alá; leszek az önmagámé s csodáitatom nagy szépségemet mindenkivel és amikor vágy- gyal fogják majd suttogni: szeretem Malvin, legyen a feleségem, akkor kacagok majd és ott hagyom a szesitéso alkalmával: 1896-ban elvették a várostól a szegényalap utolsó maradványát : 748 korona 26 fillért, mely után eleinte kamatot fizettek. Később ez is elmaradt. S azóta stagnál a szegényügy. A rendezett tanácsú város, a társadalom nyomása alatt, újra felelevenítette ezen fontos ügyet s egyik képviselőtestületi ülésben Staut József miniszteri segédtitkárt kérték fel Sátoraljaújhely város szegényügyének rendezéséről concrét javaslat- tételre. Staut József a javaslatot elkészítette s az most a képviselőtestület előtt fekszik. A javaslat magában foglalja „Sátoraljaújhely r. t. város szabályrendeletét a szegényügy rendezéséről és a koldulás tilalmáról“ s ennek indoklását. Sátoraljaújhely város szegényügyi költségvetési tervezetét s egy indítványt a város tulajdonát képező Gubás-utcai 242. számú háznak a szegényház céljaira való átengedése és megfelelő átalakítása iránt. Éhez egy szakértői véleményt. „Sátoraljaújhely r. t. város szegényházának alapszabályait“. végül „a sátoraljaújhelyi városi szegényház házszabályait". A munkálatok alapgondolata az, hogy Sátoraljaújhelyben a szegények befogadására szegényház s általában a szegények ellátására „városi szegényalap“ létesittessék s a koldulás az egész vonalon szigorúan eltil- tassék. Indítványozó, a város pénzügyi viszonyait figyelembe véve, a város tulajdonát képező, gubás-utcai 242. számú házat véli a szegényház céljaira felhasználni, micélból e ház megfelelően átalakítandó lesz. E házban 30 szegény megfelelő otthont lelne, azonfelül a szegényház felügyelője is kapna benne lakást. A házhoz kert is van. Ha a zsidó hitfelekezetek nem akarnák szegényeiket e szegényházban elhelyezni, úgy a városi szegényalapból szegénytartás címén évenként bizonyos összeget kapnának. Pénzbeli segélyben részesülnének azonfelül azon többi szegények is, akik a szegényházba nem kívánnak felvétetni, vagy oda fel nem vehetők. A tervezet szerint a szegények ellátására évenként mintegy 10.000 korona kell. A kiadásokat a városi szegényalap fedezné. Ennek főjövedelmeit képezik : a zeneengedélyek és mutatványok után befolyt dijak; a pénz- büntetések törvényileg biztosított 50 százaléka; a gyámpénztári tartalék alapból a 7—J2 éves vagyontalan árvák eltartása címén évenként a szegényalapba átutalandó összeg, a szegényházi könnyű munkák után gény pillét, mit tördöm azzal, hogy a lánghoz ért, mért nem vigyázott magára jobban? Lássa Géza ilyen vagyok én, most lát engem a valóságban, eddig csak hazudtam, csak ámítottam, most mondok igazat. Azt kérdi talán, hogy lehet eny- nyire színlelni? Ej, ne legyen naiv, hát csak van annyi felfogásom, alakitó tehetségem, mint egy színésznek, ugye milyen közvetlenül játszák szerepeiket, sírnak, a fájdalom eltorzítja vonásaikat, pedig csak játszanak, a közönséget mulattatják eh \ hát egyszerűen én is játszottam s ha maga jóizlésü ember még örülhet is, hogy magát választottam partneremnek. Ismerje el, hogy jó színésznő vagyok, aztán gratuláljon nekem, de csak úgy önönmagának mondja el a dicsérő szavakat, nehogy idejöjjön, isten ments, ez nem férne össze a jó ízléssel, az okos emberek feledni szoktak s ha beheged a seb, kacagni fognak az élet e kis epizódján, mint ahogy kacagok én is ha elgondolom, hogy mindezt én nekem köszönheti. Malvin.“ befolyt jövedelem felerésze (a tervezet szerint a többi a szegényeké lenne) vagyis évenként összesen mintegy 4200 korona. A hiányzó 4800—5000 koronáról az évi rendes költségvetésben kellenne gondoskodni, ami 17Víoo % községi pótadó emelésnek felel meg. uz oly csekély összeg, hogy ahoz mindenki szívesen hozzá fog járulni, ha figyelembe vesz- szük, hogy ma „koldus-krajcárok“ címén sokkal többet ad ki, azonfelül jövőben még a koldulással járó zaklatásoktól is megszabadul. Állami és törvényhatóság tisztviselők, akik tudvalevőleg községi pótadót nem kötelesek fizetni, a tervezet szerint felszólittatnának, hogy a „koldulás megváltás“ címen 3 évre terjedő kötelezettségei s a közadók módjára behajtandó önkéntes ajánlatokat tegyenek. Áthelyezés esetében a kötelezettség megszűnik. Reméljük, hogy nem fog akadni egy tisztviselő sem, aki a humanis- mus e tényétől elzárkóznék, kiváltképen ha kevesebbet kell jövőben kiadnia, egy vagy két részletben, mint amennyit a koldusoknak most kiad s azonfelül a koldulással járó zaklatásoktól is megmenekül. A tervezetben arról is történik gondoskodás, hogy ' a felekezetek szegényügyi igazgatása a felekezeteknek nyújtandó megfelelő jog- és hatáskör biztosítása mellett, a városi szegényügyi igazgatással összhangba hozassák. Uj benne a kerületi szegényfelügyelők intézménye, akik saját kerületeikben lakó szegényeik felett gyakorolják a főfelügyeletet és a tanácsnak vagy a szegényügyi bizottságnak a kerületükben lakó szegények ellátása tekintetében javaslatot tesznek. A minden irányban gondosan szerkesztett tervezetre, amelyre még visszatárünk, felhívjuk a képviselő- testület figyelmét. VARMEGYE ÉS VAROS. )( Zemplénrármegye közigazgatási bizottsága nov. 13-án d. e. 9 órától kezdődőleg tartotta meg november havi ülését a vármegyei árvaszék tanácstermében, minthogy úgy a nagy-, mint a kis tanácstermek ajtait pecsétek zárják el a használat elől. — Az ülésen a közig, bizottság tagjai csaknem teljes számmal jelentek meg, letárgyalva a bizottság hatáskörébe eső összes ügyeket. — Az ülésen Dókus Gyula alispán elnökölt. Aztán borítékba tette a levelet és át sem olvasva, hirtelen leragasztotta. Amikor a címet irta, megreszke- ketett a keze. Hát elküldje? hát összerombolja a boldogságát? hát- önkezével tépje szót minden reményét, álmát? Nem 1 nem küldi el, hátha boldog lehetne igy is, hátha szeretné most is, hisz ... és már szét akarta tépni a levelet, de akkor véletlenül belepillantott a szemközti nagy állótükörbe és erőtlenül hullott vissza a keze, a levél pedig úgy maradt simán, szépen. — Megírtad a levelet édes? hogy fog neki örülni, el is jön meglátod, na ne légy szomorú, már ismét kö- nyezel ? — Elfáradtam kissé, hisz még gyönge vagyok, az irás is fáraszt — magában pedig azt gondolta: erősebb vagyok mintsem hittem volna. A levél pedig ment, ment, mindig jobban távolodott attól aki irta s a kinek vérzett a szive, hogy meg- kellett írnia — és mindég jobban közeledett ahoz, akinek a lelkét fogja tépni a mig elolvassa. (Vége köv.)
