Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-11-14 / 126. szám
November 14. ZEMPLÉN 3. oldal. Cseléd mizériák. — nov. 14. Tudom, hogy részben hazafiatlan munkát cselekszem, midőn a mostani válságos stádiumban, midőn a lapok a politikai szenzációk és fordulatok közlésére vannak hivatva, részt kérek a helyből, hogy egy társadalmilag szintén fontos, ismeretes szenzációt, melyben fordulat sohasem áll be, leírjak. Honasszonyi létemre, befolynék a politikai vitatkozásokba is, de ahhoz nem értek, igy engedelmet kérek, hogy csak, mint gazdasszony szóljak hozzá az én és társnőim válságának fontos tárgyához, a cseléd- mizeriához. Ez az állapot, amely városunkban fennforog, megteszi az embert még zsurnalisztának is. Bár cikkem a stilisztikai követelményeknek csak egy esetben fog megfelelni, amennyiben bennefoglaltatik a történeti hűség és igazság. Városunkban tudtommal 3 cseléd intézet van, melyekben az átlagosan naponta elhelyezett és helyet kereső cselédek száma 10—15-re tehető. Ez pedig 6 hónap alatt kitesz 2775-töt. És kérem nekem ebből a horribilis számból (de másoknak sem) nem jut egysem I Most már az a kérdés, hogy hová teszi őket az intéző és ki az oka ennek az állapotnak ? Felelni fogok reá. Nálunk a munkaerő csekélysége mellett rendkívül elhanyagoltak és szervezetlenek az intézetek. Az elhelyezők nem a nagyközönség, hanem a maguk érdekeit tartják elsősorban szem előtt, amelyet ki is elégítenek. A helynélkül lévő cselédet, aki néhány hónapi keresetét megtakarította, azon ürügy alatt, hogy megfelelő hely nincs üresedésben maguknál tartják és az ott tartózkodott időtartamot, szállodai tarifa szerint, megfizettetik. Ha a pénznek vége, kezdődik a spekuláció. Helyet keresnek a cselédnek és beleplántálják amúgy is fogékony szivükbe a munkának nyerészkedési hajlamból való üzését és nem mint megélhetési forrást. Meghatározzák előre a fizetési feltételeket, amelynek az előleg része, mint tanácsadót a kihordó nőt illeti. Ez az ok és az okozatok mi vagyunk. Hatóságilag kellene szervezni ezeket Édes polgármester ur! Vájjon sokára jönnek az említett megrendelt cselédek? Vagy tán nem akarják őket a határon átengedni? Végezetül még egy feltevés. Vájjon nem-e viszik idegenbe ami cselédeinket, amely esetben kérem ösz- szes gazdasszony társnőim nevében a vámsorompó felállítását. Egy gazdasszony. HÍREK. JjSernátl^ A jók, az igazak tábora ismét megfogyott egygyei. A munkabírásnak megtestesülése, a közjóért s embertársai boldogitásáért élőknek egy nagy alakja adta vissza nemes lelkét Alkotójának. Gondolkozásban fenkölt, érzésben nemes, tetteiben áldást osztó volt az a nemes férfim aki bár távol vidéken, de mégis mihozzánk élt legközelebb. Zemplénvármegye volt az ő igazi hazája, itt tett legtöbbet, különösen szellemi és vallásügyi téren kifejlett tevékenysége ebben a vármegyében lesz örökös emlékezetű. A magyar hazának jobb fia s a magyar protestáns egyháznak lelkiismeretesebb, buzgóbb hive alig lehet Bernáth Elemérnél. — Mint magas állású közhivatalnok, az igazságügy magasrangu tisztviselője s egyik legfőbb őre, roppant elfoglaltsága közepeit is mindig tudott annyi időt szakítani, hogy egyházának ügyeit híven, esküjének megfelelő lelkiismeretességgel s igazi, lélekből eredett vallásos buzgósággal szolgálja. Bernáth Elemér, mint a felsőzempléni ev. ref. egyházmegye gondnoka, állandó alakja volt ez egyházmegye közgyűléseinek. — Nagy jogi tudása, erős vallásos érzülete, egyháza kánonjogának párját ritkító ismerete, vezető fényként tündöklőit azokon az egyházmegyei gyűléseken, melyek az ő elnöklete alatt folytak le. Szerette és nagyra becsülte őt mindenki, mert mondhatni róla, hogy ő maga volt az emberszeretet, a tökéletesség példányképe. Mint hivatalnok, magas méltóságában mintául szolgált ezereknek. Kedves, igazi magyar arca első tekintetre bizalmat gerjesztett a hozzá folyamodókban, egyénisége, érintkezési modora megnyerő, lebilincselő. Nagy veszteség az ilyen ember kidőlte a közéletben, nagy űrt hagy maga után. S bár emléke áldott és örökös, vajh ki pótolja őt. azok szivében, a kik ismerték és lelki nagyságáért nagyra is becsülték 1 ? Vármegyénk több előkelő úri családját borította gyászba a fájdalmas veszteség. — Bernáth Aladár vármegyei t. főjegyző és Bernáth Béla főszolgabíró édesatyjukat, Bernáth Győző magyarsasi nagybirtokos testvérét, Dókus Gyula alispán sógorát gyászolják a megboldogultban. A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Bernáth Elemérné Szmre- csányi Mártha úgy a maga, valamint az elhunytnak gyermekei, unokái és a többi rokonság nevében is, fájdalomtól megtört szívvel jelenti, a legjobb férj, apa, nagyapa, testvér, após és vő,méltóságos bernáthfalvi Bernáth Elemér, a debreceni királyi Ítélőtábla elnökének, a felsőzempléni ev. ref. egyházmegye gondnokának, a debreceni ev. ref. egyház presbyterének, Debrecen szab. kir. város törvényhatóság bizottsági tagjának stb. f. hó 11-én este 10 órakor, életének 60-ik évében, hosszú és kínos szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült teteme a kir Ítélőtábla épületéből folyó hó 13-án d. u. fél 3 órakor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint tartandó rövid ima ntán a pályaudvarba, onnan pedig Magyarsasra (Magyar-Jesztreb) szállíttatni, hol folyó hó 14-én d. u. fél 3 órakor fog a családi, sírboltba örök nyugalomra tétetni. Áldás és béke poraira 1 Bernáth Aladár nejével Meczner Saroltával; Bernáth Béla, Bernáth Margit, Bernáth László gyermekei; Bernáth Gyula, Bernáth Borbála unokái. Bernáth Győző testvére; Szmrecsányi László és neje Élek Ida apósa és anyósa. Legyen neki könnyű a föld! Legyen édes, örök pihenése abban a földben, melynek népe javáért oly sokat és oly híven munkálkodott az ő nemes magyar szive. — Kinevezés. Miklósy István sátoraljaújhelyi gör. kath. esperes- plebános, tb. pápai káplán, zemplén- vármegyei gör. kath. főesperessó neveztetett ki. — Hymen liir. Mint értesülünk Szent-lványi László raálcai nagybirtokos bájos, müveit leányát Carolát tegnap jegyezte el csikszentdomokosi Sándor Árpád cs. és kir. kamarás, a 16. huszárezred főhadnagya. — Szívből örülünk az eljegyzési hírnek s velünk bizonynyal mind azok kik a köztisztelet- becsülés és szeretetben álló családot ismerik. — Danek Leó búcsúja. Mint már jeleztük, Danek Leó honvédzászlóalj- parancsnokuak Brassóba történt át- helyeztetése alkalmából városunk közönsége a népszerű és közkedvelt főtiszttől f. hó 13-án este, a Kovacsics- féle vendéglőben tartott banketten búcsúzott el. A búcsú estélyen részt vett városunk intelligenciájának minden számottevő tagja, ahol toasztokban sem volt hiány; elsőnek Matolai Etele vett búcsút, mint mondá bajtársától, majd a búcsúzó éltetve Sátoraljaújhely város közönségét érzékeny szavakkal vett búcsút s Isten áldását kérte a város jólelkü polgáraira. Székely Elek polgármester a polgárság nevében búcsúztatta a közkedvelt katonatisztet és családját; dr. Búza Barna egy lelkes beszéd keretében kívánta, hogy mielőbb, mint ezred parancsnok térjen vissza. Nagy derültséget keltett idb. Bajusz Józsefnek ez alkalomra megirt verse, melyet sok éljenzés és tapsok között szavalt el a szerző. A kedélyes társaság az éjféli órák után oszlott szét. — Halálozás. Mint részvéttel értesültünk, egy élete delén lévő férfiú hunyt el hosszas szenvedés után városunkban. Csécsy Imre helybeli m. kir. pénzügyi számvizsgáló kínos, sorvasztó betegség után e hó 12-én jobblétre szenderült. Temetése tegnap 13-án délután ment végbe nagy részvét mellett. A koporsót borító számos koszorúk között ott láttuk a pénzügyi számvizsgálók — a kollegák — továbbá a „fügetlenségi kör" díszes koszorúját, amelyet nevezett elvtársának küldött. A temetésen a pénzügyi tisztviselők és a pénzügyőrség volt képviselve, azonkívül számos ismerős és jóbarát. A gyászszertartást Fejes István ev. ref. esperes tartotta megható gyászbeszéddel, a melyben az elhunyt érdemeit méltatta. Utána a református dalárda gyászdalt énekelt, a melylyel aztán a szertartás véget ért. A mély gyászba borult család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Csécsy Imréné szül. Liptay Angela, gyermekei: Irén, Izabella, Aranka, — bátyja Csécsy Gábor, úgy a maguk mint a rokonok nevében, megtört szívvel és mély fájdalommal tudatják a leggyöngé- debb férj, szerető apa, testvér és sógornak Csécsy Imre m. kir. pénzügyi számvizsgálónak folyó hó 12-én délelőtt fél 9 órakor, életének 46-ik, boldog házasságának 18-ik évében, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi maradványai folyó hó 13-án délután 2 órakor fognak a klastrom-utcai 787. számú gyászházból az ev. ref. vallás szertartásai szerint a köztemetőbe örök nyugalomra tétetni. Sátoraljaújhely, 1905. november 12-én. Béke poraira, áldás emlékére 1 — A színi kerület megalakítása. Mint jeleztük már, Sátoraljaújhely város szinügyi bizottsága f hó 19-én Beregszász, Munkács és Ungvár városok szinügyi bizottságainak kiküldötteivel, — egy szinügyi kerület alakítása tárgyában városunkban értekezletet fog tartani. Erről Nagy- mihály város intelligens közönsége is értesülést szerzett és igen helyesen azt az eszmét vetette fel, hogy a szinügyi kerületbe Nagymihály is vonassák bele. Minthogy pedig a nagy- mihályiak éppen arra hajlandók, amire legnehezebb érdeklődőt találni t. i. a nyári időre kívánnák a szerződtetendő társulatnak „városukban való szereplését, ez egy újabb lépés azon a téren mely az eszme megvalósulása felé vezet. Örömmel vettünk hirt a nagymihályiak ebbeli óhajáról, amelyre ezennel fel is hívjuk a szinügyi bizottság figyelmét s kérjük, hogy a szinikerület megalakításánál Nagymihály érdekeit is támogassa. — Egyházi gondnokok. A tállyai ev. ref. egyházközség e hó 12-én tartott népes közgyűlésén töltötte be a halálozások folytán megüresedett néhai váradi Szabó Miklós tiszteletbeli főgondnok s bártfai dr. Szabó Gyula tényleges főgondnok helyét. Tiszteletbeli főgondnokká bártfai dr Szabó József ügyvéd s főgondnokká barakonyi Kovácsy Ferencet választották meg. — Uj politikai napilap Kassán. A „Kassai Hírlap“ politikai napilap szerkesztősége egyetemesen kivált a „Kassai Hírlap“ kötelékéből és „Kassai Őr“ címmel uj, pártoktól független politikai napilapot szervezett. Az uj lap felelős szerkesztője a kiváló vidéki ujságiró Ser ess Imre. A szerkesztőség belső kötelékébe leptek Németh Pál és Lengyel Menyhért kipróbált hírlapírók is, kiket lapunk olvasó közönsége előnyösen ismer. — Rabszökés. Az uj törvény- széki palotába még mindig tart a régi helyiségből való áthurcolkodás. Nov. 13-án este, mert az őszi esős időben a gyér világítás is kedvezni látszott a tervnek, 3 darab, az áthur- colkodásnál közreműködő cigány rab, a zárda előtt bámulatos pontossággal vágta földhöz az általuk cipelt lomot s egy pillanat alatt eltűntek a gőtét mellékutcában. Mire a felügyelő börtönőr magához tért a bámulatból, már a cigányok ki tudja hol jártak. Utánuk nem szaladhatott, mert a többit nem lehet felügyelet nélkül hagyni, A cigányok terve tehát egyelőre sikerült, de azért nincs mit aggódnia Juszticiának, hiszen tél következik s a morék ha széttekintenek kissé otthon, a saját jószántukból is visszatérnek majd abba a szép uj épületbe, ahol kevés ugyan a víz, de azt a cigány úgy sem szereti. — Szociálisták gyűlése. A helybeli szociáldemokrata párthoz tartozó munkások folyó hó 5-én vasárnap délután ismét gyűlést tartottak a „Magyar Király“ szálloda tánctermében. A gyűlés szónokai, melyen igen gyér számban vettek részt a párt hívei, a mai politikai viszonyokat vitatták meg szociálista izü beszédeikben. — A gyűlésen Keiner Sámuel rendőralkapitány képviselte a rendőr séget. — Vakmerő betörök. Folyó hó 13-áróI 14-éré menő éjjel ösmeretlen tettesek, valószínűleg u város határában kóborló cigányok behatoltak a Kúu-tanyára és ott hozzáfogtak a rabláshoz. Mikor a cselédlak egyik ajtaját feszegetni kezdték, a szobában alvó Toronyi Jánosné, aki éppen akkor ringatta gyermekét, — figyelmessé lett a neszre és azonnal kiment az udvarra. A vakmerő rablók azonban nem futottak meg, hanem az asszonyt revolver-lövéssel akarták megfélemlíteni. Egyikük lőtt is Toronyinéra. de szerencsére nem talált. A rablók azután mégis csak eltávoztak a tanya területéről. — Őszi idő. Felvidéki tudósítónk panaszolja, hogy közel 6 hét óta esik az eső ott Homonna—Sztropkó vidékén s a folyton borús, sáros, esős idő a lakosságra már szinte nyomasztólag hat; az emberek munkakedvüket is elvesztették, mert legszükségesebb mezei munkájukat nem képesek bevégezni. A borús idő ott a hegyek közt hetek óta állandó sötétséget okoz. — Nagy betörés és lopás. Tegnapról mára virradó éjjel Weisz Mór Kereszt-téri „NyuUhoz címzett korcsmájának éléskamaráját és pincéjét feltörték. A betörő tolvajok a kamarából 76 kilo 0-ás búzalisztet, 30---40 kilo kukoricát, egy nagy üveg ecetes ugorkát, 400 darab tojást, 20—30 fej káposztát; továbbá az udvaron lévő pincéből a zár feltörése után 94 drb. a besztercebányai gyárban készült három csillagos cognacot, melyek 7 deciliteres üvegekben voltak, 25 üveg Törley-pezsgőt és 10 üveg szamorodnit loptak el. Nagyon szomjasak lehettek, mert a pezsgőből 10 üveggel és konyakból is nehány üveggel megittak a helyszínen s az üres üvegeket ott hagyták. — Éjjeli csendélet. A folyó hó 13-áról 14-ére menő éjjel ismeretlen tettesek Einczig Ferenc máv. gyártelepi állomási pályaőr lakásának udvaráról a baromfiól feltörése után 8 drb. libát és 6 drb. tyúkot elloptak. A lopás elkövetésére! a környéken kóborló cigányokat gyanúsítják. — Kroó Gyula helybeli lisztkereskedő Rákóczy-utcai bolthelyiségben folyó hó 10 étől 12-éig menő időben betörő járt. Az udvari ablakon át bejutott az üzlethelyiségbe, onnan pedig az
