Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-11-14 / 126. szám

Sátoralj auj hely, 1905. November Í4. 126. (4480.) Harmincharmadik évfolyam —r— Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: S&toralja-IJjbely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó A fill,, vastagabb betűkkel 8 üli. Njilttérben minden garmond sor 30 üli. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Ferenyi József fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona félévre 6 kői negyedévre 3 kor. ~ Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij; Hivatalos hirdetéseknél minden szó útin 2 fill, Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 üli. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Uj 67-es alakulás. — nov. 14. Hogy hazánk jelen válságos politikai helyzetéből a kibonta­kozás csakis a 67-es alapon le­hetséges, azon komolyan gondol­kodó politikus kezdettől fogva nem kételkedett. Andrássy Gyula s a Vele ro- konérzelmü politikusok által val­lott álláspont egyedül az, amely mig egyrészről a nemzeti jogok védelmét biztosítja, másrészről a felségjogokból sem akar elvenni semmit. Igen helyesen, és becsületes, hazafiui gondolkozásához méltóan cselekszik legújabban is Andrássy, amikor egy nagy hatvauhetes párt alakulásának előkészítésén fára­dozik s mikor a Nagy Ferenc vezetése alatt, a Tisza-pártból kivált uj disszidensekhez a ki­bontakozás tárgyában igen érté­kes operatumot intéz. Feltétleuül bizonyos, hogy An­drássy Gyula gróf e munkálatánál el fogja találni azt a hangot, a melyet ha már meg nem akarnak valahol hallani, azokkal azután igazában nincs mit kezdeni. Andrássy szózata nem lesz más, mint a béke szava, a ki­bontakozás utjának mély politikai belátás, igazi államférfiul bölcse- ség által sugalmazott módozatok mellett való megjelölése. A 67-es keretet, az alapot magát fönn kell tartani. Az uj disszidenseknek, Tiszáéknak s a A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Miklóssy Malvin története. A „Zemplén“ számára irta: Főnyi Ilona. A mikor Miklóssy Malvin hosz- szas betegsége után először belené­zett a tükörbe: megijedt attól amit ott látott. Nem ismert önmagára. Ismét csak megnézte, de most még szomorúbb lett a kép. A baja, az a ragyogó aranyszőke baj — nem volt sehol — belyete rövid, pehelykönnyü- ségü ritka haj födte a fejét. Az arca — az a hófehér, rózsás arcbőr eltűnt — s valami fakó, sárgás szinü bőr lett helyette. A szemei, azok a beszé­des, sötét szemek — oly kifejezéste­lenül néznek maguk elé, — a termete az a szép sugár, de mégis arányo­san telt alak milyen más lett, vé­kony, hajlott, más, egészen más s a mig nézte ezt a megváltozott alakot, azon vette észre magát, hogy sir, hogy a könyei hullanak. Eleinte igyekezett visszafojtani, de később annál eiementárisabb erő­vel törtek elő a könyek és ő lero­gyott a kanapéra s úgy zokogott soká. többi 67-eseknek módot, alkalmat kell nyújtani arra, hogy saját egyéni meggyőződésük ellenére nem cselekedve bár, de a nem­zeti jogok integritását vallva s ezeket védve, — közeledhesse­nek a 67-es alapon álló többi politikusokhoz és ezekkel az uralkodó álláspontjához is. An­drássy dolgozatát nagy érdeklő­déssel várják. És elvégre is, ehez a meg­egyezéshez, az ellentétek elsimí­tásához nem is kell valami ret­tenetes nagy dolog. Semmi más nem kell, csak egy kis jóakarat. Mindenkinek a véleményét tisz­teletben tartjuk anélkül, hogy a magunk becsületes meggyőződé­sét feladnánk. Minden nevesebb politikusunknak helyt kell állania a mai küzdelemben, hacsak a gyávaság bélyegét nem akarja önmagára sütni. És ezzel kapcso­latban : minden vezér emberünk­nek kötelessége a kibontakozás létesítésére teljes tehetségét latba vetni, az ellentétes elemeket egy­máshoz közelebb hozni. A kormány programmjárói. Y. Nemzetgazdasági reformok. Irta: Andor Károiy. Amilyen szűkmarkú a kormány az olyan ígéretekben, amelyek Ausz­tria és Magyarország jelen közgaz­dasági helyzetét megváltoztatnák, épen olyan pazar, amikor a belgazdasági reformokat, a szociál politikát keríti sorra. Fényesen bebizonyítja, hogy A mikor kissé lecsilapodott, kezdte bánni a gyöngeségét. Meg­bántotta a jó istent, a ki pedig meg­segítette, vissza adta az egészségét, pedig amig éjjel-éjjel után virrasz­tónak mellette, már mindenki azt hitte: hogy csak órákig élhet, az orvosok sem biztak felgyógyulásában és mégis jobban lett. Isten megmu­tatta, hogy mindenható és bebizonyí­totta, hogy aki ő hozzá folyamodik azt nem hagyja meghallgatatlanul. Hisz ha néha percekig eszméle­ténél volt, emlékszik, hogy ostro­molta az eget: istenem ! add vissza az egészséget, hisz olyan nagyon szeretnék élni, most, most, a mikor már tudom, hogy szeret, amikoi boldog lehetnék, most hogy nemso­kára meg lenne az eljegyzés is, ne, ne küldd a halált, élni, élni akarok és boldog lenni. És most, hogy meglátta milyen nyomokat hagyott a betegség, milyen rombolást vitt véghez, most, hogy látja: oda lett a nagy szépsége, két­ségbeesik és a mig a könyei hulla­nak azt gondolja: hogy talán jobb lett volna elaludni örökre, fel nem ébredni akkor, amikor egyszer olyan sokáig eszmélet nélkül volt. gazdasági életünk pang, jóllehet agrár állam vagyunk, hogy a földterhek miatt gazdáink a tönk szélén álla­nak, hogy a kisipar haldoklik, a gyár­ipar tökéletlen s folyton vajúdik; — de amikor ezeket bizonyítja, elfelejt reámutatni e gyarló közgazdasági állapotok előidézőjére: a régi kor­mányrendszerre. Á hibákat illetőleg igaza van a kormánynak, nem fest túlerős színek­kel, de mindezen bajokon csak úgy lehet segíteni, ha a mindenkori kor­mányok nem szolgáltatják ki hazán­kat Ausztria önző gazdaságai politi­kájának. Magyarország gazdasági, ipari és kereskedelmi elmaradottsá­gát csak úgy lehet helyrehozni, ha függetlenítjük magunkat Ausztria ér­dekeitől. Az önálló vámterület hívének vallja magát a kormány s mégis mit olvasunk ki programmjából? Azt, hogy a jelenlegi viszony fentartását hazánk gazdasági létkérdésének tartja s kijelenti, hogy Ausztria piacai nél­kül mozdulni sem tudnánk s annyi időre való gazdasági reformokkal óhajtja előkészíteni az önálló vám­terület talaját, hogy azt két ember­öltő alatt sem lehet valóra váltani. A gazdasági reformoknak azon­ban mint eddig, ezután is útját vágja Ausztria; ha a régi rendszer meg­marad, megmaradnak elmaradottsá­gunk okai is és igy nem lévén gaz­dasági fejlődés, nem lesz önálló vám­terület sem. Nem mond valót a kormány, a mikor azt állítja, hogy Magyarország és Ausztria között 1907-ig a régi vámszövetségi viszony áll fenn. Köz­tünk az 1899. évi XXK. t.-c. értel­mében nem jött létre a vám- és ke­reskedelmi szövetség, s hazánkra néz­ve az önálló vámterület jogállapota állott elő. Ezzel a merész valótlan­sággal árulta el a kormány, hogy a vámközösséget ki akarja tolni 1917-ig És ismét sírni kezd, zokog s csak akkor ijed fel amikor az édes anyja simogatja a fejét. — Ne sírj édes kis lányom, ne sirasd azt ami múlandó, hisz meg­maradt a lelki szépséged, jóságod; ezt el nem pusztítja semmi, semmi. — Ne vigasztalj anyám, fájnak a szavaid, csak meghalni, pihenni szeretnék. Elhallgattak mindketten. A leány tovább sirt, görcsösen, fájdalmasan, az anya visszafojtotta könyeit, de nagyon fájt a szive. — Malvinkám! talán elég erős lennél már arra, hogy Írjál egy pár sort Gergely Gézának, gondolhatod milyen nyugtalanul várja soraidat, két hónap óta nem kapott tőled egy sor Írást sem s ő mindennap kérde­zősködött hogyléted felől. A leánynak felvillantak egy percre a szemei, de aztán ismét csak nézett maga elé réveteg, merev sze­mekkel. Majd pár perc múlva meg­szólalt. — Igazad van anyám, Írni fogok neki, megnyugtatom. A mikor egyedül maradt s író­asztalánál kezébe vette az aranysze­gélyes levélpapírt gondolkozott egy s ezzel azután útját vágja az önálló vámterületnek. Magyarország és Ausz­tria kereskedelmi szerződése ugyanis 1917-ben jár le, de 1915-re mondható föl, amikor is a tárgyalások a külön vámterület alapján megindulhatnának. Ezt akarja a kormány megakadá­lyozni. Nincs itt önálló vámterületről egy érdemleges szó sem, puszta Ígéret az, amelynek a tények ellene mondanak, Igen együgyü a kormány, ha azt hi­szi, hogy mivel őket orruknál fogva vezethetik Ausztriából, nekünk is mindent el kell hinnünk, amit szép szavakba foglalnak. Elég csúnyaság, hogy még a legprimitívebb gazdasági ismerettel sem rendelkeznek, vagy ha igen, szándékosan megakarják csalni nemzetüket. A gazdasági jólét megteremté­sére szükségesnek tartja az általános földtehermentesitést, illetőleg a föld­terhek előnyösebb convertálását. Szép szó, de lehetetlenség. Ehez négy és fél milliárd államkölcsönre volna szükség és még ez sem segí­tene az eladósodott közép- és kis birtokosokon, akiknek a száma egy- millióegyszázharmincezerre rug. A konvertálás csak a nagybirtokosoknál segítene, de azok úgy is kapnak bár­mely hazai vagy külföldi pénzinté­zettől kedvezőbb kölcsönt; a kis bir­toknál pedig annyiban változnék a helyzet, hogy az adósság felmondha- tósága nem veszélyeztethetné a gaz­dát harminc vagy negyven évig, do az adósság csak fenmaradna anél­kül, hogy földje termelő képességé­nek előmozdítására befektetési össze­get kaphatna. Hogyan remélhető te­hát a gazdasági helyzet javulása 1917-ig, tehát olyan rövid idő alatt? Különben is maga a kormány is elismeri, hogy mindez csak renge­teg állam-adósság mellett volna ke­resztülvihető, mert az állami költség- vetés kerete akkora kiadási tételt nem kissé . .. Nem! mégsem írja azt, hisz megöli a lelkét, összetöri a szi­vét, hiú, kacér leánynak fogja tar­tani. (3, aki előtt mindig csak ne­mes és hófehér akart lenni... de mégis ! megteszi, nem tehet másként, nem akarja, hogy talán — mert na­gyon jó lelke van — szánalomból azt mondja: szereti igy is, nem, ezt megakadályozza mindenáron, nem teszi őt is boldogtalanná, ha már ő az lesz örökre. És reszketett a keze, de azért csak irt, irt.. . „Kedves Géza 1 Ma valami különös, mondhatnám bűnbánó hangulatban vagyok ; a lel­kiismeretem szólalt fel és én nem vagyok képes magát tovább ámítani. Őszinte leszek, hisz ha fáj is sok­szor az igazság, mégis csak jobb, hisz egyszer úgy is csak a tudatára jönne: hogy én csak ámítom. Jobb most, mikor még nem késő! Hiú, kacér leány vagyok én is mint a többi; hizelgett nekem, hogy a legszebb férfi, a csinos, müveit, elmés doktor, az én szemeimben vesz­tette el a leikét, azt hazudtam, hogy szeretem; pedig a szivem még csak nagy választékban és jutányosán kapható HRABÉCZY KÁLMÁN gyógyáru üzletében (DROGÉRIA.) Sátoraljaújhely, Főtér. Lapunk inai száma 6 oldal,

Next

/
Thumbnails
Contents