Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-07-01 / 70. szám
Julius 1. ZEMPLfiN 3. oldal. egész köre, mely az ipari tevékenységgel kapcsolatos : pangásra van kárhoztatva. Kérdem mármost: váljon úgy városunk közönsége, valamint a vidék újhelyi ipartermékekből látja-e el szükségletét ? A felelet, hacsak nem az elfogultság vagy a teljes tájékozatlanság diktálja azt, okvetlenül tagadó lészen. Van-e Ujhelynek egyetlen olyan férfi szabója, aki feleslegessé tenné a budapesti és kassai szabói igénybevételét a kissé modernebb igényű fogyasztóra nézve? Bizony nincsen. Hiszen ha volna, — ha nem is mindenki — de azok közül, akik fővárosi szabókkal kénytelenek dolgoztatni, igen sokan itthon váratnák ruhájukat. Pedig temérdek pénz vándorol ám ki a városból éven- kint ruháért, ami mind idehaza maradhatna. Tessék csak megnézni egy- egy fővárosi utazó megrendelési jegyzékét az őszi és tavaszi idény alkalmából. Nem a kelmén múlik a dolog; mert van Ujhelyben kereskedő, aki — ha nem is olyan dús választékban mint a fővárosi — de a kényesebb Ízlésnek megfelelő kelmét is képes szolgáltatni. Hanem a szabás az rettenetes. Hát még a késedelmeskedés, a pontatlanság s az azokkal járó mérgelődés ! S azután mi a vers vége ? Az, hogy a helybeli fogyasztó drágábban kénytelen öltözködni, mert az bizonyos, hogy a budapesti szabó, aki magas lak- és boltbért, drágább munkabért kénytelen fizetni s mértéket utazója által vesz, drágábban adja a ruhát, mintha azt idehaza kaphatnék meg. A pénz kimegy a városból, ami idehaza maradhatna, táplálhatná a munkát, előmozdíthatná a forgalmat s a fogyasztó anyagi veszteséget szenved, ami ismét csak a helybeli fogyasztás káraira irható. Az újhelyi élet drágaságának egy tetemes százalékát iparosai elmaradottságának is köszönheti. Tessék utána kérdezősködni Ujhely vidékén hányán fedezik ruhaszükségletüket Ujhelyben ? S aztán tessék megkérdezni, hogy aki hébe-hóba itt rendelte ruháját, mi a véleménye. Hiszen Ung- váron, Nyíregyházán, Kisvárdán több zempléni ember öltözködik, mint Ujhelyben, hogy Budapestről, Kassáról és Miskolcról ne is beszéljünk. Olyan úri embert is ösmerek, aki távol vidéken rendeli ruháját, mert Ujhelyben megijedt a szabástól és a bosz- szantó pontatlanságtól. Úgy vagyunk egyébb ruházkodási oldalt menve, hol pedig majdnem négykézláb, még végre, vagy öt drb. ajtónálló megtringeldezése után bevezettek egy szűk lyukba, amely mint egy kémény haladt fölfelé. Közvetlen a kémény alján egy ajtót nyitottak ki és fent voltunk a kupola közvetlen gömb alatti erkélyen. Akkor éreztem magamat először sas madárnak. Ezt azért tartottam érdemesnek megjegyezni, mert ilyen magasságot saját emberségemből csak akkor értem el. Á kilátásra csak az az egy magyar kifejezésem van, hogy isteni. Az erkélyről a kéménybe tértünk vissza és annak vaslétráján igyekeztünk felfelé magunkat egy kötélen segítve. A nyílás oly szűk, hogy magamfajta szikár legénynek is elégséges, alig nyugtathatott meg az az öröm, hogy feljuthattam. Fent 9 ember állott, mi voltunk a tiz és tizenegyedik, annyian férnek el a gömbbe kényelmesen. Mint a többiek, mi is neki dühünk a két ujnvi vastag bronz falnak és kukucskáltunk kifelé a szemnagyságu juka- kon, de nem sokáig, mert a melegség lehajtott. Állítólag ezt az utat Napoleon is megtette — kötve hiszem, ha csak le nem vágatott a válaiból. Lent a várószobában egy gömszükségleteinkkel is. Cipőt Sárospatakon is sok újhelyi ember készíttet, bizonyára nem azért, mert ott rosz- szabbat kap, mint itten. Próbáltam magam is rendelni a cipőt a susztertől, szikrázott is a szemem, mikor felhúztam, le is húztam örökre s azóta mődlingi cipőben járok, ami bosszant ugyan, mert idegen munkát jutalmazok elvem ellenére, hanem hát járni muszáj és mődlingi cipőben járni lehet s aztán nem kell érte küldözni, utána hetekig várni, nem járok úgy mint egy úri ember, akitől a suszter előre elkérte a cipő árát s aztán a pénzt eltette emlékbe, persze a cipőt is elfeledte hazaküldeni, végül a mődlingi cipőért nem kell perlekedni. Hát a női ruházat mennyi pénzt viszen ki a városból, mennyit adózik Ujhely e eimen csak Kassának, hogy egyebet ne is említsünk. Kocsit, szánkát, könnyű szekeret egy nagyraihályi derék iparos újhelyi és ujhelyvidéki uraknak is készített és készít, sőt úgy hallom messze vidékről is kapja a rendelést. De hát ezek apróságok mondja talán egyik-másik szives olvasóm. Igaz, hanem a világon minden apróságból verődik össze s aztán a vevő közönség elszoktatása a legnagyobb veszedelem a piacra nézve. Nézzük mármost miképen viselkedik iparosságunk a nagyobb, sőt a helyi viszonyom között, igen nagynak nevezhető munka alkalommal szemben. Két nagyszabású építkezés történt városunkban a lefolyt utóbbi pár év alatt, az igazságügyi palotáé és a vármegyei kórházé. Ha nem tévedünk a két millió koronát jelentékenyen meghaladta a két építkezésre fordított költség. Alig vau iparág, amelyet ezek az építkezések ne érintettek volna. Nos ugyan kérdem: néhány fuvaroson és napszámoson kívül hány újhelyi ember vette ki illő részét a munkából ? Melyik iparosunk vállalkozott valamely jelentékenyebb munka ollátására? Bizony alig lenditett iparosságunkon valamit; abból a pár millióból, amit az építkezés fölemésztett, a korcsmárosok és élelmező iparosokon kívül másnak haszna alig volt. Ez a példa is eklatáns bizonyítéka iparosságunk versenyképtelenségének. Mert én nem képzelek olyan vállalkozót, aki előnybe nem részesítené annak a városnak iparosságát abol vállalatát létesíti, ha szerződési kötelezettségeinek megfelelhet általa bölyü német asszonyka sirt, hja hiába a gömbfeijárat olyan csökönyös öreg ur, aki nem érzékenyül el egy asz- szony könyei felett, de lehet, hogy idővel ő is meg teszi. Alulról nézve nem akartuk elhinni, hogy olyan magasan voltunk, de, ami tény, az tény. — Na öregem üljünk be egy kocsiba, aztán hajtsunk 'hozzám, ma az én vendégem lesz, ha megengedi vacsorára. Persze, hogy beleegyeztem. Megvacsoráztunk. Az én jó barátom az ölébe kapta az ő kacagós kicsi fiát. Megcsókolta azt az igazi angyalképü, aranyos feleségét. Elszívtunk egy kitűnő angol szivart, aztán elváltunk. Az angolkám utánam kiáltotta a lépcsőn: — Holnap reggel 8 órakor magánál leszek, készen legyen. Folytatjuk. — Mindenesetre, válaszoltam és bandukoltam haza felé. Útközben két gondolat bántott, az egyik az, hogy: miért is nem az enyém az az aranyos kis szőke gyerek, a másik pedig az, hogy miért is van meg az a bizonyos hibája annak az asszonynak. s aztán a helybeli iparost éppen a helybelisége részelteti bizonyos versenyelőnyökben a távolabbi vidékről való szállítás költségeivel terhelt idegennel szemben. De úgy tudjuk, hogy a középitkezéseknél figyelemmel is vannak a helyi iparosságra, aki aztán ha élvezhető előnyei dacára is lemarad a versenyben, kétségtelen bizonyítványt állított ki vagy képtelenségéről vagy élhetetlenségéről. Bármily eset is forog fen, a pénzt idegen iparosok viszik el, a nagy halat megfogta más, sovány keszeggel kell beérnie a gyámoltalanságnak. Egy értelmes iparossal beszélve erről a tárgyról, pénzhiányról panaszkodott. De hiszen pénzintézeteink igen szívesen financiroznák az üzletet, amivel mitsem kockáztatnának, ha kellő — és legalább személyi — garantia nyujtatnók arra nézve, hogy a vállalkozó iparos, vagy vállalkozó iparosok kellő rátermettséggel bírnak a kötelezettség teljesítésére. Hiszen a világon mindenütt, ahol európai értelembe vehető gazdasági életről szó lehet: hitelművelettel bonyolítják le az építkezési vállalatokat. Az a kifogás tehát nem alapos. Ne szépítsük a dolgot, mert azzal soha célt érni nem fogunk. Iparosságunk egészségesebb, derekabb elemei is a kisváro- siasság szűk látkörében mozognak, bátortalanok, tájékozatlanok, summa summárum elmaradottak. Pedig foglalkozásuk természete a szemfüles tettre készséget, a bátor vállalkozási szellemet követeli meg, amelyek nélkül — ismételjük — az iparos sorsa a tengődós. VÁRMEGYE ÉS VAROS Városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Sátoraljaújhely, 1905. jun. 30. Rövid, egy órás ülése volt tegnap délután Sátoraljaújhely város képviselőtestületének. Három órakor, mikor Székely Elek polgármester megnyitotta az ülést, alig ült a zöld asztalok körül 4—5 képviselőtestületi tag. Azok is nem szívesen jöhettek el a gyűlésre, mert hiszen jó lélekkel föl nem tehető, hogy ebben a kánikulai hőségben a legszorgalmasabb gyűlést- járó városatyának is kedve legyen gyűlésekre járni. A rendkívüli közgyűlésen egyébként a következő tárgyak nyertek elintézést : A Dókus Ernővel, Fuchs Jenővel és Waller Józseffel kötött szerződéseket a közgyűlés elfogadta. Az 1905. évi gymnasiumi mille- niumi jutalmat Pirigyi Béla gymnasiumi tanulónak adják ki. A vármegye történetének meg- irásához a város — bár a város történetének megírása tetemes költséget emészt föl — 100 koronával mégis hozzájárul. A Könyves Kálmán részvénytársaság által a Kossuth Lajos mellszobrának beszerzése és a Tarján Imre által felajánlott Gracza György- féle szabadságharcz történeti műnek megszerzésére vonatkozó ajánlatokat a közgyűlés tudomásul vette és a megrendeléstől ezúttal elállóit. Nagy M. Géza kereskedőnek, a ki a színházi cukrászdát bérli évi 100 koronáért — tekintettel a rósz üzletmenetre — szavazattöbbséggel 50 korona bérösszeget elengedtek. Azzal a kérelmével azonban, hogy az évi bérösszeg ezentúl 30 koronában állapíttassák meg, — elutasították. A kir. tanfelügyelő a polgári leányiskolánál szükséges bútorok beszerzését sürgeti. Minthogy a városnak erre vonatkozó előbbi határozata ez idő szerint a minisztériumnál van, annak elintézéséig a tanfelügyelő leiratát csak tudomásul vették. Szaradics Ferencné helybeli illetőségét a város el nem ösmerte. Tinka Károly városi kertész a „Diana“ kert fűtermését kérte a képviselőtestülettől. A közgyűlés a fű kaszálási és felhasználási jogát a jövő 1905. évre átengedte. Ugyancsak kedvezően intézte el a közgyűlés Zinner Bernáth és társai Barátszeri lakosok kérvényét, melyben azt kérik, hogy a Kereszt-téren lévő villauylárapa, úgy mint télen át, a nyári estéken is égjen. Szalay Béla ev. ref. kántornak egy ipariskolai tanító helyettesitéseért 12 koronát, a kolozsvári rajztanfolyamra kiküldött Petrovay Béla állami elemi iskolai tanítónak pedig 40 korona segélyt kiutalnak. Az ipartanodái bizottság egy harmadik rajztanitói állás rendszeresítését kérte. A közgyűlés úgy határozott, hogy 80 koronát megszavaz még a két tanító részére, de a rajzórák többletét ők lássák el. Mitrik Mihály közgyám kérvényt adott be, melyben arra kéri a várost, hogy miután a hagyaték leltározási dijakban nem részesül, sorozzák őt azon tisztviselők közzé, akik 10 éven túl szolgálják a várost, hogy annak idején egy előbb hozott határozathoz képest ő is fizetési pótlékban részesülhessen. A közgyűlés nem vette figyelembe a kérvényt. Végül dr. Horny ay Béla képviselőtest. tag interpellációt intézett a polgármesterhez a mérnöki állás betöltése tárgyában. Az interpellációt kiadták a polgármesternek, hogy előbb az építkezési felügyelő nyugdíjaztatása és azután a mérnöki állás betöltése iránt intézkedjék. Még a polgármester jelentette be a képviselőtestületnek, hogy julius 15-étől augusztus 31-ikéig szabadságra megy. Tudomásul vették és helyettesítésével Bánóczy Kálmán ár- vaszéki ülnököt bízták meg. Délután 4 órára a közgyűlés befejezést nyert. )( Kinevezés. Zemplénvármegye alispánja Matty asovszky Kálmán kassai végzett joghallgatót zemplén- várraegyei közigazgatási gyakornokká nevezte ki. )( Vármegyei rendkívüli közgyűlés lesz f. évi junius hó 8-án, melyre Dókus Gyula alispán a következő körlevéllel hívta meg a törvényhatósági bizottsági tagokat: A törvény- hatósági bizottság tagjait Sátoraljaújhelybe f. évi julius hó 8-ik napjának d. e. 10 órájára, a törvényhatósági bizottság f. évi junius hó 20-án tartott rendes közgyűlésén 338/10777 szám alatt hozott határozata folytán és az 1886. évi XXI. t.-c. 46. §-a alapján kitűzött rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Á rendkívüli közgyűlés tárgya: A politikai helyzet fejleményeihez képest szükséges intézkedések megtétele s a következő rendkívüli közgyűlés kitűzése. )( Képviselő testületi tagok választása. Sátoraljaújhely rendezett tanácsú város képviselő testületi tagjainak felerésze ez évben kilép. Az uj választást Dókus Gyula a következő hivatalos hirdetménnyel rendelte el: „Hivatalos hirdetmény. Sátoraljaújhely r. t. város képviselő testületének választás alá eső tagjai közül az 1886. évi XX. t.-c. 41. szakaszának rendelkezéséhez képest kilépnek: Az I-ső választó kerületből: Dókus Gyula, Schweiger Ignác, , Barthos József, Friedmann Lipót, Éhlert Gyula, Va- dászy Antal, Vágó Gyula, Benedek János, Székely Imre, dr. Rosenthal Sándor, dr. Szirmay István. A 11-ik választó kerületből: Dongó Gy. Géza, Dókus László, Jelenek Ádám, Kovács Endre, Staut József, Szentgyörgyi Dezső, Wilhelm Henrik, dr. Kellner Soma, Szőllősy Arthur, Haas Adolf. A Ill-ik választó kerületből: Dolo1905 tavasz és nyár. Reklámcikkek : Színes suhogó reklámtaft méterenként fit 1.35 Fekete . , „ frt .95, 1.35, 1.50 Japáni mosóselyem „ frt —.85 Liberty Sublime minden színben „ „ —.78 Luisienne brillante „ „ —.95 _ 1 A „ 1 1- ___OK 1.«* / 1 Újdonságok: Volle Grenadine a legszebb színekben. Voile de Soio „ „ Popeline brillante „ „ mindhárom 120 centiméter szélességű. Dús választék gyönyörű skót-selymekben. Travers csikós és kockás Taffta-Riche ruhára és blúzra 120 cm széles Radium és créppe brillante minden színben. — Lonis XV. jellegű chiné és Mille-fleurs-selymek. — Gyönyörű Gsipke-, gyöngyös vásznon kimzett-ruhák. Irish csipkék és vászont.3— Mintákat kívánatra készséggel küldünk. Szénásy, Hoffmann és Tsa Budapest. Bécsi-utca 4.
