Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-11-04 / 122. szám
^toraljaujliely, 1905. November 4 122. (4476.) Harmincharmadik évfolyam ■.WMvU,W, Megjelen minden második napon k«dd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-TJjnely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. ápró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. SjíUttérben minden garmond sor 80 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gyula dr. Percnyi József főszerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Kgész évre 12 korona félévre 6 ko> negyedévre 3 k >r. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ütőn 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dlsz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. 5* dalra juttatását kívánja. A százas bizottság által legutóbb kibocsátott felhívás s ugyanezen bizottság által a november 8-iki vármegyei rendkívüli közgyűlés elé terjesztendő határozati javaslat mind azt mutatják, hogy e vármegye közönsége megalkuvást nem ismer, vallott elveitől el nem tér, aPejérváry kormányt törvényesnek el nem ismeri, rendeletéinek nem engedelmeskedik, de harcol igazaiért s a nemzet jogaiért a végsőkig, mig csak a túlerő, vagy az erőszakoskodás teljesen meg nem bénítja hazafias működését. Ebben a vármegyében, mely Rákóczit, Kossuthot szülte, mely a Drugetheket, Hadikokat, And- rássyakat, Mailátbokat,Sennyeye- ket s még igen sok nagy nevű államférfiakat adta a hazának; — ebben a vármegyében, hol a hazafiul érzés, az alkotmányhüség és törvénytisztelet oly erősen fejlett volt a honalapitás idejétől kez- dődőleg; — ebben a vármegyében, mely napjainkban is vezérszerepet vitt az alkotmány, a nemzet jogainak védelmében az ezek ellen működő alkotmány- ellenes kormányzattal szemben; — ebben a vármegyében, melyre ma tisztelettel és bizalommal tekint a többi 62 vármegye törvényhatósága, mintegy kezdeményező és folyton buzdító szót várva innen: ebben a vármegyében főispánnak lenni nemcsak magas közjogi méltóság, de roppant fontosságú politikai missió is. A zempléni főispánra milliók néznek, eljárását milliók bírálják. Hazafias cselekedeteit milliók örömkiálltása kiséri, botlásaiért öt milliók ítélete sújtja. Mindezeket tekintve pedig, de még az idők legutóbbi folyamán történteket hozzávetve, nem csodálható, ha az uj főispán működése iránt bizalommal nem viseltethetünk. * Az uj főispán családjáról a Pal- lavicini őrgrófokról a következő élét rajzi adatokat bírjuk : A család maga olasz eredetű s egy évezrednél régibb. Története Olaszország történetével szoros kapcsolatban áll. Á legkitűnőbb hadvezérek, főpapok, államférfiak, sőt nagy irók és művészek is kerültek ki a családból. Az évszázadok folyamán magyar hazánkban is óriási uradalmakat szereztek, de a nagyipar és a kereskedelem terén is roppant áldozatokkal egész vidékek ipari és kereskedelmi életét lendítették fel. Politikai téren ma különösen Pallavi- eini Sándor őrgróf ismeretes, ki a szegvári kerületet képviseli a parlamentben s aki a szegedi nagy árvíz alkalmával a károsult lakosság egy részét saját birtokán telepítette le és Sándorfalva községet alapította. — Pallavicini Alfréd őrgróf az uj zempléni főispán Győrvármegyében született. Katonai pályára készült. Kilenc évig szolgált a tizenhatodik huszárezredben, de mint főhadnagy nyug- dijaztatta magát. Visszavonult atyjának birtokára s gazdálkodott, s részt vett a megyei közéletben is. fiz uj főispán. — nov. 4. Tiz havi széküresedés után végre gazdája akadt a zempléni főispáni széknek is. A király Pallavicini Alfréd őrgrófot nevezte ki Zemplénvármegye főispánjának, tehát amit lapunk legutóbbi számában is megirtunk, hogy t. i. egy gazdag mágnás van kiszemelve a főispáni állásra, be is következett. Ha alkotmányos időkben és alkotmányos kormánytól kapta volna az uj főispán megbízatását, sok reménnyel nézhetnénk működése elé, már csak azért is, mert a Pallavicini családnak a közélet terén szerepelt tagjai közelismeréssel,nagyrabecsüléssel találkoztak működésük nyomán, de mert a jelen zavaros politikai viszonyok között s olyan kormány kezéből fogadta el bizalmi állását, amely kormány a nemzet bizalmát nem bírja s amelynek létjogultsága nem gyökerezik a törvényhozás két faktorának — nemzet és királynak — bizalmában, ismerve a mi vármegyénkben uralkodó hangulatot, működése nem sikeres e vármegyére egyrészt, de másrészt a kormánytól nyert megbizását sem fogja abban a szellemben érvényesíthetni, melyet megbízói tőle elvárnak. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága kezdettől az alkotmány védelmét, a nemzeti jogok érvényesítését s minden vonalon diaÁ ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Régi történet. A „Zemplén“ eredeti tárcája. Negyvenöt év előtt történt. Az akkori idők s a mostani közt rendkívül nagy a hasonlatosság; csak éppen az utolsó felvonás hiányzik még; de meglehet, hogy rövid idő múltán ez is lejátszódik nemzeti életünkben. A hatvanas évek eleje még a „nehéz napok“ közzé tartozott. Folyt a magyar nemzet küzdelme alkotmányáért s az abban biztosított jogokért — éppen mint most. Csak annyival voltak azok az idők még vigasztalanabbak, hogy már a nemzet jobbjai közül is igen sokan feladták a küzdelmet, visszavonultak a közélet teréről és a honfi szív bánata csak sóhajokban, könyekben tört magának utat. A magyar tisztviselői kar elhagyta állását, nemzetellenes politika szolgálatára nem volt magyar ember kapható. Idegen csőcselék özönlött nyakunkra, a Vencelek, Lyubomirok, Johannok napja derült fel. Tokajban sem volt szolgabiró. Áz öreg Füleky lemondott hivataláról.Küldött helyette a császári kormány újat, még pedig osztrákba oltott csehet. Hradzsinszky Vendelnek hívták, az Isten bocsássa meg neki. Mi sem természetesebb, mint hogy az alsózempléni magyar nem tudta a cseh beamter nevét kimondani. Nemcsak a vezeték-, de még az ilyen keresztnév is idegen a mi népünknek, tehát; nem vehető rósz néven tőle, ha könnyebbség okáért a főszolgabíró ’flV*. csak „Pendel“ néven ismerte meg. * De Vendel ur ezzel nem sokat törődött. Csehországban városi bakter volt; itt főbíró lett belőle. A nevét letudta irni, loyalis érzelmei kifogástalanok voltak, több kvalifikáció pedig akkor nem kivántatott a járási főbirósághoz. Elvégezte a zsandár meg a finánc az igazságszolgáltatást éppen úgy, mint a közigazgatást. Pázsitfalván Elekesi Pál volt a falu bírája. Hatalmas termetű, szép szál magyar ember. Amilyen imponáló alak testileg, éppen oly nemes érzelmű, jó hazafi lélekben. Halálba gyűlölte a „gyütt-menteket“ s bizony igen sok Ízben borsot tört az orruk alá anélkül, hogy valaha baja lett volna érte, mert a magyarban minden széthúzó természete dacára is meg van az a jó tulajdonság, hogy a veszedelem idején összetart és árulójává sohasem lesz vérének. Pázsitfalva akkor a tokaji járáshoz tartozván, mi sem természetesebb, minthogy Elekesi Pálnak Hradzsinszky Vendel ur lett a közvetlen felettes hatósága. Vendel ur sorra járta a birodalmához tartozó községeket, intve a faluk biráit, jegyzőit mindenhol, hogy a felséges császárnak bű szolgái, a kétfejű madárnak nagy tisztelői s a bölcs kormánynak hűséges adófizetői legyenek, mert különben igy lesz meg úgy lesz. Ha még ezekhez hozzászámítjuk, hogy Vendel ur irtózatosan gyötörte a magyar nyelvet, akkor elképzelhetjük, hogy milyen hatást tettek prédikációi a jó vérü, hazafias magyar elöljáróknál. Hivatalos kőrútjában Pázsitfal- vára is betért Vendel ur. Maga elé citáltatta feketesárga zsinóros zsandár jával a bírót. Elekesi Pál megjelent a nagy A kormány programmjáról. II. A király és a nemzet. Irta: Andor Károij. Úgy látszik, a kormány igen nagy súlyt helyez arra, hogy prog- rammiának a felségjog filozofikus és látszólag megdönthetetlen magyarázatával szerezzen általános tekintélyt. Széphangu frázisokba és alig kihámozható értelemmel biró mondatokba burkolva még a lehetetlenséget is szent igazságnak akarja bemutatni. Hódoló tisztelettel vesszük ajkainkra felkent királyunk nevét, a király óhaját mindenkor teljesítjük, a királyi háznak minden időben legerősebb támaszai voltunk s maradunk is; de ha a kormány felségjogi magyarázata igaz, akkor nincs igaza az orosz nemzetnek, amikor alkotmányt kíván magának, hisz az autokratizmus maga a legideálisabb alkotmányos kormányzat. Boncolgassuk csak a magunk józan eszével ezt a bölcs magyarázatot. Igaza van a kormánynak, midőn azt állítja, hogy az államkormányzás elemi feltétele az, hogy a kormányt támogató törvényhozási többség és a törvényszentesitő korona között a kormányzat irányára és tartalmára nézve előzetes megállapodások legyenek s az állami akaratkópződés e két tényezőnek együttműködésében találja biztosítékát. Igaz az is, hogy a parlamenti kormányrendszer alapos ismerői is megkövetelik, hogy a többség kor- mányralépése előtt konstatáltassék a többségi és a királyi akarat között szükséges összhang. De ebből korántsem következik még az, amit a kormány következésnek levon. Hogy tudniillik, ha ez az összhang nem volna meg a két akarat között: ez esetben a királyi akarat eléje és hatalom előtt, zsinóros fekete magyar ruhában, fején darutollas Kossuth kalappal. Vendel ur belekezdett puhító dik- ciójába. A komoly magyar ember megállta — bár nagy megerőltetésébe került — nevetés nélkül. Mikor Vendel ur befejezésül: „értettélsz“-t rikkantott, a biró megkérdezte: — Milyen nyelven beszélt az excellenciás ur? — Mátyár, kutya mátyár nyelf; nem értettélsz? — Nem értettem excellenciás ur; tessék inkább latinul beszólni. Persze Vendel ur csak a templomban hallott latin szót, de ő maga igen messze állott tőle. Dühösen för- medt a bíróra: — Májt én megtánit mákát kutya mátyár! Jó lesz excellenciás ur, — felelt Elekesi. — Én nem mek faty exoellene, ón csak mek faty tekintés. — Jó lesz excellenciás ur. — Mit mek nekem feleselsz. Püntetni 10 forint! — Itt van excellenciás ur — s oda dobta eléje a biró a 10 forintot — női ruha-kelme különlegességek, — —. , selyem, vászon, szőnyeg és fehérnemű üzlete ------ — Sátoraljaújhely, Főtér, Kellner-féle ház, a főtőzsde szomszédságában. Lapunk mai száma 10 oldal.
