Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-11-04 / 122. szám
2. oldai Z K M P L É N. November 4. föléje helyezendő a többségi akaratnak. Mi a többségi akarat tulajdonképen? A képviselő a nemzettest egy- egy töredékének akarati letéteményese ; a parlament többsége tehát a nemzettest többségének törvényes akarati letéteményese. A királyi akarat és tekintély a nemzeti akaratban bírja gyökerét, a király van a nemzetért és nem megfordítva. Ebből pedig természetszerűleg az következik, hogy ha a királyi és nemzeti akarat között ellentétek merülnek fel, ezen ellentéteknek a nemzeti akarat szerint kell elsimulniok. Ez a filozofikus és az egyedül helyes alkotmányos felfogás. Az alkotmányosságból csak a nemzet szouverenitását lehet kimagyarázni s nem az uralkodóét. Az alkotmányosság fogalma már ezt feltételezi. Az uralkodói akarat letéteményese: a kormány felelős a nemzetnek és nem megfordítva. Az sem igaz, hogy az eleven szentesitési jog nyújtja az államélet stabilitásának biztosítékát. Mert, ha ez a szentesitési jog teljesen korlátlan : akkor fölösleges a törvényhozás, akkor az uralkodó akarata maga a törvény. Már pedig régen kimondották az idézett parlamenti kormány- rendszer kitűnő elmélői, hogy XIV. Lajos elve: az állam én vagyok, a legteljesebb autokratizmus. Egyedül az az igaz és egyedül helyes állítás: hogy e két akarat összhangzó rendelkezése: a törvény. Ha pedig nincs meg a két akarat között az összhang, az uralkodó akarata csak azon esetben bir törvényerővel, ha a nemzet önként vonul vissza, mert a nemzetet alkotmányos országban erre a visszavonulásra kényszeríteni nem lehet. Ha azonban a nemzet nem hajlandó visszavonulni, a két akarat közül a kisebbségnek kötelessége a visszavonulás. Az azonban újból igaz, hogy alkotmányos országban nem volna szabad ennyire juttatni a dolgot. Ha mégis megtörténik, ez a parlamen- tairek végzetes hibája. Az uralkodói tekintélyt igy kockáztatni nem volna szabad. De nézzük, miben csúcsosodik ki a nemzeti és a királyi akarat között fennálló különbség. Ez egyedül a közöshadsereg magyar részének kívánt magyar szolgálati és vezényleti nyelv. A korona nem tudja elképzelni a közösséget közös vezényleti nyelv nélkül s hadászati elvekre hivatkozik; — a nemzet pedig a monarchia érdekeinek kockáztatása és sérelme nélVendel ur mohón vágta zsebre a birság pénzt s elkotródott, folyton hangoztatva, hogy majd megtanítja ő a nyakas magyart. Beült vacsorázni a falu korcsmájába. Elekesi hazatért. A szérüs kertben lehivebb bérese, Nagy János került eléje. A hü cseléd, aki Kápolnától több sebet hozott emlékül, bár egyszerű eszével nem értette a magas politikát, de az osztrákot kimondhatatlanul gyűlölte, — meg is kérdé gazdájától: elment-e már a Pendel ? — Elment János; meg is bírságolt 10 forintig, mert nem akartam megérteni mit nyefeg, meg aztán, hogy excellenciásnak tituláltam. Nagy Jánosnak nagyot villámlott a szeme. — Visszahozom a pénzt gazd- uram, a csehet meg meggyomrozom. — Ne bántsd János, éhes a nyomorult. Ha ezt kiverjük, még édesebbet küldenek a nyakunkra. Hadd lakjék jól magyar földön az ebadta. * Vendel ur virágos hangulatban dudolgatott cseh nótákat a „forspon- ton“. Számitgatta, hogy ha ilyen jól megy itt neki csak 2—3 évig is, tekintélyes vagyonnal vonul majd kül keresztülvihetönek tartja a magyar vezényleti nyelv behozatalát s történeti érvekre hivatkozik. A kormány feltétlen felségjognak tartja a vezényleti nyelvet s Andrássy Gyulára, az egykori miniszterelnökre hivatkozik, aki 1868. aug. 7-én úgy nyilatkozott, hogy a vezényleti nyelv egységének szükségszerűsége bírta rá a magyar törvény- hozást arra, hogy a közös hadseregben nem két, hanem csak egy vezényleti nyelvet fogadott el. Tehát a parlament „elfogadta“ a közös vezényleti nyelvet és pedig elvek alapján. Ebből azt hiszem nem lehet a feltétlen felségjogra vonatkozólag érveket kovácsolni. Amit a parlament elfogadhat vagy el nem fogadhat, az parlamenti jog és nem felségjog. Ez szerencsétlen érv s csak azt mutatja, hogy a parlamentnek jogában áll a régi hibát helyrehozni. Szerenesátlenül hivatkozott a kormány Deák Ferenc akkori hallgatag beleegyezésére is. Hogy Deák Andrássy kijelentését nem dezavuálta, abból nem következik az, hogy helyesnek is találta. Hanem inkább az, hogy akkor nem tartotta még időszerűnek, hogy újabb követelésekkel lépjen fel a nemzet. Ennek igazságát épen a kormány által idézett 1867. novembor hó 6-iki beszédéből lehet bebizonyítani . „A nép, mely annyit nélkülözött, megeresztve vágyainak és ábrándjainak szárnyát, sokat vár és sokat remél. Vár és remél olyanokat is, mik jelenleg nem teljesülhetnek. Jótevője-e az a népnek, aki mindig azon vágyakat és reményeket emlegeti előtte, melyek még nem teljesültek; azt pedig ami már megvan, kicsinyli és ócsárolja és az elégedetlenség magvát hinti el!“ Deák utóbbi szavaival a koalíciót akarja a kormány megbélyegezni; azonban elfelejti, hogy Deák a beszédet 1867-ben mondotta el s azok ellen, akik mindent akartak. Azóta idő telt el, majdnem félszázad s azok a remények és ábrándok megérhettek már a megvalósulásra. Akkor még nem volt Deák szerint időszerű, de jogtalanoknak nem minősítette őket. Ezért bizony kár volt Deákot apos- trofálniok. Deák sírjában is megfordulna, ha tudná, hogy szavait ilyen hamis tételek bizonyítására használják fel. íme, a kormány jogbölcseleti nézeteit sorra meg lehet cáfolni, nem is kell hozzá valami nagy tudás, csak annyit kell tudni a filozófiából, hogy mikor helyes a következtetés. Ezt a filozófiai abc-ét azonban úgy látszik sem Fejérváry, sem a Programm merész kidolgozója nem ismeri. Ebből következik aztán, hogy mikor a legokosabbaknak óhajtanának látszani, a legnagyobb tudatlanságot árulják el. A sok bölcseleti csürós-csavarás helyett okosabban tették volna, ha a királyi akaratot összhangzásba hozzák a nemzet akaratával, mint va lóban bölcs parlamenti elmélők. Csakhogy akkor mások számára porolták volna le a miniszteri bársonyszéket. Ennyi önmegtagadást azonban még a haza jóléte sem kívánhat e bölcsei- kedő nagy államférfiaktól. Szeretném, ha soraimat ők is elolvasnák. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Vármegyei rendkívüli közgyűlés. Zemplénvármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi november hó 8 án rendkívüli közgyűlést tart Sátoraljaújhelyben, a következő tárgy- sorozattal : 1. A kormány kinevezéséről szóló miniszterelnöki leirat 2. Miniszterelnöknek a kormány kinevezése alkalmából a törvényhatóságokhoz intézett körrendeleté. 3. Belügyminiszter leirata, melyben belügyminiszterré történt kinevezését tudatja. 4. dr. Búza Barna indítványa a főispáni állás betöltése esetén szükséges intézkedések tárgyában. 5. Belügyminiszter leirata a köz, illetve körgyámi állások szervezése tárgyában. 6. Kolozsvármegye átirata a nemzeti ellenállás egyöntetű szervezése tárgyában. 7. Kolozsvármegye alkotmányvédő határozata. 8. Komárom szab. kir. város átirata az általános titkos választói jognak törvénybe iktatása iránt a képviselőházhoz intézett feliratának pártolása iránt. 9. Nagyvárad város törvényhatósági bizottságának átirata az általános titkos választói jog mielőbbi behozatala tárgyában a képviselőházhoz intézett feliratának pártolása iránt. 10. Liptóvármegye átirata a tizenhat magyar lovasezrednek magyar vezényszóban és szolgálati nyelvben való részesítése, nemkülönben nemzeti jelvénynyel való ellátása tárgyában. 11. Zalavármegye határozata az országgyűlés folytonos elnapolása tárgyában. 12. Alispán jelentése a vármegyei távbeszélő hálózat tárgyában. 13. Alispán jelentése a jövő 1906. évre szükséges nyomtatványok megrendelése tárgyában. 14. Alispán jelentése a vármegyei huszárok és őrhajduk ruházata tárgyában. 15. A politikai helyzet fejleményeihez képest szükséges intézkedések megtétele. 16. Rendkívüli közgyűlés határnapjának megállapítása. A tárgy- sorozat 5., 12., 13. és 14. sorszámai alatt felvett ügyek előkészítése céljából az állandó választmány ülését november hó 8-ik napjának d. e. 9 órájára tűzte ki s arra a választmány tagjait a kibocsátott elnöki körlevélben hívta meg az alispán. )( Hivatalvizsgálat. A múlt hét folyamán Szalay Lőrinc a sátoraljaújhelyi kir. pénzügyigazgatóság számvevőségi főnöke a gálszécsi szolgabi- rói hivatal pónzügykezelését behatóan megvizsgálta s Nemes főszalgabiró, valamint Fóreghy Viktor járási számvevőnek a pedáns rend és potosságért teljes elismerését nyilvánította. )( Hivatalos órák a vármegyénél. Zemplénvármegye központi hivatalainál újabb beosztás szerint a hivatalos órák következőleg tartatnak : a fogalmazó személyzet részéről délelőtt 97*—1272, délután 27a—472 óráig. A kezelőszemélyzet részéről: délelőtt 8—1272, délután 2—4 óráig. Vasárnapokon munkaszünet van. — Ez uj beosztást a vármegye alispánja takarékossági szempontból rendelte el, mert a rövid téli napokon igy a villany világítási költségek sokkal kevesebbre fognak rúgni. Justicia palotája. — nov. 4. Úgy a közigazság kiszolgált atá- sá3ában fáradozók, mint a jogkereső közönség régi óhaja vált valóra. Monumentális, szép épület emelkedik Zemplénvármegye székvárosában, nem csak mint elsőrendű disze a városnak, de mint megszüntetője a régi bajoknak, méltó — messzeföldön párját ritkító — hajléka a közigazságnak. A hatalmas épület f. évi nov. 1-én adatott át rendeltetésének. A hurcolkodás s különösen bent az elhelyezés, beosztás, rendezés még ugyan folyvást tart, azonban ezek már nem gátolják a rendes hivatali ügymenetet.. A személyzet teljesen otthonos már az uj hajlékban s las- san-lassan majd csak megtalálja minden aktacsomag a maga rendes elhelyezését, nehány nap múlva olyan képe lesz az épületnek bent is, mintha évek óta úgy lett volna minden, a maga helyén, Valósággal térképre van szüksége kivált az idegennek, ha e ha* Másnap találták meg Vendel urat szánalmas állapotban. Haza vitték, hol két hét múlva annyira jobban lett, hogy útra kelhetett Csehország felé, rongyosan, szegényen. Esküjét azonban nem tartotta meg, mert Csehországból keserves levelet irt a császárhoz, elpanaszolva a rajta esett sérelmet. Utódja vizsgálatot indított, de a volt for8pontos kocsis nevét, annál kevésbbé a Nagy Jánosét, az évskig tartott zaklatások dacára sem sikerült soha kitudnia. Nem sokára aztán más szellők kezdtek lengedezni. Magyar ember került a tokaji szolgabiróságra, aki nem folytatta a vizsgálatot, igy az egész ügy elaludt. Én se írtam volna meg e történetet, ha a mai idők nem volnának olyan hasonlatosak a régiekhez s ha nem tudnám, hogy a magyar emberből ma sem halt ki az ősi virtus. Fenyegetnek bennünket most is hogy felfüggesztik az alkotmányhoz hü tisztviselőket. Hát jól van, várjuk a cseheket — csak jöjjenek I Czagrány Fereucz. nagy választékban és jutányosán kapható HRABÉCZY KÁLMÁN gyógyáru üzletében (DROGÉRIA.) Sátoraljaújhely, Főtér. Prágában nyugalomba. A mádi „Kettős“ mellett haladt a forspont, Pázsitfalvai gazdaember fogatja volt, Nagy Jánosnak egy jó pajtása hajtotta a lovakat. — Az ut sáncából hatalmas szál legény ugrik elő, jó estét köszön a kocsisnak. — Aggy’ Isten testvéri Ülj fel, hová mégy? — Tokajba testvér. — Fdiilt. A „tarcali laposon“, hol negyed mértföldnyi távolra se embert, se hajlékot nem lát az utas, azt mondja Nagy János Vendel urnák: — Hallja ténsur! adja ide a bu- gyellárisát. Vendel ur minden rósz magyarsága mellett is megértette miről van szó. Pénzt ő tőlel az ő istenét, az ő nyugalmas jövőjének megteremtőjét! hiszen már több mint háromezer forintot hurcol a bugyellárisában, — hogy ő ezt oda adja, csak úgy szép szóra! Ő, aki élet-halál ura most a magyar felett! Pisztolyához kapott, de nem volt ideje felhúzni. A pisztoly Nagy János kezébe került, aki annak agyával olyat csapott a Vendel ur homlokára, hogy az menten hátrabukott az ülésen. A pisztoly minkét csövét pedig rásütötte Nagy János a forspont után pár lépésre lovagoló zsan- dárra. A vitéz ur őrült vágtatással eredt a rótsógnek, cserben hagyva felettes hatóságát. Nagy János pedig fogta a Vendel ur tárcájában talált pénzt, szépen egymásra rakta s egy taplódarabbal krajeárnagyságu lyukat égetett keresztül a drága !papir csomagon. Ekkorra már Vendel ur feleszmélt, sirt mint a gyerek, minden cseh szentekre kérte a vad magyart, hogy ne tegye őt koldussá. — Lopott pénzt nem viszel haza komám; megállj, a java még ezután jön — volt a felelet. Mikor Nagy János a bankók operációjával készen volt, vissza adta a haszonvehetetlenné vált papírokat Vendel úrnak s meg magyarázta neki, hogy ha erről s a még ezután következőkről valaha, valakinek szól: a pokol fenekén is felkeresi őt és kirázza belőle a lelket. — Mikor Vendel ur a hallgatásra ünnepélyesen megesküdött, .akkor Nagy János fogta a remegő csehet, magasra emelte, azután levágta az útra. Ott jól megtaposta, azután megfordították a rudat s hazatértek.
