Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-10-31 / 121. szám

Sátoraljaújhely, 1905. Október 3í. 121. (4475.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujkaly, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílt térben minden garmond sor 80 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Ferenyi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona félévre 6 kor negyedévre 8 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: ' * ' Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi holtak emléke. — okt. 31. Halottak napja! Érzékeny és szent napja a kegyeletnek, dicső ünnepe a leg­önzetlenebb szeretetnek. A leg­önzetlenebb szeretetnek, mert a kiknek mi kegyeletünkkel áldo­zunk, azok már nem adhatják viszsza szeretetünket, nem létez­nek, vagy egy jobb világban lé­teznek. A sirkertek halottak napján zsúfolva szoktak lenni élőkkel, a kik kijönnek megemlékezni a halottakról, koszorúval, lámpás­sal, imádsággal. Vannak, kik már jókor reg­gel mennek ki halottaikhoz, azok, akik nagyon tudnak szeretni s nem akarják mutogatni fájdalmu­kat; a fájdalomnak is megvan a maga megszentelő önzése; de tán nem is fájdalom az, a mi kedves halottjaink sírjaiból fel­fakad, hanem édes öröm, az örökkévaló egység boldogító szó­zata, mint mikor két szerető szív átölelve tartja egymást, két kü­lön világ egymásért való egy­beolvadása ; nincsen enyészet a halálban ; miként ezek itt mi ben­nünk, úgy fogunk majd mi is az utánunk fenmaradandók szivében élni, a szerint, amint arra mél­tókká tesszük magunkat. S milyen jól esik a szívnek, hosszan-hosszan elmerengni ked­vesünk sírjánál. Vájjon ő is úgy emlékszik e reánk ott lent a föld alatt, mint mi ő reá itt a föld felett? Úgy érezzük, mintha ami kedves, drága halottunk kiszállna sirjából, nem abból, -a mi a te­metőben, hanem abból, ami a szívben domborul és érezzük, mint fonódnak reánk édes-kedves karjai, mint tapad az ő megváltott lelke a mi lelkűnkhöz és mint tisztul meg lelkünk az övétől mennyei tisztaságban. . . . S itt is különbség ural­kodik az emberek között. Egyen­lőség csak elvben. A halottak nem viszik magukkal előítéletei­ket, csak az élők fogják reájuk s megkülönböztetik őket külsőleg. Belsőleg, a lényegben, mindnyá­jan egyenlők. Amott pompás py­ramid, gránit-mauzóleum, faragott angyal, mely lefordított fáklyát tart a kezében, felkoszoruzva, hogy alig látszik, lobogó görög- tüzzel, szines lámpásokkal vilá­gítva ; itt egyszerű domb, felette tán egy gonddal ápolt virág és egy kis mécs, melyet az esti fu- valat szüntelen eloltani készül. De amott hideg a fény, csak lát­ványul állították tán ki gazdag örökösök; itt lassú, elfojtott zo­kogás hallatszik, a virágra köny hull és a mécs a soha ki nem alvó, szeretetteljes emlékezés hü jelképe. Néhol megfordítva is van. A gazdag sirján igazi fájdalom, ke­gyelet, a szegényén feledség sö­tét árnya, az azért nem tesz különbséget; a vég mégis egyenlő. Enyészet, pusztulás, vagy, ha úgy tetszik: „Feltámadunk!“ Lesz egykor utolsó Ítélet! ki fognak kelni a halottak sírjaik­ból s akkor aztán nem tesz kü- lömbséget, hogy márványkocka födi-e porló tetemeiket, vagy jel­telen hant. Az erény és bűn, ér­dem és mulasztás fog tekintetbe vétetni. Egyik felfogás szerint sem határoz a külső, még ha oly dí­szes vagy nyomorult is. Az anyag elve szerint elpusztul, vagy át­alakul mindegyik; a szellemi tan hirdetése szerint feltámad mind­egyik és megkapja jutalmát a jó, büntetését a rossz. Egy vége van a királynak és koldusnak. S ez nagy vigasz­talás. Más kérdés, hogy minő az emlék, melyet hátrahagyunk. De ez már nem a mi dolgunk többé, hanem a hátramaradt élőké. Fe- ledik-e nevünket vagy érdeme­ink sorát büszke tanulságul vé­sik sírkövünkre, az már nekünk nagyon közönyös. Csak az élőkre nézve van hatása. S a kor kimondja Ítéletét. Meghozza elismerésének és mél­tánylásának adóját, néha későn, de bizonyosan.- okt. 31. Az uj főispán kinevezéséről kü­lönféle verziók terjedtek el az elmúlt napokban; egyes lapok Bauer Antal már megtörtént kinevezéséről is ad­tak hirt, mások egy zemplénmegyei birtokost emlegettek, mint Zemplón- vármegye legközelebb kinevezendő fő­ispánját. — Ezen hírek azonban a valóságnak nem felelnek meg, ugyan is mint előkelő politikai körökből ér­tesülünk, Zemplénvármegye főispán­jává egy dúsgazdag mágnás lesz ki­nevezve. — Bauer Antal a róla el­terjesztett híreket maga cáfolja le egy levélben, hol a következőket Írja. „Akármilyen kecsegtetőnek is látszik némelyek szemében a főispáni méltó­ság ez még sem hatna rám oly csá- bitólag, hogy meggyőződésem ellenére a mostani alkotmányellenes kormány uszályhordozóinak sorába álljak.“ — Bizony, Bauer Antaltól tanulhatna sok ur, aki most régi magyar nevet szennyez be. A kormány programmjáról. I. A kormány intenciói. Irta: Audor Károly. — okt. 30. Tagadhatatlanul nagy port vert fel az uj kormány programmja. Ez volt a hosszú válság alatt az első eset, a mikor a korona és a kormány a saját felfogását, amikor utat jelölt meg a kibontakozásra s ezt az utat okada- tolni is igyekszik. Régebben kellett volna ezt tenni. Akkor talán ma már túl volnánk ezen a szomorú állapoton. Lett volna alkalom az egyes tételek felett vitat­kozni az alkotmányos kormányzat és törvényhozás rendes utján s nem ker­gették volna bele a nemzetet a re­ménytelen elkeseredésbe. Eddig csak azt hallottuk mindig, hogy mit nem adnak; de azt, hogy miért nem adják meg a követelése­ket, sem a homo regiusok, sem az időleges kormányok, sem az uralkodó meg nem mondották. Sic volo, sic jubeo. Ebből állott a nemzet kérdé­sére megadott válasz. Mentségük talán az, hogy a ke­délyek lecsillapodását s ezekkel együtt a nemzeti érzület elernyedését várták s lehetőnek vélték újra permauenciá- ban tartani régi alapján a szabadelvű kormányt. Azonban csalódtak. A nemzet kitart kivánságai mellett, a régi rendszer lehetetlenné vált. Újat kell tehát teremteni, újat és olyan programul alapján, melyhez hasonló­val eddig egyetlen szabadelvű kor­mány sem köszöntött be. Újat és ígéretekben gazdagot. Legyen meg benne mindenből egy kevés, abból pedig, ami az osztrák érdeket nem érinti, lehetőleg minden. Mélyreható célja van ennek az uj programúinak. Nem Fejórváry en­nek a megteremtője, ő itt csak cse­lekvő eszköz, engedelmes és hatalom­mal felruházott alárendelt. Á Prog­ramm célja Magyarország politikai életét uj alapokra fektetni, olyan ala­pokra, hogy a mostanihoz hasonló válság többé ki ne törhessen. A cél tagadhatatlanul szép s első látszatra hasznosnak is ígérkezik. De nézzük az okokat, amelyek a kor­mányt s a programra diktálóit erre reá vezették. Ha békés politikát akartak Bócs- ben, lett volna rá módjuk. A nemzet ítéletére már hivatkozott egy Ízben a koronás fő a Házat feloszlató legfel­sőbb kéziratban. Ez az ítélet elhang­zott, de nem értették meg, mert nem akarták megérteni. Tisza volt kétség­telenül ennek az oka, ki a nemzeti ítélet homlokterébe a házszabályrevi- ' ziót helyezte s kisebbségéből csak ezt a következtetést vonta le. Egy­szóval tagadta, hogy a nemzet az el­lenzék egész programmját is hajlandó magáévá tenni, sőt hogy már a ma­gáévé is tette. Tisza nem hitt abban, hogy a koalíció a nemzeti ítélet valódi leté­teményese s minden követ megmoz­dított, hogy a koalícióból magához ragadjon annyi képviselőt, hogy a hatvanhetes alapot megmentse a több­séggel. Ez a tervre azonban újból nem sikerült. Á hatvanhetesek közül, sőt a határozottan szabadelvűek kö­zül is mind többen és többen dissidál- tak, nem azért ugyan, hogy a hat­vanhetes alapot mellőzzék, hanem, hogy annak teljes keresztülvitelét le­hetővé tegyék az ellenzék támogatá­sával. A szabadelvüpárt vesztesége min­den téren láthatóvá lett. Tisza mel­lőzése világosan megmutatta, hogy Bécsben is belátták az ő tévedését. Minek kellett volna ezután kö­vetkezni? Megadni a nemzeti köve­teléseket s a koalícióból kormányt alakítani. De épen ezt nem akarták. Csak merő formaság volt minden tár­gyalás a koalíció vezéreivel és idő- nyerés arra, hogy a tervekkel elké­szüljenek­Ezzel a parlamenttel nem lehet semmire menni, tehát fel kell osz­latni. Hivatkozni kell újra a nemzet ítéletére s a gazdasági, merkantil és iparérdekek legyezgetésével el kell terelni a közvéleményt a nemzeti kö­vetelésektől ; a választói jog kiter­jesztésének Ígéretével pedig a tömeg fenyegető hatalmát kell a választók mögé állítani. így jönne azután létre a parla­menti többség, amelynek programm- jából először is a választói jog reform­ját kellene megvalósítania. Ez a harc azután elhuzódhatik akármeddig, a fő az, hogy lesz költségvetés. Sok idő­nek kell addig úgy is eltelni, mig minden Ígéretet beválthatnak, addig vissza is lehet azokat vonni s az uj alapon olyan többséget teremteni a pénz hatalmával, mely a most lejárt boldog állapotokat újból életre kel­tené. íme a körfutás, a biztos nyerésre kiosztott játszó kártyák valódi jelen­tése. Ügyesen elkészített játékterv ez a programm s a mostani és az eset­leg következő miniszterek csak moz­gatott figurák. Ezek bukhatnak, de a játékosnak nyernie kell. Azonban lehetnek előre nem lá­tott esetek, melyek a szépen kidol­gozott tervet halomra dönthetik. Mi lesz például akkor, ha sem a mos­tani, sem a jövő parlamentben nem lesz többsége a kormánynak ? Ez a választásdi játék nem tarthat örökké, országokat igy nem lehet kormá­nyozni s a költségvetés hiánya nem­csak a mi, hanem Ausztria érdekeire is bónitólag hat. Pedig ez valószínűleg be fog következni. A haladó párt hangzatos jelszavai nem igen hódítanak s ha hódítanak is, csak olyan körben, amelyben még most nincsenek poli­tikai tényezők, csak koncéhes politi­kai nagyságok és népbolonditásból élő naplopók. Íme ezekben vázoltam röviden Ausztria intencióit, mert Ausztria és a mostani kormány egymást fedő fo­galmak. Mennyit valósíthatnak meg törekvéseikből, az tisztán a magyar nemzet éleslátásától s politikai maga­tartásától fog függeni. Sorsunk saját kezünkbe van s ha eljátszottuk, csakis önmagunkra vethetünk. Békére szüksége van nemzetünk­nek, de nemzet csak addig vagyunk, BÁRDI DEZSŐ — női ruha-kelme különlegességek, — —selyem, vászon, szőnyeg és fehérnemű üzlete ■ = — Sátoraljaújhely, Főtér, Kellner-féle ház, a főtőzsde szomszédságában. Lapunk mai száma 4 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents