Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-10-26 / 119. szám

Sátoraljaújhely, 1905. Október 26. 119. (4473.) Harmincharmadik évfoly am--3>" .«■ VJ'.K Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: •áteralja-TTjfcoly, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó á fill., Vastagabb betűkkel 8 fill. Xjllttérbea minden garmond sor 80 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. iij. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Psrenyi József fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona félévre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ut:'s 2 fill, Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. nem kevesen, akik készek az agitációra, noha ezek épen olyan jól tudják, mint a kirendelt kor­mány, hogy ezek a tetszetősnek látszó dolgok sohasem fognak testet ölteni. Amilyen falsum az, hogy a most másodszor kivezé­nyelt kormány parlamentáris kor­mány lett, csak azért, mert má­sodszor is kivezényelték, olyan falsum az is, hogy a kormány a maga programmpontját meg tudja, vagy meg akarja valósítani- Va lószinii, hogy csak időt akar nyerni, abból a tételből indulva ki, hogy aki időt nyert, az min­dent nyert. És valószínű, hogy a szövetkezett ellenzéket fel akarja robbantani, vagy üszköt vetni ebbe az országba. Ettől sem ijed meg senki. A szövetkezett ellenzék, noha a kormány magát most már parla- mentárisuak tartja, megy a maga utján rendületlen nyugalommal és az ország is megy a maga utján. Egy egész nép akaratát, ha az oly imponáló hatalommal nyilvánult, áttörni lehetetlen. Az üszkök, amelyeket a nép közé akarnak hajítani, csak helyi tűz­vészt jelenthetnek, de nem álta­lánost. A nép a maga erejében és erejének tudatában nem fél ezektől a tüzcsóváktól, a szövet­kezett ellenzéknek ereje pedig a népre támaszkodva, teljesen egyenlő a népével. Azonban egy fenyegető haug is szól ki a mai politikai tudó­sításokból. A kormány többséget akar szerezni s ha ez nem sike­rül, tavaszszal uj választás lesz. Ha akkor sem lesz többsége, a határozott és nyílt erőszak út­jára lép. Ez az, amitől semmi esetre sem kell megijedni. Nem azért, mintha a kormánynak nem volna hajlandósága erre. De a nagy, a nyílt abszolutizmusnak egy nagy akadálya vau s erre nem szűnünk meg ismételten rámu­tatni. A király személye ez. Mert ha a nemzet öntudatra ébredt és megmaradt a maga rendületlen nyugalmával akarata mellett, akkor a királynak sem jut eszébe az alkotmányt de fakto felfüggeszteni. Elsősorban azért, mert megesküdött az alkot­mányra, másodsorban pedig azért, mert nagyon is tisztában vannak mérvadó helyen azokkal a ve­szedelmekkel, amelyek az alkot­mány-felfüggesztéssel együtt jár­nak. Ma már a népekkel nem lehet packázni büntetlenül s ma már a nép nem az a mozdulat­lan, hajlítható és eltiporható tö­meg, mint volt hajdanában. Min­den ilyenforma merénylet száz­szorosán megboszulódik épen — a merénylőkön. fi jövő képe.- okt. 25. Végezze minden ember nyu­godtan és békében a dolgát és tartsa szárazon a puskaport. Pus­kapor alatt értjük a lélekjelen­létét, amely épen válságos kö­rülmények között legbecsesebb, mert akkor van a legnagyobb szükség rá. Lényeges ok arra, hogy a magyarság a maga imponáló nyu­galmát elveszítse valóban nincs. A kormány elnöke már megta­lálta az utat-módot arra, hogyan s miképen adja tudtára a maga úgynevezett programmját. A mi­niszterelnök a második kerületi szabadelvű pártnak egyik gyűlé­sén szombaton fogja kifejteni ter­veit és eszméit, amelyekkel az országot boldogítani akarja oly módon, amint neki és az osztrák „mérvadó“ köröknek tetszik. Bizo­nyos, hogy a tervek közt egyet­len egy sincs, amelyet a kor mány komolyan megvalósítani akar, vagy megvalósítani fog. Csak amolyan maszlag lesz az, a melylyel legfölebb önmagát akarja ámítani. Az országot félrevezetni azonban nem fogja. De az bizonyos, hogy foglal­tatnak a programmban tetszetős­nek látszó dolgok, amelyek agi- tációnak bő anyagot fognak szol­gáltatni. És lesznek bizonyosan A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. V é£zet. A „Zemplén“ számára irta: Ifj. Hegedűs Ágoston. Erdős Kálmán gimnáziumi tanár volt egy felvidéki városban, Fiatal ember volt, mindössze 28—31 éves, mikor Elvira felesége itt hagyta a si­ralomvölgyben s elköltözött jobb ha­zába. , Kis Pista fia siratta. Erdős nagyon bánkódott felesége után s nem egyszer látni lehetett bo- lyongani a temetőben. Odajárt felesége sírjához kese­regni. A keserűség állandó vendég volt nála, mert ő, aki feleségét oly igazán szerette, ő volt — igaz ő volt az, aki életét kioltotta. Hogy is volt az? Szép nyári nap volt. Erdősiék a város mellett elterülő hegyekben nya­raltak, ott volt szép villájuk, hová az év fáradalmait jöttek kipihenni, mig a hivatás vissza nem szólította az is­kolába a férjet. Erdős nem volt szegény ember. Talán inkább gazdagnak lehetett mondani s tanári pályáját sem azért választotta, hogy megélhetése bizto­sítva legyen, de mert életét nem akarta leélni komolyabb munka és cél nélkül. Undorodott a munkátlanságtól. Ilyenkor is, mikor kint nyaraltak, a felkelő nap már a kertben találta, hol sok szép rózsát és virágot igazi szakértelemmel ápolgatott. Egy nagy kert köritette a villát. Megtermett abban minden, ami egy háztartáshoz szükséges. Körötte csend és nyugalom ho­nolt, mert nem zajos fürdőhely volt nyaralóhelyük. Szorgoskodása közben, ha fel­pillantott a rózsabokrok és lugasok közül: egy élő rózsa mosolygott rá — felesége, ki nesztelenül lépdelt, hogy férjét nesztelenül meglephesse. Ilyenkor ott hagyott mindent s boldogan ölelte keblére feleségét s az egész világ elveszett ránézve. Oly édes szerelemmel eltelt em­bereket nem látott a világ. De az istenek megirigyelték bol­dogságukat. Feleségét Elvira szülei beleegye­zése nélkül vette nőül. Kárpótolta azonban a Gondvise­lés egy pufók kis fiúval és ekkor bol­dogságuk tökéletes volt. De ettől fogva szomorú lett élete. Egy nap igy szólt Erdős: — Kicsi galambom 1 Jöjj, men­jünk csolnakázni egy keveset s te úgy szereted ezt! Az asszonyka ellenkezett. — Ilyenkor már veszélyes — mondá. Erdőben lakunk — este van — a tó oly messzire van s oly mély. Végre is engedett az asszony s jött. Beszálltak a csolnakba. Az asszony kormányozott s férje erős karjával evezett. Egyszerre csak kint voltak a tó sima tükrén. Ott abbahagyta az evezést s oda­ült feleségéhez s ábrándjaikba merül­tek. Meddig tartott ez a boldog ál­modozás, nem tudni, azon vették észre magukat, hogy a vizben vannak. Á csolnak felfordult. Rettenetes küzdelem támadt. A férfi alóra került s öntudatlanul buzta le a feleségét. S azután mindketten alámerültek. Ép ott halászó emberek segít­ségükre mentek, de mikorára kihúz­ták őket, a nő halva volt. A férfi egypár hétig nyomta az ágyat. Magába zárkózott, mogorva em­ber lett. Nem érintkezett senkivel, csak felesége sirhalmát ápolgatta gondosan s zápor eső módjára ontotta bus éj­jeleken könyeit. — okt. 26. Meghívó. Á vármegye törvény­hatósági bizottsága által kiküldött 100-as bizottság t. tagjait folyó évi október bő 29-én d. e. fél 10 órakor a vármegyeház nagy tanácstermében tartandó ülésre tisztelettel meghívom. Sátoraljaújhely, 1905. okt. hó 24-én. Meczner Béla, a 100-as bizottság el­nöke. 4z általános vátasztói jog. Az ország több törvényhatósága föliratot intézett az országgyűléshez, amely­ben arra szólítja fel, hogy törvény- hozásilag hozza be az általános titkos választói jogot. Most Nagyvárad vá­ros törvényhatósága is föliratot inté­zett a képviselőházhoz, egyúttal át­iratban kéri Zemplénvármegye tör­vényhatóságát is, hogy hasonló szel­lemű föliratot intézzen a képviselő­házhoz. Az érdekes és erős hangú átiratban a törvényhatóság rosszalja és hibásnak tartja a választó kerüle­teknek mostani aránytalan beosztását. Egyik kerületbon 150 választó van, mig más kerületben a választók szá­ma meghaladja a 7000-et. Az általá­nos titkos választói jog alapjául a magyarul Írni és olvasni tudást kéri megállapítani, mi által kétmillióhárom­százezer húsz éven felüli szavazó pol­gára lenne az országnak, amely szám, mint a leirat mondja, sokkal inkább volna kifejezője a nemzet többségé­nek, mint az eddigi hatszázezer. Szövetkezeti közgyűlés. Perbenyik, 1905. okt. 24. A Felső-Tiszai vármegyék hitel- szövetkezeteinek szövetsége e hó 23-án tartotta meg évi rendes közgyűlését Perbenyikben gróf Mailáth József, a Tanári állásáról lemondott s ez­után kis fiának szentelte minden ide­jét. Tanitgatta, a kertben mutogatott neki mindenféle rózsatőt s az ártatlan gyermek mosolygó arccal mondogatta apj ának: — Ni csak egy bodárl Dehogy is érdekelte a természet ily formában, ahogyan azt az apja magyarázgatta neki! A gyerek sirt s anyját kívánta látni. Hol van mama? -- gyügyögte pici szája. — Eljön mama, eljön fiacskám ! csititgatta az apja. De a kis fiú napról-napra köve­telőzőbb lett. A férfinak a keserűség fojtogatta a torkát, valahányszor a kis Pista a „mama“ szót emlegette, minden szó egy-egy tőrdöfés volt, amúgy is vérző szivébe. — El 1 el innen 1 — kiáltotta egy este — nem bírom el, megőrü­lök ha itt maradok, pedig nekem él­nem kell! S tényleg másnap reggel az em­berek csodálkozva látták Erdős Kál­mánt utiruhában s kis fiával, kocsin elrobogni az állomás felé. * Az Alduuára vitte a fiút. Gon­dolta, felejteni fog s a kis fiút is = női ruha-kelme különlegességek, — — .....■= selyem, vászon, szőnyeg és fehérnemű üzlete —---------..— Sátoraljaújhely, Főtér, Kellner-féle ház, a főtőzsde szomszédságában. Lapunk mai »ima 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents