Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-10-21 / 117. szám

Sátoraljaújhely, 1905. Október 2í. 117. (4471.) Harmincharmadik évfolyam. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjliely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. ápró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttérben minden garmond sor 30 fill. WWW "jvr Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Maczner Gyula főszerkesztő. dr. Pereayi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szóm ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ut.'a 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár­kedvezmény. mt Egy alispán. — okt. 21. (.Se.) Siessünk mindjárt kijelen­teni, hogy ez az alispán nem Zemplénvármegye alispánja, ha­nem a Szatmárvármegyéé. Ad­junk hálát másodszor a magyarok Istenének, hogy hatvanhárom al­ispán közzül egy, csak egyetlen egy akadt, aki ellentétbe helyez­kedvén vármegyéjének hazafias érzületével, arra a kétes dicső­ségre tett szert, hogy ügyével országszerte foglalkozzanak. Az alispán ur, azonban úgy lát­szik, maga kivánja ezt, mert a mi vármegyeházunkiktató-hivatalába is megérkezett Nagy László ur­nák az előterjesztése, amelyben — vármegyéjénék közgyűlésé­hez intézvén szavait -- a maga igazát védi és paragrafusok idé­zésével bizonyítgatja, hogy meny­nyire törvényes volt az ő eljá­rása. Nem tudjuk, hogy mit fognak majd csinálni ezzel az Írással, elöterjesztik-e a mi közgyűlé­sünknek is, de — ha előterjesz­tik — nem kételkedünk benne, hogy mi lesz rá a felelet. áj, hogy ha a tisztelt alispán ur ilyen élesen ellentétbe he­lyezkedett vármegyéjének felfo­gásával, hát tessék ott hagyni a székét — még pedig azonnal. A paragrafusokat pedig tessék ci­tálni — extra dominium. Ha valakire a törvényhatóság tisztviselői közzül áll a szabály, hogy hivatalos cselekményei nem állhatnak ellentétben a vármegye határozataival, úgy bizonyára első sorban áll ez az alispánra. Kinek a bizalmából áll az al­ispán a vármegye élén? A vár­megye bizalmából. Kinek a ne­vében vezeti a közigazgatást? A vármegye nevében. (1886 : XXI. 68. §.) Elképzelhető-e tehát, hogy a közigazgatás vezetése tekinte­tében vármegye és alispán között ellentét legyen? Józan ésszel el nem képzelhető. De nem képzel­hető ez el a törvény helyes magyarázata mellett sem. Mit mond a törvény 85. §-a? Azt, hogy az alispán általános szótöbbséggel választatik. A kap­csot tehát, mely az alispánt a vármegyéhez fűzi, maga a tör­vény kivánja, hogy az a legben­sőbb legyen. Az az alispán, akit a vármegyéhez laza vagy feléi­ről erőszakolt kapcsok fűznek, nem áll többé a törvényben fel­tételezett általános bizalom alap­ján, nincs meg állásának az ethi kai alapja; elfogyott a tekinté­lye és nincs helye többé az al- ispáni széken. Nagy László urnák tehát ab­szolúte nincs igaza, mikor az al- ispáni tekintély sértetlen fentar- tása érdekében házal a maga nyomtatványával idegen törvény­hatóságok előtt és vádolja a sa­ját vármegyéjét. Szatmár vármegye a saját területén maga hajtja végre a törvényt; magyarázza a törvény értelmét saját legjobb felfogása szerint; foglalkozik az országos politikával is a törvény 2. §-nak c) pontja szerint és teszi ezt úgy, ahogy meggyőződése sugallja. Nagy Lászlónak, az alispánnak a vármegyével szemben csak kö­telessége van, az, hogy a tör­vény 68. § ánek c) pontja sze­rint végrehajtsa a közgyűlés ha­tározatait, de azok ellen sem fe- lebbezési joga ninc3, sem be nem vádolhatja azokat a kormány, vagy idegen törvényhatóságok előtt. Ha ezt tenni akarja, mert — mondjuk — a vármegye határo­zata meggyőződésével ellentétbe áll, csak az alatt a feltétel alatt teheti,' ha előbb levonja helyze­tének következményeit és ott hagyja azt a helyet, a melyen a törvényhatóság bizalma nélkül tartja fenn magát. Ha pedig nem vádaskodni akart s csak kíváncsi­ságból küldte ide nyomtatványát, hogy megtudja a mi gondolkozá­sunkat, hát ime a felelet. Az általános választói jog és a felvidék. — okt. 21. E cim alatt egy röpiratot vet­tünk, amely a tót nemzetiségi pro­paganda fészkében látott napvilágot. A röpirat szerzője Dugovich Titusz, valószínűleg álnév. Az adatokból szer­ző azt hozza ki, hogy akárminő cen­zushoz köttetnék is az általános vá­lasztói jog, a tótság választóinak száma 70%-al, a magyarságé 16%-al gyarapodnék. A röpiratot érdekességénél fogva, kivonatozva két cikkelyben hozzuk. I. Az utóbbi időben nagyon sok szó esett arról, hogy az általános vá­lasztói jog behozatala minő átalaku­lásokat okozhatna a nemzetiségi vi­dékeken, hogy az általános választói jog ártana-e a magyar nemzeti érde­keknek, végül, hogy a vezető Szerep raegmaradna-e a választási jog kiszé­lesítése után a magyarság kezében. A rendelkezésemre állott statisz­tikai adatok felhasználásával és a felvidéki viszonyok mérlegelésével, e három kérdésre akarok röviden ki- ♦erjeszkedni, Tagadhatatlan, hogy Magyaror­szágon a választói jog kiterjesztésé- .ek kérdése szoros összefüggésben áll a nemzeti érdekek, a magyar ál- hm nemzeti jellegének kérdésével. Ennélfogva súlyos, helyrehozhatatlan, egyenesen az állam létérdekébe üt­köző hibát követ el az, aki ezen ér­dekek figyelmen kívül hagyásával, lelkiismeret megfontolás nélkül, tisz­tán és egyedül az emberi és polgári jogok hangzatos jelszavára támasz­kodva, vagy éppen politikai kény­szerűségből hangoztatja és hirdeti az általános választói jog szükségét. Vezető államférfiaink minden időn keresztül — Magyarország újjá­születésétől kezdve a legújabb időkig — mindenkor a legnagyobb körülte­kintéssel nyúltak e kérdéshez s az esetleg célba vett reformok keresztül­vitelénél első sorban is a magyar nemzeti állam érdekeit mérlegelték, vagyis a választói jog kiterjesztésé­nél sohasem tévesztették szem elől azt a határt, mely határon túl a nemzeti állam érdekeinek veszélyez­tetése kezdődött. Ezt láttuk már a nagy reform­eszmék idejében, 1848-ban, midőn az általános választói jog kérdését, An- drássy Gyula, Lónyai Gábor hozzá­szólása után, kiknek beszédeiben is a nemzeti érdekek féltése nyilatko­zott meg, az alsó táblán elejtették. Hasonló sors érte Irányi Dániel ha- . célzat javaslatát 1878-ben nvdyet oly célzattal terjesztett a Ház plé­numa elé, miszerint utasittassék a kormány, hogy az általános titkos szavazásról készítsen törvényjavas­latot. A szociális eszmék terjedésének nyomása alatt, azóta e kérdés napi­rendről le nem került. Hol ennek, hol annak a politikai pártnak pro- grammjában szerepelt, anélkül azon­ban, hogy az konkrét alakban a ma­gyar képviselőház elé hozatott volna. Legutoljára 1901-ben esett róla szó, midőn Holló Lajos a belügyi tárca költségvetésénél a választói jog ki- terjesztését sürgette. Ekkor felállt Széli Kálmán s ez az előrelátó kor- mányférfiu a következőkép nyilatko­zott: „Az általános választói, jog be­hozatala ellen vagyok ... Én ezen országgyűlésen javaslatot benyújtani nem szándékozom, sőt állást foglalni sem kívánok ebben a kérdésben. Áz országnak sürgősebb, szükségesebb kérdései vannak ma. Én Magyaror­szág nagy gazdasági, politikai, kul­turális, szociális és leginkább állami érdekeinek mérlegelésével annak ide­jén tartom ezt a kérdést eldöntendő­nek. Mikor fog ez bekövetkezni, arról kár lenne beszélni. Mert én azt tar­tom ilyen kérdésekben, amit a költő mondott: a hazáért nem kell tudni félni, de a hazáért félni is kell merni, ha a haza jobb ügye úgy kívánja.“ Világos tehát, hogy úgy Széli Kálmánt, valamint a többi vezérpo­litikusokat is, ebben a kérdésben, a magyar nemzeti állam fel nem áldoz­ható érdekei irányították. Korainak, időszerűtlennek tartották e kérdés megbolygatását s vezérlő elvül te­kintették, hogy oly eszméket, melyek legyenek bár emberi szempontból jogosultak, de melyek nem a magyar hegemónia érdekeit karolják fel, sőt az ország nemzeti jellegének elhomá- lyositását eredményezhetik és tág te­ret nyújthatnak a nemzetiségi aspi­rációk terjesztésére, bűn és könnyel­műség nélkül magyar államférfi nem szolgálhat. Mig egyrészről azt látjuk, hogy a magyar politikai világ — a már többször említett szempontok miatt — a választási jog kiterjesztésétől, az általános választói jog behozatalá­tól következetesen idegenkedett, ad­dig viszont a nemzetiségek, az alkot­mányos idők beálltától kezdve, min­den alkalommal sürgetik a gyakor­latban volt választási rendszer meg­változtatásával, a választói jog álta­lánosítását. Nyugodtak lehetünk, a nemzetiségi agitátorokat nem az em­beri és polgári jogok kivívásának tüze lelkesítette eme harcaikban, ha­nem tisztán és egyedül az a tudat, hogy eredményes nemzetiségű poli­tikát csak akkor űzhetnek, ha azt a fanatizált tömeget, mely tüzön-vizen rendelkezésükre áll, a nemzeti poli­tika követőivel szemben ütközetbe vihetik. Ezért lelkesülnek annyira az uj politikai irányzatért, ezért agitálnak oly féktelen elkeseredéssel a választói jog általánosításáért. Ha más nem, ez az idétlen lelkesülés meggyőzhetné az általános választói jog híveit ar­ról, hogy ki valianá kárát és ki venné hasznát az általános választói jog törvényre emelésének. Ámde lássuk, hogy csakugyan elérkezett-e már az idő, mikor a ma* gyár nemzet annyira megerősödött, hogy ily korszakotalkotó reformtö­rekvéseket, minden nagyobb megráz­kódtatás nélkül, nemzeti jellegének veszélyeztetése nélkül elbírjon ? Csak­ugyan elérkezett-e már az az idő, mikor a nemzetiségi törekvések elsi­multak s a magyarság éa a nemze­tiségek közt fennállott elvi differen­ciák annyira áthidaltattak, hogy nem kell tartani attól, miszerint ezek, az adott jogok alapján megerősödve, nem fognak-e oly irányzatot követni, mely az 1861 -iki memorandumban lerakott elveknek megvalósítása felé gravi- tálna ? Fogadjuk el a belügyminiszter németbogsányi beszédében felhalmo­zott számadatok helyességét és ezek alapján tovább haladva, vonjunk kö­vetkeztetéseket a felvidéki vármegyék választóinak számbeli kialakulására. Ezen adatok szerint a Magyar- országban élő 24 éven felüli fórfinóp- ség száma 3.896,016, melyből 12 szá­zalék, vagyis 467.520 tót nemzeti­ségű, mely domináló túlsúllyal, a Felvidék tizenhárom törvényhatósá­gának területén oszlik meg, hol a a 345,794 szaporulatból, az átlagos százalék szerint, a tót anyanyelvű választókra 30 százalék esik. A tisztán magyar anyanyelvű választókra pe­dig csak 16 százalék. Hát ez az a kecsegtető jövő, melyet az általános választói jog behozatalától várnak ? Hát hol, merre van az a biztosíték, mely az állam­DM DEZSŐ — női rnha-kelme különlegességek, — — , selyem, vászon, szőnyeg és fehérnemű üzlete ..:...— Sátoraljaújhely, Főtér, Kellner-féle ház, a főtőzsde szomszédságában, Lapunk mai »láma 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents