Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-10-21 / 117. szám

1 oldal ZEMPLÉN. Október 21. alkotó és fentartó magyar faj szupre- máciáját a választói jog kiterjesztése után kellőleg fedezné 1 Vagy talán biztosíték az, hogy mig a nemzeti­ségi választók száma 70 százalékkal szaporodik, addig a magyar nyelvű választókra csak 16 százalék jut ? (Vége köv.) Szüret.- okt. 21. (v) Találó kifejezése a magyar- embernek, ha valami jót akar mon­dani : szüret, ha bor sincs is ! Most e kifejezésnek az ellenke­zőjét, vagy jobban mondva a kifeje­zést megforditottan használhatjuk. — Bor van, de szüret nincs! Hová tüntetek régi jó hegyaljai szüretek 1 Hová lettek azok az idők, mikor a költő érdemesnek találta versbe foglalni: »Gondolatim mostan mulatozva járnak Csekély gazdasága körül éd' s apámnak ...» Bezzeg gondolataink mostan nem mulatozva, de szomorkodva járnak, nem csekély de pusztuló gazdaságai körül édes apánknak 1 Nehéz időket élünk. A Gondviselés keze ugyan meg­rövidült felettünk. Igaz, hogy az anyagi oldalát tekintve a dolognak panaszra nem lehet nagy okunk, mert akik tiz hordó bort vártak, tizenötöt szűrtek; akik rabvallatóra számítottak, elég jó minőséget s igen jó áron adnak el. A bár késői eső­zések is, de mégis megjavították az augusztusban már igen megcsappant kilátásokat, szinte nem remélt ered­ményt produkált a Hegyalja, ez az Istentől oly gazdagon megáldott sző­lőtermő hegyvidék. Városunk valósággal a kivándor­lás képét mutatja. Ismerősöket, jóba­rátokat keresünk : mindenhol üres la­kásokra akadunk; mindenhol azzal fogadnak: az ur, a nagysága szüretel­nek 1 Az utcákon örökös zaj, szokatlan forgalom. — Hordókkal, kádakkal megrakott szekerek, mustot szállító fuvarok, vidám arcú bodnár meste­rek, szüretről jövő jókedvű társasá­gok, szüretről lemaradt vagy meg nem hivott s hosszú orral ballagó fa­míliák, kupákat, zsojtárokat, bödönö- ket, puttonokat cipelő szedők, a napi piac lacikonyháján jóétvágyukat ki­elégítő vidékiek tarka tömkelegé jelzi: hogy Sátoraljaújhely és környéke szüreteli Itt a nagy istenáldás, itt egy esztendő fáradozásának ered­ménye. Mert hát olyan sokan néznek erre az eredményre! Néz rá az asszony egy uj kalap, egy legújabb divatu felöltő irányában ; néznek a cipőt, téli gúnyát leső gye­rekek a megújhodás elvét tartva szem előtt; néz az Agrár bank, a végrehajtó, a boltos, meg tudja a csoda még hogy ki nem. A gazda pedig megnyugodva a változhatatlanban, számitgatva in- nen-onnan mindent, ha lopva vagy véletlenül a tükörbe tekint: redőket, nehéz mély redőket lát a saját hom­lokán s önkónytelenül is a feje búb­jához kap, sóhajt, Uram Isten! hát miért, mire dolgoztam, mi lesz ve­lünk ! Bizony rósz időket élünk. A fi- lokszera pusztítás előtt másként volt. Hja, de azóta emberek és idők na­gyot változtak., Akkor a mostaninál igen sokkal silányabb szüretek ide­jén is hangosak voltak a hegyek; fölnyiltak a szivek, barátság, szíves­ség, zeneszó, puskadurrogás kisérte a szüretet. Ma, hogy nevén nevezzük a gyereket: lopva szüretelünk ! Magunk­tól sajnáljuk a fürtöt, munkásainkkal veszekedünk, hogy ne egyenek olyan sokat, jóbarátaink előtt letagadjuk a szüret napját. Nincs ma rokonérzés, nincs szí­vesség, nincs barátság, nincs többé vidám szüret a Hegyalján ! Lomtárba került ócskaságok a magyar szív, a magyar vendégszeretet legszebb virá­gai, az egoizmus uralja a lelkeket, — nincs ma egyik embernek a másikra többé szüksége. — Mint ragályos be­teget kerüli egyik a másikat, nehogy egy fürt, vagy pláne egy kosár sző­lőjét kénytelen legyen a barátság ol­tárán feláldozni. Mire vallanak mindezek ? Pusztulásra, erkölcsi és gazda­sági téren. Kezdenek az emberek összehuzódni, kezdenek az összejöve­telek, a barátságos esték, társas mu­latságok mind ritkábbak lenni. Azt mondja mindenki: örülök hogy élek magam, mit nekem más. Hiába iparkodnánk letagadni, ez igy van. Pedig ennek a dolognak van egy nagy háttere, mely egy nem­zet életében bizony eléggé fontos. Oldott kéve módjára hullunk szét, ha megrendült közöttünk az összetartás, ha a magyar legszebb* ősi erényét, a szívességet már nem tartjuk divatosnak. Szomorú gondolatok szűrődnek át lelkűnkbe a halvány őszi nap su­garai mellett. Istenem I hát megta­gadta-e a magyar ősi virtusát ? Lesz-e még igazi szüret a Hegyalján ? VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Körjegyzöválasztás. A Tolnay Béla lemondásával megüresedett sztá- rai körjegyzői állásra f. évi október hó 19-én megtartott választáson egy­hangúlag Lefkovits Kálmán volt but- kai segédjegyző választatott meg. A választáson Bajusz Andor főszolga­bíró elnökölt. )( Értekezlet. Bizalmas értekez­letre hívta, meg folyó hó 17-ére Fü- zesséry Ödön járási főszolgabíró Mauks Endre kir. pénzügyigazgató felhívására a járásbeli körjegyzőket. Célja ennek a bizalmas jellegű érte­kezletnek, mely a pénzügyigazgató elnöklete mellett folyt le, volt: módo­zatokat megállapítani arra az eshe­tőségre, ha a politikai viszonyok ren­des medrükbe sodortatnak, az állami adók behajtása a szegény népet túl ságos^n ne sújtsa. Az értekezlet ki­mondta, hogy a jegyzők 'világosítsák fel a népet, hogy az 1905. évi adót szolgáltassák át egy községi bizalmas embernek, ki azt a pénzt a postata­karékpénztárba az illetők nevére el­helyezi és a mikor az adóbehajtások foganatosíttatni fognak, e pénzt be­szolgáltatja a községi adópénztárba. Egyúttal foglalkozott az értekezlet a fogyasztási adók kérdésével, melyre nézve megállapodás történt, hogy az összes hegyaljai községek beadványt intézzenek a megyei törvényhatóság­hoz, kérve, az erre vonatkozó tilalom hatályon kívül helyezését. Posta-mizériák. — okt. 21. Számtalanszor emeltük már fel panaszkodó szavunkat azon tarthatat­lan állapotok ellen, amelyek Sátor­aljaújhelyben a postánál tapasztal­hatók. Készségesen elismerjük, hogy a kassai postaigazgatóság nem hagyta feljajdulásainkat teljesen figyelmen kívül, segített itt-ott, amennyit lehe­tett, de sajnos: még nem elegendőt. A panaszkodásra még mindig van okunk, sőt az állapotok a napi forga­lom fokozatos fejlődésével párhuzam­ban folyton annyira rosszabbodnak, hogy kénytelenek vagyunk ismét szóvá tenni a mi tűrhetetlen helyze­tünket s orvoslást kérni a jelenlegi állapotok szanálására. Jól tudjuk, hogy a sátoraljaúj­helyi postahivatal mai helyisége a város forgalmi életének nemcsak hogy meg nem felel, silány beosztása és szűkös volta miatt és hogy az al­kalmazott személyzet számbelileg is elégtelen a fokozott forgalom lebo­nyolítására, illetve a folyton szapo­rodó munkaanyag feldolgozására; jól tudjuk, hogy a pár év előtt létesített fiók postahivatal amennyit-annyit se­gített bár a bajon s jól tudjuk azt is, hogy a {'elsőbbségnél mindezek mel­let is belátják ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát, ezért kérjük a kas­sai postaigazgatóság szives figyelmét a következőkre: A mai helyiségben, hol egyetlen ember veszi fel és fizeti a pénzutal­ványokat s szintén egyetlen ember foglalkozik a postatakarékpénztár nagy ügyforgalmával, a pénzt feladni óhajtó, vagy kifizetésre váró közön ség oly nagy számmal tolong egy­máshátán, nyomorgatva, lökdösve, boszantva egymást, hogy szerencsés még az, aki egy félórai várakozás és tolongás után, testi épségének és zsebe tartalmának veszélyeztetése árán oda juthat az ablakhoz s dolgát vé­gezheti. Számtalan panaszos levél fekszik előttünk. Ezek közül egy azt mondja, hogy utalványát 3 napon át kísérelte meg föladni. Három na­pon át várakozott egy-egy fél óráig, de mindannyiszor eredménytelenül kellett visszatérnie. Hát micsoda ál­lapotok ezek ? Hiszen ez tűrhetetlen, nem más, mint a közönségnek való­ságos kínzása, a rendes forgalom el­leni súlyos vétség, esetleg némelyek anyagi teljes megrontása. Ez igy nem maradhat. Kérjük azért a postaigazgatósá­got, hogy most, midőn a sátoralja­újhelyi postahivatal számára uj, mo­dern és valószínűleg elég tágas épü­let emelkedik, már jó előre gondos­kodjék arról, hogy ezek a helyisé­gek a célnak s városunk mai, de folyton fejlődő forgalmának is figye­lembe vételével oly tágasan és oly helyes beosztással készüljenek, hogy a feltétlenül szaporítandó hivatali személyzet azokban a közönség igé­nyeit mindenképen kielégíteni képes legyen. Mert a személyzet szaporí­tása hogy elodázhatlan, az kétséget nem szenved, ezen vitatkozni sem kell, érzi azt úgy a közönség, mint az igazgatóság. De oda is kell törekedni, hogy ez az uj épület mielőbb átad­ható legyen rendeltetésének s igy a múltak mulasztása helyébe jöjjön egy rendezettebb jövő mentői ha­marább. Addig is azonban, mig az uj épület rendeltetésének átadható s a mai áldatlan helyzet megszüntethető lesz, néhány szavunk van a városunk­ban lévő fiók postahivatal ügyéhez. Hogy ez az intézmény mennyire bevált s mily nagy szükség volt rá, azt csak mi, a nagyközönség tudjuk méltányolni. Már az is nagy köny- nyebbség volt reánk, hogy ajánlott leveleink s kisebb csomagjainkkal nem kellett oly messze fáradni az al­végről, de nem is kellett órák hosz- száig ácsorogni. Hátha még pénzutal­ványok felvételére is berendezték volna ezt a fiók postát: bizony elő­nyére lett volna ez az egész város közönségének, mert eképpen a főposta forgalmától sokan elvonatván, ott sem lett volna olyan tolongás és munka­halmaz, de meg a város alsó végén lakók igen sok időt kímélhettek volna meg és sok boszuságtól, kártól me­nekülnek. Még akkor is, ha az uj posta épület — melyben remélhetőleg sza­porított létszámú tisztviselői kar fog működni, de egyúttal telefon állomás is lesz — képes lenne a város köz­lekedési ügyét kellően szolgálni, amit ugyan nem is merünk feltételezni, még akkor is fenn kell tartani ok­vetlenül ezt a fiók postát, sőt fejlesz­teni kell és mielőbb be kell rendezni úgy, hogy pénzfelvételre is jogosított legyen. Nem hihetjük, hogy egyetlen központi épület a mi kereskedelmi forgalmunk mellett minden érdeket kellően szolgálni képes tisztikart be­BOR- ES SZESZ kaphatók: HRABÉCZY KÁLMÁN gyógyáru Sátoraljaújhely, Főtér. fogadhasson. Es kívánatos, hogy e nagy kiterjedésű városnak itt, a fő­utcáján, a legforgalmasabb helyén, a legtöbb üzlet és hivatal közvetlen szomszédságában legyen olyan posta­fiókja, hol legalább a legszükségesebb napi forgalom lebonyolítható. Kérjük e fiók postának utalvá­nyok és pénzes levelek felvételére a jogosítványt már most megadni. Biz­tosra vesszük, hogy forgalma nagyobb lesz, mint egy-egy vidéki városka egész postahivatalának forgalma. A nemzet megerősödése gazda­sági, kereskedelmi erőinek fejlődésé­től függ. E téren elsőrendű tényező a posta; el kell követni mindent ennek fejlesztése érdekében. Jó közlekedés­ügy, gyors, pontos posta szolgálat, a leghathatósabb tényező az anyagi bol­dogulás szolgálatában. HÍREK. — Áthelyezés. A pénzügyminiszter Rausz Antal mezőhegyesi és Görcsös Ferenc szerencsi cukorgyári m. kir. főellenőröket kölcsönösen áthelyezte. — Szabadságolás. Beregszászy István zemplénvármegyei kir. tanfel­ügyelőnek a vall. és közokt. minisz­ter egy havi szabadság időt enge­délyezett. Távolléte alatt a hivatal ve­zetője Dudás Gyula kir. s. tanfel­ügyelő lesz. — Kitüntetés. A király a Buda­pesten megtartott VII. nemzetközi börtönügyi kongresszus alkalmából dr. Kun Béla igazságügyminiszteri osztálytanácsosnak a III. oszt. vas­korona rendet adományozta. Ez a ki­tüntetés reánk is kellemesen hat, mert a királyi kegy ezúttal városunk egyik köztiszteletben álló birtokosának, koz­mái Kun Frigyesnek a fiát érte, aki­nek a közügyek körüli tevékenysége és szeretetreméltó modora általános becsülést és tiszteletet szerzett s akit fiának e kitüntetése alkalmából bará­tai és ismerősei közül számosán ke­resték fel gratulációikkal. — Megakadályozott istentisztelet. Bodrogolasziból az ottani róm. kath. lel Kész-változás ügyével kapcsolatban a következő tudósítást vettük : A kas­sai püspök Varga János bodrogola- szi róm. kath. adminisztrátort segéd­lelkészül Tőketerebesre áthelyezte s már az okt. 15-iki vasárnapi mise végzésére is táviratilag a tolcsvai plébánost rendelte ki. A hitközségi tagok egy része izgatottan várta a tolcsvai lelkész megérkezését. Beha­rangozás után Varga János volt lel­kész a szószékre lépett és a hívektől elbúcsúzott- Mikor a tolcsvai plébá­nos a miséhez fogott, a hívek egy része tüntetőleg kivonnlt a templom­ból; még a ministrások is lehányva magokról a templomi ruházatot, kán­torostul együtt szinte elhagyták a templomot. A harangozó belátta, hogy veszedelem támadt, a nép izgatott s ezért a templom ajtaját belülről be­kulcsolta. A tolcsvai plébános csen­des misét végzett. Közben tudatták a dolgok állását a tokaji járás főszolga­bírójával, ki több csendőr kíséretében a községben megjelent és megindí­totta a vizsgálatot. Ugyancsak ez ügyben szigorú vizsgálatot indított az egyházmegyei kormány is. Az újonnan kinevezett plébánost, Kristóf Lajos volt tőketerebesi káplánt úgy az itt­hon időző grófi pár, valamint az egész község valláskülönbség nélkül nagy örömmel fogadta. A kivezényelt csend- őrség egyideig még a községben marad. — Eljegyzés. Kun Zoltán legyes- bényei ev. ref. lelkész e hó 16-án je­gyezte el Tiszanánáról Csillik Mar­git urleányt. — Készülő sztrájk. Hogy a mai ex-lexes világban mindenre ellehe­tünk készülve, igazolja egy legutóbb nyert értesülésünk, mely szerint a ■MÉRŐK üzletében (Drogéria.)

Next

/
Thumbnails
Contents