Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-10-14 / 114. szám

Sátoraljaújhely, 1905. Október 14. 114. (4468.) Harmincharmadik évfolyam." Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök is szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-'UJlaely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó á fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Ferenyi József fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden Szó ulít 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dísz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések: térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. gróf yinörássy gyula. Bndapest, 1905. okt. 13. Az 1905. évi október 10-ike fényesen tündöklő aranyérces be­tűkkel lesz bevésve a magyar legújabb történetébe. Hogyha akadtak netán gyenge jellemű kétkedők, kik a haza sorsa felett pesszimisztikusan Ítél­keztek, nem titkolt aggodalommal lesték a fejleményeket és re­megve tekintettek a jövőbe, még azok is meríthettek erőt és bi­zalmat ezen az október tizediki napon az országházban lezajlott eseményekből, melyekből meg­győződhettek, hogy a magyar ősi erénye ki nem halt és hogy a nemzet legjobbjai a jog és tör­vény alapján hirdetik és fennen lobogtatják a szabadság triko­lorját. A nemzetek történetéből me­ríthetjük azt az elvitázhatatlan tényt és igazságot, hogy a leg­válságosabb időkben, midőn két­ségbeesés lankasztotta az ellent- állás erejét és a zsibbasztás tü­netei mutatkoztak már-már: akad­tak mindig providenciális férfiak, akik bölcsességükkel, higgadtsá­gukkal, törvénytiszteletükkel ki­magaslottak a nemzet nagy soka­ságából és a nemzet nagy több­sége által a vezérszerepre felha- talmaztatván, egész erejüket, tu­dásukat arra fordították, hogy a nemzetet az útvesztőből, melybe helytelen vezetés által sodorta­tott, sértetlenül kivezessék. Ilyen providenciális férfiút lá­tunk mi Andrássy Gyula grófban, ő benne helyezzük reményünket. Az ö tagadhatatlan nagy loyalitása felfelé egy részről és a lángoló hazaszeretete másrészről feljogo­sít azon reményre, hogy ő neki szövetséges társaival karöltve, sikerülni fog, hogyha nem is oly hamar mint kívánatos volna, oly helyzetet teremteni, mely a nem­zet óhajainak meg fog felelni. Andrássy Gyula grófnak okt. 10-én a Házban tartott beszéde, mikor határozati javaslatát be­nyújtotta, minden hazafi keblé­ben uj és jobb reményeket éb­resztett. A nemes gróf, ezen magyar érzelmeiről hires családnak kiváló sarja átszellemülve, a benső meg­győződés erejétől áthatva, a jog és törvény alapján nyugvó érvei­vel támogatva megható ékesszó­lással ecsetelte a jelenlegi per­verz állapotokat és az ezekből a koronára és nemzetre egyaránt károsan ható következményeket. Az erőszak, a jogtiprás, az alkotmány kicsinylés, a parla­mentáris élet hanyatlása mind oly jelenségek, melyek az abszolitiz- mus korszakára emlékeztetnek és melyeknek meghonosodását egy évszázadok óta szabadságban élt és abban megizmosodott nemzet soha, de soha tűrni nem fogja. Nyugodtan és higgadtan tekint a nemzet a jobb és szebb jövő elé; a remény nyújt neki táplá­lékot. A törvény útját nem hagyja el, forradalmi eszmék nem fog­lalkoztatják. A látszat ugyan amellett szól, mintha szívesen kergetnék abba, hogy alkalom szolgáltattassék a hathatósabb leigázásra. De résen áll a nemzet és ily nemű csábításra nem hajlandó. Őrködik felettünk a nemzet ve­zérkara, élén Andrássy Gyulával. Legyenek ők tovább is a nemzet őrangyalai. Kezükbe van letéve a vezetés és nincs okunk bizalmatlankodni. Az ő múltjuk biztosítja a jövőt. Dr. Thomán Dávid. — okt. 14. Választók értekezlete. Az olasz- liszkai választó kerület választópolgá­rai holnap, vassárnap d. u. 2 órakor Sárospatakon a városház tanácster­mében értekezletet tartanak, melyen gr. Andrássy Gyulának a legutóbbi időkben, különösen az általa a kép­viselőház elnapolására vonatkozólag készített határozati javaslat megszer­kesztése és előadása ügyében kifejtett nagybecsű és orsz. érdekű tevékenysé­gét akarják méltatni s ezért jeles kép­viselőjük iránt ragaszkodásuknak és bizalmuknak kifejezést adni. A zem- plénvármegyei disszidens párt elnök­sége részéről ez alkalomra a felhívá­sok kibocsáttattak. Kívánatos volna, hogy az értekezleten mentői számo­sabban lennének jelen a testvér füg­getlenségi párt részéről Sátoraljaúj­helyből is. Városunkból, mint érte­sülünk, a vasárnap délben 12 óra 13 perckor induló vonattal számosán utaznak át Sárospatakra. Belépés a függetlenségi pártba. Dr. Szirmay István vármegyei tiszti főügyészt az orsz. függetlenségi párt tagjai közzé fölvette. És undorral fordult el a férfitől, aztán a közeledő Gerő Lászlóhoz ment és annak a karjaiba fűzte a karját, amig a bálterembe ment. Bent megszólalt a zene s a buffet egy perc alatt üres lett, csak Lányi Jenő állt még mindig azon a helyen s szótlanul nézett maga elé. A nagy ajtón át látni lehetett a táncoló pá­rokat; de ő nem látott semmit, csak egy arany hajú gyönyörű szép asz- szonyt és egy dacos, sötét szemű kis leányt . . . És a mig őket nézte, úgy érezte, hogy a lelke visszaszáll a közel múlt­ba és ő átélt ismét minden órát, a mely titkos örömmel, remegéssel telt ugyan, de amelyek mégis a menybe emelték, vagy talán még sem oda; de le. le a mélységbe . . . Összerázkódik . . . Hitvány em­ber, jellemtelen semmi, felhasználta egy kacér asszony könnyelműségét, a karjaiba vonta és azt mondta neki: szereti — pedig a szivének semmi köze sem volt ahhoz, amit a felhe- vült vér elkövetett — és még ez sem elég, romlott játékukba belevittek egy ártatlan fiatal teremtést, akinek fo­galma sem volt arról: hogy amig őt elárasztják szeretettel, gyöngédség­Sátoraljaujhely város adminisz­trációjának programmja — okt. 14., . Sátoraljaújhely város képviselő- testületének számos tagja f. évi szép- tember hó 15-én idb. Meczner Gyula meghívására a végből gyűlt össze, hogy a tisztujitás küszöbén bírálat alá vegye a város adminisztrációját, megvitassa a közigazgatás bajait s azoknak megszüntetését s a megva­lósítandó reformok végrehajtását az uj tisztikartól követelje. ! Az értekezlet saját kebeléből id. Meczner Gyula elnöklete alatt dr.' Kossuth János, dr. Szirmay István, dr. Búza Barna, Staut József, Grün- baum Simon és Hericz Sándor kép­viselőtestületi tagokat küldötte ki, hogy az értekezlet megállapodásait papirosra vesse és esetleg kibővitse. E bizottság Staut József minisz-. téri s. titkárt bízta meg ki ez ügy­nek előadója volt, hogy erre nézve memorandumot dolgozzon ki. Nevezett e memorandumot, mely az adminisz­tráció jövő programmját fogja ké­pezni elkészítvén, az egy legközelebb tartandó rendkívüli közgyűlésen fog' tárgyaltatni. Az ügy fontosságánál fogva, minthogy az a város minden lakóját, érdekli, szükségesnek tartjuk azt — két közleményre osztva — egész ter­jedelmében közölni. Á memorandum igy szól: Tekintetes Képviselőtestület! Sátoraljaújhely város képviselő- testületének számos tagja f. évi szep­tember hó 15-én avégből gyűlt össze, hogy a városi adminisztrációt a tiszt-. gél, apró kedveskedésekkel, azalatt szövik a finom hálót és készítik a szarvakat az öreg férj homlokára... Szégyen-gyalázat 1... hát ember az ilyen ?. . . hát megérdemli, hogy megjelenjen a jó társaságban? hát méltó-e arra, hogy egy ártatlan fiatal leány még csak rá is nézzen? ... Nem ! száműzni kellene a jó tár- . saságból; ne mételyezze a tiszta le­vegőt, ne rombolja össze az ártatlan lelkek hitét, álmait. És mind ennek csak most jött a tudatára, most, hogy az a leány a szemébe mondta a nagy igazságot; hogy ő nem más, csak elefánt... Erős vád, de igaz, érzi, tudja... A zene elhallgatott, csönd lett, a buffet ismét megnépesült, tömege­sen jöttek a bálteremből, hogy le­hűtsék kissé pezsdülő véröket. — Miért vonul vissza a társa­ságtól Lányi ? a kis leányom — s itt Várady Sándorné Ellyre mutatott — unatkozik maga nélkül. —Igen, igen Lányi, maga nélkül hiányos a társaság — mondta Elly mosolyogva. Aztán a karjába fűzte a karját, és amikor távolabb voltak kissé a társaságtól, oda súgta neki gúnyosan HM DEZSŐ — női ruha-kelme különlegességek, — — .......selyem, vászon, szőnyeg és fehérnemű üzlete — Sátoraljaújhely, Főtér, Kellner-féle ház, a főtőzsde szomszédságában. Lapunk mai száma 8 oldal. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Az elefánt. A „Zemplén“ számára irta: Főnyi Ilonka. Most bizonyára azt hiszik, hogy én arról a hatalmas ormányu, nagy szürke állatról akarok beszélni, amely minden állatseregletnek nélkülözhe­tetlen alakja, hogy talán arról fogok itt értekezni, ne gondolják! egészen más, egy mosolygó, rózsás arcú kis leánynak a történetét mondom el. Mosolyognak ? . .. . Csodálkozva gondolják: hát minek irom címnek az „Elefánt“-ot? mi összefüggés lehet egy mosolygó, szép kis leány és egy otromba nagy állat között? Figyeljenek kissé, elmondom mindjárt. I. — Elly 1 Tudja-e, hogy minden idegem reszket s minden csepp vérem fellázadt az ellen, amit maga tesz; egy jól nevelt úri leánynak nem sza­bad igy viselkednie. Oda nyújtja tánc után a kezét s az a léha gyerek meg­csókolja mindenki előtt. Ez már sok s ha tovább is igy viseli magát, fel­hívom a nénje figyelmét. Dénes Elly felhúzta a vállát kissé, félregörbitette a száját, aztán elfor­dult; nem is szólt, csak akkor, ami­kor Lányi Jenő ismét beszélni kez­dett. Akkor hirtelen, gúnyos hangon vágott közbe: — Nem tudtam, hogy az elefánt­nak kötelességei közé tartozik, hogy más férfivel hidegen bánjék, bocsás­son meg, ezentúl majd alkalmazkodni fogok a szabályokhoz addig, ameddig fel nem mondom ezt a megtisztelő állást . . . Lányi Jenő mozdulatlan maradt egy percig, úgy érezte, mintha az a gyönge leány arcul ütötte volna s az az arculütés végtelenül fájna neki, aztán összeszedte minden erejét s úgy kérdezte a leánytól: — Elly! Érthetetlen dolgokat be­szól, ez megint a jó nevelés hiányára emlékeztet — legyen már egyszer ko­moly, nagy leány, ne az a dacos, fe­csegő gyermek. — Hiszen éppen az a baj, hogy nem vagyok többé gyermek, kinyíl­tak a szemeim és borzasztó amit látok. És amig ezen gondolkozom, fellázad a vérem és az én idegeim reszket­nek ; mert undorodom, megvetem azt, aminek a tudatára ébredtem.

Next

/
Thumbnails
Contents