Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-09-21 / 104. szám
Sátoraljaújhely, 1905. szeptember 2í. 104 (4498.) ' -WV: O""! Harmincharmadik évfolyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: aátoxadla-UjHely, létér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. apró hirdetéseknél minden garmond szó A fill., vastagabb betűkkel 8 fill. HjUtMrten minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Mecznsr Gyula főszerkesztő. dr. Ferenyi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész fvre 12 korona, félévre 6 kot negyedévre 8 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó nt.'t 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár* kedvezmény. Fenyegetés. — szept. 21. Vészi József orsz. képviselőt és a „Budapesti Napló“ szerkesztőjét a százezrek bizalma annyira meghatotta, hogy a törzsmameluk egyszerre a másik szélsőségbe ugrott s lön a népjog és szent szabadság aranyszáju és tollú védelmezőjévé. Hizelgett Vészi urnák az a nagy kitüntetés, hogy Kristóffy komái az ő becses egyéniségében látták követeléseiknek leg- hivatásosabb védelmezőjét s neki adták át a százegerek kérvényét a parlament elnökéhez való benyújtás végett. így lön Vészi Józsefből tiszteletbeli szociálista, aki egyszerre neki lát most a szegény jogtalanok jogainak kikaparásához s megfenyegeti Írásban a magyar nemzetet, hogy igy lesz meg úgy lesz, vagy legalább is lehet, ha minden más ügy félre nem tétetik s a jogtalanok rögvest jo got nem nyernek. Igaz, hogy sem a hazátlan nemzetköziek fenyegetésétől, sem a Vészi József ur vörös posztójától nem ijed meg senki s valószínű, hogy a parlament elsősorban a sokkal fontosabb nemzeti követelések és közgazdasági kérdések letárgyalásával fog foglalkozni. De érdekes és a túlkapásnak nem mindennapi példája lévén ez az újabb fenyegetés, röviden foglalkozunk vele s látni óhajtjuk: jogosult-e ez a fenyegetés, van-e ennek valami elfogadható alapja s mik lehetnek — beváltása esetén — a következményei. A jogtalan és hazátlan urak nevében képviselőjük Vészi azzal a vészes kiáltással rémiti az országot, hogy az általános titkos választói jognak minden nemzetközi ur részére való meg nem adatása esetén, a nemzetköziek általános sztrájkot kezdenek. No magyar, most ijedj meg! A pesti kőművesek és ácsok, réz- és vasmüvesek, órások és mázolók stb. sztrájkolni fognak, vagyis magyarul szólva: nem dolgoznak. Mert, hogy a kívánt csemege nem lesz meg hamarosan, az bizonyos. Első a válság megoldása, a nemzeti jogok érvényesítése, a közgazdasági ügyek, a vám- és kereskedelmi szerződések elintézése, szóval az ország jelenlegi szomorú helyzetének rendezése. Először azon iparkodjunk, hogy legyen mit enni, legyen pénzpiacunkon rends azután fogjunk a belügyi reformokhoz. Ha mindeneket félretéve, parlamentünk az általános titkos választói jog kérdésével kezdene foglalkozni, amihez tudvalévőén a király még az ő kedves Fe- jérváryjának a szép szemeiért sem adta beleegyezését, akkor élőről kezdődnék ismét egy meddő és céltalan vita, a naplopás, a szó szoros értelmében. De ha először állami életünk alapfeltételeit erösitjük meg, ha katonai és pénzügyeink rendeztetnek, az állami kormányzat ügymeneté visszatér a rendes mederbe : akkor a fejlődés önként következik s a jogok kiterjesztésének ideje magától beáll. Alapja tehát nincs a fenye- getődzésnek; az egész okvetetlen- kedés hasonlít a makacs gyerek nyefegéséhez, aki azzai vél boszuí állani anyján: hogy ha enni hívja hát nem megy. Ami pedig azt a kilátásba helyezett általános sztrájkot illeti, azt inkább nevetségesnek, mint kényszerítő hatásúnak tarthatjuk. Nincs alapja a fenyegetésnek azért, mert a nemzet arra okot nem szolgáltatott; nem jogosult az, mert a fenyegetödzők nem ismerik, vagy nem akarják ismerni a sokkal fontosabb kérdéseket s azok megoldásának halaszthatatlan szükségességét s végül következményeitől megijedni egyáltalán nincs okunk. Mert mik lehetnek a következmények? Semmi más, minthogy egy pár százezer munkás nem fog dolgozni, hanem fog nyomorogni, éhezni, esetleg összetűzve a rend fenntartására hivatottakkal, fegyver elé, vagy börtönbe kerülni. Ha ez jobban Ízlik nekik, ám lássák, teljék benne kedvük. Most midőn a tél küszöbén állunk, mikor az épitő iparosok munkája jószerint be van fejezve, senkin sem tesznek boszut, csak önmagukon. És ha néhány ház nem nyerhet is ez őszön befejezést, azok gazdája koldulni nem fog Ha az órás boltokat bezárják, megnézzük a toronyórát, ez sem baj. Ha a szobafestők nem dolgoznak, meszelünk, vagy tapétázunk. Még ebbe sem halunk bele. És mert ez a mozgalom országos soha sem lesz, a fővárosban a zavargókkal pedig elbánik a hatalom, a fenyegetés csak nevetséges lehet. A fővárosi úgymint a vidéki iparos-, vagy munkás segédek igy is csak napról- napra élnek, aki nem fog dolgozni : koplal. Aztán majd el válik, ki bírja tovább. Ha nem lesz kereset: elapad a pártkassza is; százezreket nem lehet huzamosabb ideig segélyeznie a vezetőségnek, még a külföld utján sem. A rablót és eröszakoskodót pedig fel is akasztották már néha napján. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Búcsújárás. A „Zemplén“ száméra Irta: Czagány Ferenc. Bizonyos falusi korcsmárosnak Budapesten jogászkodó nagyreményű csemetéje az őszi időkben otthon pihente ki fáradalmait. Strimfiis, sárga- cipős mivoltját a falusiakkal megbá- multatandó: naphosszat a korcsmaajtó előtt álldogált s mint magasabb nivóju lény, fumigálta és gúnyolta a jámbor parasztot. Egy borús szeptemberi napon búcsújárók tömege vonult át a falun, zászlókat vive, énekszóval. A pesti urfi megvető gesztusok kíséretében magyarázza apjának: milyen bolond a paraszt 1 Hogy jár kor- nyikálva mértföldekre; elhanyagolja munkáját; milyen kárt vall a nemzet közgazdaságilag ez által stb. Sőt, mint okos emberhez és statisztikushoz illik, az urfi azt is rögtön kiszámította, hogy az ő falujokból most 200 ember 5 napot tölt el a pócsi búosújárással, ez éppen 1000 napszám. Csak 1 koronájával számítva is, Magyarország már egyetlen falunál 1000 koronával lett szegényebb. Az öreg korcsmáros, aki jámbor, istenfélő zsidó volt, elbámult az Ado- lár szellemi felsőségén, de azért nem állta meg szó nélkül az okfejtést s igy szólt: Jegyezzed magadnak fiam, hogy addig van neked kenyered, addig vagy te ur, mig a paraszt búcsúra jár. Ha a paraszt úgy fog gondolkozni mint te: akkor már jaj neked. Adolár ur leforrázva érezte magát a bölcs öreg szavai által s többé nem fejtegette a búcsújárás nemzet- gazdasági hátrányait. Ez a történet jutott eszembe a napokban, midőn a Máriapócsról hazatérő ezernyi tömeg éneklése fölhangzott a mi főutcánkon is, midőn ezek a szavak kötötték le figyelmemet : .Esedezz híveidért Te hű magyar népedért . - .“ Áhitatos tisztelettel emeltem kalapot az éneklő tömeg előtt s lelkemben olyas valami hang szólalt meg, mely azt súgta: „Óh mily boldog ember az, — Ki Téged élő, igaz — Egy Istent megismerhet.(Dics.) Követtem a tömeget be a templomba. Égő gyertyák ezrei hintenek fényt, fehérruhás, koszorús ártatlan gyermekek állják körül az oltárt s felhangzik a Téged Isten dicsérünk! Köny szökik a szemekbe; az ember érzi, hogy emelkedik, száll föl, föl a szellem szárnyain, hogy lélekben megközelítse azt, kit a költő szerint „a bölcs lángesze fel nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt; kinek léte világit, mint az égő nap, melybe szemünk bele nem tekinthet.“ Önkéntelenül is imára nyílik ajkunk ; gondolkozunk arról a magasztos fogalomról, melyet gyarló emberi elménk mind máig még csak meg sem közelíthetett. Erezzük, jól tudjuk, hogy van valami felsőbb hatalom, hiszen ha ezt nem éreznők, sivárnak, üresnek, ré- mitően szegénynek keüene lennie a mi lelki világunknak. Érzelmeinknek ő ad mélységet, jó tetteinknek rugót, bánatunkban enyhet, a megpróbáltatások idején vigaszt. Ne törj gyarló ember a vallásos érzület ellen; becsüld meg azt minden embertársadban. Kietlen pusztaság volna az ember élete Isten nélkül, hazugság az egész társadalmi rend, erkölcsi érzés hiányában. Ki magyarázza meg az indító okot, mely a jámbor zsidót Jeruzsálembe vezérli, vagy száz és száz mértlöldekről egy-egy szent életű rabbijának sírjához? Ki fejti ki az okot, mely a jámbor muzulmánt Mekkába vonzza ? Ki oltotta a hithü kálvinista ember szivébe az érzést, hogy úrvacsorához járulta előtt arcra borul, mellét veri és sóhajt: „Uram! bűneink sokasága és rútsága: érdemli haragodat!“ Ki oltotta a tüzimádó perzsa leikébe a felsőbb lény fogalmát, őseinkbe a Hadúr tiszteletében való buzgólkodást? Senki. — Vele született az emberrel az istenség kultusza, az észszel felérhetlen magasság iránti önkéntelen tisztelet. Az istenség fogalma iránti tiszteletet az emberiség leikéből kiölni soha, senki, semmiféle hatalom nem fogja. De ne is törekedjünk arra, mert emberi méltóságunk meggyalázására törnénk ez utón. Az istenség kitapasztalhatlan ereje oltotta lelkűnkbe az érzelmek legszebbjét, legnemesebbikét: a szere- tetet. Mentői élénkebb bennünk a szeretet érzete, annál több jóra, ma- gasztosabb cselekményre vagyunk képesek. Akinek lelkében igazi szeretet él, az nem bántja embertársa vallásos meggyőződését; tiszteletben tartja ahelyett, hogy kritika vagy gúnyolódás tárgyává tenné. Es mi marad az embernek a nyomorúság, az elhagyatottság idején ? Egyedül hite, amely fölemeli őt, amely elviselhetővé teszi neki a lehetetlennek vélt terhet is. Csak menj édes magyar testvérem és pedig igaz szívvel menj zarándok utadra; rá vagy utalva, hogy a felsőbb lénytől kérj segedelmet, hazádra áldást. Menj és kérd a te kegyeleted tárgyát továbbra is, hogy „esedezzen híveiért, az ő magyar népéért“, mert „körülvette országunkat a nyomor és Ínség“ I BAÜHA DEZSŐ — női ruha-kelme különlegességek, = — .......—= selyem, vászon, szőnyeg és fehérnemű üzlete —— Sátoraljaújhely, Főtér, Kellner-féle ház, a főtőzsde szomszédságában. Lapunk mai »Ama 4 oldal.
