Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-09-19 / 103. szám
Szeptember. 19. ZEMPLÉN 3. oldal. a perbenyiki tanfelügyelői iskola látogatása után hivatalból tett fölterjesztésére Trefort vall. és közoktatási miniszter osztályvizsgálat elengedése mellett tanképesitő vizsgára utasította, melyet Berecz Károly a sárospataki áll. tanítóképzőben 1876. évben letett, ugyanakkor az id. Meez- ner Gyula volt kormánybiztos és országgyűlési képviselő vezetése alatt Sátoraljaújhelyben szervezett tanfo- folyamon tornatanitói oklevelet nyert. 1876. évi szeptember hó 3-án választatott meg az alsó- és felső- bereckii áll. s. községi iskolához rendes tanítóvá. Itt töltött 29 éves tanítói pályáját a vármegye ismeri. Berecz Károly a küzdelemből mindenkor kivette részét. Mig fiatalabb volt, rajongással élt tanítói hivatásának, legboldogabb otthona a tanterem volt. De majd nővén népes családja, az idő redőket vont az örökké vidám homlokra. Csüggedni azonban nem volt szabad, mert az isteni gondviselés neje szül. Hegyváry Máriában egy mintaszerű tanitófeleséget adott melléje. Vasszorgalommal, kitartással ma elérték, hogy Károly fiók Vámosujfalun, Ottó fiók Győröcskén állami tanítók, Vilma leánya Bottka Gyula kistoronyai tanító neje s Antal nevű legfiatalabb sarja pedig Sárospatakon ez évben gimnáziumi érettségit tett. Közéleti munkássága 30 éven keresztül a következőkben körvonalazható : A költészethez való hajlama 14 éves korában a 2-ik gimnáziumi osztályban kezdett jelentkezni, ahol tanulótársai és az akadémisták „Krumplifőzés“ c. ódájáért megtapsolták ; de a „Konviktusi élet“ c. verséért az iskolai elöljáróság által félreértetvén; a jótéteménytől megfosztatott. De már a sárospataki áll. tanitóképezde 25 éves jubileumára irt s általa elszavalt „Uj hódítók“ c. ódájáért Sárospatak messze vidékének előkelősége Kun Bertalan ev. ref. püspök és a miniszteri meghatalmazott megéljenezték és megtapsolták. — A zom- plénvármegyei hírlapok és folyóiratok nagy részének szívesen olvasott munkatársa volt; tagja a sárospataki irodalmi körnek, irt egyházi énekeket s bírált népiskolai tankönyveket. Gróf Mailáth József, a nagy nemzetnevelő buzdítására megírta a „Bodrogközi Rigólátta Kalács“ c. munkáját a kivándorlás enyhítésére, melyből gr. Mailáth Józsefné szül. Szécsényi Mária grófné Darányi Ignác volt földmivelésügyi miniszter pártfogásával, az ország legtávolabbi vidékéről is történt megrendelések folytán rövid idő alatt 600 példány fogyott el. E műben a kivándorlás enyhítése a cél; azonban szerzőnek a bodrogközi népjellem, nyelv és szókincsek kutatásából nyert momentumok is vannak. Hátralévő nyugalmában Berecz Károly, ha Isten egészségének kedvez, e téren kíván munkálkodni. Szenvedelmes régész volt már ifjabb korától, e téren az „Adalékok Zemplénvárm. történetéhez“ c. folyóirat közölte mindig aktuális közleményeit. A szociálizmus idején kifejtett önfeláldozó munkásságáért a Zem- plénvármegyei Tanítóegyesület elnöke, Hodossy Béla, meleghangú levélben üdvözölte; Molnár István főispán és Dókus Gyula cs. és kir. kamarás alispán fölterjesztésére Darányi Ignác akkori földmivelésügyi miniszter „A munkásnép érdekében kifejtett hasznos tevékenységéért“ 200 kor. áll. jutalommal s elismerő levéllel jutalmazta. Vidámság, boldog derű kisérje a derék tanférfiut a nyugalom napjaiban, melyeknek számát a Gondviselés igen sok ezerre sokasitsa, hogy dolgozhassák Berecz Károly tovább is az ő jeles tollával mindnyájunk örömére. = Tanítói választás. A tokaji állami kosárfonó iskola tantestületét a felügyelő bizottság a napokban újból választotta: Igazgató lett: Dénes Gyula; a reálismeretek tanítója : Horváth János ref. lelkész és rajztanitó: Gönczi Bertalan állami elemi iskolai igazgató tanító. = Áthelyezés. Milialyovszki Péter sajkásgyörkei állami tanítót a vall. és közokt. miniszter a mocsári, ujonan szervezett állami népiskolá hoz helyezte át. IPAR ÉS KERESKEDELEM. Kereskedelem. Lapunk egyik előző számában a kassai kereskedelmi és iparkamara által a szülőkhöz intézett azon felhívást ismertettük, melyben a kamara elnöksége a legjobb gyermekeket kéri a kereskedői pályára küldeni, hogy ne bukott vagy tehetségtelen diákokból, de értelmes, szorgalmas ifjakból álljon majd hazánk jövendő kereskedő világa. Ugyanez alkalommal a kerületbeli összes kereskedő társulatokhoz is körlevelet intézett a kamara elnöksége s egyszersmind a kereskedelemügyi minisztert is felkérte ez ügy meleg felkarolására. A kereskedő társulatokhoz intézett körlevelet kivonatosan itt közöljük : A mindennapi élet figyelmes szemlélője és a kereskedelmi életünk fejlődése iránt érdeklődő szakember mély sajnálattal észleli és tapasztalja, hogy a hazai kereskedői osztály nem csekély részének értelmi és műveltségi színvonala mindinkább sülyed és hogy hazánk kereskedelmi osztályának jelentékeny részo nem bir oly előképzettséggel, nem szerzett tanonc- és segédéveiben oly elméleti és gyakorlati ismereteket, hogy a létért vívandó harcban megállhasson és hogy azon osztálynak, melynek tagjává lett, díszévé váljék. Ha a vidék kisebb és nagyobb kereskedelmi emporiumait beutazzuk és az ottani üzleti viszonyokat tanulmányozzuk, szomorodott szívvel tapasztaljuk, hogy a régi kereskedő cégek, a régi nevek, a kereskedelem patriciusi alakjai, a régi képzettség, az üzlet és a pálya iránti meleg érdeklődés mindinkább eltűnnek és hogy a kapzsiság, a legrutabb önzéssel párosult lelkiismeretlenség kezd majdnem általános kereskedelmi erkölcsösé válni. A kereskedelmi pályán nagy számban oly emberek mozognak, kik alacsony értelmi színvonalon állanak, kiknek sem általános, sem szakműveltségük niDcs, kiknek szive hideg és lelke üres, kik sem lelkesedni, sem buzdulni, sem komolyan és tisztességesen munkálkodni nem tudnak. Ha a nagy nemzeti bajnak okait kutatjuk, azon meggyőződésre jutunk, hogy ezen bajnak első forrása azon a köztudatba átment tévhit, hogy a kereskedelmi pályára bárki alkalmas, hogy ezen pályához előképzettség nem igényeltetik és hogy arra a legelemibb ismereteket is nélkülöző gyermek léphet, ki más pályára abszolúte alkalmatlan. Ezen kamara azt tartja, hogy nem elég egy bajnak okait fürkészni és a baj létezése fölött fájdalom könnyeit hullatni, de kötelessége azon módokat és eszközöket megállapítani, melyek segítségével a baj orvosolható. Miután a hazai kereskedelem színvonala alábbszállásának egyik oka az, hogy a kereskedelmi tanonc- tól, tehát a kereskedelmi pálya novi- ciusától előképzettség nem követelte- tik és törvényeink érteimében nem is követelhető, azt kell kívánunk az államtól, hogy a hazai kereskedőség szine-javának minden kereskedelmi kongreszus alkalmával hangoztatott abbeli kívánságát teljesítse, miszerint törvénybe iktassa: hogy a magyar szent Korona államterületén, vagyis a magyar birodalomban a kereskedelmi pályára csak oly ifjú léphessen, vagyis kereskedői tanoncnak csak oly ifjú legyen szerződtethető, ki valamely középiskola négy alsó osztályát elvégezte, mert csak igy fog a hazai kereskedelemnek megfelelő előképzettséggel biró, az ismeretek elemeiben otthonos, a szélesebb látkörü fiatalság rendelkezésére állani. Ezen kamara belátván és átérez- vén ezen orvoslási mód sürgős alkalmazásának szükségességét, indokolt felterjesztésben újította meg a jóra- való hazai kereskedők ezen jogos kívánságát a kormány és a törvényho zás előtt és egyidejűleg felkérte az összes hazai kereskedelmi- és iparkamarákat, hogy hasonszellemü feliratokkal és felterjesztésekkel járuljanak ezen két döntő fórum elé. Ha a hazai kamarák ezen kívánsága az ipartörvény küszöbén álló revíziója alkalmával valósul, aminthogy valósulnia kell, ha a kamarák erélylyel, kitartással és hazafias lelkesedéssel fognak e követeléssel elő- állani, akkor megszűnik annak lehetősége, hogy a kereskedelem lelkiismeretlen elemei a műveletlen, tanulatlan néprétegekből ujoncozzák a tanoncok ezreit és akkor nem lesz a lelkiismeretes kereskedő szülőnek oka arra, hogy fiát más pályára terelje, de előáll annak lehetősége, gyakran szükségessége, hogy a kereskedő családjának értelmes és arra termett ivadékait azon pályán nevelje, mely neki kenyeret és becsületet adott. Miután azonban a mai politikai viszonyok között megközelítő biztossággal sem határozható meg az az időpont, melyben a törvényhozás és a kormány jogos kívánságunkat törvény alakjában teljesiti, kötelessége a kereskedelmi és iparkamarának, kötelessége a grémiumoknak, a becsületes, régi kereskedelmi tradíció őreinek és letéteményeseinek, kötelessége a modern alapon szervezett kereskedői társulatoknak és köröknek a talajt a hazai kereskedelem átalakítására és a nagy feladat elvégzésére hivatott magyar kereskedelem számára előkészíteni. És, mert ez igy van, mert tudjuk, hogy a magyar ember, legyen akár kereskedő, akár iparos, akár termelő, felismeri az élet követelményeit, megérti a kor intő szózatát, őszinte, barátságos érzelemmel és szeretettel fordulunk az igen tisztelt kereskedői társulathoz azzal a kérelemmel, hasson oda hazafias lelkesedése melegével és a dicsőséges múlt tradíciójában gyökeredző tekintélyének egész súlyával, hogy kiválóbb kereskedőink gyermekeiket a kereskedői pályára neveljék és azon megtartsák és birja rá tagjainak szine- javát, hogy a kereskedelmi alkalmazottakkal, a tanoncgyermekekkel és a segédekkel szemben a kereskedő ősöknél tapasztalt szeretetteljes bánásmódot alkalmazzák és összes alkalmazottaikat családtagoknak, gyámgyermekeiknek tekintvén, azoknak testi jólétéről, szellemi kiképzéséről, igazi szülők, lelkiismeretes gyámok módjára gondoskodjanak. Mindezeknél fogva bizton reméljük, hogy az igen tisztelt társulat intő szózatunkat megérti, kérelmeinket teljesíti és teljes odaadással, hagyományos hűséggel és lelkesedéssel fog azon zászló alatt küzdeni, melyen e büszke szavak állanak: a magyaT kereskedelem újjászületése! A kereskedelemügyi ra. kir. miniszter a kereskedelmi kamara feliratára a következőkben válaszolt: Érdeklődéssel fogadtam a kamara folyó évi augusztus hó 17-én 7248. sz. a. kelt felterjesztését, melyben jelentést téve arról a társadalmi akcióról, melyet a kamara a hazai kereskedői osztály erkölcsi és szellemi színvonalának emelése, a pályaszeretet felkeltése és az alkalmazottakkal való jó bánásmód érdekében megindított, ez akció érdekében támogatásomat kéri azoknak az intézkedéseknek kedvezményezése által, melyeket különösen a kereskedői tanuló ifjúság, tehát a jövő kereskedői nemzedék szellemi és gyakorlati kiképzésének biztosítása iránt az ipartörvény módosításánál tenni lehet. Nagyon helyesen mutatott rá a kamara arra, hogy a pályaszeretet és ideálisabb célok nélkül, melyek áthatották kereskedelmünk múltját és alapjai voltak azoknak a tradícióknak, melyeken a kereskedői foglalkozás mai méreteiben felépült, ez iparág jövő fejlődésének és boldogulásának eszközei nehezen szerezhetők meg. A tradícióknak élniük és fejlődniük kell a kereskedelemben és a ke- reskeeelemmel, hogy az az erkölcsi alap, mely nélkül népek, társadalmi osztályok és egyesek tartós boldogulása a legreálisabb foglalkozások mellett sem képzelhető el, továbbra is biztos támasza lehessen ezen évszázados múltú társadalmi osztály gazdasági működésének és fejlődésének. Ezért az a mozgalom, melyet a kamara jelentése szerint meginditött * a legteljesebb elismerésre és kétségkívül az érdekeltek támogatására tarthat számot és remélem, hogy ezen az utón eredmények lesznek elérhetők. A magam részéről is szükségesnek tartom azonban, hogy a társadalmi tevékenység mellett az állam szintén közreműködjék iparunk és kereskedelmünk nagy érdekei megóvása érdekében, miért is az ipartörvény revíziójánál a kamarának kereskedői tanulók felvételénél való előképzettség megállapítására irányuló indítványát a legkomolyabb megfontolás tárgyává szándékozom tenni. A törvény módosításának nagy terjedelmű előmunkálatai egyébiránt befejeztettek és az azok utolsó részét, a külföldi ipari törvények gyűjteményes egybeállítását és feldolgozását magában foglaló munka néhány hét múlva már meg fog jelenni. Az ez utón folyamatba teendő és igy a legközelebbi jövő feladatát képező kodi- fikationális munkálatoknál az érdekeltek közreműködésére is számitok, hogy ekként az alkotandó uj ipartörvényben minden jogosult kivánság kielégíthető és minden szükséges reform megvalósítható legyen. TÖRVÉNYSZÉK. $ Szaporodnak a lopások. A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék vizsgálóbírója Piszkor Anna szacsuri, Lakatos Péter telkibányai és Horvát Sándor homonnai lakosokat, valamennyit lopás, illetve betöréses lopás miatt előzetes letartóztatásba helyezte. — Kusnyir János komlóskai lakos halált okozott súlyos testi sértés büntette miatt szintén előzetes letartóztatásba helyeztetett. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. Sz. Á Bpest. A beküldött vers lapunkban már volt közölve. Megígért munkásságát örömmel vesszük. A naptár számáramár elegendő kézirat áll a szerkesztőség rendelkezésére. N. Helyben. Nem közölhető. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Éhlert Gyula. Á legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hnrn* tos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögét és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jő ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figye jünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOFFMANN-LA. KOCHE & CO vegyészeti gyár BASEL (Svájcz.)
