Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-03-02 / 24. szám
Harmincharmadik évfolyam. Sátoralj auj haly, 19C 5. március 2. 24. (4389.) ■tí u u „„iiV-l, Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhnatal: ő&toralja-Uf&ely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Msczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Ferényi József főmunkatirs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kjr. — Egyes szám éra 8 fillér. Hirdetési dij: Hivatalos hirdetíseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Késik az uj kormány. — márc. 2. Nagyon sok vitális érdek sínyli a mai politikai állapotokat. Igazán fura jókedvében teremtette az ég nemzetünket, hogy ennyi megpróbáltatás után nem bir egy biztos révbe evezni, hol már egyszer egész komolyan foglalkozhatnék ama ezer meg ezer országos kérdéssel, melyeknek megoldása végre a jobb jövő fényének sugarait áraszthatná reánk. Programm, pártelv, politikai alap és a személyi kérdések vivják ádáz harcukat, nem szabad egy hajszáluknak sem bántódást szenvedni eme poten- táknál. Az egyesült ellenzék kívánalmai mind helyesek, mind hazafiasak, mind áldásthozók a nemzetre, de kivívásuk most egyszerre, azt hiszem nem óhajtandó azok miatt a következmények miatt, melyek nyomban érezhetők volnának onnan, a Lajtán túlról. Mik voltunk eddig és mik akarunk lenni egyszerre Európa szemei előtt, ez nagyon komolyan mérlegelendő! Gondolnunk kell arra, hogy minden szegénységünk mellett is meg volna legalább karunk, melylyel sújthatnánk oda, honnan a vész fenyeget, de nincsen, a hadsereg nem a miénk, azzal nem mi rendelkezünk s elég egy rossz álom oda át és talpra állítják ellenünk saját fiainkat. Ezt jól megfontolva, okvetlen oda irányulnak gondolataink, hogy minden legkisebb vívmányt, vagy engedményt nagyon is meg kell becsülnünk, mert mindegyike hozzáA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Egy felolvasás. A „Zemplén“ számára irta: S. Lőw Róza. Kedves Közönségem 1 Asszonyszivvel, asszonybizalom- mal kérem szives elnézésüket a felolvasónő iránt. Először nézzék el neki kegyesen, hogy asszonyfővel felolvasást tart, férfi dolgát végzi, férfi foglalkozáshoz adja ide kezét, fejét. Holott méltóbb hivatása, szebb szerepe van az életben. Másodszor engedjék meg szives jóindulattal, hogy asszonyszóval tartom. Holott most szívesebben lesnék a szellemes, elmés, tehetséges, lángeszű férfi eszességtől, szellemességtől sziporkázó ékes, szavát. Harmadszor bocsássák meg, hogy valójában csak asszonymód tudok, fogok mesélni. Legalább nem ütök el az ősrégi asszonytipustól. A költőm, a földim, a hires nagy Kazinczym iránti imádatteli, rajongó, kegyeletes szeretetem fakaszt szót ajkamról, szivemből. Az ő nevét viselő körben úgy érzem — a szeretet jogával szabad szólanom. Nem tudom járul önállóságunk fejlődéséhez, nemzeti ideálunk lassankénti megtestesítéséhez. Az oly kormány tehát, mely számunkra meghozza a magyar tiszti nevelést és egyáltalán a nemzeti nyelvnek érzelemben és gyakorlatban minél nagyobb mérvben való érvényesülését a mi ezredeinknél, az oly tőkét tesz le a magyar nemzet kincstárába, melynek kamatai kiszámithatlanok s biztos alapját képezik az önálló magyar hadseregnek. Az önálló vámterület, amint azt ma az egész országban egyhangú kívánalommá tették, még mindig nem birt a nagy problémák ama magaslatára emelkedni, hol azt minden politikus az igazság és meggyőző érvek tiszta világánál láthatná. Sok nagynevű államférfink van még, kikről mindenki elismeri, hogy talpig hű honfiak, még s nem tudtak meggyőződni annak a nemzetre való jótékony hatásáról. Itt azt hiszem ama nagy erő döntött, hogy az ipar fejlődése egy másik fejlődöt- tebb ipar hatása alatt nálunk nem várható. De midőn az iparunk fellendülésének nagy müvét minden erőnkből mukáljuk, kell, hogy ama másik oldalra is legyünk tekintettel, hol a nemzet milliói most még földmivelésből élnek, váljon az által, hogy vámsorompóinkkal elzárkózva nekik megdrágítjuk a külföld piacát, váljon ezáltal mondom, nem cselekszünk-e oly rosz- szat a nemzetnek, mely őt leüsse a lábáról? Váljon satnya iparunk fölvirágzása, mit a vámterülettől legfőbbként remélünk, képes lesz-e módját, a rendjét felolvasásnak. Sem kedvét, ízlését, szokását., igényét, az igazán nemesen szórakozó publikumnak. De tudom célját a rendes összejövetelnek. S a cél nemes. A művelődés fejlesztése, a tudomány pártolása, a szép, nemes dolgokért való lelkesedés : minden magyar ember kedves sajátsága, vérbeli vágya ős idők óta. S magyar ember-asszony mikor tud még oly szépen hevülni, oly nemesen lelkesülni, mint mikor a mai kor fejlődésén, műveltségén örül ? Szeretetteli gyönyörködéssel élteti a ma élő nagyjait. S kegyelettel emlegeti a múlt fényesen kiváló alakjait. S akkor büszkén dagad keblo abbeli jóleső önérzetében. A miénk volt Kazinczy! Miénk, mint régen. Ha elfelejtettük, elhanyagoltuk is munkáit, nem nevét. Megbocsátja nekünk az újabbak kedvéért, kikért szintén lelkesülünk. Hiszen ő is ugyanazt tenné. Ha sírjából felkelhetne s láthatná az uj nemzedéket, a szép, nemes Írógárdát, keblére ölelné egyenként. És a hála, az öröm könnyei folynának le meghatott arcán, lelkes, nemes szivén. Vannak azonban a kedvesek, szeretettek, kedveltek közt olyanok is, kik követik a nagy francia példáját. S nagy elméjök, lángeszök, különféle helyre billenteni a nemzeti vagyon a fentiek által félrebillent nagy mérlegét! Mindezeket legjobb tudásunkkal helyeseknek és jónak gondoljuk, igen, de ne feledjük sohasem el azt, hogy kísérletezni e tekintetben még ma sem igen szabad s aki rálép a reformok korszakot alkotó ösvényére és kezébe veszi a nemzet kormányát, az minden leendő uj lépésekre nézve nyújtsa a nemzetnek azt a garanciát, mely már előre kizár minden, a kísérleteknél előforduló tévedést. A mai viszonyaink közt pedig egy ily kormány megalakulása valódi csoda számba fog menni, mert a mai kivánalmaknak megfelelni még nem volna oly nagy dolog ismert nagy kaliberű államférfiaink- nál, de már a mi ezután következik, hogy t. i. azt Bécsben is szép simán elfogadják; ez már oly tény, melynek keresztülvitelére nem szivesen ajánlkoznak. Ezért, azt hiszem, még sok információ fog leperegni nevesebb honatyáink ajkáról, mig meg lesz az uj kormány. Zseltvay Bogdán. Hírlapi csodabogarak. — márc. 2. A vidéki hírlapok fontosságát társadalmi és politikai tekintetben sen- kisem tagadhatja, még azok a nagy nevű budapesti hírlapok sem, melyeket a politikai élet szócsöveinek tartanak. A központból kiinduló politikai eszmék bejárják a központi lapok utján az országot, amelynek véleményét azonban nem azok, hanem a vidéki lapok tolmácsolják. így teszi meg minden politikai és társadalmi eszme természetes körútját. De van a vidéki hirlapirodalomszebbnél-szebb, pikánsabbnál-pikán- sabb, józannál-józanabb, modernól- modernebb munkákat hoz létre. Megakarják tanitni a zsenge generációt, hogy erősebb szóra se piruljon. Ezeknek reális munkáikon, uj gondolataikon sokszor eltűnődünk. Belőle sokat; uj tant, más életrendet tanulunk. Miről eddig nem tudtunk. Uj módit, milyenről eddig nem álmodtunk. Még uj szavakat is, mit eddig meg nem értettünk. Nem árt nekünk. Jó tudni mindent ebben a józan, okos, gyorsan megfigyelő, tisztán látó, modern, reális világban. De elég, ha mi látjuk, tudjuk, értjük. Eszesebbek vagyunk annyival, hogy annyit tudunk, mint a férfiak. És talán a tapasztalatokból, a modern, reális irodalomtól tágult is centrum a divatos frizura alatt. De mióta az agyban a sok élettapasztalat nyomán leirt modern poezis motoszkál, elveszett valami a szivekből. A nőknek a férfiak iránti vak hite, bizalma, néma imádata, hiszékeny simulékonysága. Legforróbb tekintete mögött is ott lappang kételkedése. Legmélyebb érzelme mögött ott gyilkolja agyon régi, nőies, vak imádatát a — realizmusa. Modern munkákból merített nak elég sok fattyúhajtása is, amelyek nyesegetése igen szükséges dolog mára vidéki hírlapirodalom tekintélye szempontjából is. Egyik ferdesége a vidéki sajtónak a túlságos subjeetivitás, vagy talán helyesebb igy : egyoldalúság; különösen akkor, ha a kis lapnak egy másik kis ellenfele is akad. Szemrehányások, személyeskedések alakjában nyilatkozik meg ez a nem túlságos, kölcsönös szeretet. Figyelemmel kisérik egymást, de csak azért, hogy egymásba köthessenek. Ilyen kicsinyes céloknak azután sokszor nevetséges következményei vannak. A közelmúltból hozok fel nehány érvet állításom igazságának bizonyítására. A megyebizottsági választások előtt a zemplénmegyei ellenzék egyik szócsöve, mely Sátoraljaújhelyben ölt magára hírlapi alakot, az országos politikát belevitte a megyei választásokba is, s váltig erősitgette, hogy a vármegyében csakis az ellenzéknek van jogultsága arra, hogy a megyebizottságba tagokat küldjön. A meg nem nevezett lap ezen túlzására a „Zemplén“ megadta még a választások előtt az érdemleges választ. Nem állítom, hogy ennek következtében, de a választásoknál kisebbségben maradt az ellenzék. A „Zemplén“, melynek az a másik lap antagonistája, a választások utáu levonta a következtetést, hogy a vármegyében még nem olyan nagy az ellenzékiek túlsúlya, hogy akaratukat minden vonalon érvényesíthessék. Az ellenzéki szócső több cikkben kesergett a nem várt kudarc fölött s kijelenti, hogy ezt a győzelmet „a hatalmi párt bukása egyik újabb jelének kell minősiteniEz valami uj, igazán secessiós állítás. Azután kijelenti önmagát jóakaratulag ámítva, hogy „az újonnan megválasztott tagok túlnyomó részben a függetlenségi politika hiveiu, majd pedig, hogy „elsősorban a megválasztottakf ogtanulsága, leszűrt bölcsessége. De ha már nekünk le is rombolták fényes világunk, fehér ártatlanságtól ékes falaink, ha le is vévé a tudatlanság szűzi koronáját fejünkről, a gúnyos szarkazmussal, dévajsággal megirt, modern könyvek buja élvezése. Ha el is vette régi hitünk, viseljük hősiesen, divatos cinizmussal. De leánykáinknak ne engedjünk a mi szemeinkkel látni, ami könyveinkből olvasni. Ők még hadd lelkesüljenek mint mi, ideális, magyar fixánkért. És építsék, ékítsék gyönyörű, külön világukat. Nemesen rajongó érzelmekkel, örök szerelemről való szent hittel, fényes ábrándokkal, ragyogó álmokkal, rózsás, édes illúziókkal. S ők boldogok lesznek. Ártatlanul, kedvesen boldogok. Kis szűzi templomuk lesz fehér leánylelkük. Melyben csak egy szent lesz, az ideál. S az előtt borul le a szeretet, a nőiesség oltárára, az imádó tündér, a hivő nő. Mig le nem rántják a tudás leplét, mig nem esznek a tiltott gyümölcsből, csak addig szép a menyországuk, boldog a lelkűk. S ha elérte élete második 1B esztendejét, álmainak, illúziójának, hitének, bizalmának birtokában, boldog volt. Mert a harmincadik esztendeje elhozza életében edzettségét, érettséLajmnlc »*&*»» 4 oM»?,
