Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-06-20 / 67. szám
2. oldal. zemplEn. Junius 20. az 1886. XXI. t.-cikk 46-§-ában foglalt jogánál fogva már most kimondja, hogy mindaddig, mig az alkotmányellenes állapot fennáll, havonkint legalább egyszer rendkívüli közgyűlést tart s a legközelebbi rendkívüli közgyűlést, a melynek tárgya a politikai helyzet fejleményeihez képest szükséges intézkedések megtétele s a következő rendkívül közgyűlés meghatározása lesz, már most kitűzi 1905. évi július hó 8 ának d. e. 10 órájára s utasítja az alispánt, hogy a rendkívüli közgyűlést erre az időre hívja össze. A vármegye közönségét pedig felhívja a törvényhatóság, hogy méltóságos nyugalommal viselkedjék a nehéz napokban, de vegye ki részét mindenikünk a nemzet küzdelméből és sem önkéntes adófizetés nem a hadseregbe való önkéntes belépés által a küzdelem erejét ne csökkentse. Ezt a határozatát tudomásvétel és csatlakozás végett a társtörvényhatóságoknak megküldi. Végül a törvényhatósági bizottság egy 5 tagú bizottságot küld ki, melynek feladata lesz, esetleg a társadalom minden rétegének bevonásával a tisztviselői kar anyagi megélhetését biztositó tervezetet kidolgozni azon esetre, ha a kormány a tisztviselők bármelyikét állásától és azzal járó javadalmaitól bűnös erőszakkal megfosztaná. A közgyűlés Matolai Etele és társai indítványát, Dókus alispán kijelentését és Búza Barna pótinditvá- nyát egyhangúlag, lelkes éljenzéssel fogadta el. A Búza Barna indítványában említett bizottságba alispán ajánlata folytán megválasztattak: id. Meczner Gyula, Meczner Béla, Matolai Etele és Ganczaugh Miklós. Választások. A Karsa Ferenc nyugdíjaztatása folytán megüresedő árvaszéki ülnöki s az ennek betöltése folytán megüresedő szolgabiró, vagy aljegyzői állásoknak a betöltése került ezután tárgyalás alá. A kijelölő bizottságba megválasztattak Katinszky Geyza, Meczner Gyula és Matolai Etele. Az alispán a maga részéről Molnár Istvánt, Mos- kovitz Geyzát és Bihary Emánuelt nevezte ki. A szavazatszedő küldöttségekbe pedig elnökül Szárnyéi Gerzson és Nemthy Józef, tagokul pedig Képes Gyula, dr. Búza Barna, Kelemen Kálmán és dr. Rosenthal Sándor választattak meg. A kijelölő bizottság az árvaszéki ülnöki állásra mind a három pályázót é. p. dr. Bajusz Zoltánt, dr. Szent- györgyi Zoltánt és Pilissy Bélát jelölte. Á alispán a szavazást elrendelvén: szavazattöbbség folytán dr. Bajusz Zoltán lett árvaszéki ülnökké megválasztva. Az ezen választás folytán megüresedett aljegyzői állásra a kijelölő bizottság négy pályázót, jelölt, akik közül időközben kettő visszalépvén : Mizsák József és Závody Elemérre rendeltetett el a szavazás. Megválasztatott szavazattöbbséggel Závody Elemér. Ismét politikai inditráuyok. A választások megejtése után Heves-, Arad- és Szilágyvármegyék ismeretes politikai indítványai kerültek tárgyalásra, melyek visszhangjai Zemplénvármegye törvh bizottsága márc. hóban meghozott határozatainak, de mert a politikai helyzetben változás azóta sem állott be, a törvh. bizottság elhatározza, hogy azokat magáévá teszi és hasonszellemben felír az országgyűléshez. — Baja város azon indítványára pedig, hogy március 15-ike nemzeti ünneppé avattassék, elhatározta a közgyűlés, hogy az indítványt magáévá teszi s az országgyűléshez hasonló szellemű feliratot intéz. Abauj-Torna vármegye azon indítványára, mely tekintettel arra, hogy az uj választási törvény küszöbön áll javasolja, hogy választó jogot csak az gyakorolhat, ki az állami hivatalos nyelvét szóban és Írásban bírja: elhatározta a közgyűlés, hogy az indítványt magáévá teszi s ily értelemben felir a képviselőházhoz. Az alispán évnegyede» jelentése. Azután felolvastatott alispánnak a márciusi közgyűlés óta lefolyt időszakról szóló jelentése, amely a legapróbb részletekig kiterjedt minden nevezetesebb és fontosabb dologra, mely a vármegye közigazgatásával áll vonatkozásban. A nagy gonddal összeállított és kidolgozott jelentést a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette s ezzel az első napi közgyűlés véget ért. A Latorca-menti vidék vizsza- bályozása. — junius 19. A bodrogközi Tiszaszabályozó társulat választmánya már régebben tervbe vette a Latorca-menti vidék árvíz bajainak orvoslását s e célból múlt évben felterjesztést is tett a m. kir. földmivelésügyi miniszterhez, aki kilátásba is helyezte a Latorca folyó- nak szabályozását. A miniszter ezen leiratát a Tiszaszabályozó társulat május hó 27-én megtartott közgyűlésében tárgyalta s egyben elhatározta, hogy a miniszteri leiratot azon célból, hogy arról a társulat kötelékébe nem tartozó érdekeltek is tudomást szerezzenek, ■— egész terjedelmében a „Zemplénében közzé teszi. A miniszteri leirat szövege a következő: A bodrogközi Tiszaszabályozó társulatnak Királyhelmec. A társulat múlt évi október 8-án tartott választmányi ülésén 20. szám alatt és október 17-én tartott közgyűlésén 11. szám alatt hozott határozatokból folyólag ugyan e hó 25-én 923. szám alatt 'kelt feliratában azt a kérelmet terjesztette elém, hogy a Latorca menti vidék árvíz bajainak helyszíni tanulmányozására és a veszély elhárítását célzó munkálatok meghatározására a hivatali elődöm 1903 évi julius 26-án 63,623. szám alatt kelt rendeletével kiküldött vegyes bizottság eljárásának eredményét a társulat utján hozzam az érdekeltség tudomására. Erre nézve a következőkről értesítem a társulatot: Az említett rendelettel kiküldött vegyes bizottság eljárásáról felvett és Bulyovszky János miniszteri osztály- tanácsos által elém terjesztett jegyzőkönyv és jelentés szerint az 1903. évi október 26—29. napjain a nevezett osztálytanácsos, az illetékes kerületi felügyelőnek, folyam- és kultúrmérnöki hivatalok főnökei és az érdekelt ármentesitő társulatok képviselőinek közbenjöttével megtartott helyszíni tanulmányozás alapján a panaszlott helyzetet illetőleg mindenek előtt megállapitatott, hogy azon jelentékeny kiterjedésű, mintegy 50,000 kát. holdat kitevő terület, mely a Latorca folyó mentén a dávidházi I. számú átvágás a kitorkolásától a Bodrogba való beömléséig és a Labore, valamint Ung folyók egyesitett medre mentén terül el, az évenkint többször lefolyásra jutó árvizek általi elárasztás miatt súlyos helyzetben van. Az ezen helyszíni bejárás utána múlt évi febráár 26—28. napjain tartott tárgyaláson az elém terjesztett jegyzőkönyv szerint az érdekeltek, különösen a Latorczamentiek a szabályozásnak oly megoldása mellett foglaltak állást, hogy a Latorcza árvize Csapnál vezettetnék a Tiszába. Ezen megoldási mód, amelylyel már Vásárhelyi és Paleocapa is foglalkozott, anélkül azonban, hogy azt elfogadhatónak találták volna és a melyre vonatkozólag a bodrogközi Tiszaszabályozó társulat elhunyt igazgató-főmérnöke tervet készített és terjesztett fel, szakközegeim részéről beható tanulmányozás tárgyává tétetett, ennek eredményeként azonban az el- ejtendőnek állapíttatott meg. Az 1888. évi tiszai árvíz lefolyása alkalmával a Tisza árvize 3-0 méterrel haladta meg a Latorca árvizszi- nét és a legnagyobb árvizek összege- geződése esetén, amelynek bekövetkezését kizártnak tekinteni nem lehet: a Latorca árvize a Tisza maximális vizszinét mintegy 60 centiméterrel emelné a Vásárosnamény = Tokaj közötti szakaszon. Kétséget nem szenved, hogy ez esetben a Latorcza vidékének felső része a nyiltártéri vizbajobtól megszabadulna, azonban az alsó részén megmaradna az Ung, Laborcz és Ondova-Tapoly egybefolya következtében jóformán a mai helyzet, mert a ma odajutó vizeknek alig valamivel több mint V4-ed része találna elvezetését. Ehhez járul még, hogy e helyzetben a Tisza jelzett szakaszának állapota tétetnék súlyosabbá. Mert a mellett, hogy az árviz elleni védekezés bizonytalanabbá válnék, még az említett szakaszon levő társulati véd- töltések megfelelő magasbitására és ezenkívül a Latorczának a Csap körüli betorkolásától felfelé terjedő mintegy 14 kilométer hosszú szakaszán 5--6 métert meghaladó töltések emelésére és a vizszin jelentékeny emelésével a beregmegyei vizszabá- lyozó és ármentesitő, valamint a szer- nyei vizrendező, ármentesitő és bel- vizlevezető társulatok müveinek átalakítására is szükség volna, amely munkálatok igen jelentékeny és az elérendő haszonnal arányban nem álló költségeket okoznának. Ezen, az érdekeltek óhajára nézve kedvezőtlen eredmény folytán és azon oknál fogva, hogy a kérdésnek más módon, a nevezett folyók menti területeknek ármentesités utján való megoldását, melyet az érdekeltek sem kívánnak : a Tisza ármentesitéséhez fűzött és megóvandó nagy érdekek legalább a közelebbi jövőben meg nem engedik, a helyzet javítására más megoldási módot kell keresni s mint ilyent jelölték meg szakközegeim azt, hogy az említett folyók alsó szakaszain a medrek megfelelően sza- bályoztassanak és különösen átvágások létesítésével nagyobb esések állíttassanak elő, a Bodrogba való torkolati részen az árvizek lefolyásának irányítása és a mederkópző erő ki használása céljából vezértöltések emeltessenek és ezenkívül a Bodrog medernek szintén megfelelő szabályozásával a Tiszába való torkolatánál a Tisza-mentén Zalkodtól Tokajig egy vezértöltés létesitessék abból a célból, hogy a Bodrogon ne a zalkodi. hanem annál mintegy 80 centiméterrel kisebb tokaji vízállás érvényesüljön. A Latorca-menti vidék árviz bajai lehető orvoslásáról való gondoskodásnak egyelőre az állja útját, hogy az 1894. és 1895. évi XLVIII. törvénycikkekkel engedélyezett hitelek ez irányú munkálatokra fedezetet nem nyújtanak és igy a szakközegeim által ajánlott munkálatok ügyével csak akkor lesz lehetséges érdemileg foglalkozni, mikor az ország folyóin 1907. év után végrehajtandó további szabályozási munkálatok iránt a törvényhozáshoz előterjesztés lesz teendő. Az 1907. évig terjedő időben is azonban lehetséges lesz a Latorcza folyónak alsó- a Csopán ér torkolata alatti részén átvágások létesítésével megkezdett szabályozást oly mérvben, mint azt a költségfedezet engedni fogja, folytatni. Ezek közlése mellett idezártan visszaküldöm a társulat 1903. évi julis 17-én 355. szám alatt kelt feliratához csatolva volt két kérvényt, melyek Csap község által a társulathoz az iránt intézteitek, hogy a társulat védtöltései az ungvári országúiig, illetve onnan a csap-ásványi határszélen leendő dombig meghosz- szabbittassanak. A kérelem első része időközben tárgytalanná vált; —■ az ungvári országúitól a csap - ásványi határszéli dombig, kérelmezett töltésépítés kérdését pedig a társulat figyelmébe ajánlom. Tallián s. k. HÍREK. Az érett ifjak táncmulatsága. — junius 19. Folyó hó 17-én tartották meg a sátoraljaújhelyi piarista főgimnázium érettségit tett ifjai tradiciós sikerű táncmulatságukat a „Vadászkürt“ kerthelyiségében. A táncmulatságon bár kisszámú, de rendkívül disztingvált, előkelő közönség vett részt; jelenlétével fényessé és sikererültté tevén a táncmulatságot, mely minden évben egyike volt a legtemperamentumosabb mulatságoknak. Tulajdonképen ez az egyetlen mulatságunk, amelyben a szabad, boldog ifjúságot épen a tu- lajdonképeni életbe lépésének napján látjuk mulatni fesztelenül, csapongó kedvvel, telve boldogsággal, melyről ők azt hiszik, hogy ez a szabadságérzetének boldogsága. Boldog hit és boldog ifjúság! * A tánc 9 órakor kezdődött meg vidám kedvvel, jó hangulatban. A szemelő eső ugyan sok családot tartott vissza, de azért az első négyes colonjában 50 pár állott fel a beharangozó után. Az első négyest Meczner Tibor, az ifjúsági önképző kör elnöke rendezte, mig a talpalávalót Putnoki Kálmán bandája szolgáltatta, lanka- dalan buzgalommal húzván a tán- colónak a hagyományos souppé csárdást. Tizenkét órakor az első négyes után szünet következett, melynek tartama alatt az érett ifjak bankettet tartottak, melyen Oberschall Pál dr., az érettségi vizsgálat kormánybiztosa, Perényi József dr. és Spotkovszky Károly főgymn. tanárok kíséretében is megjelent s szép beszédet intézett az ifjakhoz. Később Perényi József dr. mondott egy igen szép, meleghangú hazafias beszédet, melyben buzdította az ifjakat a hazaszeretetre s mivel volt még egy pár toaszt, volt sok tuss is, s igy a cigány a szünet alatt nem húzott hallgatókat. Á mulatság a reggeli órákban ért véget s gyönyörködhetett volna benno a felkelő nap is, ha történetesen nem borították volna el a fellegek. Ez volt a táncmulatság maga. * Áz érett ifjak beléptek tehát ez estén az életbe, mely nekik egy biztató, reményteljes jövőt igér és kívánatos, hogy ne is csalódjanak benne. Különben ki is gondolna olyankor búra és bajra, mikor minden a legtisztább rózsaszínbe játszik. Pedig ha elgondoljuk, egyáltalán ruun olyan vig dolog az, mikor az embert odaállítják az élet fórumára, hogy tanuljon harcolni, küzdeni és legtöbbször lemondani. Bizony, aminek még ma örül az érett ifjak lelkes kis csapata, hogy lerázhatja az iskola porát, szigorú, de célszerű fegyelmi rendszerével együtt: arra pár év múlva már bizonyos jóleső melancholiával gondol vissza, elsóhajtván : Azok voltak csak a boldog idők, nem ez az „uj“. És egy pár év nagyon elég arra, hogy az élet erre a sóhajtásra minden ifjút megtanítson. Olyannak tűnik fel ilyenkor a kis lelkes csapat, mint egy harcba induló gárda: szilajnak, a jövőben bízónak, telve harcvágygyal, tetterővel. Ki gondolna arra, mi lesz a harc végén ? ! Dicsőség-e avagy bukós. S
