Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-05-27 / 59. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Május 27. Tanulmányi utón. — máj. 27. Irta: Dr. Kossuth János. A bodrogközi gazdasági vasút imhol a napirendre került. Az idő prehistorikus még ugyan reá nézve, léte az óhajtás és a vágyakozás rózsaszínű felhőzetében libeg, de már felköltötte az akarat alvó oroszlánját. Tudakozódnak utána, vajh, ki ő és merre van hazája? hogy mint viselkedik szülőföldjén? elégséges-e a keskeny vágány, megbirkózik-e apró masináival, mindazokkal a feladatokkal, amelyeket várunk tőle ? Szóval érdemes-e komolyan foglalkozni vele, vagy csak amolyan elhamarkodott kísérletről van szó, melyet a naivsá- gokat röstellő kapitalisták reklami- roznak s aztán, ha beugratnak másokat is: örülnek, mint a subickot nyelt cigányok, ha mások is nagyot nyeltek a snapsznak vélt folyadékból. De meg hátha ott, ahol már zakatol a liliputi gőzöske és mimeli az öreg vasutat, mások a viszonyok, mint minálunk? Hadd halljuk, mit szól az alföldi kis vasúthoz az aradi meg a Csanádi gazda? Hát az aradi, csabai kereskedő, iparos? Nem pattan-e ki valamiféle rejtett fogyatkozás, félsikert eredményező tökéletlenség? A magyar gazdaember különben is látni szereti előbb azt, amit meg akar szerezni, legyen az bár csopák- ökör, Schuthlewort masina, avagy — ime — vasút. Papot, rektort is meghallgattat előbb a falu érdemes, ahoz értőkkel, mielőtt megválasztaná. Ilyen akkurátussággal fogtunk mi is hozzá a kis vasút megtapasztalásához. A tanulmányozó társaság akként állott össze: hogy alig lehet szakszempontot, szellemi kaliber-bőséget, gyakorlati tudást, átfogó tehetséget igénylő feladatot képzelni, amely kellő módon méltatható ne lett volna. Igen nagy gazdák, nagygazda, kisgazda, nemes, szociológus és köz- gazdasági iró, széles szemhatáru, világot látott urak, kiváló gazdatisztek, a közgazdaság szolgálatába kitűnő sikerrel fáradozó hivatásos mérnökök, két pap, két országgyűlési képviselő, két főszolgabíró, több község érdemes bírája, négy jegyző, két fiskális, egy orvos. Ha ezek sem látnak meg minden megláthatót, akkor kár egyáltalában tanulmányi utat csinálni. * Ebben a zűrzavarban csak két szív dobbant harmonikusan: az ifjú pap szeme összekapcsolódott egy rövid percre a leány bársonyos tekintetével s aztán gondtelten, szomorúan lejött a szószék lépcsőjén. Amikó szemébe húzta keszkenőjét s a falakhoz lapulva szinte futva igyekezett csendes, kis utcájába. Egy saroképületnél káromkodó oláhok álták útját. Ne siess úgy, állj meg egy szóra I —■ kacagott az egyik fegyveres móc. Amikó összekulcsolta kezét s könyörögve szólt: — Ne bántsatok engem, sietek öreg, beteg anyámhoz 1 — S köny- telt szemekkel nézett kicsi házukra. — Ott laktok? Abban a zöldrácsos házban ? Menj hát haza szép leány és öleld meg anyádat 1 — mondotta kárörvendő, villogó szemekkel az ellenség. A zöldrácsos kapunál csodálatos szivszorongást érzett Anikó, fájó sejtés kapta meg a lelkét. Reszkető kezekkel nyitott az első szobába. Üres volt. A bútorok összevissza dobva, szekrények fiókjai kihúzva. Anikó szivéhez kapott s benyitott a másik szobába. A fekete bőrpamlag mellett elterülve feküdt a fehérhaju, beteg asz- szony. Ruhája feltépve, melle csupa vér. * * Az utazás részleteit külön tárcának tartva fenn—regisztráljuk, hogy hétfőn f. hó 12-én a reggeli vonattal indultunk a m. államvasutak szives előzékenységéből rendelkezésünkre bocsátott kényelmes Pullmann kocsiban és Hatvan, B.-CsabáD át esteli fél hét órakor érkeztünk meg Aradra. Á kocsiból kiszállva, mindjárt akadt megnézni való, az arad—Csanádi vasút társulat gép- és kocsijavító műhelyében nem a gépjavítást néztük, hanem a gépszint magát, mely a beton építészet igazi megbámulni valója. Karcsú vas-vázra keményített szubtilis, szinte deszka vékonyságú betonfalak vonvák. Sziklaszilárd, tüz- mentes, kopásnak, légköri behatásnak ellentálló s tartósságánál fogva olcsó, amellett ügyes formájú szép építmény. Ugyancsak itt láttuk a legújabb szerkezetű motoros kocsikat, amelyek egyikén voltunk másnap az utat Mezőkovácsházáig megteendők. E bevezető szemle után — alkonyaikor — a központi szállodába fentartott szállásainkra mentünk ló- vasuton, megszemlélve Áradból, amit még láthattunk. Szép város. Hanem arról majd a hivatalos rész után referálunk. Kedden reggel fél hét óra tájban Sármezey Endre ur, az arad—Csanádi vasutak igazgatójának szives kalauzolása mellett, aki tanulmányi utunkat bőséges szakismeretével tette értékessé, a legújabb szerkezetű benzin motor által vontatott személykocsikban indultunk voltaképeni célunk felé, a Mezőkovácsházától Békéscsabáig húzódó keskenyvágányu gazdasági vasút megszemlélésére és beutazására. A motoros vonat a benne ülőre nézve abban különbözik a nem motorostól, hogy elindulása előtt nehány pillanatig keményen dübörög. Az elkényeztetett idegzetű ember némi aggodalommal tűnődik a morgás és rázkódás okai fölött, de mire eszébe jutna megijedni, már mozog a vonat, gyorsuló ütemben haladunk célunk felé. Kovácsházán ültünk fel a kes- kenyvágányura, ahol amolyan csinos vonatka várt reánk. Méretei kisebbek ugyan a rendesnél, hanem azért szemünk nehány perc alatt annyira hozzászokik az arányokhoz, hogy alig vesszük észre a különbséget. Itt már nem elégedetlenkedett velünk a masina, mintha tudta volna, hogy viselkedését figyeljük s amit a — Anikó, kis menyasszonyom! — kiálltotta kétségbeesett hangon Salánky református pap, amint Vido- rék kicsi házába lépve, Anikót a földön élettelenül meglátta. Anikó felnyitotta sötét szemeit. A szeretett hangra talán még az örök álomból is felébredt volna. Az ifjú letérdelt s csókokkal borította arája fehér arcát, vonagló ajkait. — Ébredj leánykám I Anikó megdörzsölte homlokát, felült s körülnézett. Talán álmodta, hogy ősz szülője halálra vált arccal, vérző kebellel, némán fekszik a padlón ? Nem álom volt, szörnyű valóság, szivettépő látvány. — Anikó zokogó szava sem tudta felkelteni édes anyját. Az ifjú pap megrendülve, fájdalomtól sujtottan szivére ölelte az apátián, anyátlan árvát. — Ne félj kis menyasszonyom. Az enyém vagy, megoltalmazlak ellenségtől, bútól, veszélytől. Bízzál két erős karomban, szerelmes szivemben ; leszek ezentúl apád, urad, testvéred. S most sírd ki bánatod, folyjanak össze könyeink, gyászoljuk meg a legjobb édes anyánkat! Mint egy megtört liliomszáll, úgy hajtotta le a fejét a szomorú, szép leány. Majd felzokogva ráborult jegyese széles mellére, odahajtotta kényes uj francia motornak, kelletlenül bár elnéztünk: azt tőle zokon vennénk. És minő gyorsaság! Vajha ilyen tempóban mehetnénk Kassa felé, de még Ungvár felé is a reggeli vonattal. A kis gép ugyancsak kitett magáért, gyorsvonatkát játszott és elég jól. Rendes tempója külömben 25 km. óránként, amely 40 kméterig fokozható. Útközben megálltunk egy-két kisebb állomáson s alig két óra alatt berobogtunk a b.-csabai állomásra. A gazdasági vasút igen nagy hasznave- hetősége a személyszállításra szemléletünk szerint kétségtelenül beigazolódott. Azt pedig, hogy a rendes nyomtávolságú vicinális mit keres még ezen a világon, igazán nem érthetjük, a keskenyvágányu vasúttal szemben, mert a rendes vágányu vicinális átkozott drága és kegyetlenül lassú, mig a keskenyvágányu felébe sem kerül és a helyi forgalmi érdekeket feltétlenül jobban szolgálja, mint amaz. Mert üzemének olcsósága megengedi úgy a személyi, mint a teher fuvardíj akkora mérséklését, a minőről a régi vicinálisokon szó sem lehet, gyorsaságot pedig okvetlenül nagyobbat fejthet ki, főleg annál- fogva, mert a forgalom legkisebb fellendülése esetén is megszaporithatja vonatjáratait. Megnéztük az átrakodó helyeket is. Itt azonnal kirántjuk a méreg fogát annak az ellenvetésnek, hogy az átrakodási kényszer csökkenti a gazdasági vasút hasznavehetőségét, hogy a gazdára zaklató, költséges stb. stb. A dolog úgy áll, hogy a gazda, ha a saját szérüs kertjében rakatja is be az öt tonnás kocsikba terményét, a fuvardíj lefizetésével épen úgy letudta összes tenni valóit, mintha a rendes vasúti állomáson rakatta volna be repcéjét vagy búzáját a tiz tonnás kocsikba. A mérsékelt — alább ösmertetett — viteldijakba az átrakodási költség is be van számítva s a kis vasút teljes érvényű fuvarlevéllel nyugtázza a neki továbbitás végett átadott árut. Szóval akármelyik vonatkozásában tekintsük is a gazdasági vasutat, arra a kétségtelen meggyőződésre jutunk, hogy a helyi forgalom igényeihez adott körülményeink között egyetlen más közlekedési eszköz sem képes annyira alkalmazkodni, mint a szóban forgó. Óriási előnye úgy a befektetési tőke aránylagos csekélysége, mint az üzem költség abszolút csekély voltán kívül az az e’asticitás, mellyel gazdaságunkat úgyszólván minden mozzanatában követheti, szolgálhatja. Olcsó szárnyvonalakkal kötheti össze magát véle a mezőgazda, a kőbányatulajdonos, a molnár, az erdő-kihasználási vállalkozás, kultúrnövények tábláiba vezetheti be az érdekelt a síneket s a kender, cukorrépa, vagy cikória befuvarozása után könnyen mozgatható sínjeit egyébb gazdasági célokra használhatja. Községek közel jutnak egymáshoz, a vasút utcájukon át veti irányát, amikor a helyi közlekedés számtalan előnyeit biztosítja a vasút s azok között nem pusztán gazdaságiakat. (Folyt köv.) VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( A központi választmány ülése. A vármegye központi választmánya f. évi május hó 31-én d. u. fél 5 órakor az alispán tanácstermében ülést tart, amelynek tárgyát a tőketerebesi vál. kerületben a gróf Andrássy Tivadar elhalálozása folytán szükségessé vált képviselő választás iránti intézkedések elrendelése képezi. )( A bkisfaludi jegyző választás. Á közigazgatási bíróság — mint értesülünk — megerősítette a vármegye határozatát és Halász Pált mondotta ki megválasztott jegyzőnek. JEGYZETEK a hétről. * Egyhangúság'. A szenzációknak meg van a maguk külön természetrajza. Az első napokban óriási izgalomba ejtik az embereket, mindenki a nagy eseményről beszél, de ezáltal hamarosan ki is merül az érdeklődés. így van ez minden szenzációnál és ez alól a törvény alól a politikai szenzáció sem kivétel. A magyar parlament történetében a 67-es kiegyezés óta nem volt ahhoz fogható esemény, mint mikor a legutóbbi választásnál diadalmasan fejét arra a becsületes és hűséges szívre. * — Anikó ! menekülnünk kell: — kiáltotta ziháló mellel Salánky Antal, gyöngyöző homlokáról levetve fekete kalapját, ledobta fegyverét s a leány dereka köré fűzte karjait. Vidornó kis árvája értelmetlenül nézte futva jött jegyesét. — Siess leánykám ! Hallod a zajt, itt vannak az oláhok már ebben az utcában, ölnek mindenkit, aki kezük ügyébe kerül. Menekülnek sokan, csak siessünk. A bányakapitány udvarában több száz ember gyülekezett; igyekezzünk oda jutni s bizzunk Istenünkben. Antal! zokogta Anikó — hogy hagyjam itt anyámat, ki virraszt mellette, kiteszi őt pihenni a hideg földbe ? Nem kedvesem. Menj, menekülj, vezesd híveidet, engem meg hagyj itt fájdalmammal s élettelen anyámmal. Itt a helyem 1 — Mellettem a helyed, gyermek. Nélküled nem kell az élet, a szabadulás. Maradok hát én is veled. Fussanak híveim, keressék a segélyt, menjenek papjuk nélkül. Mi meg itt várjuk be a fékvesztett ellenfél ölő kését . . . — Antal! — sikoltotta a leány s védőleg kitárta karját jegyese előtt, mintha óvni akarná a gyilkos ellenféltől. — Jössz? — sürgette a pap. — Megyek ! De hagyd, hogy elóbb eltemessem anyámat. Menjünk a kertbe, szedjük össze a virágjaimat, hintsük teli azt a drága testet, pihenjen virágok alatt. Kéz kézbe fogódzva kiszaladt az ifjú pár a kert fái közé. Minden virágot, amit találtak, letéptek s igy vitték ölben a szobába. S a fáradt, néma asszony fájdalmas arcát, mozdulatlan testét teleszórták őszirózsával, fáj virággal, rozmaringlevéllel. Aztán letérdeltek, imádkoztak. Puskaropogás, káromkodás vegyült be imájukba, sóhajukba. Még egyszer néztek ősz anyjukra, utoljára szorították ajkukat a fehér, hideg kézre s a kerten át egy szűk sikátoron eljutottak a bányakapitány udvarára. Még egyszer nézett vissza Salánky arra a házra, ahol annyi boldog, békés órát töltött s midőn megpillantotta a lángoszlopot, mely a mohos tetőről ég felé emelkedett, megnyugodva súgta: — Szegény asszony! nem lesz már több bántódásod. Virágjaid közzé vagy temetve s a lángok megkímélnek attól, hogy testedet az ellenfél kidobja a varjak martalékául. Hamuból leszünk, hamuvá váljunk! . . . (Vége köv.) Á legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurn- tos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárkurut és különösen lábbadozőknál influenza után ajánltatik, Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögét és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jő ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figye jünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOFfMAim-LA. BOCHE & CO vegyészeti gyár BASEL (Svájcz.)
