Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-05-02 / 48. szám
Sátoraljaújhely, 1905; május 2. 48. (4403.) Harmincharmadik évfolyam. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Sserkesztfiség és kiadóhivatal: Satoradja-UjUely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző A üli., vastagabb betűkkel 8 fül. Xjllttérhen minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Uj. Meczner Gtyula főszerkesztő. dr. Ferényi József főmnnkatirs. Előfizetési ára: Kgéu évre is korona, félévre * kel negyedévre 8 kor. — Egyes szám ára 8 ftlér, — Hirdetési dij: , ,5 Hivatalos hirdetéseknél mindén izé uti* 2 filb Petit betűnél nagyobb, avagy ditt* betűkkel, vagy kerettel ellitott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim útin 6 fill. — Állandó hirdetéseknél is kedvezmény. S8S ellenségeink. — május 2. Dr. Grünfeld Vilmos sztrop- kói járásorvos letartóztatása nemcsak azért érdekes, mert ritkaság számba megy az, hogy egy tudományosan képzett, jó anyagi helyzetben s köztiszteletben élő ember egyszerre hanyat-essék életut- ján — amely esés után igen nehéz föltápászkodni — de érdekes mindenek előtt azért: mert rendkívül szomorú dokumentuma ez az eset az erkölcsi sülyedésnek. Nem az egyszerű bűnt, a pénzszerzés ösztönéből folyólag elkövetett okirat hamisítást látjuk a sztropkói orvos esetében. Sokkal mélyebben gyökeredzik a baj. A bűnök legnagyobbja, a legundokabb, melyet talán az Isten sem bocsát meg soha: a hazaárulás. Rosszabb az apagyilkosnál, aki vét hazája ellen, mert elszakította azt a kapcsot, mely az embert ahhoz köti, ami első mindenek felett. A büntetőkönyv 391. 392. 397. és 449. §§-ai ellen vétett Grünfeld. A betű öl, a betű ellen nincs okoskodásnak helye. A legrosszabb esetben kaphat Grünfeld 4 évi börtönt. Négy évig pihenni fog. Szegeden vagy Vácon irodai munkát végez majd, mellette jól él, sőt a börtönőr meg is süvegeli a doktor urat úgy négyszemközt. Azután nem Sztropkón, de az ország másik zugában folytatja orvosi prakszisát, esetleg megválasztA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A bibliai nőkről. Irta : Dr. Goldberger Izidor. A biblia zsinórmértékül szolgálhat mindenben és mindenütt, hol az ember erkölcsi rendeltetéséről és megbecsüléséről van szó. És ezért a zsidó nőnek a történeti megjelenése, úgy amint a mózesi tan erkölcsös hatása alatt a zsidó népélet virágzó szakában elénk lép, mindenkinek kinyeri tetszését. — Már a biblia első lapján szabály van a nő méltatására, megbecsülésére és nemes faladatára. Hiányos volt a hat napi teremtés a biblia szerint, mert még nem létezett az — asszony. És mondá az Örökkévaló, az Isten, nem jól van az úgy, hogy Ádám, a férfiú egyedül maradjon; azért akarok számára kisegítő nőt alkotni, ki őt környezze, segítse. És az Örökkévaló, az Isten mély szendert bocsátott az emberre úgy, hogy elalvék. És vön egyet az oldalbordái közül és bust zárt a helyébe. És alakitá az Örökkévaló, az Isten a bordát, amelyet a férfiúból vett asszonynyá és az emberhez vivé őt. A talmud és a midrások szerint ják ott is hitsorsosai anyakönyvvezetőnek. Szóval minden rendbe jön. Igen, úgy látszik. De fűzzük csak tovább okoskodásunk fonalát, figyelmen kivül hagyva a betűt, és belevonva az okoskodásba a gyakorlati életet s annak követelményeit. Az anyakönyv hamisító lerójja büntetését s azután mehet. 2—300 zsidó, kik ezt az országot ma sem tekintik hazájuknak, csak olyan területnek, melyen ők megélnek szépen, mely nekik kenyeret és vagyont ad, de amelyért semmi áldozatra magukat kötelesnek nem érzik, ül 8—30 napot, tartja őket az állam, ingyen még itt is, mert hasznukat venni e ronda, dologkerülő s ahhoz nem szokott bo- chereknek egyátalán nem lehet. Tehát nem elég, hogy elvonták az őket szeretettel keblére ölelt országtól a köteles véradót, nem elég, hogy annak érdekében vagy javáért soha egy hajszálnyit nem tettek, még büntetésük ideje alatt is az állam ad nekik kényelmes lakást s akár ha kívánják, kóser kosztot is főzet. Nem elég, hogy a hazafiui érzelmekben úgy sem igen erős felvidék ruthén lakossága előtt évtizedek óta szinte maró gunynyal vigyorogták, hogy ők mentesek a katonaságtól s elkeserítették a ruthén parasztot hazája ellen; felbőszítették a törvény és felsőség ellen; kivándorlásra kény- szeritették pióca életmódjuk által, megölték a ruthén köznépben a haza földjéhez való vonzódást, kiirtották belőle a munkakedvet, mert az uzsorának számtalan válfaja által ők élősködtek a ruthén keres- ménykeből; mert az elcsigázott és teljesen rabszolgává tett köznépet a kivándorlásba kergetve ezáltal habár nem közvetlenül, de közvetve mégis ők voltak, kik az államot tetemes adóalanytól fosztották meg, igy pedig a vér- és pénzadó csökkentése által mit követtek el, ha nem hazaárulást?! Mit szól a gonosz üzérkedésekhez a hazafias, magyar zsidóság, mely szorgalmával szerzi vagyonát s nem csalárd utón; amely beolvadt a nemzet testébe szokásaiban, viseletében, nyelvében és érzésében; amely milliókat tesz évente a jótékonyság oltárára, hogy szegény honfitársain segítve azokat a becsületesség utján megtarthassa; mit szólhatna mást; mint azt, hogy undorral fordul el a test- ben-lélekben nyomorult sisera hadtól, s példás megbüntetését követeli a hazaárulónak. Lehetne — emberi szempontból — mentegetni a felvidékiek üzelmét. De a legjobb akarattal is csak gyenge érvelés az, amit javukra felhozhatunk. Azt mondhatná valaki: hogy a bevándorolt galíciai zsidó azért retteg a katonaságtól, mert ott kegyetlen bánásmódnak, vad hajszának van kitéve. Organizmusa nem bírja meg a katona élet fáradalmait, idő előtt elpusztul, tehát reá a katonáskodás egyértelmű a halálos betegséggel. — A gyakorlati tapasztalás ennek ellent mond. A zsidó ifjak közül, aki fizikailag alkalmasnak találtatott a hadi szolgálatra — egyetlen egy. sem jött haza mint közlegény. Mit jelent ez? Azt, hogy tanulni igyekezett ott is, szorgalmas volt és becsületes utón iparkodott előre haladni, jövőt teremteni magának. Meg^z- tán ami a legfőbb, fellobbant szivében az az érzés is, amit hazaszeretetnek nevezünk, ragaszkodott ahoz a földhöz, hol ő otthont, megélhetést nyert, családot alapíthatott. Akik igy gondolkoztak a zsidó ifjak közül, azok alkotó elemei ma e nemzet testének s hasznos polgárok. Akik másként gondolkoztak, úgy mint a dr. Grünfeld küntsaft- jai, azok hazaáruló ellenségeink. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Uj körjegyző. Á sátoraljaújhelyi járáshoz tartozó mikóházi körjegyzőségben f. ó. ápril hó 24-én ,8j- tetett meg a körjegyző választás. Két pályázónak volt nagyobb pártja ét pedig Éles István és Pécby Andor jegyzőnek, kik közül az utóbbi 10 szótöbbséggel megválasztva. )( Hivatalos hirdetmények. í, Sátoraljaújhely város polgármestere a következő hivatalos hirdetményeket adta ki. Értesítem a város közönségét, hogy a cs. és kir. közös hadügyminiszter által kibocsátott pályázati hirdetmény szerint, a cs. és kir. közös hadseregbeli hadapródiskolákba retettel foglalkozik Juda hajadonai- val. Szerinte a leányt a ház szigorú fegyelme szerint kell nevelni és az anyjától nyerjen útmutatást minden nemes erényben, amely az akkori zsidó életnek sajátja volt. Könnyebben kap manapság is férjet az olyan leány, akit akkor dicsért Ézsajás, mint az utcát folyton- folyvást járó. így szól a próféta: «tekintsetek Sára ősanyátokra, aki nagyon is előzékeny, nyájas és vendégszerető volt, de azért a sátorban tartózkodik állandóan. A biblia szerint Sára asz- szony nagyon szép alakú és igen bájos arcú volt, de emelte az értékét a nemes erkölcse. Okos és tapintatos volt és bölcs Salamon király szerint : a szép asszony olyan mint a drága aranygyűrű és értékes foglalatja van, ha van esze. v A munkához idejekorán fogták a leányokat. Még a királyi hereegnök is tudtak sütni-főzni. Es a konyha melege, korma nem ártott meg a szépségüknek. Dicsérhette aztán a vőlegény, a háztüznéző a íőztüket. Támár királyi hercegnőről, Dávid leányáról elmondja az írás, hogy nagyon szép volt. És midőn fivére betegsége nagyon nyugtalanította, sl2v/£é,lrrási Máriaforrás = Természetes alkalikus sós savanyúviz A légzőszervek és bélhuzam hurutos bántalmainál a selteisi és gleichenbergi vizeket jóval fölülmúlja, gyomorégéseknél páratlan hatású.---------------- KLiitOrezelósóg:; BRASSÓ. . Főraktár S.-A.-Ujhelyben: H. bel- és külföldi ásványvizkereskedósében (Rákóczi u.) „Ádám ősatyánk nagyon megörült, midőn az Úristen ezen kedves ajándékát meglátta“. De Isten a megmondhatója, hogy hány utódja keseregte meg e prezentet. — És Ádám igy szólt: Ez lám csont az én csontjaimból, hús a húsomból, vétetett az emberből, tehát neveztessék némber- nek. Es ezóta elhagyja a férfi az atyját és anyját és hűen ragaszkodik a feleségéhez. A biblia szerint tehát megbecsülendő a férfioldalbordacsont: a nő nagy megbecsüléssel, hiszen a férfinak saját énje az asszony, úgy megóvandó, mint a szemefénye, mert a saját testrésze, a bordája az embernek, csont a csontjából. Az asszony csak jó lehet, férficsontból vétetett., A nő kisegítője a férfiúnak. És ha néha akadékoskodik, Isten neki, bocsássuk meg neki. Az asszonyt ne tekintse a férfi szeszélye ide-oda vethető játéktárgynak. De viszont az asszony se legyen magát cicomázó bábu, sem tétlenül élődő, összefont kezekkel ásitozó, hanem férje munkájának, örömének szorgalmas dolgozótársa. A biblia szerint „leendő férjével szemben álló“, vele teljesen egyenragu, önálló jogaival felruházott nemes lény és nem lehet a férfi- szeszély és vadság rabszolgája, mint az ókor legtöbb népénél nem volt más, mint az élvezés tárgya. A zsidó felfogás szerint a férfi és nő egyaránt Isten képmására teremtettek. A nő a férfi nemesebb kiegészítője és mindketten: férj és feleség egy ideálisan szép egészszé válnak a házasság, ezen szent frigy által. Hogy ezt tényleg igy fogta fel a biblia, észrevesszük, ha rövid áttekintést tartunk a bibliai nők családi életére, ahol az asszony az otthonában, a legtermészetesebb körében jelenik meg. Mig az ó-kornak még a legműveltebb népeinél is azon előítélet volt elterjedve, hogy a leányok születése egy épen nem óhajtott esemény, mi gyakran az ártatlan leányka születése után való vadállatias, kegyetlen meggyilkoltatását vonta maga után, addig a bibliai zsidóknál a gyermekek születését tekintet nélkül arra, hogy vőlegény vagy menyasszony lesz-e majd a pólyában lakozóból : Isten áldásának tekintették. így nyilatkozik Dávid király, a zsoltári költő, valamint Ézsajás próféta is. Ézsajás próféta különös elősze-
