Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-05-02 / 48. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Május 2. as 1905./906. tanév kezdetén mintegy 1030 növendék fog felvétetni s hogy a hadapród iskolák magasabb évfo­lyamaiba csak annyiban fognak a növeódékék felvétetni, amennyiben egyes helyek rendelkezésre állanak. Felhívom egyidejűleg az érdeklődőket, hogy a pályázati beadványt és féltéte­leket. a városi irattárában a hivata­los órák. alatt megtekintsék. — II. Értésitem a város közönségét, hogy a cs'.'es'kir. közös hadseregbeli had­apródiskolában magyar honos ifjak által és az 1905./906. iskolai év kez­detén mintegy 415. hely fog betöl­tése végett rendelkezésre állani me­lyek közül 223. egész ingyenes ma­gyar állami alapítványi hely 191 tandíjfiketéses hely, 1 pedig szintén egész ingyenes magán alapítványi hely; .Felhívom ennélfogva az érdek­lődőket, hogy a pályázati hirdetményt és feltételeket a város irattárában a hivatalos órák alatt megtekintsék. HÍREK. — Személyi hir. Bartoniek Géza, az Eőtfős kollégium igazgatója, teg­nap este városunkba érkezett. A ki­váló matheraatikai szaktudós a rom. kath, főgimnáziumban a mennyiség- tan és természettan tanitását és ennek eredményét jött tanulmányozni a val­lás és közoktatásügyi miniszter meg­bízásából. Az illusztris tudós a kegyes­rendi .társház .vendége. . — Kinevezés. A „Rendeleti Köz­löny“ legutóbbi számában olvastuk, hogy a király Arnótfalvy Gusztáv honvédezredest a kassai I. honvéd dandár parancsnokává nevezte ki. A köztiszteletben álló, népszerű parancs­nok előléptetése újhelyi- ismerősei és barátai körében is általános örömet keltett. — Miniszteri kiküldött az újhelyi iskolákban. Volenszky Gyula székes- fővárosi áll. polg. iskolai igazgató, a m. kir. közoktatásügyi minisztérium által a zemplénvármegyei polgári is­kolák megvizsgálására kiküldött biz­tos a helybeli r. kath. polgári leány­iskolában április hó 29, 30. és május hó 1-én, az állami polg. iskolában pedig május hó 2-án tartotta meg az iskolák megvizsgálását. Az eredmény­nyél —: a. mint halljuk — mindkét intézetben meg van elégedve. ; — Május elsejének megünneplése. A sátoraljaújhelyi munkások, úgy mint az országban mindenütt, nálunk is megünnepelték május elsejét. A szooiál-demokrata párt szervezetéhez tartozó minden szakmabeli munkások hétfőn reggel 8 óra tájban gyülekez­tek a „Diana“-kert előtti Kereszt-té- * • ren. Fél kilenc órára a munkások Baticz Gyula vezetésével megindul­tak a Torzsás felé. A Rákóczy- és Kazinczy-utcákon keresztül, munkás­dalokat énekelve vonultak ki a zöldbe. Különböző szinü táblák jelezték, hol melyik szakcsoporthoz tartozó mun­kások haladnak, azonkívül vittek táb­lákat, melyeken a következő ösmert munkás jelszavak állottak : „Kenye­ret a népnek“, „Jogot a népnek“ stb. Ami pedig a legbecsesebb: „Pénzt a népnek“ jelzésű tábla nem volt, holott pénzzel tudvalevőleg a kenyeret is meg lehet szerezni és pénz segítsé­gével néminemű jogokhoz is lehet jutni. Az ünneplők az egész délelőt­töt a zöldben töltötték és csak dél­ben tértek vissza fölbokrétázva, zöld- galyazva, sőt a jelzőtáblákat zöld lombfüzérrel díszítették föl A fölvo­nulásnak, mely nálunk még újság­számba megy, sok nézője akadt az utcákon, a merre a menet elhaladt. — Jubiláló hírlapíró. Seress Imrét a „Kassai Hírlap“ felelős szer­kesztőjét — ki nemcsak a hirlapirás, de az irodalom terén is nagy tevé­kenységet fejtett ki — abból az al­kalomból, hogy negyedszázados hir- lapirói jubileumát ünnepli, nagy ová­ciókban részesítik a kassai hirlapirók, akik karöltve a jubiláns tisztelői és barátaival Kassán folyó hó 3-án a „Braun“-féle vendéglő külön termé­ben tiszteletére egyszersmind fényes bankettet is rendeznek. Ez alkalom­ból a jubileumi rendezőség lapunkat az alább megirt meleghangú levéllel hívta meg: Tisztelt szerkesztőség 1 Irodalmunk jelese és a magyar vidéki sajtó egyik kiváló harcosa, Seress Imre, a „Kassai Hírlap“ fel. szerkesztője e hó 3-án üli meg érdemes hirlapirói működésének ne­gyedszázados évfordulóját. A kassai hirlapirók s egyéb barátai s tisztelői elhatározták, hogy a Magyar Iliász és Odisszea szer­zőjének ezt a nevezetes emléknap­ját nem hagyják nyomtalanul el­tűnni, hanem jubileumi bizottsággá alakulva e hó 3-án közvacsorát rendeznek tiszteletére, amelyre első sorban a szomszéd városok sajtóját hívják meg teljes kollegiális tisz­telettel. Kérjük tehát az igen tisztelt szerkesztőséget, méltóztassék sze­rény, de lelkes ünnepünket minél nagyobb számban való megjelené­sével megtisztelni és kitüntetni. Kol- légiális üdvözlettel: Lekly Gyula s. k. Az „Abauj-Kassai Közlöny“ fel. szerkesztője, mint a jubilieumi bizottság elnöke. A jubileumi ünnepségen lapun­kat Németh Pál lapunk szerkesztője fogja képviselni. Leonka i Á hervadásnak is van költészete. Valami halálosan szo­morú költészet az, amelynek csak az uj kikelet a reménysége és vigaszta­lása. A hervasztó ősz íuvalmának hidegségét megenyhiti az eljövendő sarjadás reménye, a tudat, hogy lesz feltámadás. De olyan nagyon elszo­morító az, mikor épen a kikelet, a rügybontás korában érezzük fuvalni a hervadás fagyasztó szelét, és épen akkor kell tehetetlenül nézni kérlel- hetlen pusztítását, mikor a legigény­telenebb virág is uj életre éled. El­múlni, itt hagyni mindent épen ak­kor, mikor uj életet igér, és feltárna dást hirdet minden : olyan fájó, olyan szomorú .. . Krasznopolszky Leona, Krasznopolszky Ferenc ügyvéd leánya is ép május reggelén az uj remé­nyek és uj élet virágzásakor hagyott itt mindenkit, akiket szeretett és a kik őt szerették ... A haláleset fe­lett mély részvéttel, szinte megdöb­benve áll meg az ember, látva a kö­nyörtelen halált, mely nem engedi meg, hogy ép’ reményei valóra válá­sakor örüljön azok teljesülésének. De a zöld lombok, melyek ép akkor jöt­tek meg, mikor ő távozott — bizta- tólag integetnek, megrezegtetve a széltől, mintha mondanák a távozó­nak : Merits tanúságot sorsunkból és hitedtől és bízva hidd: hogy szá­modra is lesz uj élet és megújhodás 1 A gyászoló család részéről kiadott gyászjelentés következőképen szól: Krasznopolszky Ferenc és neje szül. Füzesséry Sarolta mint szülők, Krasz- napolszky Emil, Sarolta, Nándor és Mária mint testvérek megtört szívvel jelentik, siratják szeretett gyerme­küknek, illetve testvérüknek Krasz­nopolszky Leonának 1905. évi május 1-én reggeli 8 órakor 19 éves korá­ban történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemi f. hó 2-án délutáni 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint örök nyu­galomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat május hó 3-án reggel fél 8 órakor fog az egek urának be- muttattatni. Sátoraljaújhely, 1905. évi május hó 1-én. Áldás és békesség poraira ! — A korán elhunyt leányka temetése ma délután megy végbe szü­leinek Kazinczy-utcai gyászházából. — Bucsuzás. Nemthy József ny. árvaszéki elnök a következő búcsú sorok közzétételére kérte fel lapunkat: Midőn Sátoraljaújhelyből távo­zom, sok teendőim, de különösen pár nap óta tartó gyengélkedésem miatt nem vagyok képes összes volt lenkezik. Ezekiel próféta azzal kor­holja a rossz leányt „Te ellenkezően cselekedtél, nem úgy, mint a többi derék leányok, te adtál hozományt a férfinak, kedveskedtél neki, holott ő nem adott neked semmit sem, bizony te az erkölcsi rendet megváltoztató leány vagy“ A nő ne legyeskedjék a férfi kö­rül. A hajadon nemes visszavonult- ságban várakozzék, mig a neki Isten kirendelte párja, a mesebeli kis ki­rályfi, érette eljön. Viszont számos példa van a bib­liában, hogy a szülők tekintetbe vet­ték a leányuk nemes óhaját, szerelme tarlós lángját és az ifjú pár firigykö- tésével szemben való ellenkezésükkel nem egyszer felhagytak teljesen. Sőt gyakran túl engedékenyek is voltak. Támár hercegnő bizton reméli, hogy az atyja, Dávid király megengedi az igen közeli vérrokonságban levő Ámonnal való házasságát, ha higgadt, megfontoló a szerelme. A vőlegény diadalmenetben, ün­nepi díszben, barátai nagy seregének örömittas kíséretében ment menyasz- szonyához. A menyasszony fátyolozva várta a vőlegényt, ez a jele a zsidó esküvőkön szokásos lefályolozásnak. Midőn Rebeka megpillantja Izsákot „és vette a fátyolt és befedte az ar­tisztársaim, barátaim és ismerőseim­től személyesen búcsút venni s bár ezentúl ide is egész közel fogok lakni s gyakran itt leszek, mind a mellett ezúton szívélyesen búcsúzva kérem: tartsanak meg továbbra is szives barátságukban és emlékeze­tükben. Sátoraljaújhely, 1905. máj. 1-én. Nemthy József. — A negyedik gyószertár. Anta- lóczy Kázmér gyógyszerész kezde­ményezése folytán több okleveles gyógyszerész engedélyt kért Sátor­aljaújhelyben egy uj (negyedik) gyógy­szertár felállithatásához; a kérvénye­ket a belügyminiszter szabályszerű véleményezés végett leküldötte a vár­megyéhez, az alispán pedig áttette a város egészségügyi bizottságához, il­letőleg képviselőtestületéhez vélemé­nyezés végett, melyek onnan a vár­megye közgyűlése elé kerülnek ugyan­csak véleményadás végett, mig utolsó sorban a belügyminiszter dönt az en­gedély megadása, esetleg megtaga­dása iránt. Nézetünk szerint a véle­ményező hatóságok nem fogják java­solni az engedély megadását, egy­részt azért sem, mert az itteni gyógy­szerészek nem jogadományozás, de nagyobb tőke befektetés utján sze­rezték meg gyógyszertáraikat, már pedig nagyon méltányos, hogy leg­alább addig, mig befektetett tőké­jük kárpótolva nincsen, újabb kon­kurenciával ne kellessen küzdeniük, de másrészt ezelőtt csak nehány hét­tel engedély adatott egy drogueria felállítására, amely tudvalevőleg szin­tén a gyógyszertárak jövedelmét csor­bítja s igy nagyon valószínű, hogy a belügyminiszter sem fog ellentétes álláspontot elfoglalni, illetőleg a kére­lem teljesítését meg fogja tagadni. Érdekes, hogy laptársunk: a „Fm. H.“ hogyan elmélkedik most lapjában a negyedik gyógyszertár ügyéről. Mon­danunk sem kell, hogy mint minden mozgalmat, úgy ezt is, saját politikai céljaira használván fel, pálcát tör a kérvényezők felett, a kiknek egyrésze szerinte ily alakban kívánná politikai magatartásának megjutalmazását, pe­dig talán fordítva áll a dolog, t. i. laptársunk kívánja közleményével meghálálni egyik párthivének a leg­utóbbi képviselő ajánlásnál tett szol­gálatait, mi sem természetesebb, hogy most sem elégszik meg a puszta tény közreadásával, hanem diskusziójának áldozatot is kíván és pedig, ha már főispán nincsen, úgy legalább az alispán személyének a bevonásával, akinek pedig lehet, hogy az egész ügyről tudomása sincsen. — Lengyel diákok városunkban. Tegnap délután lengyel diákok tar­tózkodtak városunkban. A lengyel cát.“ Ezsajás próféta szerint Cion jö­vendő megváltása is igy fog történni „Isten mindnyájunkat felruházott drá­ga ékszerrel és fölcicomázod őket, mint a menyasszonyt.“ „És örvendve örvendek az Örökkévalóban, ujjong lelkem az Istenemben, mint a vőle­gény, aki papként díszíti magát fej- koszoruval, mint a menyasszony, aki felékesiti magát dísztárgyaival. És a felékszerezés sohasem maradt el, a mint Jeremiás próféta mondja: „Váj­jon elfelejtheti-e a menyaszony az ő díszét a jegyes az ő ékszerét?“ A vőlegény önnepi diszszel, dia­dallal atyja házába vezette szive vá­lasztottját, ahol az ünnepi lakomát megülték, amely rendesen 7 napig tartott. Jákobnak ki kell tölteni a 7 napi lakodalmat Leá ősanyánkkal kö­tött házassága után és azután kap­hatta csak meg Ráchelt. És nagy volt a mulatozás és a vigság. Sámson mellé 30 társat adtak 7 napon át, akik folyton mulattak és mulattatták az egész társaságot. Mert a biblia szerint, aki asz- szonyt talált, vagyont talált és nagy kegyet az Örökkévalótól. ment hozzá; ápolta őt, tésztát gyúrt, elkészité szemie láttára és a rétest megsütéj vévé a serpenyőt és kitöltő elébe. • - A leányok a ház körül szüksé­ges vizet maguk hordották a kútról. Példa‘reá Rebéka ősanyánk, aki a forfásnál találkozott vőlegénye sze­relmének közvetítőjével, Eliezer szol­gával. És Mózes szintén a kutnál látta-meg az oldalbordacsontját. '• ’Á munkát megszerettették velők és'a leányok épugy pásztorkodtak, mint1 a fiuk. A szépséges Rachellel, mint jühpásztorral beszélt' legelőször Jákob, .-De aztán hű vőlegénye volt Já­kob Rachelnek. 7 évig szolgált érte. Es volt aztán az igazi legény. Hol van most fiatal ember, aki szerelmé­ért-7 évi fáradságos küzdelemmel dol­gozik? k. Tanultak a leányok fonni, szőni és az ányjúk felügyelete mellett min­denféle művészi kivitelű kézi munká­kat6 végeztek. ■-Debora prófétanő el sem tudja képzelni -máskép a harcból hazatérő hőst, minthogy a zsidóktól hoz tarka ruhák zsákmányát, egyszerű varrotta- satj két varróttas tarka ruhát. Úgy nevelték a leányokat, hogy egykoron azcjn férfinak, aki vele Izráelben bol­dog tűzhelyet alapit, a szó legszoro­sabb értelmében kisegítője lehessen. És ezért igen értékes volt a leány. A vőlegény adta a hozományt a leány apjának. Csak a modern felfo­gás bontotta meg azt a rendet, A vő­legény elárasztotta szive választottját igen becses ajándékokkal, aranynyal, ezüsttel, ékszerrel, drágakövekkel. A szegényebb viszonyok között élő Hó- seá próféta hozományt ad az apósá­nak hitvestársáért 15 ezüstdarabot, egy nagy méretű árpát és egy kis méretű árpát. A középtehetségü le­gény 50 ezüstdarabot adott hozomány­ként. így hálálkodott a vőlegény az apósának, hogy a leányt nőül adta hozzá. Az előkelő körökben hadi hős­tettekkel, daliás módon kellett kiér­demelni élete párját az igazi féfinak. A fiatal, óriást verő Dávid csak aztán lehetett az első zsidó királynak Saulnak a veje, miután 100 harcké­pes filiszteust megölt. Ki kell érdemelni a férfinak az asszonyt; ez az elv dominál. A házasság Izraelben mindig a férjtől indult ki. A férfi kérte meg a nőt. Az ellenkező eset a nő nagyra- becsülendő méltóságát sértette volna meg és a nő megsértése a zsidó er­kölcsi felfogással homlokegyenest el-

Next

/
Thumbnails
Contents