Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-04-20 / 44. szám

Sátoraljaujiisly, 1S05. április 20. 44 (4399.) Harmincharmadik óvíolyauu.- --------------. ---­Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal t őátoralja-Ujnely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző é fill., Vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 üli. POLITIKÁI HÍRLAP. ilj. Msczner Gryula dr. Perényi József főszerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kjr. — Egyes szám ára 8 fillér. —■> Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim ntán 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Ne csüggedjünk. Budapest, 1005. ápril. 19. Hetek óta vajúdik a politi­kai világ. Taktikálás, paktálás, gyülésezés, tervezgetés folyik nap-nap mellett. A föld rendesen forog tengelye körül, megteszi a maga útját a természet törvé­nyei szerint. De mi, a magyar föld sok milliós lakói csak foly­ton egy helyen állunk, sóvárgó pillantásokat vetünk a melegítő nap sugarai felé. De bennünket azok melege még eddig nem érintett, mert nagyon távolra esik mi tőlünk, sttrü köd és homály fedi őket, melyen keresztül csak nagy ne­hezen tudnak áthatolni. És mi bámulatos türelemmel lessük a szivekre ható, melegítő sugaraknak áttörését, a legszebb reményekkel kecsegtetjük ma­gunkat, mert bizunk a magyarok Istenében és alkotmányosan gon­dolkozó koronás királyunkban. Ezt a reményt táplálnunk kell és a további fejleményeket stoi- kus nyugalommal bevárni. A fiatal, nyugtalanabb vérnek csillapodjanak le és bízzák a ki­bontakozás felé vezető utakat a harcokban edzett, nagy és bölcs előrelátással rendelkező, a haza­fiasság melegétől áthatott azon férfiakra, kiket a sors a vezér­szerepre mintegy praedesztinált. Á ZEMPLÉN_TARCÁJA. A testvérek. A „Zomplén“ számára fordította: Szász Árpúd. Tavaszi reggel. A lombokon ke­resztül tűz a nap. A mezők zöldek, itt-ott sárgás foltok tarkítják őket. Olyanok, mint a napsugárba öltözött zöld és sárga virágerdők. Valahol messziről egyenesen me­red a tiszta levegőbe a falusi tem­plom tornya. Valahol messze kacag a napfény, kacag a napfény mindenütt. Az ága­kon csicseregnek a kikelet dalnokai, gyönge madárhaDgok szövődnek ke­resztül egymáson, ujongó, csattogó tavaszi élet ez, mely mintha elhalna a fák fölött, de újra kezdődnék a lombok alatt. * A kavicsos utón mentek. Hallgattak. Á leány világos-piros szalaggal díszített ruhája elütött a szürke ut szinétől s a fák sötét árnyékától. Széles szalma kalapja alól kiomlott a baja. Egy tépettszáru virágot morzsolt a kezében. A fiú mellette ment. A ruhája sötét volt. Sétabotjával az úti A higgadtság, a megfontolás nagymesterei ők, ne Alijuk tehát útját hazafias működésűknek, biz­tosan meglelik a kibontakozás helyes útját, bármily nagy is az akadály és bármennyire tekervé- nyes is. Nem könnyű munkára vállalkoztak, sőt nagyon is ne­hézre és miután ezt tudjuk, kö­telességünk őket bizalmunkkal támogatni és ezzel őket serken­teni. Non possumus omnia omnes. Lehetetlenségeket nem kívánha­tunk tőlük. Megnyugtathat ben­nünket az a tudat, hogy a haza további sorsa jó kezekbe van letéve és a nemzet aspirációit mindig szemük előtt tartják. És hogy ha a folyamatban levő al­kudozások nem is hozzák egy­szerre a felállított programmnak minden egyes tételét; nem kell kétségbe esnünk. Haladjunk mi csak tovább a kitűzött eél felé, de lassú és biz­tos utón. Ne kockáztassuk elba- markodás és a fal minden áron való áttörése által a bizton vár­ható, ha csekély haladást is szen­vedő, de el nem maradható, szép sikert. — A nap fényét és átható melegét mi reánk is fogja árasztani. E kedvező tulajdonsá­gait velünk is fogja osztani, ve lünk is fogja éreztetni, nincs te­hát semmi okunk türelmetlen­kedni, nyugtalankodni. A vihar kavicsokat csapkodta, hogy úgy pat­tantak széjjel, mint a rakéták. * — Liza .. . — Nem . . . nem . . . egy szót se többet! — Csak azt akarom . . . — Nem, Feri, nem . . , — Hát nem érted . .. — Kérlek .. . Hagyd már el! Elhallgatott. Csöndesen mentek egymás mel­lett. A kavicsok egyhangúan recseg­tek, ropogtak a lábuk alatt. Egy pin­tyőke lármázott a fűben, valami pondró miatt, különben csend volt mindenütt. És mindenütt meleg napsugár. * Nem messze a faluban ütött a toronyóra. A hangok halkan szűrőd­tek a levegőn.-- Liza . . . — Igen . .. — Meg kell mondanom! A leány elpirult. A virág öseze- morzsolódott a kezében. Megállóit. — Feri! — Lehet, hogy rosszul üt ki... — Feri. . . — Istenem . . . felbontom az el­jegyzést . .. — Szerencsétlenné teszel mind a kettőnket, érted, mind a kettőnket! el fog múlni, a levegő tisztulni fog és az azúrkék láthatárban fogunk gyönyörködni dagadozó kebellel. Áhítattal f emeljük majd sze­meinket az Ég felé és hálát re- beghetünk majd a Mindenható­hoz, az Egek nagy urához! l)r. Thomán Dávid. A monográfia bizottság ülése. — ápr. 19. Zemplénvármegye monográfia bizottsága f. hó 19-én, szerdán d e. 11 órakor Dókus Gyula alispán el­nöklete alatt, a vármegyeháza kis­termében ülést tartott. Az elnöklő alispánon kívül jelen voltak: Matolai Etele ny. alispán, Thuránszky László vm. főjegyző, Miklóssy István, Korbély Géza lel­készek, Székely Bertalan ügyvéd, Dongó Gy. Géza szerkesztő, Oál La­jos tvszéki albiró és a központi szer­kesztő-bizottság részéről Vende Ala­dár segédszerkesztő és ifj. Reiszig Ede dr. történetíró, a Magy. Heral­dikai és Genealógiai Társaság és a Magy. Történelmi Társulat igazgató választmányi tagja. Elnöklő alispán megnyitván az ülést, üdvözli a megjelenteket és fel­hívja Vende Aladár segédszerkesztőt, hogy jelentését terjeszsze elő. A terjedelmes jelentésben a se­gédszerkesztő röviden beszámolt adat­gyűjtő kőrútjának, a monográfiára nézve gazdag eredményéről, azután jelenti, hogy a monográfiának már majdnem a fele ki van szedve, a klisék, illetőleg az illusztrációk nagy része készen van s ha valamely nem Hallgass ide Feri — utoljára ... én nem akarok erről többet hallani sem. Hogy lehetsz már ilyen ? Reá nem gondolsz? Milyen halavány volt teg­nap, hogy először kelt fel 1 Milyen kék karikák voltak a szeme körül! Jobb szeretnéd, ha meghalt volna? Ha felbontod a jegyességet . . . ak­kor ... te leszel az oka mindennek .. . ne tedd azt Feri.. . kérlek, kö­nyörgő k 1 A fiú gyönyörködve nézte. — Csak azt mond meg ... de igazán ... nézz reám . .. mond ! ugy-e Liza te is szeretsz engem ? — Nem. — Hazudsz. — Sohse szerettelek! — Soha? — Soha. Nem is foglak szeretni. A fiú tudta, hogy hazudik. — Csak azt mond meg, ... de igazán . . . nézz reám . . . mond! ugy-e Liza, te is szeretsz engem ? — Nem. — Hazudsz. — Sohse szerettelek! — Soha? — Soha. Nem is foglak szeretni. A fiú tudta, hogy hazudik. A leány érezte, hogy nem hisz neki. * A bokron túl szükebb lett az utt. várt akadály közbe nem jön, a mo­nográfia körülbelől julius hó folya­mán megjelenhet. A monográfia fe­jezeteinek legnagyobb része beérke­zett s csak nehány hiányzik, melyek­nek megsürgetését és a megállapított két heti újabb határidőn belül leendő beküldését a monografia-bizottság el­határozza. Ezután a jelentés beszá­mol az időközben történt változások­ról, melyeket a bizottság helyeslőleg tudomásul vesz. Felhívja a bizottság figyelmét két fontos és a mű becsét növelni hivatott újításra. Áz egyik a nagyszámú illusztrációk elhelyezésére vonatkozik, mely újítást a szerkesz­tőség Zemplénvármegye monográfiá­jánál alkalmaz először és mely abból áll, hogy a szöveg között nem ad többé ábrát, hanem a képeket külön mülapokra csoportosítva és meg­felelő helyükre helyezve fogja kö­zölni s igy a kötet kb. 50—60 szép mülapot, illetőleg az ivek közé be­osztott mellékletet fog tartalmazni. Ezeken kívül lesz négy szinnyo- matu mümelléklet és pedig a sáros­pataki vár és a szerencsi várkastély (mindkettőt Neogrády Antal hírne­ves festőművész festette) és két nép­viseleti kép (melyeket Heyer Arthur ismert illusztrátor festett). Ezek a festmények az ülés alatt ki is voltak állítva és általános tetszésben része­sültek. Végre mellékelve lesz a vár­megye legújabb térképe, az uj járás­beosztás és az uj helységnevek figye­lembevételével. Végül bejelenti, hogy a várme­gyeháza nagytermében elhelyezett ké­pek másait, u. m. II. Rákóczy Ferenc, Kossuth Lajos, gr. Andrássy Gyula és br. Vay Miklós arcképeit a monog­ráfia szintén közölni fogja. — Ez­után ifj. Reiszig Ede dr. nagy tet­A sötét lombokon át-áttört a nap­sugár és világot szórt az ösvényre. Ők pedig mentek a hallgatag mesgyén és kerestek valamit, amit nem láttak. Ahol az ut megszorult, össze­ért a kezük ... Megrezzentek. Mert olyan nagy volt a csend, a magány, hogy aggódva fogtak bele megint a beszédbe. — Haragszol Feri ? — Haragszom-e ? Ah ! — Milyen csend van. — Az. — Borzasztó csend. — Az ám. — Miért nem beszélsz. A kezük összeért megint. — Ne kínozz, az Isten áldjon meg! # A leány előreszaladt. Már nem tudtak egymás mellett menni. Forró gyönyörűséggel tapadt a fiú szeme a leányra, a nyakán végig omló göndör fürtökre, hajladozó ido­maira, parányi cipőkbe bujt apró lá­baira, melyeken meg-megvillant a harisnyák fehérsége. Oh, hogy szerette volna karjaiba szorítani! Itt, ahol egyedül voltak. Egyedül. A TÁV Ruhadíszek, selymek, Vidéki rendelések mérték rint pontosan eszközöltetn fi 5J 7 újdonságai úri- és női c ivatezikkekben már n negérkezte k! csipkék és szalagok. Napernyők, fehérneműek, harisnyák és hímzések. Bob- és Japán sapkák, övék és ridicülök. Blous és Joupon különlegességek legnagyobb választékban * SZEGŐ sAndor központi áruházában Sátoraljaújhely. * * KÍI5^T<>Z“ak!’'°“S

Next

/
Thumbnails
Contents