Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-04-13 / 41. szám

Z E MPL EN Április 13. 2. oldal. £ • ». nem cselekedett helyesen. Ha magya­rosítunk, okosan kell azt megcsinálni. Évszázadokra kiható alkotásról van itt szó, igen sokkal nagyobb gond­dal, több körültekintéssel kellett volna ez ügyben eljárni. \r A belügyminisztériumtól is felü­letességre vall, hogy lehetetlen hang­zású helységneveket minden kifogás nélkül megállapított. Úgy tudom, az a gyakorlat, hogy ilyen nagyfontos- ságu intézkedések törvényes erejűvé való tétele előtt, az országos levéltár igazgatóságának véleményét kell és szokás kikérni. Ha ezt elmulasztotta a belügyminisztérium: rosszul csele­kedett. Ha nem mulasztotta el: a fusermunkában társa az orsz. levéltár.- De legnagyobb bűn terheli azok­nak a lelkét, akik egy-egy község­nek olyan exotikus nevet adtak, a mely sem a történeti múltban, sem a szó lefordításában, sem a népszo­kásban, vagy a földrajzi fekvés, vagy geológiai viszonyokban nem talál ma­gyarázatot. A legszebb, a legjobb alkalmat elszalasztottuk. Most lett volna idő és alkalom, hogy vármegyénk 451 községe közül a több, mint 300 ide­gen hangzású névvel biró: tisztes- ségesj a magyar nyelvérzéknek meg­felelő, jó hangzású magyar nevet kapjon. — Kapott 204 község olyan vad nevet, hogy szinte röstelli a ma­gyar nyelvet minden tájszólástól men­tesen, mondhatnám klasszikus szép­séggel beszélő alvidéki magyar, azo­kat kimondani. Ne feledjük el, hogy nyelvészeti tekintetben nem mindig az akadé­mikus okoskodás az autentikus. A tősgyökeres magyar ember helyes nyélvérzéke sokszor többet ér, na­gyobb kincs mindenféle kutató és okvetetlenkedő okoskodásnál. És most lássunk nehány uj szörny- szülöttet. Rontsuk le húsvéti örömün­ket1 velük. Kísértenek ezek a gon­dolkozó zempléni ember éjjeli álma közepette is, nem lehet őket szó nél­kül hagyni. , Első helyen áll: Merészpataki alias Mernyik. Ekkora merészségre egy sem vetemedett a többi közül, dacára, hogy nem sokkal állanak hátrább. De mégis. Ugyan kérem, mi az ördög az a „merész“ patak ? Hogyan lehet a patak merész ? Le­het meszes, sáros, köves, tiszta, me­leg, hideg, szennyes, szóval lehet akármi, de merész nem lehet! Hogy lehétne merész ? Nekimegy valaki­nek szó nélkül? Hőstetteket, vagy fiúi“ a masseur pedig odaugrott en­gem testével védelmezendő. ...Stumm ur meghökkent, ar­cába tolult a vér, ütésre kész karja bénul tan hullott alá s bemutatkozván reszketve nyujtá kezét, mit persze eszemágában sem volt elfogadni. Erre a lármára kabinjából elősiető atyám­hoz’lépett s neki kezdett hajlongva mentegetőzni, hogy ő ilyen idegbajos, olyan beteges, ennek folytán igen indulatos, hirtelen ember, hidegvíz kúrát használ, bocsánatot kér, igen restelli a dolgot, stb., aztán, mint akit leforráztak, szégyenkezve távozott. Még jól hallotta atyámnak az úszó­mesterhez intézett szavait, hogy: „ha valaki bolond, a Lipótmezőre menjen, ne pedig Tátrafüredre ártatlan embe­reket rémitgetni.“ Stumm ur ezután lehetőleg ke­rülte a találkozást, de mikor az el­kerülhetetlen volt, nekem mindig rop­pant barátságosan integetett, atyámat pedig mély meghajtással és süvege- •' léssel köszönte; de látva, hogy az egyáltalán nem viszontatik, felhagyott a köszönéssel s hamarosan elillant a fürdőből. Hát Stumm ur ütlegeitől f" mentett meg a derék masseur. Barátaim kitűnőt nevettek ezen a kis incidensen. rablógyilkosságokat követ el? óh 1 óhl ugyan kinek támadt az a gon­dolata, hogy a jámbor lutheránus tó­tok által lakott Mernyiket Merész­patakká változtatta. Herosztratesi di­csőségre pályázott, — ezt ugyan el­nyerte. Nagykőpatak! Női ide figyelj Merészpatak. Versenytársad támadt, nem állasz egyedül a dicsőség meze­jén Nálad csak a patakok merész­kednek, itt már a nagy kövek elhagy­ják stabil helyzetüket s elkezdenek patakokban folydogálni. Óhl jámbor Kvakóc! ha Szvatopluktól leszárma­zott őslakóid valaha tudták volna, hogy Kvakócon a boldog jövőben a nagykövek is patakokban fognak foly­dogálni, megátkozták volna a szüle­tésük napját. Az a gyanúm van, hogy Kvakóc világhírre törekszik. Hiszen, ha egy angol lapban hirdetést teszünk közzé s a Nagykőpatakot angolra fordítjuk, seregestül jőnek a geológu­sok Albionból a csoda megbámulására. Hullass gyász könyeket Merész­patak, merész versenytársad támadt Nagykőpatakban 1 Alsónyirjes! Tótkajnya volt a jámbor tót falu ezelőtt, most megja­vult. A magyar nyelvtan -as, -es, -os, -ös képzőket ismer, de -jas, -jes, -jos, jöst nem. E szerint a logika szerint a tölgyes, fenyves, bükkös erdők ez­után tölgyjes, fenyvjes, bükkjös, füz- jesek lesznek. A gőgös ember gőg- jössé, a vizeskupa vizjessé lesz. Alsókomaróc! Eddig Komaróc volt. Ugyan kérem magyarosodott-e az alsó jelző által? nem, mert csak Komaróc maradt. Hogy az alsó jelző odabiggyesztessék, arra nem volt szükség, mert Felsőkomaróc nincs. Minek tehát az alsó előnév? Talán alsóst játszott valami zseni, mikor ezt a községnevet megállapította? Kazsó. Eddig Kazsu volt. Mivel nagyobb most, mit jelent magyarban ez a szó: Kazsó? Feleljen rá, aki kitalálta. Berezóc volt Brezovec. Tessék kitalálni, hogy mivel jobb Berezóc, mint Brezovec? Kisgézsény, néhai Hazsina. Oh gézsény, gézsény! hiába gézsényke- dik az eszem, nem bírja felfogni a te magasztos voltodat. Az Isten tart­son meg sokáig. Azt hiszem egyelőre elég. Pár hét múlva mélyen tisztelt olvasóinknak kezükbe adom az uj helységnévtárt. Abból majd gyönyör­ködhetnek a többi, kikeresztelkedett községek nevében is. Azt azonban meg kell vallanom, hogy az ilyen magyarosításra nem volt szüksége sem vármegyénknek, sem a hazánknak. Tagadhatlan, hogy van néhány,' igen helyesen megvá­lasztott, jó magyar hangzású község­név is, de bizony a rossz többség el­veszi az értékét a sokkal kisebb mér­tékben érvényesült jónak. Alkalmilag folytatom Czagány Ferencz. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Pályázat katonai iskolákba. Sátoraljaújhely r. t. város katonaügy- osztálya a következőkről értesíti a város közönségét: I. Az 1895/6 évi XXIII. t.-e. értelmében szervezett honvéd főreál iskolában 50., a honvéd Ludovika akadémiában pedig mint egy 62, részint teljes díjmentes, ré­szint féldijmentes államköltséges, il­letőleg alapitványos és fizetéses hely fog az 1905—1906. iskolai év kezde­tén közvetlenül a polgári nevelésből belépő ifjakkal betöltetni. Ennélfogva az érdekeltek a pályázati hirdetményt és feltételeket a városi irattárban a hivatalos órák alatt tekintsék meg. — II. A hadsereg katonai iskoláiban és reáliskoláiban a jövő 1905—6. iskolai év kezdetén magyar honos ifjak ré­szére összesen 154 hely fog rendel­kezésre állani. Ennélfogva mindazok, akik a pályázati hirdetmény és fel­tételek iránt érdeklődnek, azokat a városi kiadóhivatalban a hivatalos órák alatt megtekinthetik. HIRE K. A kis renitens. — ápr. 13. Egy vidéki újságban sajátsá­gos dolgot olvasunk. Egy vidéki színészről szól a hir, aki megkért mindenkit, akit csak megkérhetett, hogy őt ne búcsúztassák . . . Szegény fiú. Elképzelem ennek a naiv gyereknek keserves jelenét és még keservesebb jövőjét. Ennek ugyan befellegzett. így szembe­szállni a közfelfogással. így sze­rénykedni. Imigyen semmibe sem venni azt, hogy nálánál élemedet- tebb pályatársai minő divatot res­pektálnak. Ily pökhendi fölényes­séggel lenézni azt, amit az elkép­zelhető legfényesebb „külső“ siker­ként tisztel a közvélemény. Képzelem szegény fiú sorsodat és szinte elfogna a szánalom miat­tad, ha olyan módfelett nem impo­nálnál nekem ... Ám mit ér mindez. Szegény fiú te „csak nekem“ im­ponálsz, neked pedig ez vajmi ke­vés ahoz, hogy ambícióid szárnyain röpülhess ? Ezeket a szárnyakat — nagy bajban vagy immáron — megtépi, hiába nem veszed sem­mibe, menthetetlenül meg fogja tépni a körülted élő, érvényesülő, stréberkedő, affektáló, csak a gö- rögtüzet és tömjént tisztelő közvé­lemény . . . Mivel pedig őszinte rokonszenv- vel vagyok irántad, ha becsülöd valamelyest opportunus soraimat, hallgass ide: Egy fél esztendőn át ne szerződj el sehová 1 Menj tanul­mányútra ! De a világért sem azért, hogy tanulj valami komolyat, iga­zat, értékeset. Ezt csak akkor tedd, ha a magad józan, okos lényeddel vagy — egyedül. Ellenben tanulj kóklerkedni; tanuld meg, hogy csakis igy érvé­nyesülhetsz ; tanuld meg, hogy az értéked semmi; tanuld meg, hogy nem azért nem érvényesülsz, mert értéktelenebb vagy mint a másik, aki a lábod nyomát sem követheti, ha a művészet templomában jársz hanem azért, mert az a másik jól tudja sokszoroztatni a babérleve­lekre gravírozott neveket, te pedig nem értesz sem a sokszorozáshoz, sem az egyszerezéshez, sem sem­mihez máshoz, mint a te tisztelet­reméltó és világot jelentő művésze­tedhez, mely — csodálatos, de úgy van, volt és lesz — mindig a sze­rénység utjain járt. Addig, amig a nagy zsenik ön­érzete meg nem nyilatkozott. De itt már a szerénység komikus volna, olyan, mint a szerénytelenség azok­nál, akik ezúton képzeletben a csil­lagos eget ostromolják sarkaikkal, mialatt a föld sarát dagasztják. Szegény fiú! Te nem ostrom­lód a csillagos eget. De hogy az okos, szókimondó, kedves Oyranot idézzem, olyan fajta fiuk, mint te, aki megveted a hiú csillogást, biz­ton eléred — a csillagos eget. . . Fel a fejjel fiú! Ha becsülsz valamennyire, be­csüld meg, hogy kalapot emelek előtted . . . —rip. Ismét egy áldozat. — Saját tudósítónktól. — Sátoraljaújhely, 1905. ápr. 13­Nincs talán széles Magyarorszá­gon még egy olyan pályaudvar, ahol aránylag annyi halállal végződő vas­úti szerencsétlenség történnék, mint a sátoraljaújhelyi nagy vasúti állomá­son. Bizonyos időközökben — sajnos meglehetős rövid időközökben — kell, hogy a magyar államvasutnak vala­mely jobb sorsra érdemes alkalma­zottja életével fizessen meg azért az eléggé el nem ítélhető rendszerért, a melylyel a sátoraljaújhelyi pályaud­vart világítják. Ez az ó-korba való hiányos vi­lágítás már számtalan esetben köve­telt áldozatot. Aki ösmeri a pálya­udvarnak sinhálózatát, az állomás szélességét és hosszát, valamint a sínpárokon tolatásra váró végnélküli kocsisorokat, nem is fog csodálkozni a gyakori halálos kimenetelű szeren­csétlenségeken. Ezen a nagy, eléggé szeles és meglehetősen hosszú pálya­udvaron ott pislognak messze egy­mástól a gyér világosságot árasztó petróleum-lámpák, amelyek tudvale­vőleg csak két három lépésnyire vi­lágítanak annyira, hogy az illető vasúti alkalmazott, aki este a korom­sötét sínpárok között végzi köteles­ségét, alig lát valamit és inkább ta­pogatózva halad kocsiról-kocsira és végzi terhes és veszélylyel járó mun­káját. Erről a botrányos esetről egy ízben, egy, a maihoz hasonló halálos kimenetelű szerencsétlenség regisztrá­lása alkalmából már megemlékeztünk. Akkor is a gyér világosság volt főként a szerencsétlenség okozója és — a mint a jelen esetben a jelek mutat­ják, — most is a mi pályaudvarun­kon megszokott és évek óta divó sötétség járult hozzá egy nagy csa­láddal biró, életerős, javakorabeli em­ber életének kioltásához. Valóban érthetetlen, miért nem látják el ezt a nagyforgalmu pálya­udvart kellő petróleumlámpával, ha már semmiképen sem akarják erre a célra föltétlenül a legalkalmasabbnak mutatkozó villany- (iv) lámpákat használni. Nem értjük, ki késlelteti ennek a változásnak keresztülvitelét, mely évek óta mennyi emberéletnek lett volna megmentője, mennyivel kevesebb özvegy és árva siratná a szerencsétlen véget ért családfőket, a kiknek nagyrésze önhibájukon kívül, főleg az Ujhelyben már nevezetessé váló sötétség miatt pusztult el. Csak nem megy tönkre a magyar állam- vasút, ha nehány, a maihoz hasonló mécsessel többet állitat föl az újhelyi pályaudvaron, sőt hinni merjük, hogy az se volna rá valami nagy érvágás, ha modernebb világítási eszköz után nézne és például villanynyal, nehány ivlámpával világíttatná meg pályaud­varunkat, Hiszen villauygyárunk van, nem kerülne a bevezetés nagy fejtö­résbe és nehézségbe. A sok szerencsétlen áldozat, a kiknek vére oly sokszor pirosra fes­tette a pályaudvar homokos földjét, mindennél kiáltóbban követeli, hogy legyen végre világosság a sátoraljaúj­helyi pályaudvaron. A borzalmas szerencsétlenségről tudósításunk a következő : Baranyay József miskolczi lakos, m. á. v. főkalauz folyó hó 11-én a délutáni Budapest felől érkező sze­mélyvonattal jött Sátoraljaújhelybe. Este a 9 óra 10 perckor induló buda­2v£ál:rrósl Márta­forrás = Torméssetes alkalikus só© savanyúvis = A légzőszervek és bélhuzam hurutos bántalmainál a selteisi és gleichenbergi vizeket jóval fölülmúlja, gyomorégéseknél páratlan hatású. ..................... iK-titlcezelóség-: IBIS.A.SSÓ. _______ Főraktár S.-A.-Ujhelyben: HAZAI H. bel- és külföldi ásványvizkereskedésében (Rákóczi n.)

Next

/
Thumbnails
Contents