Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-03-09 / 27. szám

Sátoraljaujliely, 1905. március 9.

27. (4392.)

Harmincharmadik évfolyam.

Hegjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: öátoralja-Ujnely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Njilttérhen minden garmond sor 30 fill.

Zemplén

ifj. Meczner Gryula

főszerkesztő.

POLITIKAI HÍRLAP.

dr. Molnár Jáno3

felelős szerkesztő.

dr. Parányi József

főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, fő'évre 8 kor negyedévre 8 kir.

— Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dísz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény,

fi hadsereg egysége.

— márc. 9.

„Egy öreg katona“ tanulmányát tartalmazza egy kis füzet, amelyet a mai postával küldtek be hozzánk. A cime: „Az osztrák-magyar hadsereg egysége“. Nem politikai, hanem katonai szakszempontból fejtegeti az „öreg katona“, hogy a hadsereg egységének a megbontása veszedelmeket idézne fel.

A kis füzet tartalmát alábbiakban két cikkben kivonatolva adjuk közre azon aktualitás révén, melylyel most a katonai kérdések a politikai viszonyok alakulatainál fogva bírnak, habár azok sok tekintetben nem egyeznek nézeteinkkel.

I.

Három év óta szerepel az égető napi kérdések közt haderőnk általánosan elodázhatlannak elismert erősítésének és a jórészt elavult véderőtörvény ezzel összefüggő revíziójának ügye.

Az elmúlt nyáron már úgy látszott, hogy a szenvedélyes politikai viták viharos hullámverése elcsendesedik és igy meg lehet valósítani a reformot biztositó munkát. De a politika barometruma újra „vihart“ jelez és érezzük, hogy ez a vihar a közelebbi jövőben a tárgyilagos érvek intő szavát túl fogja harsogni.

Mennyire igaza volt a hadügyminiszternek, amikor azt a kérdést vetette fel, hogy mi kép is lehetne a véderő intézményeinek tárgyilagos, józan méltatásáról szó, mert a jövőbeli háborúk elemi ereje már csak olyan utakat fog választani, amelyeken a lét vagy nem lét kérdése dől

Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA.

Ég és föld között.

A „Zemplén“ szómáraMrta: Wiener József.

Ismeretes Shakspaere azon mondása, hogy sok van az ég és föld között, amiről nekünk sejtelmünk sincsen.

Ezeket a szavakat úgy látszik saját megnyugtatására irta le.

Az a nagy költő és kiváló elme ugyanis sokszor szemrehányásokkal illethette önönmagát, hogy nem tudott szabadulni sok olyan gondolattal való foglalkozástól, sok olyan lehetőség feletti elmélkedéstől, melyeket a tudomány a babona országába száműzött, holott némelyiknek a vallás is adott polgárjogot.

Olykor avval vigasztalhatta és nyugtathatta meg magát, hogy a magát büszkén tudománynak nevező emberi tákolmány még nagyon is fogyatékos és korlátolt mü és hogy sok van az ég és föld között, amiről a tudomány teremtőinek fogalma sincs.

És valószínű, hogy sok kiváló ember előtte és utána, tévelyegve a tudomány, vallás és babona mesgyéin juthatott ugyanazon eredményhez, ha nem is örökítették meg szálló igévé vált mondással.

Mert nagyon keskeny és megis- merhetlen a határ nemcsak a vallás és a babona közt is.

el és a véderő intézményeinek akkor megnyilvánuló értékéért mindazon tényezőket fogja a felelősség terhelni, melyek hivatva voltak arra befolyást gyakorolni. Tehát nemcsak a hadügyminiszternek, a parlamenteknek és a politikai pártoknak is számot kell erről aduiok annak idején a történelem itélőszéke előtt.

Helyes volna-e, ha a miniszter kijelentései, melyek az újságok akkori híradása szerint mindenesetre hatottak, újra feledésbe jutnának? Nem jelölte-e meg a miniszter lojálisán a határt, amelyen belül a nemzeti és politikai természetű kívánságok figyelembe vehetők anélkül, hogy a hadsereg ereje alapjában megingjon? Sajnos, mindez — úgy látszik — hiábavaló fáradozás volt! Legyen tehát szabad a kérdés tisztázásához egy másik öreg katonának is nehány adalékkal hozzájárulni.

Minket e kis munkánkban — írja a szerző — az itt vázolt vészt- hozó eljárás által felidézett veszedelmek megismerése, az izzó hazaszeretet és nem kis mértékben a feletti fájdalmunk vezérel, hogy azt a müvet fenyegeti a végromlás, amelyet a nemzet egykori vezérei a nemzet biztos és békés fejlődésének és a közös védelem erejének összhangba hozatalára alkottak.

Á hadviselés ugyanis kétségtelenül valamennyi az emberi nemre nehezedő feladat közt a legnehezebb és amennyiben minden munka sikere első sorban a végrehajtására szolgáló szervezettől függ, az utóbbinak értéke pedig attól függ, hogy mennyire enyészteti el vagy csökkenti a súrlódást, ennélfogva ennek a természeti törvénynek épen a hadviselésben kell a legnagyobb jelentőséget tulajdonítanunk. Épen ezért a hadügyi intézmények és berendezések egyszerűsége és egységes volta, mindannak egyVajjon tudomány-e vagy babona, hogy a vasnak legparányibb részecskéi folytonosan őrületes sebességű mozgásban vannak, hogy ezek a részecskék egymást taszítják és mégis úgy összetartoznak, hogy két ökör sem képes őket elválasztani. Vájjon tudományosan fegyelmezett eszü, vagy babonás az az ember, ki elhiszi, hogy lehetséges, miszerint az arany és a kása végelemeiben ugyanazon anyagból állanak és csak az átomok egymáshoz való különféle állásuk és helyzetük hozza létre a számtalan, különfélénél különfélébb testeket a mindenségben. Régente az alchimia tette magáévá ezt az eszmét, most már a tudomány sem idegenkedik tőle.

Vájjon a tudomány, vagy a babona birodalmához tartozik az éther, mely az egész mindenséget betölti, melyre semmiféle test vonzást nem gyakorol, tehát végtelen és súlytalan és melynek őrületes, minden képzeletet felülmúló sebességű rezgései a fénynek, a melegségnek és mai napon még az elektromosságnak is a forrása. De minek folytatni, hiszen a tudomány minden ága tele van a csodálatosnál csodálatosabb tüneményekkel, melyeknél még a valpurgis éj boszorkányságai sem csodálatosabbak. ,

És ha keresni kezdjük ezen tüneményeknek okait, megdöbbenve látjuk, milyen korlátolt, milyen paszerüsége és egységes szervezete, a minek befolyása van a hadászati cselekmények tervezésére és végrehajtására, sőt bizonyos irányokban a vezető és intéző személyek szokásban meggyökerezett egységes felfogása is : hadi sikerek kivívásának alapfeltétele.

Az emberi intézmények bármely más terén nem jut olyan döntő sze- rap a siker biztosításában az egységes szervezetnek, mint a hadügyben.

Nem igazolja-e újabban a legvi- lágosabban a fenti állítást az oroszjapán háború? Pedig ennek tanulságait nem történelmi könyvekből mentjük, ahol esetleg célzatosan színezték, hanem úgyszólván „élő kép“ gyanánt játszódik le a kortársak szemei előtt, mély benyomást gyakorolva mindazok szivére és elméjére, akik látni és hallani tudnak és akarnak is.

Ha ennek egységes szervezetű államokra nézve is nagy a jelentősége, mennyivel fontosabb olyan két államra nézve, melyek egymással csak pragmatikus kapcsolatban állanak és ez alapon vannak közös védelemre kötelezve.

Midőn a hatvanas években a mo- narkia államjogi alakulásának kérdése volt napirenden, valóban tartani lehetett attól, hogy az eredményes közös védelem alapfeltételeit bolygatják meg. De ezt a veszélyt elhárította az uralkodónak és azoknak az igazi államférfiaknak a bölcsesége, a kik a mérvadó tényleges viszonyok megismerése és méltatása elől nem zárkóztak el, hanem ezt összhangba hozták a történelmi fejlődéssel és a hazának ebből folyó jövendőbeli boldogulásával.

így jött létre a monarkia uj államjogi alakulásról szóló alaptörvény, az 1867-ik évi XII. törvénycikk, mely szerint: „a pragmatica sanctiónak, mint kölcsönösen elismert jogalapnak, elveiből kiindulva, gondoskodnak oly

rányi a mi értelmünk: egyetlen egy okot sem vagyunk képesek megérteni, sőt — ami még nagyobb bizonyítása az ember gyarlóságának — némely megszokott tüneménynek az okát még nem is keressük.

Állításom helyességének bizonyítására szolgáljon a következő:

A kutató emberi elme a veleszületett tudásvágytól ösztökélve ősidők óta keresve keresi a létesülés titkát, ellenben a kimúlás, a halál előtte olyan szükségszerű természetes valami, hogy annak okával nem is foglalkozott. Pedig szerintem a halál sokkal csodálatosabb, sokkal érthetetlenebb és megmagyarázhatatla- nabb tüneménye a természetnek, mint a létesülés, a megszületés. És valóban emerről már sikerült egy bizonyos határig lehúzni a fátyolt úgy, hogy a plasma titkait kivéve, már tisztán láthatjuk a létesülés folyamát és minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy látjuk a füvet nőni, sőt ha hallási érzékünknek olyan hatalmasan erősbitő eszközei volnának, mint a milyeneket a látási érzékünk számára feltaláltak: hallanák is a füvet nőni.

Ismerjük azokat a fizikai és kémiai törvényeket, melyeknek szerinte a létesülés és fejlődésnek vaskövetkezetességgel meg kell történnie, de mi az oka a halálnak ? Igen, azt mondják: múló lények, okvetlenül el kell pusztulniok. De melyik természeti törvénynél fogva mulók.

módokól, melyeknél fogva mind Magyarország és társországainak a pragmatica sanctió által is biztosított közjogi és belkormányzati önállósága, mind a birodalom biztosságának és együttmaradásának életfeltételei sértetlenül megóvassanak.“

Felmerül az a kérdés is, hogy meg lehet-e óvni a monarkia sértetlen fennmaradását és létfeltételeit a gazdasági és politikai külképviselet megfelelő egysége és a közös védelem céljaira szolgáló erőkifejtés egységes szervezete nélkül ?

Komoly politikus, aki a múltak tanulságainak megszívlelősére és a mai világhelyzet mérlegelésére törekszik, erre a kérdésre mást, mint tagadó választ nem adhat. És valóban nem a körül kerekedtek az éles nézeteltérések, hogy maga az egységes szervezés elve helyes-e vagy sem. Csakis azt vitatják, hogy mit tekintsünk az egységes szervezet kellő, célirányos, a viszonyokhoz mért módjának és mértékének.

A felelet itt is egyszerű: azt kell célirányosnak és a viszonyokhoz mértnek tekintenünk, ami szakszempontból helyes. Mert ettől függ a monarkia tényleges — mint arra rámutattunk — nem önkényes hatalmi állása és idegen államoknak erről való vélekedése, valamint annak lehetősége, hogy érdekeinket fegyverrel vagy békés utón céltudatosan és erőteljesen védelmezhessük.

Ezzel már 1867-ben tisztába jöttek. Ma már uj és jobb módozatok keresése hiábavaló fáradság.

Ennek az állításnak az igazolására csak arra a kérdésre kell határozott feleletet adni, hogy — figyeljünk erre — lényegében mit értettek az 1867-ik évi törvénycikkel, vagyis, hogy miért formulázták az e törvényben foglalt módozatokat úgy és nem másképp ?

Mennél tökéletesebb, mennél bámulatosabb a szerves lények szerkezete, önműködő és önönmagát megújító gépezote: ez a valódi perpetuum mobile — annál érthetetlenebb, annál rejtélyesebb a halál, annál nehezebben foghatjuk fel a kimúlásnak elkerülhetetlen voltát.

Hiszen nem beszélek olyan esetekről, hol külső erőszak, betegség vagy valamely életfeltétel hiánya akasztja meg az egyén létezését. Hisz ezek nem képezik a halálnak általános okát, mert ha az volna, akkor szükségképen olyan esetek is fordulnának elő, midőn a nevezett véletlen- ségek elmaradnak és az illető egyén örökké élne. És miért nem? Hiszen ugyanazok az életfeltételek, ugyanazok a szervek, melyek tegnap voltak és hibátlanul és gyönyörű összhanggal működtek a lényben, bőséges életerőt fejlesztvén, mondom, azok az életfeltételek és szervek ma is mind meg vannak s mégis beáll a hanyatlás, az életerő csökkenése, a szerveknek lassúbb tempóban való működése és az igy tart lassan, fokozódva egészen a halál beáltáig.

Mi hozta létre ezt a nagy változást ? Ezt a váltakozást mától hónapig ? Mert minden egyénnél van szükségképen egy olyan időpont, midőn ez a változás minden átmenet nélkül beáll.

(Vége köv.)

Lapunk mai uAna 4 oldal.