Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-03-09 / 27. szám

2. oldal. Z EM P L E N. Március 9. Ezt a feleletet pedig határozot­tan és világosan megtaláljuk néhai Andrássy Gyula gróf egy beszédében. Ennél a széles látkörü, forró haza- szeretettől áthatott, providenciális ál- lamférfiunál jobb koronatanút nem idézhetnénk. Andrássy gróf a magyar főrendi­ház bizottságában 1889. április 5-én mondott beszédében különösen hang­súlyozta, hogy azokat a férfiakat, a kik 1867-ben a kiegyezési tárgyalá­sokat vezették, nem az a szándék ve­zérelte, hogy a Magyarország, a korona és a másik állam közt rendezetlenül maradt kérdéseket ideiglenesen sza­bályozzák. A szándékuk ellenkezőleg az volt, hogy azokat a kérdéseket egyszersmiudenkorra intézzék el, úgy hogy az egyszer megállapított állam­jogi viszony számtalan nemzedéken át se kétely, se újabb tárgyalások tár­gyát ne képezze. Azért nem vettek be a kiegyezésbe semmiféle félrend­szabályt, vagy olyan intézkedést, mely a viszály csiráját rejthette volna ma­gában. Ha azok a férfiak azt hitték volna, hogy önálló hadsereg nélkül önálló magyar állam nem állhat fenn, vagy hogy Magyarország és a monarkia érdekeinek az a hadsereg felel meg leginkább, nem ajánlották volna a közös védőimnek azt a rendszerét, a melyet a törvényhozás elfogadott, ha­nem leginkább megkísérelték volna azt, hogy a magyar hadsereg létesí­tését előkészítsék. Andrássy gróf azoknak, akik az önálló magyar hadsereget azzal az indokolással követelték, hogy Ma­gyarországnak korábban is volt ön­álló hadserege, a megváltozott viszo­nyokra való utalással felelt. „Abban az időben — mondta Andrássy — a mikor Magyarországnak önálló had­serege volt, ha az ország határain belül vagy a határokon tudtunk kellő haderőt kiállítani idegen sereg benyo­mulásának megakadályozására: ma, a vasutak, gőzhajók és az előzetesen szervezett mozgósítás korában uj és sokkal nagyobb feladatok előtt állunk és — kevés kivétellel — egy állam sem védekezbetik a sikes reményével kizárólag saját határain belül. A vé­delemnek, a békének, az állami ön­állóságnak a feltételeit már nem ta­lálhatjuk meg az állam határain be­lül. Messze a határokon túl, már a távolban kell azokat oltalmazni és meg­védeni és csak onnan lehet biztosí­tani. A mai viszonyok közt bármely állam saját békéjét is csak olyan mértékben tudja bizlositsni, ameny- nyiben az európai béke bizlositására és az európai egyensúly fenntartására befolyást tud gyakorolni ... Ha ez a mai viszonyok közt általában áll min­den államra nézve, fokozottan áll fenn a monarkia két állama tekintetében mert ezek egyike sem tudja a saját területéről akár csak saját határait is megvédeni. Magyarországot a legtöbb esetben csak az osztrák tartományok területéről, Ausztriát pedig csak Szent István koronájának területéről lehet sikeresen megvédeni. Aki Erdélyt uralta, az már a vasutak korszaka előtt is uralta Magyarországot az osz­trák határig, ahonnan Bécsig, sőt még messzebbre is nyomulhatott elő. Aki Magyarországot észak felöl közeledő ellenség ellen akarja megvédeni, — nem is szólva a támadásról, ami pe­dig a védekezés legeredményesebb módja — annak ezt a Kárpátokon túlról, tehát osztrák földről, kell vég­rehajtani. Nyugatról jövő támadás ellen Magyarországot épp úgy, mint a monarkia másik államának terüle­tét csak a tiroli hegyeknél vagy a cseh hegyszorosoknál lehet célszerűen megvédeni. Ha az ellenséget ezeken a pontokon nem sikerül megállítani, feltarthatatlanul nyomulhat elő a ket­tős monarkia bármely pontja felé. — Tovább is lehetne fűzni ezeket a példákat, de felesleges, mert az eddigiek is eléggé igazolják, hogy a monarkia két államát csak együtte- ren lehet megvédeni még a határo­kon belül is. De a belső védekezés, mint már említettük, manapság elég­telen. A védelemre szoruló érdekkör olyan nagy, hogy egy Magyarország­nál nagyobb államszervezet erejét is messzire túlhaladja. Ennek a megvé­désére a mai viszonyok közepeit csak egy politikai és katonai nagyhatalom képes. Erre egymagában sem Magyar- országnak, sem Ausztriának nincs elegendő ereje. Csak ketten együtt képesek e feladat teljesítésére. Ez a kettős monarkia európai missziója, mely nélkül sem az osztrák, sem a magyar félnek elismert létjoga nem lenne.“ Már az itt előadott érvek elhang­zása idején az osztrák és a magyar hadsereg teljes önállóságának a hívei épugy, mint ma, azzal érveltek, hogy a mnnarkia mindkét állama ne fog­lalkozzék egyébbel, mint saját ügyei­vel, ne játsza a nagyhatalom szere­pét, engedje át a dicsőséget a gazda gabb nemzeteknek, a melyeknek erre a célra is van elég pénzük. Milyen olcsó jelszó 1 Milyen ál­datlan tévedés! Már Andrássv gróf a legnagyobb tévedésnek nyilvánította azt a felfo­gást, mintha a nagyhatalmi állás az uralkodók közti puszta rangkérdés volna, a melynél csak a dinasztiák hiúsága van érdekelve, mig a nemze­tékre csak teherként nehezedik. Andrássy grófnak ehhez az elvi- tathatlan állításához hozzátehetnők azt is, hogy újabb és legújabb időben a viszonyok teljesen megváltoztak, a mennyiban ma inkább kell egyes nemzetek mint egyes uralkodók hiú­sága ellen állást foglalni. Ma az önláló hadsereg létesítésére irá­nyuló törekvés is inkább a hiúságból fakad, mintsem valamely mellőzhet- lennek elismert szükségből. Valóban alaposan meg kellene fontolni, hogy ennek a hiúságnak a kielégítése ér-e annyit, hogy érette azokat a veszélyeket az nyakunkba vegyük, amelyeket a felidézhet és ezzel a monarkia fennállását veszé­lyeztetheti. A monarkia nagyhatalmi állásá­ról, mely már a földrajzi helyzetből folyik, lemondani nem szabad. Ez saját értékünknek olyan végzetes csök­kenését jelentené, melynek káros visszahatását különösen anyagi és nemzetgazdasági téren éreznők. A monarkia teljes s^étzüllésével lenne ez egyértelmű és Szerbia, Bulgária, Románia színvonalára sülyedne a mo­narkia. Már ma is tisztában lehetünk azzal, hogy ez különösen nemzetgaz­dasági szempontból mit jelentene. A monarkia gyengesége minden nem­zetközi szerződésben kifejezésre jutna, a vámsorompók nyomasztó hatását terményeink mindenütt fokozottan éreznék meg, külföldi piacaink száma csökkenne, és nem lenne elég erőnk és tekintélyünk, hogy piacainkat a külföldi készítmények beözönlése el­len megvédjük. Nem is szólunk most azokról az erkölcsi veszteségekről, melyeket más hatalmakkal való elke­rülhetetlen ellentétek esetén szenved­nénk el, bár kétséges, hogy épen eze­ket nyugodtan tűrhetné-e el Magyar- ország élesen kifejlődött önérzete. (Vége köv.)- mérő. 9. Petíciók tárgyalása a Kúrián. A Kúria f. hó 7-én tűzte ki a várme­gyénk két választó kerületéből be­nyújtott petíciók tárgyalási napjait. A Kazinczy Andor és társai által dr. Búza Barna sátoraljaújhelyi képviselő ellen beadott petíció tárgyalása f. évi május 11-ére; a dr. Kellner Mihály és társai által dr. Demkó Kálmán nagymihályi képviselő ellen beadott­nak pedig május hó 18-ára tűzetett ki. Az újhelyi petíció előadója Válkay Bertalan, a nagymihályié Istvánffy József kúriai biró. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )(Vármegyei közgyűlés. Zemplén- vármegye törvényhatósága rendes köz­gyűlését Sátoraljaújhelyben, 1906. évi márczius hó 28-ik napján d. e. 10 óra­kor tartja meg a következő tárgysoro­zattal : 1. Ő császári és apostoli királyi Felségének azon legfelsőbb elhatározását, hogy Szinyei-Merse István főispán urat ezen állásától szolgálatainak elismerése mellett, saját kérelmére legkegyelmeseb­ben felmentette, tudató belügyminiszteri intézvény és Szinyei-Merse István ur búcsúlevele. — 2. A nyugdíjazás folytán megüresedett árvaszéki elnöki állásnak, valamint az ezen állás betöltése folytán netalán üresedésbe jövő többi tiszti állá­soknak választás utjáni betöltése. — 3. Zemplén vármegye sátoraljaújhelyi „Er­zsébet“ közkórházi választmányának új­jáalakítása czéljából 12 tagnak 6 évre leendő választása. — 4. Karsa Ferencz árvaszéki ülnök nyugdíjazása. — 5. A háztartási pénztár 1904. évi zárszáma­dása. — 6. Az alispán évnegyedes je­lentése a közigazgatás általános állapo­táról. — 7. Belügyminiszteri leirat az adókivető bizottságok megalakítása tár­gyában. — 8. Belügyminiszteri leirat a vármegye árvaszéki szabályrendelete ügyében. — 9. Kereskedelemügyi mi­niszteri leirat a Nagybereznai h. é. vasút előmunkálatai tárgyában. — 10. Keres­kedelemügyi miniszteri leirat a Bánócz— ungvári h. é. vasút előmunkálatai tár­gyában. — 11. Kereskedelemügyi mi­niszteri leirat a Kis-Berezna—klenovai h. é. vasút előmunkálatai tárgyában. — 12. Heves vármegye átirata, melylyel a képviselőházban 1904. évi november hó 18-án történtek miatt hozott határo­zatát megküldi. — 13. Abauj-Torna vármegye átirata a faiskolák járásonkénti szervezése tárgyában. — 14. Győr vár­megye átirata a rétek, legelők és ka­szálóknak aszály esetén adóelengedésben való részesítése iránt. — 15. Sátoralja­újhely r. t. város polgármestere a város 1505. évi ezüst pecsétnyomóját a vár­megye levéltárából kiadatni kéri. — 16. Alispán előterjesztése az Őrmező—sztára —nátafalvai viczinális közút érdekeltsé­gének megállapítása iránt. — 17. Alis­pán javaslata a községi és körjegyzők, valamint segédjegyzők illetményeinek rendezése tárgyában. — 18. Az igazoló választmány az 1905—1911. évekre meg­választott vármegyei bizottsági tagok névsorát bemutatja. — 19. A községek költségelőirányzatai és zárszámadásainak tárgyalása. Végül: a már beérkezett és még beérkezendő összes a közgyűlés ha­táskörébe utalt ügyek. )( Az állandó választmány f. hó 27-én d. e. 9 órakor tartja meg foly­tatólagos ülését a vármegyeháza kis termében. )( Helyreigazítás. Lapunk leg­utóbbi számának „Vármegye és Vá­ros“ rovatában a sátoraljaújhelyi „Erzsébet“ közkórházban létesített állásokra kiirt pályázatokról irtunk. E hírünkbe a szedő hibája folytán tévedés csúszott be. Ugyanis ott, a hol a kórházi gondnok fizetéséről van szó: az 1600 korona fizetés he­lyett 160 korona volt szedve. Fent- emlitett hírünket ily értelemben iga­zítjuk helyre. )( Pályázat jegyzői állásra. Dió- szeghy János varannói főszolgabíró pályázatot hirdet az alsógyertyáni se- gédjegyzői-anyakönyvezető helyettesi állásra. A javadalmazás 600 korona, mely a jegyzői fizetés rendezése után 1000 koronára fog kiegészíttetni. A pályázati kérvények 1905. évi márc. hó 28-ig d. u. 5 óráig adandók be. HÍREK. A „bodrogközi dalos-kör“ dalestélye. — márc. 9. A „bodrogközi dalos-kör“ f. hó 5-én farsang utolsó vasárnapján tar­totta első dalestélyét Királyhelmecen a Rigó-szálló nagytermében. Az erkölcsi és anyagi siker, mely az ifjú egyesület első fellépését kí­sérte, bizonysága annak, hogy a da­loskörnek a Bodrogköz társadalmi éle­tében igen szép hivatás jutott osz- részül, mert mig egyrészt kedélyes és élvezetes estéket nyújthat, másrészt a humánizmus oltárán is áldoz, mi­dőn jövedelmének egy részét jóté­kony célra ajánlja föl. A műsor minden egyes pontja után siirün felhangzott taps és lelke­sedés fényes bizonyítéka, hogy úgy a közremükött szereplők, mint a dalos­kor feladatát sikeresen oldotta meg. A műsort a dalos-kör nyitotta meg Huber „Szabadság-dalával“, me­lyet a szűnni nem akaró taps és új­rázás folytán Dürner „Vihar“-a kö­vetelt. Általános feltűnést keltett a pre­cíz előadás és a szép összhang. Majd Knoblauch Richard lépett a pódiumra és Aczél Adél kisasszony remek zongorakisérete mellett hege­dűn előadta Beriot 9. hangversenyét. A briliiáns technika, melylyel művészünk valósággal lázba ejtette a hallgatóságot, újabb sikerét jelenti kiváló tehetségének. A műsor következő száma Gnä­dig Lipót monológja volt, aki Gár­donyi „Házassági ajánlat“-át adta elő. A kedves és behízelgő hangon előadott szavalat állandó derültségben tartotta a hallgatóságot, mely viha­ros ovációban részesítette a gyönyörű előadást. Ezt követte Antalóczy Kornél l.-pólyáni lelkész bariton szólója, aki Niznyag „Mohácsi dalát“ adta elő Malcher Béla baeskói lelkész, az ál­talánosan ismert müvósz-pap kísérete mellett. — A gyönyörűen előadott dal és szép kiséret nagy hatással volt a közönségre, mely élvezettel hall­gatta Antalóczy csengő és halmas baritonját s az előadás után valóság­gal ünnepelte az előadókat. Végezetül a dalos-kör adta elő Méder: „Harangoznak-imádkozzunk“ dalcsokrát, amelyet a sok tapsra megujrázott. A dalos-kör szép sikere a kar­mester Knoblauch Richárd érdeme, aki fáradtságot nem ismerő buzga­lommal működik közre a betanításban. A műsort tánc követte, amely a legvidámabb hangulatban a reggeli órákig tartott. A souper alatt Knoblauch Ri­chárd hegedűn,Malcher’ Béla zongorán majd a dalos-kör felváltva gyönyör­ködtették a szép számban megjelent közönséget. A mulatság nyilvános pénztári számadását legközelebb közöljük. — Vége a farsangnak. Folyó hó 7-ével vége szakadt a farsangnak és megszületett a böjt. Vidám vég, szo­morú kezdet. Ezt a sóhajtást a régi sablon szorítja ki, mert bizony való­jában éppen oly kevés okot ad a szomorúságra a böjt, mint adott örömre a farsang. Akinek farsangi kedve van, folytatja tovább a mula­tozást, akinek pedig böjti szomorúság nyomja a lelkét, vagy ha úgy tet­szik a zsebét, hamvazó szerda az egész esztendő. — A naptár szerinti hamvazó szerda folyó hó 8-án volt. — Halálozás. Dr. Bakosa Elek ügyvédjelölt hosszas betegség után folyó hó 4-én Erdőbényén elhunyt. A rokonszenves, derék fiatal ember Sátoraljaújhelyben is hosszabb ideig tartózkodott s ezen idő alatt nagy számú barátai és ösmerősei csak sze*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents