Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-03-04 / 25. szám

Március 4. ZEMPLÉN 3. oldal. A sok kőnyomatos és mindenféle hír­forrás önti neki az anyagot s ő, az újság-hivatalnok. Beül a redakcióba s feldolgozza azt. S a budapesti újság szuverén hatalom. Ellene nehéz ágas­kodni a személyeknek. Nem úgy van az vidéken. Itt kis környezetben, csupa ismerős ember között, egy dip­lomata ügyességével kell élni az új­ságírónak, hogy az igazságot kiirhassa anélkül, hogy lépten-nyomon valaki­nek a tyúkszemére ne taposson. Mert ha kíméletlen akkor rögtön rágalmazó, zuglap és minden egyéb. S végül a budapesti újság egy nagy, ország kö­zönségére támaszkodik, tízezrekre menő előfizetőktől él, mig a vidéki lap csak egy kis környezetből szerez­heti előfizetőit. Ne bántsuk tehát a vidéki újsá­gokat, még ha olykor-olykor el is vetik a sulykot s ne bántsa első sor­ban ön, budapesti fiskális ur, aki nem tudja, milyen munkát fejtenek ki ezek az újságok igazán csak a jobb ügyért való nemes buzgalmukban. S a vidéki újságíró eme kulturális mun­káját alig jut eszébe jutalmazni a közönségnek. A színész például hasonlíthatat­lanul kevesebb munkát végez s sok­kal alacsonyabb kulturtényező, de ő mégis a közönség kedvence, a busás fizetésén kívül „jutalomjátékokkal“ ékeskedő kiváló ember — mig az újságíró, aki a szive vérét önti a mun­kájához, „pályatévesztett ekziszten- cia“. Sebaj, ezek a pályatévesztett emberek viszik előre Magyarországot. HÍREK. Tavaszi képek. Sátoraljaújhely, 1905. márc. 4. Miféle vágy az, amely ilyen­kor bolyongásra űzi az emberek kedvét ? . . . A lírikusok igen szé­pen megénekelték már; prózában, akár hozzá sem fogjak? . . . Ve­lencében úgy éreztem, mint ma amikor a lakóházunk kapuján ki­lépve langyos szellő simult végig arcomon. Valami kínzó viszásság van ebben a vágyódásban. Ha ott volnék ide vágyódnék, de mert itt vagyok : szeretném hallgatni a part mentén sikló hajóról az apró falvak lágy harangszavát . . . szeretném teli tüdővel felszívni a hangokat a nek köszönheted kicsi naplóm, hogy ma utoljára beszélek veled. A mint a díványon álmodoztam s mig Laci az „ő“ leveleitt olvasgatta, belépett hozzám egyszerre Róza s le­térdelt elém és sirt, sirt, mint a zá­por eső. S aztán gyónt. Megvallotta, hogy ő szerelmes a vizavizbe s az én leveleimet, mint a maga szerzemé­nyét átadta Adalbertnek, akinek e hé­ten nyílik meg a szomszéd utcában a borbélymühelye s aki ő hozzá irta azokat a lángoló feleleteket s hogy jegyet váltottak és én ne haragudjak reá azért a kis csalódásért, a mivel engem szórakoztatni akart, satöbbi. Azt hittem, elájulok a megbot­ránkozástól, undortól, szégyentől. Egy­szerűen faképnél hagytam a — ko- mornámat s Laci irodájába futottam. Ott ült szegény fiú az asztala előtt. Feje két kezében pihent. A mint hozzá léptem felnézett és én megdöbbentem jó arcának dúlt kiné­zésétől. És és — egyszóval: Magdolna lettem. Kértem: „Laci, ha megbocsátol nekem, káromkodj ezentúl teljes szived-vágya szerint, nem bánom, ha az ebédeket ki is dobod az ablakon, szidj meg, ha megérdemlem, — csak feledd el azt tenger sós levegőjével . . . Bor­zasztó ez a viszásság .. . ez a nyug­talanság, ez a szinte kéjes ide-oda­vágyódás . . . * Ha a föld meszi pontján érez- ném e nyugtalan vágyódást tudnám, hogy micsoda: honvágy. De minek nevezzem, ha itthon gyötör; ha annyira eltölti a szivemet, hogy a szememen át kicsordul belőle, s vérkorbácsoló feszüléssel üz, mint a gazdátlan mozdonyt — ugyanak­kor, mikor nincs az a kincs, amiért itt hagynám azt a néhány utcát, ahol azok laknak, akiket szeretek? Itt hagyni ezt a várost, melyért szinte bűnös egyoldalúsággal kez­dek rajongani, de mentsen ki, hogy érdek nélkül, mert ami mulatságot s gyönyörűséget e város árul, nem élek vele, s ahogy itt élek, azon mód elélhetnék az oláh havason is. Nem hagyom itt, s Velencét vigye el az ördög. Bátran kívánhatom, az ördög még sohse teljesítette az én megbízásaimat. * Hajh’ be kár, hogy ilyenkor a szépség közömbös és megvető. Leg­alább olyannak mutatkozik, s olyannak látom, amióta tavaszi jobb kedvemben fürkészve nézek minden tollas vagy virágos kalap alá. A minap levelet is kaptam, hogy: „hallja-e, tisztelt ur, tudja, hogy illetlenség olyan mereven megnézni az embert, mint ahogy a múltkor ismeretlenül a szemembe nézett? Nagy nehezen tudtam csak leküzdeni, hogy el ne nevessem magamat. Én sohase nézek igy a férfiakra, még az ismerősekre sem.“ Kedves kisasszony, írtam vissza, én ezt ravaszságból teszem. A szép asszony bizonyára azt gondolja, hogy, hü de oda van tőlem ez a kis ember; nekem pedig meg van az az elégtételem, hogy legkevésbbé sem vagyok oda s azt a szép és elmés hölgyet megcsaltam, mint a legközönségesebb libuskát. A csú­nya leány meg azt gondolja, hogy : a poetikus levelezést azzal az úrral, a kivel soha egy szót sem váltottam s aki a Róza szobalányt veszi el fele­ségül. Külömben ezentúl járj az ő officinájába. Csak szeress egy kicsi­két még engem édes uram 1“ Nohát keserves volt ez a eanos- sai ut — de Lacim segített. Ölébe ültetett s oly szelíden, oly megha­tottam mondotta: nem te voltál a meg nem értett asszony, hanem én voltam a félreértett férj. Nohát jó lesz ezentúl minden Klári. Tovább nincs, édes naplóm. Ádió 1 Dec. 30. Még egy „Függeléket“ irok végső ak­kordként beléd rezedás-könyveeském. Súgok valamit. De ne add to­vább. Nekem is lesz egy kicsi „Raoul“- om, aki betölti üres óráimat. Már készítem a kis kelengyéjét 1 Jaj minő csodamód ici-pici főkötők, ingecskék várják azt a kis égi jövevényt. És Lacit olyan nagyon-nagyon szeretem. Mert nincs ideje, hogy Anyáskodjék az ebédek miatt, szüntelen, boldogan fecseg a — fiáról, akit a jó Isten nekünk Ígért. Ugye megőrződ titkomat édes naplóm ?! ime még sem lehetek olyan csúnya, ha ennyire megnéznek; nekem pe­dig megvan az az elégtételem, hogy jót cselekedtem. S egyik elégtétel se kerül semmimbe, mert a szivem­nek semmi köze nincs hozzá. De ezt a passziót csak olyan­kor engedem meg magamnak, ami­kor a kabátomban egy ibolyacsokor diszlik . . . Ez vértez minden kisértéssel szemben . . . Mert egyedül ez a hóditó ártatlanság. — Utolsó farsang. A farsang utolsó napjaiban ki-ki kedvére mu­lathat. Nem kevesebb mint négy mu­latság lesz egymásután. Ma este a gyártelepi dal-, zene- és önképzőkör jelmez-estélyét tartja a városi szín­házban, holnap, vasárnap két tánc- mulatság is lesz. Az egyik, a csiz­madia ipartársulaté a színházban, a famunkásoké a „Magyar Király“ tánctermében. Végül héttőn fejezi be a farsangi mulatságok sorozatát a katholikus kör dalárdájának hang­versenynyel egybekötött táncmulat­sága.-- Bírói vizsga. Dr. Piskóty Fe­renc helybeli kir.járásbirósági aljegy­ző február hó 27-én tette le kitünte­téssel a bírói vizsgát. — Halálozás. Stépán Lászlóné, Stépán László szobránczi kir. járás- biró fiatal felesége, Gálszécsen, életé­nek 30. évében elhunyt. — Tűzoltók gyakorlata. A hon­véd tűzoltó-szakasz és a fizetéses tűz­oltók együttes működésének kipróbá­lása céljából a helybeli honvédzász­lóalj parancsnoka folyó hó 2-án dél­után 3 órakor váratlanul tüz-riadót fuvatott s egyidejűleg — telefon hiá­nyában — küldönc utján értesitte a képzelt tűzről a fizetéses tűzoltókat, akik Schön Miksa helyettes tüzoltó- főparancsnok vezetésével teljes felsze­reléssel vonultak ki a képzelt tűz szín­helyére: a honvéd-laktanyához A tűzoltók kivonulását nagy, kiváncsi közönség követte és nézte végig azt a nagy arányú mentési munkálatot, melyet a honvéd tűzoltó-szakasz együt­tesen végzett a fizetéses tűzoltókkal és az egész honvédzászlóalj legény­ségével. A cél volt. megmenteni a laktanyának az utcára szolgáló eme­leti épületét, ahol a képzelt tűz ütött ki. A tűzoltók a jelenvolt tisz­tikar jelenlétében kitünően feleltek meg hivatásuknak. A honvédek 2 perc alatt, a fizetéses tűzoltók pedig, a kivonulási időt beleszámítva 10 perc alatt adták a vizet és csakha­mar hatalmas vizsugaraktól ázott át a laktanya zsindelyfedélzete. Mialatt a tűzoltók ilyen ostrom alá vették a honvédlaktanyát, addig a zászlóalj többi legénysége minden kihordható tárgyat, ágyakat, asztalokat, lócákat, ruhákat és az összes legénységi fel­szerelést kihordta az utcára, ahol fegyveres honvédek ügyeltek a kincs­tárnak egy nagy halmazban fekvő vagyonára. Nehány perc alatt vala­mennyi szoba üres volt, csak az ágyak vasszerkezete maradt benn. Mikor mindezen mentési munkálattal készen voltak, a tűzoltók és legény­ség működése fölött teljes elösmeré- sét fejezte ki Danek Leó zászlóalj­parancsnok és a jelenvolt tisztikar. — A képviselőválasztás utójátéka. Weisz Sámuel bánóéi korcsmáros, ki a lefolyt képviselőválasztás alkalmá­val a Hadik-párt kortese volt, múlt hó 28-án kicsibe múlt, hogy keserve­sen nem itta meg ellenzéki pártállá­sának a levét. Keresztelő volt ugyan is aznap Schwarcz Bernát házánál, ahol a képviselőválasztásról is folyt a szó, a vig társaság a keresztelőről távozva, Demkó Kálmánt éltette és egyesek Weisz Sámuel korcsmájába is betérve, bort kértek. A korcsmáros látván, hogy vendégei bizony már elég ittasak, megtagadta a bor kimé­rését, melyre nagy csete-paté támadt, ssemére lobbantották ellenzéki párt­állását s oly fenyegető módon léptek fel a korcsmáros ellen, hogy ő jónak látta saját házából menekülni. Az esetnek, mint értesülünk, a büntető bíróság előtt lesz a folytatása. — Utazás Lipótvárra. Olvasóink­nak még élénk emlékezetében lehet az a vármegveszerte nagy szenzációt keltett kasszabetörés, melyet a múlt évben követett el több társával együtt Fucskó László. A hírhedt kasszafúrót és betörőt az erélyes és hosszabb ideig tartó rendőri és csendőri nyomo­zás kézrekeritette két társával együtt, a kik a helybeli kir. törvényszék fog­házába kerültek, hogy tettöket a bíró­ság megtorolja. Közülök Fucskó László hét évi fegyházat kapott, bűn­társát Schwarcz Hermant pedig öt évi börtönbüntetéssel sújtották. Az utóbbi a helybeli fogházban üli bün­tetését, Fucskó Lászlót azonban erős fedezettel folyó hó 1-én szállították a lipótvári fegyintézetbe, a hol majd leüli a reá kirótt hét évi fegyház­büntetést. — Esküvő. Patay Gábor kistokaji birtokos február 28-án esküdött örök hűséget Lakatos Rózsikénak, if j. Lakatos József tokaji polgár leányá­nak. — Gyilkos puskapor. Id. Illés János, aki Kincsessy Péter sátoralja­újhelyi gyógyszerésznek több éven át szőlőkezelője volt, megunva a szolgálatot, családjával együtt haza költözött szülőfőfalujába, Bodrogzsa- dányba, hogy ottan a maga szegény­ségében folytathassa a gazdálkodását. Sorsa azonban oda haza sem kedve­zett neki, mig végre megszállta a pénzvágy, könyvet váltott s útnak indult Amerika felé,hátrahagyva nejét és apró gyermekeit. Bucsuzáskor szi­vére kötötte a feleségének, hogy gyermekeinek gondját viselje és azo­kat iskoláztassa. A szegény ember alig ült fel a hajóra, már is a csa­ládjánál megrendítő szerencsétlenség történt. Ugyanis a felesége — mint tudósítónk írja — a szomszédjában lakó ifj. Palcsó Miklóst felkérte, hogy az udvarán levő fatuskót vágja fel tűzifának. A vastag fatő azonban se hogy sem akart engedni a fejszének s igy a napszámos a fatuskót kifúrta, azt puskaporral megtöltötte és meg- gyujtóttá. A kanóc elégett ugyan, de hirtelen nem hasított, mire a fa­munkás haza szaladt friss gyújtó- kanócért. Mig a napszámos távol volt, addig Illés Verőn, hét éves iskolás leányka kiosont az udvarra s néze­gette a füstölgő fatuskót, e pillanat­ban a puskapor meggyuladt, a tőkét széthasította s a szegény leánykának az egész arcát és a két szemét el­roncsolta s éktelenné tette. Az orvosi gyógykezelés alá vett arcbőr nélküli szegény gyermek fel fog ugyan épülni, de szemei és arca nélkül örökös nyo­moréknak és koldusnak marad. íme méltó élő példája az amerikai kiván­dorlásnak. A tokaji kir. járásbíróság ez ügyben megindította a szigorú vizsgálatot. — Országos vásár. Nagymihály- ban az úgynevezett húsvéti vásár f. é. április 17. és 18. napján lesz meg­tartva. E vásár a legélénkebbek közé szokott tartozni. — Köszönetnyilvánítás. A gál­szécsi takarék- és hitelpénztár 70 ko­ronát, dr. Obláth Mór takarékpénz­tári igazgató pedig még külön 10 koronát voltak szívesek adományozni a következő közművelődési célokra és a három felekezeti iparos-tanonc is­kolának könyvekre. Az ifjúsági egye­sületnek és a zemplénmegyei tanítók házára. — Ezenfelül dr. Ubláth Mór 4 korona áru Dolinay-féle ifjúság^ E8IP" A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek kuni- tos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozéknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögét és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jő ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figye jiink, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOFFMAJW-LA, BOCHE & CO vegyészeti gyár BASEL (S váj ez.)

Next

/
Thumbnails
Contents