Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-03-04 / 25. szám

Sátoraljaújhely, 19C5. március 4. 25. (4390.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őátoralja-TJjnely, íötér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 AU., Vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Parányi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kjr. —~ Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 üli. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 0 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi kibontakozás utján. — márc. 4. Aggódó szívvel várunk min­den nap olyan politikai véleményt, mely a mostani bizonytalan hely­zetből kivezetné parlamentünket. Jóleső örömmel vettük a koa- iició határozott állásfoglalásáról szóló hirt, mert csak igy lehet reményleni, hogy végre is sike­rülni fog Bécscsel szemben ha mást nem is, de a hatvanhetes kiegye­zés pontjait a valódi értelemben érvényre emelni. Többször hangoztattuk, hogy a magyar nemzet összes politikai törekvéseinek főcélja csak az önál­lóság lehet. Ha ma még nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy ez az önállóság minden nagyobb ráz- kódtatás nélkül történhetnék meg, szükség van arra, hogy legyen olyan pártja és pedig erős pártja a parlamentnek, amely nem szű­nik meg követelni az önállóságot. A többségre jutott független­ségi párt határozott föllépésének eredménye, hogy ezen az utón nagyot haladtunk előre. Bécsben belátták törekvéseink komolyságát s még a legszigeteltebb udvari kö­rök sem találnak okot arra, hogy az uralkodót megakadályozzák az összes pártok kiválóbb tagjaival való tanácskozásban. S ez nagy haladás. Aki ismeri az utolsó két­száz év politikai történetét, aki tudja, hogy a vasvári békétől kezdve a hatvanhetes kiegyezésig milyen komolyan vették Bécsben alkotmányos jogainkat, önállósá­gunkat és törvényeinket, az értéke szerint fogja becsülni a mai hely­zetet. Sok mindennek kellett eddig megtörténni, mig bebizonyítottuk, hogy hazánk nemcsak adózás te­kintetében legfontosabb része az úgynevezett egységes nagyhata­lomnak, hanem politikai tekintet­ben is súlypontja annak. Nem tudjuk ma még, rni lesz az eredménye a tömegesebb ki­rályi kihallgatásnak, amelyben min­den párt képviselve lesz, de való­színű, hogy megtalálják a kibon­takozás útját a haladványos rend­szerben. Engedni fog a király s engedni fog az ellenzék is, nem a lényegben, hanem csak időben s elvei föladása nélkül. A nemzet s a parlament sem zárkózhatik el az ilyen átmeneti rendszertől. Hisz hatvanhét óta más kormányunk sem volt csak átmeneti; átmeneti az abszolutiz­mustól a hatvanhetes kiegyezésig. Most pedig átmeneti kormányok lesznek a hatvanhetes alaptól a negyvennyolcas önállóság teljes kivívásáig. Egy nagy akadálya van azon­ban a függetlenségi törekvéseknek, de amelyre tudtunkkal még nem terjedt ki a politikai intéző körök figyelme. Bécsben hallgatnak róla, Magyarországon nem méltányolják eléggé. S ez a főrendiház. Annak politikai állásfoglalása iránt szinte senki sem érdeklődik, pedig tör­vényhozó testületünknek talán leg lényegesebb kiegészítő része. Náluk nélkül a mai viszonyok mellett semmi sem történhetik s ha ellen­tétbe helyezkednek az alsó házzal, útját vághatják a legideálisabb tö­rekvéseknek is. Nincs okunk megvádolni a főrendiházat, a főnemesség gyak­ran kimutatta a régi időben hon- szeretetét. De az a régi idő már rég eltűnt s a kényelmes maradi- ság lett jellemzőjévé. Ott kell tehát teret hódítani az uj eszméknek, amit ha elmulasztanak, meddővé lesz az egész szép küzdelem. Talán különösnek látszik, hogy lapunk hasábjairól hangzanak el e szavak, annyiszor vádoltak bennün­ket túlzó szabadelvüségről azért, mert méltányoltuk azt a sok nehéz­séget, amelylyel a kormányoknak meg kellett küzdeniük. Ma azon­ban ezen akadályok legnagyobb része megsemmisült, miáltal köte­lességévé válik az uj kormányzó hatalomnak, bárkik foglaljanak‘is abban helyet, tovább fejleszteni a nemzeti vívmányokat. A szabad- elvüség tehát megmaradt, nem mint pártfogalom ugyan, hanem egy nemes törekvésű politikai irány­zat jelszava, amely mellett mi is ki fogunk tartani s kivesszük cse­kély részünket a fokozatos önálló­ság előkészítő munkájából. Ez ma az igazi szabadelvüség, mely magában foglalja az összes pártok ideális eszméit s az adott viszonyok között mindent elkövet, hogy ha egyszerre nem is, de fo­kozatosan megvalósítsa azokat. — márc. 4­Megfelebbezett megyebizottsági tagválasztás. Buz a Barna dr. (az örök felebbező) Zemplénvármegye igazoló választmányához felebbezést adott be t. i. a férjem s igy a „tátongó sza­kadék“ nem is túlerős hasonlat. Na­pok óta járok-kelek a házban, mint Marlitt második felesége. Csakhogy nekem még nincs egy aranyfürtü Raoul-om, akit magamhoz édesíthet­nék. Mi a második emelet balszárnyát lakjuk, ebédlőnk ablaka a folyosóra nyílik. Ezzel a folyosóval szemközt van egy ablak s ott esténkint egy Ádonis-fő álmodozik. A mágnest ed­dig csak a fizikából ismertem, de mióta csalódott feleség vagyok, kez­dem a mágnes szereplését lélektani­lag is ismerni. Mert állandóan az ebédlő -ablakánál ülök s szemem oda- szegeződik a szőke Adonisz ablakára. Valami bizsergő érzés a szivem­ben azt súgja: ő az a hős, aki bol­dogtalanságomtól megvált, aki nap­jaim szürkeségébe napfényt teremt s aki gyöngéd hódolatával ki fog béki- teni engem a férj rusztikus viselke­dése miatti haragomtól. Okt. 24. Két ablak egyszerre nyílt ki s két szem egybekapcsolódott. Már tudniillik az övé meg az enyém. Úgy hiszem ő már rabom. Lacival szemben fagyos hidegsé­get mutatok. Ő eleinte a házi doktort hivatta, mert betegnek hitt, de aztán Dókus Gyula alispán és Székely Elek polgármesternek a f. évi február hó 15-én megtartott megyebizottsági tagválasztáson történt megválasztása ellen. A felebbezést Búza Barna dr. azon az alapon adta be, hogy az 1886. évi XXI. t.-c. 51. § ában felemlitet- teken kívül Zemplénvármegyében a törvényhatósági bizottság tagjainak száma 590-ben van megállapítva és pedig 295 adóalapon, 295 pedig vá­lasztás utján. Mivel pedig Dókus Gyula és Székely Elek megválasz­tása által a választott bizottsági tagok száma 293 ra száll le, mivel nevezet­tek hivataluk révén is tagjai a tör­vényhatósági bizottságnak — Búza Barna felebbezése szerint Dókus Gyula és Székely Elek jogosulatlanul lettek megválasztva. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Az állandó választmány ülését f. évi március hó 6-án d. e. 9 órakor a vármegyeháza kistermében fogja megtartani. )(A vármegyei árvaszéki elnöki ál­lásra a pályázati határidő f. hó 1-én járt le, két pályázó adta be kérvényét ó. p. Pintér István főszolgabíró és Spillen- berg Barna árvaszéki ülnök. Az el­nöki állás betöltésével esetleg meg­üresedő főszolgabírói állásra egyedüli pályázó Gortvay Aladár tb. főszol­gabíró. )( Pályázatok jegyzői állásokra. Két jegyzői állás van üresedésben vármegyénkben, melyre pályázatot írtak ki az illetékes főszolgabirák. Az egyik a nagykemencei segédjegyzői állás (600 illetve 1000 korona), a má­sik az agárdi körjegyzőséghez tartozó aljegyzői állás (1000 k. 150 k. lakdij pótlék). A pályázatok az állásokra Haraszthy Miklós homonnai, illetve vállat vont s betemetkezett ügyvédi irodájának aktái közé. Kissé bántott az a jóakaró elnézés, melylyel „hű­vös“ viselkedésemet fogadta, de ma örülök ennek, mert ezzel a kicsiny­lésével jogcímet adott nekem, hogy a vizavim szivét meghódítsam. Okt. 27. Ma nagy jelenet volt az ebédnél. Valahogy nem egészen sikerült az öt tál étel. Laci morgott, majd felmon­dott a szakácsnőnek (megelőzőleg azonban természerajzi csevegéssel traktálta őt) s végül nekem fordult s metsző gúny nyal jegyezte meg: a háziasszony felel az ebédért s nem az a „fizetett ellenség, a Juci". Méltósággal feleltem: sok Ope­rette is mond fiaskót, miért ne vail- hatna egyszer kudarcot egy prózai ebéd is? Rám nézett. Dühös volt. Erre felbátorodtam s megjegyeztem: kü­lönben, ha nincs megelégedve a házi- asszonyoskodásommai, kár volt fele­ségül vennie! Ebből aztán csetepaté lett. A vége az volt, hogy ő az irodába ro­hant, mint valami dühöngő Roland, én meg az ebédlő ablakához teleped­tem s egy bájos szonettet Írtam is­meretlen hősömbez, aki szemközt, Lapnak mai 8iána 6 oldal. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A „bébé asszony“ naplójából. A „Zemplén“ számára irta: Mok Ferencné. 904. okt. 7. Egy éves asszony vagyok. Vagyis oda jutottam, midőn a férj már nem hiv „napsugárból szőtt álomnak“ s nem térdel le lábaimhoz a piros, vas­tag szmirnára, hanem orrát fintor- gatja, ha egy-egy sajátkeziileg elké­szített problémán — akarom mon­dani — ebédemen töri a fejét; midőn betyárosan káromkodik, ha túlhideg a kávéja és nem is csókol, ha a ka­szinóba megy. Ezek a gyanús tünetek most öt­lenek szemembe s valami csodamód édes boldogtalanság érzete lopódzott szivembe, hogy, ime én is odatarto­zom abba a szomorú légióba, mely csupa „meg nem értett“ asszonyból áll s oly költőies Stimmung fogott el, hogy Róza szabólányomat azonnal a sarki könyvkereskedés filiáléba szalaj- lottam, hogy „naplót“ hozzon szá­momra, mert ezentúl „boldogtalan asszony“ vagyok. Ide irom hát rezedazöld bőrkö­tésű bizalmasomba, a „naplómba“, szivem panaszait. Ez csak „beveze­tés“, mint az operettek introductiója, holnap jön a komoly munka. Ma ál­mos is vagyok s kissé jóllaktam a vacsoránál. A reviderei! tehát kicsi könyvem. Október 8. Hogy az ordinárésan erős alvá­somnak látható külső eredményét: rózsás arcomat kissé költőiesebb for­mába dressziroztam, egy fóldoboz Kielhaueser pudert pazaroltam becses visage-omra. Aztán — mint ahogy a csalódott asszonyok szokták a Feulitte regényeiben — végigdőltem egy török kereveten. (A török kerevet annyiból török, mert egy székely szőnyeg bo­rítja a német tákolmányt). Kissé ide­gen volt még előttem ez a „boldog­talan“ hangulat s azért Rózát meg­interjúvoltam, mi az ő véleménye ilyen boldogtalan nők viselkedési kódexéről. Róza szobaleány müveit cseléd, olyan „fin de siede“ szoba­leány, aki mindenhez ért s aki a színtársulat drámai hősnőjénél „vál­lalt hivatalt“ egy farsangi szezonban. Ez az interjú titok marad még előt­ted is rezedaszinü könyvecském. Hol­nap kezdődik hát az én regényem­nek az első fejezete. Október 20. Érzem, hogy egy tátongó szaka­dék van köztem s Laci között. Laci

Next

/
Thumbnails
Contents