Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-08-19 / 90. szám

4. old 1.

ZEMPLÉN

Augusztus 10.

egyelőre legkésőbb folyó év végéig 10000 kilogramonkint szállított takarmányra érvényes.

— Az nj tizkoronás bankjegyek. Annak idején, amikor az uj tizkoronás bankjegyek kibocsátását elhatározták, úgy tervezték, hogy az uj bankjegyek jövő év tavaszán fognak a sajtó alól kikerülni. A munka azonban gyorsabban ment, mint remélték és igy az uj tizkoronásokat már ezen év végén, novemberben vagy decemberben forgalomba hozhatják. Az uj bankjegyekben egy bájos gyermekfej lesz látható, amelynek modeljéül Rohan herceg leánykája szolgált. Az osztrák-magyar banknak a bankjegy vázlatának elkészítésével megbízott rajzolója ugyanis az utcán pillantotta meg a rendkívül bájos gyermeket és amikor megtudta, hogy a Rohan herceg leánykája, a szülőitől engedelmet kért rá, hogy leánykájuk arcával díszíthesse az uj bankjegyet, amibe Rohan herceg és neje szívesen beleegyeztek.

— Elitéit betörök. Bizonyára mindenki vissza fog emlékezni f. év június hó 4-ik napjának azon szenzációjára, mikor Dr. Rosenthal Sándor helybeli ügyvéd balkonjáról hirdette ki a szobalány, hogy betörők vannak a lakásban, kiket sikerült is elfogni. Ezen, névszerint Hausberg Chaim, valódi nevén Diestler Buxbaum Jakab és Bruch Bernáth, valódi nevén Bogen Wolf rovott múltú hírhedt betörők ügyében, — kiket a kir. ügyészség a btk. 333 §-ába ütköző lopás bűntettével és a kbtk. 43. §-ába ütköző hatóság elleni kihágással (hamis név miatt) vádolt — f. hó 17-én ítélkezett a Fornszek Béla elnök, Mauks Elemér és Dr. Oláh István birákból és Kemény László jegyzőkönyvvezetőkből álló tanács Sárospataky József k. alügyész részvétele mellett. A kir törvényszék vádlottakat a lopás bűntettéért fejenkint 4 évi fegyházbüntetésre, 3 évi hiv. vesztés és polit. jogaik gyakorlatának hasontar- tamu felfügesztésére, a kihágásért 10 kor. pénzbüntetésre, mely behajthatatlanság esetén 6 napi fegyházat jelent, ítélte. Az ítéletet vádlottak tudomásul vették. Az Ítélet jogerős.

— Leégett erdő. Mádon, ahol — mint azt előző számunkban megírtuk — 43 ház égett le melléképületeivel együtt — ugyancsak aznap elpusztította a róm. kath. egyháznak 60 holdnyi területen az erdejét más fél napi kínos és fáradságos munka után lehetett csak eloltani. Mert az óriási szél egyszerre lángba borította az egész területet.

— Nö-imitátor. Virág Toncsi, az ösmert nő-imitátor, aki Blaha Lujzát, Küry Klárát, Fedák Sárit, Bárdi Gabit és Szoyer Ilonka színművésznőket tudja kitünően utánozni, — folyó hó

19-én és 20-án, özv. Kovacsics Ig- nácné színházi éttermében előadást tart. Belépti dij: személyenkint 80 fillér.

— Az államvasutak köréből. Az államvasutak igazgatósága — mint a Kel. Ért. jelenti, elrendelte, hogy ezentúl a fogalmazók legalább egy évet a forgalmi szolgálatnál kötelesek tölteni, hogy igy a vasúti üzem ezen ágában is jártasságot sajátítsanak el. Ezen rendelőt értelmében már is több fogalmazót küldtek ki a központokból forgalmi szolgálatra.

— A tokaji tűzoltó-egylet jubileuma. A tokaji tűzoltó-egylet e napokban tartja fennállásának 25 éves jubileumát.

— 1—2 diák a beálló tanév tartamára teljes ellátást kaphat intelligens családnál. Cim a kiadóhivatalban.

— Dunky fivérek cs. és kir. udvari fényképészeknek rendes két heti kirándulásukon kívül, ami legközelebb aug. hó 21. és 22-én lesz egy állandó megbízottjuk van itten a műtermükben és igy levételek minden nap eszközöltetnek.

— Jegyző-segédnek ajánlkozik egy szép írással biró, nyolc gyra- náziumot végzett, jó házból való, szolid magaviseletü 19 éves ifjú. Bővebb felvilágosítást ad Haraszthy Vincze körjegyző Ladmóczon.

— Teljes ellátás leányoknak. A

helybeli polgári leányiskolába járó vidéki növendékek közül 1—2 leány teljes ellátást kap, kellő felügyelet mellett Ujhelyben. Hol ? — megmondja a kiadóhivatal.

TANÜGY.

Elnöki megnyitó.

A f.-zompléni ov. rof. egyházmegyei tanítóegyesületének 1904. aug. 8 án tartott rendes közgyűlésén elmondotta Péter Mihály tanító- egyesületi papi elnök.

(Folyt, és vége)

Az 1844-iki II. t. c. kidomboritá ezen gondolatot, amidőn kimondja, hogy „ő felsége méltóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni az iránt is hogy az ország határán belőli iskolákban a közoktatási nyelv magyar legyen.“ Az 1848. évi közoktatási törvényjavaslat ellenbon már bizonyos megalkuvás jellegét viseli magán, a mikor igy szól, „az oktatás nyelve a lakosok többsége szerint határoztatik meg, oly helyeken, hol a föntebbi

10. § értelmében az oktatási nyelv nem a magyar nyelv volna, a magyar nyelv is taníttatni fog.“

És sajátságos t. közgyűlés, a megalakulás ezen jellege azóta alkotott összes népoktatási törvényeinken, mint egy vörös fonal húzódik keresztül, mert nem is szólva a Thun féle népiskolai szervezetről, amely tudjuk, a magyar nyelv jogait egyenesen kon- fiiskálta s a német nyelvet rendelte tanítani, már pl. az 1868. XXXVIII. t. c. 58. § ekképen intézkedik. „Minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást, amenyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike. Vegyes ajkú községben ez okból oly tanító alkalmazható, aki a községben divatozó nyelvek valamelyikén tanítani képes“.

E t. c. folyamányakép előállott végzetes hibát azonban átlátta az ország törvényhozása, és ezt igyekezett némileg kiküszöbölni az 1879. XVIII. t. c. által amidőn kimondotta, hogy „oly községekben, hol magyar és nem magyar ajkúak vegyesen laknak, akár községi, akár felekezeti, akár egyébb nyilvános iskolákban az 1883. évtől fogva (igen, mert annyi időt adott a törvény arra, hogy a nem magyar ajkú tanítók a magyar nyelvet elsajátítsák) úgy rendes, mint segéd vagy ideiglenes tanítóul csak oly egyének alkalmazhatók, kik a magyar nyelvet tanítani képesek“.

Ezen törvény tehát már inkább át van hatva a nemzeti gondolattól, de tudjuk, hogy alig lett valami eredménye. Minden éven azóta olvashattuk a statisztikai kimutatásokból, hogy a tanítói kar egy óriási °/o-a nem bírja és igy nem is tanítja a magyar nyelvet, különösen a nemzetiségi iskolákban.

Ezen törvényjavaslat tehát akkor, midőn a legszigorúbban útját akarja vágni annak, hogy ezentúl magyarul nem tudó tanitó alkalmazható se legyen, mert a tanítóképző intézetre, azok vizsgálataira, az oklevelek megnyerhetósére kemény feltételeket állapit meg, ha szigorral végre is lesz hajtva: határozott javulást jelent a magyarságra és a nemzeti gondolat érvényesülésére nézve. De sajnos másfelől ez is egy óriási hibában leledzik. Mert egy ponton ez is a megalkuvás jegyében fogan- tatott. így ha az 1868. XXXVIII. t.-c. az 1879-iki törvényekhez képest haladást jelent is, de ami visszatetsző lehet az 1791. t.-c.-hez képest is, mely fentartás nélkül kimondta a magyar nyelv jogát, még a törvényjavaslat

is visszaesést jelent akkor, midőn vegyes ajkú községekben csak ott követeli meg, hogy a tanítás magyar nyelven történjék, hol a növendékek legalább is 20%-a magyar anyanyelvű. Ez határozottan káros úgy a nemzeti ügyre, mint az azzal összenőtt protestáns egyházunkra nézve is, mely számos pontján az országnak csak kisebb csoportokban él, és gyermekeit a más nyelvű felekezet iskoláiban kénytelen tanítani. Gondoljunk az egész nemzetiségi területen lévő szórványainkra.

Ha a törvényjavaslat ily alakban emelkednék érvényre; ez ismét akadálya lenne a magyarosodás terjedésének, mert a nemzetiségi területeken alig lesz község, ahol 20% magyar nyelvű tankötelest kilehessen mutatni. Ekkép maga ez a törvény lesz egy hatalmas fegyver a nemzetiségek kezében arra nézve, hogy a magyarosodást ismét megakadályozzák. Mi különösen bármily erősen akarjuk is, hogy azon pár tót nyelvű egyházunk végre-valahára megmagyarosodjék, — amint eddigi törekvésünket mindig ellensúlyozta és megbéniiá a körültünk folyó szláv áramlat, most, ha a törvényjavaslaton javítva nem lesz, az igy marad ezután is.

Indítványozom azért, méltoztas- sék észrevételeimet az egyesület magáévá tenni, ezeket a Nt. egyházmegyei közgyűlés elé terjeszteni, kérelmezvén, hogy a törvényjavaslat e hiányainak kiküszöbölése tegye meg a felső hatóság e kellő lépéseket.

Haladást jelez továbbá a törvényjavaslat abban a tekintetben, hogy a felekezeti tanítók fizetésének rendezését ismét kilátásba helyezte. Ezzel most már másod Ízben, a múltak nagy mulasztásait pótolja, mert bár még az 1715 országgyűlés kimondotta azt, hogy az oktatásügy politicum, de a felekezetek gondját csak az 1803. évi XXVI. t. cikkel vette fel legelőször, most pedig már másodízben igyekszik a helyzeten javítani.

De nagy hiánya a törvényjavaslatnak az, hogy akkor midőn a jog- egyenlőség nagy elve, mint elv, minden téren hangoztatva van, a fizetés rendezésnél külörnbség tétetik állami és felekezeti tanítók között, holott nagyon jól tudjuk, hogy mindkét iskola tanítói ugyanazon hivatást töltik be, és egyforma képzettségben részesültek.

Jól tudom én t. közgyűlés, hogy midőn a kormány a fizetésrendezésben ezen megkülömböztetésre szánta magát, miért, mely okból tette ezt ?

Azt akarta ugyanis ezzel kimondani, hogy a hivatásunk magaslatán álló s a magyarosodás ügyében egész lélekkel fáradozó állami tanítók még se úgy legyenek díjazva, mint a nemzetiségi tanítók, a hazának sokszor ellenségei.

De ez intézkedéssel minden felekezeti tanítót sulytani: ez igazságtalanság. A magyar államtól az lesz igazságos, az ő tekintélyét és hatalmát az fogja jelenteni, ha kimondja a törvényjavaslatban: „Minden tanitó fizetése legyen egyforma, — de azután hozzá teszi, — de a magyar állam nem részesít államsegélyben oly tanítót, aki a magyar nyelvet szóval, írásban tanítási képességgel nem bírja, és iskolájában nem tanít magyarul.“ Ily pótlással a törvény többet lendítene a magyarosodás ügyén, mint minden más intézkedéseivel, fegyelmi büntetéseivel.

Kérem méltóztassék ezen észrevételeimet is elfogadni és azokat a nt. Egyházmegyei közgyűlés elé terjeszteni.

Sok jót várok t. közgyűlés a mulasztásokkal szemben való szigorú intézkedéséről a törvényjavaslatnak. Mondhatni, hogy az iskolai mulasztások, ma egy nagy sebe a népoktatásnak, melyet akkor, midőn annyi ezrekre megy a mulasztók száma, csak nagy szigorúsággal lehet gyógyítani.

De a tapasztalás igazolja, hogy a legjobb törvény is holt betű marad, ha nincs, aki aat egész lélekkel végrehajtsa, ha a végrehajtó közegek közönyösek a tanitásügygyel szemben. Sok tapasztalás után mondhatom ezeket t. közgyűlés. Ezeket kívántam mintegy alkalomszerüleg is a t. közgyűlés előtt elmondani. Bárcsak a törvényjavaslat törvényerőre emelkedve, óhajtott lendületet adna a magyarországi népoktatásnak.

Végül egy szomorú kötelességet kell teljesítenem. A halál a lefoht iskolai évben sem kímélte meg egyesületünket, elszólitván körünkből előbb id., majd ifj. Ónody Miklóst, a mál- czai tanitó után a szalókit, az apa után a fiút. Az első sok évekig forgolódott a rögös és tövisekkel szegélyezett néptanítói pályán, közbecsü- lé3t viva ki egyházában, feljebbvalói és az egyesület tagjai, a kartársak között. A másik még csak most volt ezúton elindulandó, reményeinktől kisérve. Mindketten megfáradván az élet küzdelmeiben korábban a fiú, mint az apa, az első a málezai, az utóbbi a szalóki temetőben nyugszik. Puha sirhalmaikra tegyük le a szeretet virágaiból font koszorúinkat, emlékezetöket őrizzük meg szivünkben, érdemeiket jegyezzük fel jegyzőkönyvünk lapjain és a gyászoló családihoz küldjük el a részvét és vigasztalás szavait.

Ezzel a közgyűlést megnyitolt- nak nyilvánítom.

KÖZGAZDASÁG.

Terméseredmények a Tisza jobbpartján.

— aug. 15.

A búzát a Tisza jobbpartján na- gyobbára már learatták a domb és sik vidékeken, ellenben a hegyi részeken aratása még folyik; az eredmény különböző, különösen mennyiségileg. Minőségileg túlnyomólag kielégítő és jó, amennyiben a búza szép szinti, részben piros és acélos. Súlyra nézve jóval kedvezőbb mint remélték ; nem tartozik a ritkaságok közé a 81—83 kg-os búza sem, és igy az átlagos sulyegység valószínűleg megközelíti a 78 kg-ot. A szalmatermés hozama a normálisnál kisebb. Az üszög okozta károk különösen a kisebb parasztgazdaságokban eléggé szembetünőek, jeléül annak, hogy a mag pácolásával ez idő szerint is kevéssé törődnek éppen a kisebb gazdák.

A rozs csak kevés helyen áll már, learatták; a cséplés jóformán vidókszerte megindult és folyik, ugyancsak különböző, nagy átlagban, azonban közepes eredménynyel. A rozs minősége kielégítő és néhol jó, sőt hasonlóan a búza minőségéhez igen gyakori az az eset, hogy jobb a múlt évi minőségi átlagnál is.

Az árpánál elvétve folyik még az aratás, a cséplés azonban javában. Az eredmény, amint ez előrelátható volt, főleg mennyiségileg, ritka helyen felelt meg a hozzáfűzött reményeknek, minőségileg azonban néhol azt fölül is múlta, mert az árpa igen sok helyen szép fehér színű, súlyos és sörfőzésre nagyon is alkalmas le- end. Egyes helyeken panaszkodnak ugyan amiatt is, hogy az árpa a hőség hatása alatt szorult lett.

A zab egyes helyeken nagyon si’ány teméssel, másutt jóformán a közép termésnél is jobban fizetett, mert minősége a várakozást jóval meghaladta, szép és súlyos szeme termett, főleg Abauj-Torna, Borsod, Ung és Zemplén vármegye nagyobb részében. A szalma terméshozama is jobbára gyenge közepes, mindazáltal elvétve előfordul, hogy a terméshozam teljesen kielégítő.

* Vetések állása Zemplónvárme- gyében. Az országos átlagtermés becslésével szemben a gazdasági tudósítók jelentéseiből következtetve Zem- plénvármegye az ország azon huszonhat megyéje között van, ahol a búzatermés kilátása a legjobb, vagyis kát.