Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-08-19 / 90. szám
Sátoralja-üjhely, 1904. augusztus í9. 90. (4312.) Harmmckettedík évfoiyau. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: öátoralja-X7jnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttérben minden garmond sor SO fill. Zemplén iíj. Mecaner G-yula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Herényi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egéisz évre 12 korona, fé.óvre 6 kői negyedévre á kjr. — Egyes szám éra 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. $zent-3stván nap. — aug. 19. (—£.) Tikkasztó hőségben, mindent elpusztitó, elsenyvesztő szárazságban várjuk nemzetünk nagy ünnepét: Szent-István napját. Boldog vidámság, őnelégedett ünneplés ideje máskor, most a szenvedés, a lemondás szomorú, gondteli tépelődései közepette a szivünkből ki nem irtható kegyeleten kivül semmi más érzés nem vegyül e magasztos ünnepbe. A tűrés iskoláját járva nemzeti öntudatunknak jutott a feladat, hogy ébren tartsa a munkálkodási kedvet s ne engedje elsatnyulni az életbe vetett hitet, a remények tettekre buzditó erejét. A mindinkább terjedő csüggedtség elfojtására alkalmasabb eszköz nincs, mint visszatekinteni ezer éves múltúnkra, melyben a csapások sorozatát mindenkor leküzdi szívós életképességünk, ragaszkodásunk a hazához, amely fiait erősen és szorosan egymáshoz fűződő kötelékben tartja össz’e a nemzet nagy- raemelésének, jólléthez, önállósághoz való vezetésének érdekében. A bibliai hét sovány esztendő képét látjuk ma hazánkban. Előbb az egyenetlenség hintette el rothadt, mérges magvait s mégis kihajtottak. Mert az egyenetlenséget elűzte a sok baj és szerencsétlenség mert közelebb hozta egymáshoz a különböző nézeteken levőket a közös nyomor, mely reánk vicsor- gatja fogait. A drágaság rohamoA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Idyll. — A „Zemplén" eredeti tárcája. — Történik: Faludon az „ó. T“ egylet saját alapja javára rendezett batyu-bálján éjféli 1 érakor, a jóizüen átlakomározott szünet után. Sárika: (Háziasán nevelt, erős fejlődésül leány, Jól tud fejni, dagasztani, tyúkot ültetni, uborkát savanyítani stb. stb. Kék babos batiszl ruhában.) Andor: (Házilag, de mégis szakszerű- leg képzett gazdálkodó jelölt. Világlátott, járt Tiszaujlakon a bajuszpedrő gyár megtekintése, Kukutyinban a zabhegyezés, Sóváron a? alma tenyésztés, Verhovinán a burgonyatermelés tanulmányozása céljából. Budapestet is ismeri, az anzix-kártyákról Szmoking, széles csiku nadrág és fekete sárga lak cipőben, imbolygó léptekkel lejt Sárika elé.) Andor: Drága Nagysám szabad lesz kérnem a szupéra. Sárika: Dejszen angazsirozott Andor, hát elfelejtette? Andor: Ej felejtettem, dehát az illemtan azt mondja, hogy anga- zsirozás után is fel kell kérni Nagy- sámékat. Sárika: Az illemtan ? Andor: A hát. san nő, a küzdelmet az életért nyomorogva, csak félig jóllakva folytatja a szegény nép s mindezeket betetőzi az a keserves tudat, hogy most — az aratás után — még korántsem érte el az Ínség legmagasabb fokát. Hogyan lesz télen, amikor beáll a munkahiány, az élelmiszer-készletek elfogynak s a kegyetlen hideg is kínozza majd a szegény népet? Még elgondolni is szörnyű. A gabonát, gyümölcsöt hozó ősz küszöbön üli. Már itt van Szent-István napja. Máskor ilyen ídőtájt a család összeszedte az utazáshoz szükséges holmikat, a táskába bőséges elemózsia került s felrándult a fővárosba, nézve az ünnepélyes aktust, mely Buda régi várfalai közt fényes ceremóniák közt megy végbe. Apjuk, anyjuk bankókat gyömöszöltek a bugye- lárisba, a gyermekek meg — persze csak' a nagyobbak — .hetekkel, hónapokkal előre örültek, hogy megláthatják Magyarország szép fővárosát, melyről annyi csodát regélt nekik mester uram az iskolában. Hát biz ez alighanem máskép lesz az idén. Szükség törvényt is bont, hogyne bontana tehát olyan terveket, melyeknek keresztülvitelét csak a szórakozás kivánja meg. Szórakozásra ma nem tellik a magyarnak. A kiadásokat meg kell szorítani, minden fillért többször meg kell forgatni, mielőtt kiadná az ember. íme, ily viszonyok közt érjük Sárika: Akkor bocsánatot kérek, ezt nem tudtam. De Andor kölcsönadhatná nékem azt az izét. Andor: Milyen izét ? Sárika: Az illemtant. Andor: Minek ? Sárika: El szeretném olvasni. Én nagyon szeretek olvasni. Minden vasárnap délután olvasok, ha nem jön hozzánk senki, vagy mi sem megyünk sehová. Mondja: tisztességes könyv az az illemtan? mert regényt nem szabad olvasnom, azok nem tisztességesek. A papa, meg a mama megtiltotta, hogy még csak a kezembe is vegyek regényt. Andor: Az illemtan, az tisztességes, az egy tan az illemről. Sárika: Az van benne, hogy mi illik és mi nem illik ? Andor: Igen. Sárika: Én csak azt fogom olvasni: mi illik, ami nem illik azt nem illik olvasni, ugy-e Andor? Andor: Persze, hogy nem. Az istenfáját, de sokáig vacsorázik az a Feri. Húzhatnák már azt a szupét. Sárika: Mikor hozza el azt az illemtant. ? Andor: Nekem nincsen illemtanom Sárika. meg az idei Szent-István napot. Mégis, ha e napon Budavárába nem is zarándokolhatunk, gondoljuk meg, hogy a budai ceremóniák elvégre is csak külsőségek. Az ünnepnek ezek csak a keretét képezik. Maga az ünnep lejátszódik amaz oltár előtt, melyet minden igaz hazafi szivében emelt a nagy király dicső emlékének. Prófétai ihletséggel látott Szent- István a jövőbe. Modern alkotmányunk alapköveit rakta le, s hogy mennyire ellentáltak azok az idők viszontagságainak, legjobban biztosítja az, hogy szilárdan, meg- ingathatlanul áll ma is a nagy épület, a magyar haza. S ha sorscsapásokkal is sújtja a Mindenható népünket, ha sötét képeket is tár elénk a jelen : vigaszunk a tetterő, mely ereinkben duzzad; buzditónk, támaszunk a hazaszeretet, mely egyaránt hősi bátorsággal védő és lankadatlan szorgalommal alkotó hatalmával elviselhetővé, sőt leküzdhetővé is teszi a legnagyobb nélkülözést. Mert nélkülözések közt is világitó fáklyákként állnak előttünk hazánk megdicsőült nagyjai s a nagyok közt a legnagyobbak egyike: Szent-István király. Üljük meg illő kegyelettel ünnepe napját s emeljük föl tekintetűnket az Éghez, mely most—e szörnyű megviseltetés idejében is — mosolygó arcot mutat. Nézzük a sugárzó napot, mely éltető erejét nem vonta meg tőlünk s ha nem is nyilnak a felhők zsilipS árika: Hát akkor honnan tudja: mi illik és mi nem ? Andor: Mert tudom az illemtant. Sárika: Megtanulta ? Andor: Dehogy . . . Sárika: Hát csak olvasta ? Andor: Nem. Hallottam. Sárika: Mondja el nekem is, de csak azt: mi illik ? Andor: (a fületövét vakarva). Hát . . . illik az embernek szépeket mondani. (Hirtelen eszmétől megka- patva.) Bocsánatot kérni, ha rá akarunk gyújtani. Megengedi, hogy rá gyújtsak egy cigarettára ? Sárika: Meg. Andor: (előkelő lassúsággal kotorássza elő a dohánytárcáját és sodor egy cigarettát.) Nyálazza meg Sárika. Sárika: Ugyan Andor, még meglátja a mama. Andor: Majd maga elé állok. Sárika: Az nem illik. Andor: Nincsen benne az illemkönyvbe, hogy nem illik, meg aztán nekem olyan jól izlene. Sárika: Nem bánom no. De jól álljon elém, hogy meg ne lássa a mama. jei, ne feledjük, hogy fölöttük trónol a magyarok Istene, ki — miként eddig se — ezután sem fog megfeledkezni népéről s a szomorú napok után szebb, boldogabb időt fog küldeni a magyaroknak ! A tiszavidéki ág. ev. egyházmegye közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Sátoraljaújhely, aug. 19. A magyar protenstáns közélet egyik erősen fejlődő, s mindinkább szilárdabbá válló tényezőjének : a tisza vidéki ág. hit. ev. egyházmegyének f. hó 16-odikától kezdődőleg közgyűlése volt Sátoraljaújhelyben. A közgyűlés, melyen a tiszavidéki ág. ev. egyházmegye kimagasló tagjai vettek részt, úgy népességét, mint a közgyűlés nagy- fontosságú tárgyait tekintve a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot. A közgyűlés — mely folyó hó 16-ától 18-áig tartott, városunknak is szokatlanul élénk képet kölcsönzött, mert a közgyűlésen a távolabbi vidékekről is nagyon sok résztvevő jelent meg. Ezen, úgynevezett „esperességi közgyűlés“ lefolyásáról —tekintve a culturcélokat is, amit szolgál — tudósításunkat igyekeztünk pontossá s kimerítővé tenni, hogy olvasóink a nagyfontosságu gyűlésről részleteiben is hü képet nyerhessenek. Tudósításunk a következő: Andor: (Sárika, elé áll és oda nyújtja a szájához a megsodort cigarettát, Sárika megnyálazza azt) Kiszti- hand. (Rágyújt, hanem a cigarett nem akar égni.) A kutyafáját nem ég, nagyon megnyálazta. Sárika: Csináljon másikat. Andor: (mást sodor) De máq úgy látom, ebből sem lesz semmi, csupa lucsok az egész dohány. Sárika: . Talán vizes helyen tartja ? Andor: Nem a, átizzadtam. Sárika: Nagyon táncolt. Andor: Úgy mint egy igába fogott parádés ló. Sárika: De folytassa kérem az illemtant, engem nagyon érdekel az. Andor: (gondolkozik) Érdekli ? Sárika: Kimondhatatlanul. Andor: Hát nem illik az embernek társaságban káromkodni, szem- telenkedni, nem illik csúnyákat beszélni. Sárika: Ej, Andor, ezt nem kérdeztem. Andor: Ez is benne van az iliemkönyvben. (Hirtelen átmenettel.) De milyen jól áll magának ez a kék pettyes ruha. Egyéves önkéntesek figyelmébe! Schneidig egyenruhák jutányosán készíttetnek W: At D JAKAB egyenruházati intézetében íIASSA, Pő-utcza e. szám. gggp Négy kiállításon kitüntetett elsőrendű szabász. "ISg Lapnnk mai száma 6 oldal.
