Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-08-17 / 89. szám

Augusztus 17. ZEMPLÉN. 3. oldal rendőrséget a belügyminiszternek föl­jelenti. Magunknak is volt alkalmunk az egyenruhás úrral beszélni, de hogy voltaképen ki légyen, azzal magunk se vagyunk tisztában. De ezt megál­lapítani elvégre is nem a mi, hanem a hatóság kötelessége. Magyar szár­mazású orosz barátunk külömben ma elutazott. Neve Pavlovics György. — Eljegyzés. Grünwald Jenő homonnai sóhivatali tisztviselő elje­gyezte Moskovics Linkát, Moskovics Márk bunkóczí lakos leányát. — A faoszlop. Tudjuk mindnyá­jan, hogy a Kazinczy-utcának azon a részén, ahol a nagyarányú törvény- széki palota-épitkezés folyik, ég­nek meredő, magas oszlopokat állí­tottak föl, melyek természetes szük­ségét képezik a további, emeleti épít­kezési munkálatoknak. Akiben csak egy kis szépérzék van, az mind szo­morú szívvel nézi azokat az égbe- nyuló faállványokat, nem véve tekin­tetbe azt a saharai sivatagra emlékez­tető portengert, mely ma-napság ami legszebb, legnépesebb utcánkat, a Ka- zinczy-utcát ellepi. De hát ezeket a dísztelen emelvényeket elvégre is tűr­nünk kell, mert ezek mind ideiglenes alkotások, melyeknek nyomában maj­dan egy olyan impozáns hatalmas épület, a kir. törvényszéki palota emelkedik, amely egyik disze lesz nem csak a Kazinczy-utcának, de a mi kis virágzó városunknak is. Eddig, azoknak a bizonyos faoszlopoknak a komoly része. Azután, — amit mon­dani akarunk, mulatságosabb oldala ami Kazinczy-utcai faoszlopainknak. Munkatársunk leste el, amint a mi korzónkon az „ungvári pincékből“ egy úri társaság hazafelé igyekezett és a virágos kedvében lévő hölgyek­ből és urakból álló társaság egyik tagja, a faállványok mellett elhaladva, az oldala mellett kullogó társához szól és ezt e kérdést kockáztatja meg. — Te, mire valók ezek a rémitő magas faállványok? — Hát pajtás — mondja cimbo­rája — ha berugasz s attól félsz, hogy elesel, legyen mibe kapaszkodnod... A párbeszéd folytatását nem tud­juk, mert a lefőzött cimbora munka­társunk volt, aki annyira találva érezte magát, hogy a szó elakadt ajkán. — Ipartestületi mulatság. Á sátor­aljaújhelyi általános ipartestület folyó hó 14-én tartotta meg a „Nyul“-hoz címzett kerthelyiségben ez idei tánc- mulatságát. A mulatságon szépszámú közönség vett részt, mely a legjobb hangulatban mulatott egész reggelig. — Tolvaj hivatalszolga. Hönsch Dezső kir. főmérnököt, az államépi- tészeti hivatal főnökét és a nála láto­gatóban volt dr. Lovászy Andor zen- tai ügyvédet f. hó 11-én meglopta Juhász János, a mérnöki hivatal szol­gája. A főmérnök a szolgát azzal bízta meg, hogy a postáról 351 koronát hoz­zon el. Juhász a pénzt föl is vette, de azzal nem tért vissza, hanem a vá­rosból megszökött. Ugyanakkor el­tűnt a főmérnök házánál vendégének egy doboza, mely a következő éksze­reket tartalmazta: Egy pár ametiszt fülbevaló, egy ametiszt bros, egy grá­nit bros, egy nagy oxidált Szent- György-tallér bros ezüstből, egy arany lánc karperec rajta lóg 1 drb. máriás arany, egy drb. aranykarperec disz rajta egy patkó féle 3 drb. gyémánt­tal, melyek közül 1 drb. gyémánt hiányzik, egy aranyozott ezüst kar­perec kék türkiz kővel rugón jár, egy sor korái gyöngy, hosszú korái ágakból, az ágak gyöngysor felé ki­sebbednek, egy arany gyűrű sárgás barnát játszó kővel (tigrisszem), egy aranygyűrű egy kis türkiz kék kővel, melyről a kis láncon egy tigrisszem szivecske lóg, egy ezüst gyűrű kék kövekből egy kis nefelejtssel valami­kor aranyozva volt, egyíf-üst gyűrű, kék kövekből lévő kis levélből két szem korái, mindenikén egy kis lyuk, mert tű volt és a tü hely meg van rajta, egy kis arany karikán lógó arany hit, remény, szeretet. Ezek az ékszerek egy faragott, króm szinü fa­dobozban voltak,melynek tetején Edel- veisz volt és Borszék felírással van el • látva. A lopott tárgyak értéke körül­belül 300 korona. Azonkívül egy drap szinü férfi öv és egy szürke-fe­kete kockás selyem nyakkendő is el­tűnt, melynek ellopásával a háziszol­gát gyanúsítják. Juhász János körö­zését a rendőrség elrendelte a követ­kező személyleirás alapján: j gibárti születésű 28 éves, magas, vékony, egyenes tartásu, szőke hajú és ba- juszu, arca hosszas, szeme kékes, ruházata szürke öltöny, szürke kalap, fekete cipő. — Uj pénzintézet. A nagymihályi önsegélyző egylet számolva üzletköré­nek és forgalmának gyarapodásával, elhatározta, hogy felszámol és részje­gyeinek tulajdonosaiból „Nagymi­hályi Gazdasági Bank“ cim alatt részvény társasággá alakul át. E vég­ből legközelebb rendkívüli közgyűlést fog egybehívni, melyen az igazgató­ság erre vonatkozó indítványát meg­teszi. Az alakulandó r. t. az önse­gélyző üzletet továbbra is megtartja és e címen egy külön önsegélyzési osztályt létesít. — A Zemplénvármegyei gaztl. egyesület alapszabályainak bemuta­tása. A m. kir. földmivelésügyi mi­niszter a zemplénvármegyei gazdasági egyesület alapszabályait 86117/904. szára alatt bemutatási záradékkal el­látta. — Yakmerö támadás vagy gye- rek-csiny. A minap az este 8 óra 18 perekor közlekedő 1604/8704. számú személyvonat 1796. számú kocsijának egyik ablakát a nagyállomás és a gyártelep között elvonuló utón kővel betörték. A kő előbb a vastag üveg­táblát zúzta széjjel s azután a kocsi­fülkében ülő László Fülöp kassai bank­ház-tulajdonost találta. A kő által okozott sérülés könnyebb természetű ugyan, de komolyabb következmé­nyekkel is járhatott volna. Az állo­mási főnökség jelentést tett az eset­ről s a rendőrség ennek alapján meg- inditotta a nyomozást. — Veszedelmes kéménytüz. Folyó hó 15-én déli fél 12 órakor Rose József Malom-utcai házának egyik kéménye kigyuladt s oly erősen égett, hogy a nagy füstre és felszálló szik­rákra a tüzoltóőrtanyán figyelmessé lettek s a tűzoltók nyomban a hely­színére siettek, ahol a rendőrök és többek segítségével sikerült a nagy kéménytüzet beoltani. Komolyabb ve­szedelem fenyegette Rose házán kí­vül a szomszédos pénzügyigazgató­sági épületet is, ahol már szintén hozzá láttak a védekezés munkájá­hoz. A tűz keletkezésének oka a ké­mény kormos, tisztátalan állapota volt. A ház udvara egyébbként — mint sok más ház Ujhelyben — tűz­veszélyes anyagokkal van tele, ami a mai veszedelmes hőségben meg nem tűrhető. — Zeneesték Bock kerthelyi- sógében. A rettentő hőségben min­denki friss, üdítő levegő után vágyik. Vannak kerthelyiségeink, melyek sok élvezetet Ígérnek ugyan, de nem szó­rakoztatják a közönséget olyan mér­tékben, amint azt egy ilyen fejlődő városban a szórakozás után vágyódó közönség joggal megkövetelheti. Ezt a nagy hiányt és űrt kívánja pótolni városunk egyik derék vendéglőse, Bock Imre akkor, amikor a közön­ség kívánságához képest, zenees­ték tartásáról gondoskodik. Ezentúl ugyanis Bock kerthelyiségében heten­ként háromszor, kedden, csütörtökön és szombaton Lukács Károly zene­karával zeneestét tart. Az első zene­est tegnap, folyó hó 16-án volt. A zeneestéket Bock kerthelyiségében — úgy mint a múltban —a közkívána­tom hozta be, ezért remélhető, hogy a közönség városunk egyik legszebb és leglátogatottabb kerthelyiségében ezentúl kellemesebb szórakozást és él­vezetet fog találni. — A homonnai országos vásár szánalmas képet festett. Mint a H. és V. irja, egy bornyuért, melyért 3 hó­val előbb már megadták volna az 50 forintot, most 15 forint árt ajánlottak. Gyönyörű szép kövér fajtehenek ál­lottak a vásártéren s vevők nem je­lentkeztek. Szakemberek állítása sze­rint 50 százalékkal olcsóbb volt a marha, mint tavaszkor. A kirakó vá­sár ugyanígy sikerült. — Bűvész mutatvány és gondo­lat olvasás. Curmellini Miksa hírne­ves bűvész és gondolatolvasó, aki Sátoraljaújhelyben 6 évvel ezelőtt is bámulatra ragadta néző közönségét, f. hó 18-án este V29 órakor a Köz­ponti kávéházban fog egy előadást tartani. Carmellini mutatványai egé­szen elütnek a bűvészek megszokott szemfényvesztéseitől s szinte megma­gyarázhatatlan s hihetetlen dolgokat produkál. Carmellini a svéd kir. ko­ronás Wasa renddel is ki lett tün­tetve ; s legutóbb az országos kaszi­nóban is előadást tartott. — Felkérettünk a következő so­rok közlesére: „ Választások. Ezzel a címmel olvastam a „Zemplén“ előző számában Molnár Jánostól — mint Sárospatak város főbirájától — egy közleményt, amelyre és az abban em­lített körlevélre vonatkozólag — úgy a közlemény, valamint a körlevél er­kölcsi súlyára nem is reflectálva, a Sárospatakon kívül lakó bizottsági ta­goknak a tévedésbe ejtéstől meg­óvása tekintetéből, az adott szó erejé­ben való hitemmel kijelentem, hogy Molnár János ur a sárospataki bizott­sági tagoknak csak minimális töre­dékével értekezhetett és csak e mi­nimális töredék nevében Írhatta alá a szóban lévő körlevelet. Sátoraljaúj­hely, 1904. augusztus 16-án. Prihoda Etele.“ — Közreadjuk e választ oly megjegyzéssel, hogy abban korteske- désről lévén szó, ez ügyben közér­dekből minden további polémiát mel­lőzünk. — Rendőri hírek. Lopás. Papp György helybeli napszámostól, mig hatod-magával a törvényszéki palota udvarának egyik szobájában aludt, ösmeretlen tettes kabátja zsebének kivágása után ellopta 15 kor. 20 fillér készpénzét. — Elveszett egy 20 ko­rona értékű kettős dubló aranylánc a rajta lévő egyfedelű sima női ezüst órával. Dergman Róza károsult juta­lomban részesíti a megtalálót. — Dunky fivérek cs. és kir. udva­ri fényképészeknek rendes két heti kirándulásukon kívül, ami legközelebb aug. hó 21. és 22-én lesz egy állandó megbízottjuk van itten a műtermük­ben és igy levételek minden nap esz­közöltetnek. — Jegyző-segédnek ajánlko­zik egy szép Írással biró, nyolc gym- náziumot végzett, jó házból való, szo­lid magaviseletü 19 éves ifjú. Bővebb felvilágosítást ad Haraszthy Vincze körjegyző Ladmóczon. TANÜGY. Elnöki megnyitó.*) A f.-zemplóni ev. ref. egyházmegyei tanító­egyesületének 1904. aug. 8-án tartott rendes közgyűlésén elmondotta Péter Mihály tanító- egyesületi papi elnök. T. Közgyűlés \ Üdvözlöm tanítóegyesületünknek ily szép számban egybegyült tagjait. A jelen év t. uraim, joggal re­mélem, hazai népoktatásügyünk tör­ténetében forduló pontot képez és a legközelebb történtek egy jobb, bol­dogabb korszakra engednek követ­keztetni. Mint mindnyájan tudjuk, a közok­tatásügyi miniszter ur, egy az egész népoktatásügyet átölelő törvényjavas­latot készített, mely törvényjavaslat *) Péter Mihály emez elnöki megnyitót a f.-zemplóni ev. ref. tanítóegyesület f. hó 8-án, Gálszécsen tartott közgyűlésén mon­dotta el, s a közgyűlés határozata folytán közlésére a „Zemplén“ kéretett fel. azóta számos bírálaton ment keresz­tül. Foglalkozott azzal előbb egy, a társadalom különböző osztályaiból és a felekezetek köréből meghívott, jeles férfiakból álló ankét, majd megbírálta a gyakorlati tanítással foglalkozó fér­fiaknak, a tanítóknak egy tanácskoz- mánya s amint a közoktatásügyi mi­niszter ur a közoktatási tárca költ­ségvetése alkalmával elmondott be­szédében jelezte, e nevezetes törvény javaslatot, még ez év őszén a kép­viselőház elé fogja terjeszteni. T. Közgyűlés 1 Midőn népoktatás­ügyünk ily kiváló forduló pont előtt áll: ez a körülmény minket is mint­egy felhív arra, hogy azzal behatób­ban foglalkozzunk, mert mióta az állam elismerte azt, hogy a népokta­tás politikum vagyis államtársadalmi intézmény, azóta, minden fordulat az oktatásügyben kihatással van mind­azon felekezetekre, amelyek ezt az intézményt kezeik között tartják. E törvényjavaslat ál tatában ha­ladást jelent az oktatásügyben a múl­takhoz képest, de még sok kívánni valót hagy hátra, amit világosan mutat az, hogy az ezzel foglalkozó ankétek, melyek a közvélemény meg­nyilatkozásának is tekinthetők, mind többet kívántak, mint amennyit a törvényjavaslat nyújt. Azt mondottam tisztelt közgyű­lés, hogy e törvényjavaslat haladást jelent, de nem egészen fedezi az or­szágos közvéleményt, a vágyakat, az óhajtásokat. Ezt akarom első sorban igazolni. A törvényjavaslat minden részét a nemzeti gondolat uralja, s azt le­het mondani, ennek a megvalósítá­sáért létesült, de ez a nemzeti gon­dolat nincs benne egész bátorsággal, egész határozottsággal, úgy mint ahogyan a nemzet várná, kimondva, megjelölve. Hogy ezen két irányú állításomat igazoljam, csak egy pillantást vetek először a múltakba, azután a törvény- javaslatba, meg az életbe; és teszem ezt a pillantást különösen a magyar nyelvnek a népoktatásban való ér­vényesülése szempontjából. Hazánk t. közgyűlés több mint 1000 éves és furcsa kimondani, de úgy van, hogy oktatásügyünk magyar jellege alig több mint 100 éves. Tudjuk ugyanis, hogy csak az 1790/91 orsz. gyűlésen alkottatott az első törvény, az ezen évi XV tcikk, a nemzeti ne­velés állami jogának szabályozásáról és az 1791. évben jelent meg azon kir. rendelet, mely szerint „a magyar nyelvnek lelkiismeretes kezelése pa­rancsoltatok,, meghagyatván, hogy kivéve a külföldieket, senki a ma­gyar nyelv tanulása alól fel ne men­tessék s a magyar nyelv tanítója fi­gyelmeztessék, hogy e nyelvben tett előmenetel felőli bizonyitványok kiállí­tásában szigorú legyen.“ Mindnyájan tudjuk t. közgyűlés, hogy az ezer éves államban, a ma­gyar nyelv érvényesülésnek mi volt akadálya. Akadálya volt a latin nyelv­nek a közigazgatásban való haszná­lata európaszerte; az első lökést pe­dig a nyelv érvényesülésére megadta a nemzeti gondolat, mely a XVIII-ik század végén egész Európában első diadalutját járta be. (Vége köv.) = Pályázat ösztöndíjra. A sá­rospataki ev. ref. főiskola igazgató- tanácsa pályázatot hirdet a Rozgonyi Mária Irma-féle alapítvány két, egyenként évi 240 koronás ösztön­díjára. — A folyamodványok ezekért az ösztöndíjakért, a hozzájuk való jogosultságot igazoló mellékletekkel felszerelve, a sárospataki főiskola igazgató-tanácsához intézendők s fo­lyó évi szeptember hó 1-ig a főiskola közigazgatói hivatalába nyújtandók be. Egyébb felvilágosítást a főiskola közigazgatói hivatala ad. Kiadótulajdonos: Éhlert Gyűl*.

Next

/
Thumbnails
Contents