Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-08-13 / 88. szám
2. oldal ZEMPLÉ N. Augusztus lö. Reméljük, hogy a lelkes felhívás meg fogja hozni a kellő eredményt, s hogy ezen példán a többi törvény- hatóság is fog buzdulni. A körlevél következően hangzik : 7775/a i. 1904. Felhívás. Vármegyénk közönsége még 1897. évi március havában tartott rendes közgyűlésében történelmünk egyik legdicsőbb és legnemesebb nagy alakjának, II. Rákóczi Ferencnek Kassán felállítandó lovasszobrára 2000 kor. adományt ajánlott fel, ezen adományt utóbb pedig, m. év november hó 4-iki közgyűlésében 525. sz. a. hozott határozatával még 500 koronával kiegészítette s a szobor javára a vármegye- szerte való gyűjtést újból elrendelte. Kétszáz éve immár annak, hogy a „Hazáért és szabadságért“ kibontott zászló alatt fegyverbe szólította az elnyomott nemzetet Ü, a kinek fényes történelmi szereplése örök tanúbizonyságot tett fenkölt gondolkodásáról, kristálytiszta jelleméről és a magyar alkotmányért, a magyar szabadságért való, igaz lelkesedéséről. Bár a hazának mindén jó fia szivében büszkén hordja a nagy fejedelemnek emlékét: eltelt hosszú kétszáz év s még ma sem áll az ő ércemléke, aki mesés vagyonát és mindazt, ami embereknek értékes és becses, Magyarországért, mindnyájunkért áldozta fel. Nem tűrhetjük, hogy a közönyösség, a hálátlanság közös vádja továbbra is nehezedjék reánk! nem főleg akkor, midőn a megszentelt emléke iránti hálás kegyeletben koronás Királyunk mutat nekünk buzdító példát ama fenkölt intézkedésével, mely- lyel II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalát elrendelte. Immár köztudomásra jutott és mindnyájunk körében általános örömet okozott a kir. kormánynak a Felséges Király által helyeselt elhatározása, hogy II. Rákóczi Ferencz földi maradványai Kassán térjenek a hazai földben megszentelt, örök nyugalomra. Kétszeres kötelesség hárul reánk, hogy tehetségünkhöz képest előmozdítsuk II. Rákóczi Ferenc lovasszobrának felállítását az ö sírja mellett, vármegyénk székvárosában; hiszen e vármegye is talaja volt az ő nagy szereplésének, e vármegyének F.-Vadász községe viseli büszkén az ő előnevét, e vármegye területe ölti körül az ő egykori kedves székvárosának falait s azokon belül az ő felállítandó sírját. Szegények vagyunk s szegénységünket növeli a most ránk váró esztendőnek sok súlyos gazdasági csapása, de senki sem lehet annyira szegény, hogy II. Rákóczi Ferenc lovasszobrára ne adakozzék. Olyan adomány ez, mely az adakozót gazdagítja. Adakozásra hívom tehát a vármegye tisztelt tagjait és a járási főszolgabirák és községi elöljáróságok utján a vármegye egész közönségét s hiszem, hogy nem hiába fordulok hozzájuk. A gyüjtőiveket a f. évi október hó 15ig kérem az adományokkal együtt hozzám beküldeni. Kassa, 1904. julius hó 25-én. Hazafiui üdvözlettel: dr. Rakovszky Endre, alispán. St.-Louis. Ungvár, 1904. aug. 12. Á keletázsiai események borzalmai, az ott folyó élethalálharc, az emberi tömegek sorait pusztító mészárlás, az ágyuk hatalmas dörgései, a száz meg százezer lőfegyver puffogása, a milliókat elnyelő, már is elsülyesz- tett és még további elsülyesztésre készenlétben levő hatalmas hadi, élelmi és minden néven nevezendő rombolásra szánt hajók és ezekkel kapcsolatban lévő egyébb pokoli, a modern hadviselést jellemző találmányok nagy tömege, mindezek annyira foglalkoztatják a nagyvilág összes népeit, any- nyira abszorbeálja azok gondolat világát. hogy csak félfüllel, félszemmel lesi és nézi a békeapostolok működését — az újvilágban, a boldog Amerikában, St. Louis városában s azoknak a világ majdnem összes népei által felhalmozott kincseit. A munka, a szorgalom, az akarat, a haladás bámulatos eredményei központosának ottan és légyottra gyűltek össze, mintegy manifesztálandó, hogy az emberiség feladata, nemes célja csakis a munkában keresendő, mert csakis a munka képes az emberek helyes útját irányítani és a békés összetartás által a nemzetek boldogságát előmozdítani. Nagy érdeklődéssel kell nekünk magyaroknak figyelmünket e világrész felé irányítanunk, áhítattal követnünk e szabad nemzet fejlődésének minden egyes fázisát. Mert a mi nemzetünk is, mint önálló nemzet van ottan képviselve és mint ilyen lép a nagy nemzetek sorába és követeli a maga részét. De ezen kívül még más irányban is leköti figyelmünket, mert a béke-liga apostolai e napokban indulnak, nagyvezérükkel élükön, a szabadság és egyenlőség e par excellence hatalmas országába, ahol alkalmuk nyílik a meghamisitatlan szabadság és egyenlőség elveit tanulmányozni és ezekkel szaturálva hazájában érvé- nyesitetni. Igen nagy és szép feladat vár e béke-ligára, mely hivatva van önállóságunk hirdetői gyanánt működni, alkotmányos életünket velük megismertetni és a netán ez irányban ottan uralkodó téveszméket elosztani. Mint a világbéke Apostolai teszik meg e fáradságos tengeri utat. Adja Isten, hogy a még nagyon messze- távolra eső eredményhez némileg sikerrel közeledjenek. Kisérje őket a mindenható áldása! Dr. Thomán Dávid. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Szabadságolások. Az alispán Polányi Jenő szolgabirónak augusztus 10-től aug. 31-ig, Spisovszky Imre közigazgatási irattárnoknak aug. 8-tól aug. 39 jg szabadságot engedé- lyezett.Felemlitjük itt,hogy Haraszthy Miklós főszolgabíró, aki a Szepes-vár- megyebeli Scsavnyik fürdőn töltötte el szabadságidejét, f. hó 15-én veszi át hivatalának a vezetését. )( Az anyakönyvi felügyelők fel mentése és újabb megbízatása. A m. kir. belügyminiszter legújabb rendeletével az anyakönyvi felügyelőket jelenlegi szolgálati teendőik alól felmentette és őket ideiglenesesen a kivándorlásról szóló 1903. évi IV. t.-c. végrehajtásának hatályosabb ellenőrzésével és felügyeletével bízta meg. És pedig: Kertész Gyula volt anyakönyvi felügyelőt Kassa székhelylyel Ab.-Torna-, Szepes-. Sáros-, Borsod-, Hevesvármegyék és Kassa város területére, Berzeviczy Gyulát Sátoraljaújhely székhelylyel Zemplén-, Be- reg-, Ugocsa-. Ung- és Mármarosvár- megyék területére. )( Választások. Sárospatakon f. hó 10-ikén d. u. 3 órakor Molnár János főbíró értekezletet hivott össze a megüresendő vármegyei II. aljegyzői állás betöltése tárgyában. Az értekezlet a fenti állásra nézve Izsépy Zoltán tb. főszolgabíró személyében állapodott meg s a megyebizottsági tagokhoz a következő körlevelet bocsátotta ki: Tekintetes Bizottsági Tag Úr ! Folyó 1904. évi aug. hó 10-én d. u. 3 órára egy értekezletet voltam bátor összehívni a megüresendő vármegyei 11-od aljegyzői állás betöltése tárgyában. Ezen értekezlet a viszonyokat mérlegelve Izsépy Zoltán személyében állapodott meg a fenti állásra nézve. Amennyiben lehetséges: tisztelettel kérem, hogy az értekezlet megállapodásához képest, a vármegyei Il-od aljegyzői állás elnyerésében Izsépy Zoltánt támogatni szíveskedjék. Sátoraljaújhely, 1904. aug. 11. Tisztelettel: Molnár János, főbíró. )( Magyar állami alapítványi hely katonai alreáliskolában. O csász. és apostoli kir. felsége f. évi augusztus hó 4-éről Ischlben kelt legfelsőbb elhatározásával Császár Pál tiszteletbeli főszolgabíró, tokaji lakos István nevű fiának a katonai alreáliskola III. évfolyamában egy egészen díjmentes magyar állami alapítványi helyet az 1904/1905. tanév kezdetétől fogva legkegyelmesebben adományozni mél- tóztatott. )( Az árvaszéki elnök utiátalánya. A belügyminiszter a vármegyei árvaszéki elnök 1903. évi útiköltségének fedezésére 240 K. 03 fill, állami pótjavadalmazást engedélyezett. A f. évi útiköltség mikénti fedezése iránt a vármegye 1904. évi költségvetésének tárgyalása során lesz intézkedés téve. HÍREK. Lawn-tennis dalok. — aug. 13. Sátoraljaújhelyben rövid idő alatt öt tennis pályát csináltak. Természetesen erre fel- burjánzott a ,,lawn-tennis költészet“ is, melynek legelső két terméke igy hangzik : I. Ad nótám : Megy a juhász . . . Megy a kis lány az utcán Oh í be szép a lába! Nagy a templom, de nagyobb Az ő boldogsága. Unatkozott oh 1 nagyon Szórakozni vágyva, Egyszer csak eszébe jut Ah! a tenisz pálya. Fölpattan, rakettet vesz S a pályához érve Látja: későn érkezett S a partinak vége. Elkeseredésében Mi telhetett tőle ? Nagyot üt a rakettel Partnere fejére. II. Ad nótám: Befordultam a konyhára . . . Befordultam a pályára Reánéztem Gizuskára Azaz rája néztem volna, Ha nem teniszezett volna Lantenisz-vágy oh! nem éget Nem is mentem én e végett Azért mentem, mert megláttam Hogy a pályán szép leány van. Jól játszott az eszemadta Jobban, mint ki tanitgatta Jaj ! de hát még szeme párja Labdát azzal dirigálta. Amint végzett, reám nézett Aligha meg nem igézett, S hogy a parti véget éré Egy barátom meg is kérte. Lejegyezte: tli Mesék az alkotmányos Madárországból. I. A sas összehívta a madarakat, hogy kinevezze közülök a felelős kormányt. Valamennyien ünnepi köntösben jelentek meg s mindegyik elmondotta, mi jót tudna Madárország boldogitá- sára. A sas nem tudott választani, tanácsot kért tehát bizalmas titkosától a bagolytól. Uram, királyom ! Miniszterelnöknek nevezd ki a vércsét. Vérengző ugyan, de legalább rendet tud tartani. Ehhez az álláshoz nem elég az érdem és tisztelet, a fő a félelem. Engedékeny, becsületes madárnak fejére ülnének a tisztelt képviselő urak. Pénzügyminiszternek a csókát ajánlom, mert ez nem csinál lelkiismeret- beli kérdést abból, ha a másét elveszi, így legalább joga lesz hozzá s ha sokat elsikkaszt is az adóból, neked még igy is elég marad vissza. Hadügyminiszternek tedd meg a kakast, mert ott rendnek muszáj lenni. Tudomány nem kell oda, sem bátorság, csak szigorú következetesség a követelésben. A fő az imponálás s a szemétdombra mondom, a kakas ur a szeméten. Belügyminiszternek a szarkát ajánlanám. A sok vármegyei visszaélést ez tudná legjobbban elsimitani. Itt a főelv az „élni és élni hagyni“, legedni! .. . Egész boldogságom abból áll: ha láthatom őt és ha láthatom : elfeledem minden keservem és boldog vagyok, nagyon boldog 1 Azt mondjátok erre: azt, ki egész menyország után vágyik, hogy tudja boldogitani ily kicsiség?! Ha szerelmünk mély és szent, úgy hasonlít a léleknek azon magasztos, tiszta lángjához, mely felemel s megtisztít bennünket mindattól, ami salak van bennünk... Ily szeretet által jut az ember lelke az isten-ember leikéhez közel. Az ily szerelem az, mely bármily csekély morzsányit nyerjen is attól, kit szeret, hálásan és boldogan fogadja az önzetlen szivek szerelmével, mely egész világát odaadja, nem kér érte semmit és szeret a viszonzott szerelem reménye nélkül is. Szivemet egykor halottá tettem: az ész parancsolt a szívnek és meg- tiltá neki, hogy szeretni merjen és a szegény szív, ha véletlenül hangosabban mert dobogni, az ész parancsolva mondá: Márta vigyázz ! tudod, hogy tenéked nem szabad szeretned! Nem szabad, nem! Vigyáztam is hát, vigyáztam !... így teltek el a napok, hetek, hónapok, évek, igy! Telt, múlt az idő, múlt! és én azon vettem magam észre, hogy szivem halott! Megijedtem ! rémület fogott el, s megpróbáltam felkölteni, ha talán aludna csak ? Borzalom! halott volt, halott 1 . . . A bűn, mit szivem ellen elkövettem, nem maradt megtorlás nélkül. Későbben aztán szerettem volna jóvá tenni a vétket és életre kelteni a holt szivet a szerelem hatalma által. Valósággal szuggeráltam szivemnek a szerelmet ... de mindhiába 1 Eloszlott minden illúzióm, a valóságra ébredtem : szivem halott volt. így éltem holt szívvel éveken át. Ha valaki szerelemről kezdett beszélni: gúnyosan mosolyogtam. Máskor nyugodtan, hidegen mérlegeltem az embereket és örvendtem, hogy nem vagyok képzelődő és arra a tudatra jöttem: nem is rossz, ha az ember szive halott! . . . Annál váratlanabbul ért a feltámadás diadala... A büntetés megtörtént. Egyik rokonomnál tartózkodtam s egy napfényes februáriusi napon épen az ablakon néztem ki, amint egy négyesfogat nagy robajjal fordult be az udvarra s egy elegáns, szép férfi szállt le bundába burkolózva a kocsiról, s közvetlenül az ablak előtt álló nőcselédtől a házura holléte után kérdezősködött . . . Nem tudom, hogy történt, de ugyanabban a pillanatban, amint az arcába néztem, mintha delejes ütés ért volna, szivemhez kaptam s egy közelben lévő székre rogytam, bámulva az ablakra, mintha láto- mány láttam volna ott. . . Látomány, mely a lélekben élt elrejtőzve s most egy titkos intésre megjelenve, látható alakká válva, elbűvölte szivemet. És e bűv, ez édes varázslat életre kelté halott szivemet. (Vége köv.)
