Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-07-30 / 82. szám
Sátoralja-Ujhely, 1904. Julius 30. 82. (4304.) Harminckettsdlk évfolyac. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őátoralja-TJjnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szú 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Msczner G-yula dr. Szirmay István Andor Károly főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, * *'■ évre 0 kot negyedévre 3 k ír. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij; Hivatalos hiiöntéseknél minden szú útin 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Júcsuzás.- jul. 30. Tisztelettel bejelentem lapunk olvasó közönségének, bogy a jövő hó első napjával megvállok a „Zemplén“ szerkesztésétől. Ez az utolsó szám, amely még az én kezem alól kerül ki és így illik is, kötelesség is, hogy egy pár szóval elbúcsúzzam attól a közönségtől, amely előtt busz kemény hónapon át viseltem a felelősséget azért, ami az öreg „Zemplén“ hasábjain ez alatt az idő alatt megjelent, no meg azért is, ami kimaradt belőle. Kezdjünk tehát hozzá a beszámoláshoz ! Csúnya illetlenség volna tőlem, ha első sorban is nem arról a szives fogadtatásról emlékezném meg, amelyben engem a közönség annak idejében, mikor a szerkesztői tollat kezembe vettem, részesített. Ahány szó hangzott felém, ab- • ból mindből nemcsak buzdítás és jó akarat csendült ki, hanem ki kellett éreznem belőle azt is, hogy a közönség szívesen vette az én vállalkozásomat és bizonyos várakozással nézett elébe. Ne beszéljünk most arról, sikerült-e igazolnom ezt a várakozást és méltónak bizonyultam-e a vállalkozásomhoz kötött előle- ges bizalomra, vagy sem. Ezt úgy sem én vagyok hivatva elbírálni. Csak azt akarom mondani, hogy A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Búcsúzó. Isten hozzád te szép, te büszke város, Dicső időkből fenmaradt sugár! A sors hatalma messze vitt tető led, Öröm lett volna benned élni bár. Amit másutt keresve sem találtam, Azt kell itt hagynom fájón köztetek: Szép lánggal égő honfibüszkeséget S önzetlenül kitárult sziveket. Kies oáza voltál életemnek, Kedves virág a sok tövis között, Mit nem keservek sok nehéz könyűje, Szív és borág nedűje öntözött. Föltettem újra lelkem vig derűjét, Fellegtelen lett egykor bus ege; Feledni tudtam fájó szenvedésim, S gyógyulni kezdett szivem sok sebe. Őszinte szómat voltak, kik megérték, S nem dobtak érte vissza rám követ; Feledni tudták sok, nagy gyengeségem, És lángra gyujtni buzgó telkemet. Részem volt agghoz illő tiszteletben, Pedig alig volt hozzá érdemem; Százszorta többet tettek volna mások Az én szerény, bár díszes helyemen. én már akkor is tudtam, hogy a közönség tulajdonképen sokkal többet vár tőlem, mint amennyi telni fog; nagyobb erőnek gondol, mint amilyennek én ööme- rem magamat. Ha tehát ma, olvasva a búcsúztatót, az jutna olvasóinknak eszébe, hogy „no, ettől is többet vártunk“, kérem utólagosan a bocsánatukat, hogy akaratlanul is megcsaltam Önöket. Nem volt szándékomban és sohasem hirdettem magamat nagyobb legénynek, mint amilyennek éreztem is magamat. Ez le gyen a mentségem. A bocsánatkéréssel azonban még nem róttam le kötelességemet és érzem, hogy hálás szívvel kell kifejezést adnom legmélyebb köszönetemnek is azért a szives fogadtatásért, amelyről már megemlékeztem és azért a támogatásért is, amelyben a közönség a „Zemplénét az én szerkesztésem alatt is részesítette. Hogy miért teszem le a felelős szerkesztő pennáját? Azért, mert a vármegye kitüntető bizalmából elnyert tiszti főügyészi állásom függetlenségét még a Zemplén felelős szerkesztőjével szemben is megakarom óvni. Lehet, sőt én bíznám is benne, hogy a főügyész és a felelős szerkesztő sohasem kerülne egymással szembe. Fogadni is mernék rá, hogy a felelős szerkesztő sohasem tudná befolyásolni a tiszti főügyészt, mig mind a kettőt Itt messze tőled, távol más vidéken, Híven megőrzőm szép emlékidet; Az érző szív, mely tőled messzeszállott, Egyetlenegy barátot sem feled. S ha sorsom egykor újra arra visz majd, Redős homlokkal, kortól reszketeg: Fogadjátok a régi tiszta szívvel Az egykor vig, megősziilt gyermeket... 6ln5or- díázoty. A drámai hatásokról. A »Zemplén« számára irta: Németh Pál. (— A kétféle taps. — Luigi Rasi könyve.— Hamis hatások. — A való élet ábrázolása. — Átlagos és kivótelos holyzetok. — A teljes ábrázolás hatása. — Kivételes eszközök tilalma. — Concetti. ~ Indokolatlan megjegyzések, calembourghok. — A kritika feladata. —) Sokszor történt meg már velem, hogy a nézőtéren felcsendülni hallottam tapsvihart, amit valami teljesen jelentéktelen dolog, egy szó, vagy valami otrombaság hozott létre s viszont sokszor találtam egykedvünek, nyugodtnak a nézőtér közönségét akkor, mikor valóban gondos és figyelemreméltó ábrázolást láttam kiválni a színpad imprimürejéből. És ez az Szirmay Istvánnak hívják, de még a látszatát is kizárni akarom annak, hogy akár publicis- tikai, akár hivatali minőségemben más tényező irányítja cselekedeteimet, mint a legbensöbb, legerősebb meggyőződés. Politikai háttere az én távozásomnak tehát nincs. Nem is a Zempléntől távozom tulajdonképen, hanem abbahagyom a politizálást. Ezt sem azért teszem mintha meguntam volna, vagy olyan változásokat vennék észre az aktiv politika terén, amelyek lehetetlenné tennék rám nézve, hogy amiak bármily szerény körben is tevékeny munkatársa legyek, hanem azért, amit már előbb mondottam. Remélem és hiszem, hogy a Zempléu ez után is az marad, ami eddig volt. Egyszerű vidéki újság, mely szerény eszközökkel, de becsületes hűséggel és kitartással fogja szolgálni azt az eszmét, amelynek zászlója alatt eddig is küzdött. Ne tessék nagyzolásnak venni ezt az igét. Igenis, manapság valósággal küzdés számba megy az, ha egy újság szigoiu következetességgel hű marad eredeti prográmmjához. Méltóztassanak csak végignézni a napilapok során ! Egy-két esztendő alatt menynyi programm változás! Hatalmas, nagy újságok csak úgy vetik le egymásután eddigi programijaikat, mint Fregoli az ő impresszió erősítette meg bennem ama hitet, hogy kétféle taps van, az egyik lealázó a színészre nézve, mig a másik az igazi taps, mely a hir- virágot termi meg. Csupán az tűnt fel előttem érthetetlennek, hogy mind a két tapsnemet egyazon közönség osztogatja. * Luigi üasi-nak, az olasz állami szinésziskola igazgatójának Radó Antal átdolgozásában és fordításában egyik sorozatos magyar könyvtár kiadásában nem régen jelent meg egy szinészeti abc-je „A színész művészete“ címmel. Amint elolvastam a könyvet, a benne rejlő igazságok közül a becsületes tanulmány ama kijelentése tett legnagyobb hatást rám, amely azt mondja, hogy „a jó színésznek a drámai hatásokat sokszor fel kell tudni áldozni az igazságért.“ És ez vezetett azon igazság felderítéséhez, amit kutattam: a közönség kétféle tapsának gordiusi csomójához. Egyszerre megértettem, hogy az egyik tapsnem a hatások szerencsés kiaknázása nyomán kél, a másik tapsnem pedig az igazság, a való élet helyes ábrázolásának jutalma. tarkábbnál-tarkább kosztümjeit. Ingatag, máról hónapra változó politikai meggyőződések lettek divatossá; ingatag, mától holnapra változó pragrammokat szolgál a sajtó legnagyobb része. — Már pedig Magyarország politikai, gazdasági és kulturális fejlődését ilyen ingatag bázison elképzelni sem lehet. Jól teszi tehát és remélem, hogy tenni fogja a „Zemplén“, ha hü marad önmagához és szerkesztőket cserélvén nem cserélvén program- mot is. Utódom a szerkesztőségben dr. Molnár János gyakorló orvos lesz. Én sem voltam céhbeli újságíró, ö sem. Ő is más hivatás mellől lép be a szerkesztőségbe, csak úgy mint egykoron én, de őt is csak az a gondolat és vágy vezeti oda, amely engem vezetett: igaz meggyőződéssel szolgálni a közérdeket. Kérem lapunk olvasóközönségét fogadják őt is azzal szívélyességgel, mint engem fogadtak. Dr. Szirmay István. — jutius 30. A népiskolai törvény revíziója. A képviselőház a földmivelési budget után a közoktatási költségvetést tárgyalja, amelynek során előreláthatólag a népiskolai törvény revíziójának tervezete is kritika alá kerül. Berze- viczy Albert vallás- és közoktatás- ügyi miniszter a tervezetet az e tárgyban volt szakértekezlet naplójával együtt kinyomatta, hogy a kérdés fejtegetését megkönnyítse. Van ugyanis a színésznek nagyon számos eszköze arra, hogy ábrázolásának épen olyan helyén tudjon hatás elérni, ahol az legközvetlenebbül, legelementárisabb erővel hat épen azért, mert azt akkor nem várjuk. Előidézheti ezt egy mozdulat, egy szó, egy gesztus, a hangnem gyors megváltoztatása, avagy bármi más. Hiszen emberi természetből folyik, hogy a váratlan, hirtelen jött változások a legközvetlenebbül hatnak az emberi létekre és annak érzelemvilágára. Ámde tiltva van a színésznek, hogy e gyengeséget kihasználja, mert ezáltal letér az igazság útjáról s tiltott eszközökkel vadászik hatásra. Az ilyen erőszakolt, hamis hatás nyomán fakadó taps se lehet ilykép becses, mert önkéntelenül jön s nem a szívből fakad. Az igazi tapsot, az elismerés méltó és jutalmat nyújtó jelét ily eszközökkel kivívni nem is szabad, de nem is lehetséges. Hiszen a színész nem száz laikusnak játszik, de esetleg annak az egy müértőnek, ki a száz között található. Sok hatásvadászó színész védekezik azzal, hogy ezek az erőszakolt drámai hatások nem mindig indokolatlanok, hisz maga a való élet isteSchneidig egyenruhák jutányosán készíttetnek egyenruházati intézetében KASSA, IF'ő-u.tcza, ©. szám. fflKT Négy kiállításon kitüntetett elsőrendű szabász. IPtT* fut púnk mai száma 6 oldal.
