Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-07-30 / 82. szám
2. oldal ZEMPLÉN. ulius SO. KARCOLATOK. Fürdői levél. Korpafüred, julius 28. Szerkesztő ur! Már egy hete vagyunk e gyönyörű fürdőn, mely évről-évre szebb. Az idén uj csűrt építtetett a tulajdonos s egy uj tyukólat. Ennek az embernek az áldozatkészsége nein ismer határt. Múlt évben újra fedette a házát s egy verandát épített, azelőtt való évben csináltatott egy uj kutyaólat s egy 5 méteres kerítést, nagyszerű emberi Mi itt korán kelünk, reggel 6 órakor már az egész korpafüredi előkelőség künn van a sétányon. Itt van báró Kelevónyi, kinek Sárosban 60 holdja van; itt a tárj ági segédjegyző, Varjú Gergely ur, itt Zabrincsák telekkönyvi kiadó Zabvárosról, itt a sutapataki regálebérlő Weinberger ur és családja, ah sokan, a környék előkelősége mind. Reggel négy órakor van a felkelés, mert miután orvos még nincs, a fürdőorvosi teendőket a segédállatorvos látja el, s ő úgy rendeli. Aki nem kel fel, azt egy fürdőszolga felkeresi s ágyában lepve egy hurkatöltővel leöntözi, sőt egy kupából alája is önt vizet, hogy ne legyen kedve ott feküdni. A térzene öt órakor reggel van, mert a kondás akkor kihajtja a csordát s magával viszi a trombitát, melylyel a térzenét adni szokta. Némelyik fürdővendég, mint a szellemes segédjegyző olykor maga fújja a trombitát, sőt néha egyikmásik fürdővendég ablakán is bekür- töl, mire az alvók riadva ébrednek fel. Ez olyan szellemes. 1 Hat órakor van a reggeli. Az mesés, hogy micsoda menüt vág ki Kranyovácz ur, a fürdő tulajdonosa és vendéglőse. Van liptói, van lán- gos, van tej, sőt néha aludttej, zöld hagyma. Délre birkahus-tokány, sült szalonna, estére zsíros piritós, sava- nyukáposzta. Csupa falusi étel. Egy idyll ez az élet itt. Ebéd után mindig a szalmában alszunk s olyan mulatságos, mikor a segédjegyző s a telekkönyvi kiadó orditva ugrálnak át a sorban fekvő vendégeken. A fürdés 10 órakor van. A csűrben van hat kád, háromban a vizet hetenként kétszer újítják, háromban pedig kéthetenként egyszer, amaz 10 kr., emez öt. Mig a nők fürödnek, addig a segédjegyző (kívül) kuplékat énekel s egy karóval veri az ajtót, hogy néha majd megfulunk a nevetéstől. Tegnapelőtt az uram kissé nóbel remt olykor váratlan, időszerűtlen eseményeket, helyzeteket s mikor a színész reprodukálja ezeket: tulajdonképen hü marad művészetéhez, hiszen a való életet ábrázolja, eleveníti fel, megalkotva ferdeségeit is. Óriási a tévedés 1 A művészet célja a való élet hü és igaz ábrázolása, de nem lehet célja az, hogy azt a színpadon azon kivételes, ritkán előforduló helyzetekkel, alakulatokkal mutassa be, melyek néha-néha, nagy elvétve találhatók. Hiszen igy alaposan igazolva volna az a színész is, ki a színpadon nevetne, mikor sírnia kellene, hiszen van oly ember, a ki mikor sir a külső jelek után ne- \mtni látszik. Alapulhat e pradoxon például valamely szervi hibán. — De a színésznek épen az átlagost kell bemutatni s nem a kivételest. ■— Ha a szerző instrukciót nem ad, vagy a szövegkönyv egyáltalán nem befolyásolja a színészt, hogy mint alakítson egyes helyeken; természetes, hogy a kivételes helyzeteket színpadra hozni nem szabad, de be kell mutatni, meg kell eleveníteni azt a hatást, amit a való élet átlagosan, adott körülmények között előidézni képes. Vannak pl. a részegségnek spitzben beleesett a meszes gödörbe. Mikor hazajött, azt hittem megőrülök. Térdig fehér, a képe csupa vér, csak zöldnek kellett volna lenni a mellényének, hogy nemzetiszin legyen. Ügy nevettem, hogy a szék letört alattam s fel kellett másznom az ágyra, hogy el ne pusztuljak a nevetéstől. Az uram pedig diihösködött, hogy mit nevetek, holott segítenék rajta. Le akart ülni a székre, de annak le lóvén törve az ülőkéje, s csak úgy a karja lóvén az asztalhoz támasztva, a földre ült s én belebetegedtem ebbe a hallatlan helyzetbe. Itt nagyszerű koncerteket rendezünk. A szomszéd városban van egy borbélysegéd, akiről köztudomású, hogy báró, csak nagyúri passzióból borbélykodik. Azt mondják, hogy erre fogadott egy gróffal s elvesztette a fogadást, hát most köteles három évig borbélykodni. Rendkívül finom ember, meglátszik rajta, hogy igazán báró. Ez szaval a koncerten. Mikor Petőfi Őrültjében elkiáltotta magát, hogy: „Mit háborgattok? takarodjatok innen!“ hát mindenkinek borsódzott a háta. A szeme vérben forgott, a haja fel volt fésülve, oly rémes, oly hű alakítás volt, hogy a közönség majdnem elalélt. A segédállatorvos nagy kutyája egyszerre ráugrott a publikumból, alig tudták leszedni róla. E csodaszép szavalat után egy énekszám következett, egy potpourri, ez olyan fajta zenemű, hogy mindenki más darabot énekel. Az uram Bethoven gyászindulóját, a segédjegyző a Hunyadi indulót, Weinberger ur Szulamithot, szóval ki mit szeret. Összhangja csodásán vegyes, van valami mélyen fölemelő az ilyen előadásban. Aztán jött a Weinber- gerné magánjelenete, melyet a segédjegyző irt az „Eltépett szív“ címmel. Ezt szavalta Weinbergerné. Mikor oda ért, hogy a szive el van tépve s kénytelen a Dunába ugrani, akkor a kilenc gyereke a nézőtéren komolynak vette a dolgot s ordítani kezdtek, hogy ne ugorjék a Dunába. Már majdnem elromlott a hatás, de Weinberger ur pofozni kezdte csemetéit, úgy járt a keze, mint egy cséplőgép. El is hallgattak, csak a legkisebb, egy mindig kiflit rágó piszoktömeg szepegeít az előadás végéig. Azután jött a segédjegyző trombita szólója. „A földrengés és a bányászok“ cimü idegrázó zenedarabot adta elő, úgy fújta, hogy a kondás a karzatról, (mely ládákból és úti kofferekből volt összerakva) fel is szólt a színpadra: „Ne tessék úgy fújni, hisz kireped az oldala“. oljmn kivételesen, itt-ott előforduló symthomá:, melyekről azt kétségtelenül fel lehet ismeri, de ez állapotot — ha csak nincs rá más indító ok — a színésznek színpadra vinni még sem szabad, mert a való élet a részegség külső jeleit rendszerint nem ilyennek mutatja. Igazságot, a való életből elcsent helyzetet mutatna be akkor is a színész, de mégsem lenne igaz, mert visszatetsző és kivételes a forma, amelybe alakítását önti. Nagyon sok ténynyel lehetne indokolni, hogy tilos a színésznek kivételes eszközöket, cseleket alkalmazni a gyors hatás elérésére, hogy kiérdemelje a tucat-közönség tapsait, itt csupán egypár okot hoztam fel, mely e liláimat indokolja. Annyi azonban bizonyos, hogy az igaz művész ábrázolásának teljes egészétől vár hatást s nem a helyektől, ahol valamit kihozni alkalma van. És csakis az a színész tartja szentnek művészetét, ki annak oltárán ilyké- pen áldoz k. Tartózkodnia kell a színésznek, ha művészetéhez hü akar maradni a hamis halás elérésének minden más eszközétől is. így az aktuális megjegyzések. concettik mind tiltott eszÁrra jött a segédtelekkönyvve- zető népdalegyvelege: „Mi mozog a zöldleveles bokorban“ és „Katica, Katica felmászott a fára“ uj népdalokat adta elő. Majd kuplékat a kis bőregérről, olyan édes volt. Az uram azt mondta rá, hogy egy hektoliteres nagy bögréről sem lehetne böbb plasztikával zengeni. Végül a segódjegyző, mint főrendező kénes gyufákat gyújtogatott s azokat ledobálta a közönség közé. Na, volt juksz, hogy ugráltak, nevettek. A öreg nyugalmazott postamesternek kilencen léptek a tyúkszemére, az úgy ordított, mintha szavalt volna. Koncert után birkatokányt főzött a vendéglős a szabad ég alatt. Ez egy idylli gyönyör volt, különösen mikor az üst fenekén megtaláltuk a kis Weinberger Adolf cipőjét, melyet bizonyára az a szellemes segédjegyző lopott az üstbe, hallatlan volt a tréfa s a szellemeskedés. Késő este mentünk feküdni, de aludni nem lehetett, mert a segódjegyző azt a szellemes tréfát gondolta ki, hogy két-három parasztlegényt megfogadva, minden lakószobába egy lapát vöröshangyát löketett, egész éjjel úgy ettek, hogy most olyan a testem, mint a rák. Ez a fiú igen szellemes betyár, félek, hogy belebolondulok. Aki finoman akar mulatni, jöjjön ide. Hű szolgája : Butháné. HÍREK. Krónika. — jul. 30. A gazda-nép arra kéri Istenét már négy hete: Bárcsak egy jó nyári zápor Magas égből esne le, Oh bár esnék nyári zápor Alkonyattól reggelig, Hanem biz a záporeső Nem esik, hát nem esik. Három napja, úgy déltájban Az esőcske megeredt, S lezuhogott jócskán, bőven Áldott eső permeteg, De azóta nincs eső már Hej de kéne még pedig 1 Hanem biz a záporeső Nem esik, hát nem esik. „A folyamok kiszáradnak“ Példa rá a Ronyva is A mely, mint már évek óta Olykép sztrájkol még ma is . .. közök. Legyen az actió és ellenactió mindig cselekedetekből folyó s a színész a hamis hatások felhasználása árán megvásárolt tapsokat vesse meg, mint ízléstelen, művészhez nem illő eszközzel előidézettet, mely mindig kizökkenti a hallgatóságot a hangulatból, melybe a többi szereplők nagy nehezen varázsolták. Vesse meg, mert ismétlem, hogy az ilyen csel nyomában felcsendülő taps szégyene a művésznek, mert a tucat közönség jutalmazza meg vele. Az a színész, ki egyetlen egy tapsot sem kap, de azért szigorúan betartja a követelményeket s a felállított kereteken belől mozog: sokkal nagyobb művész, mint az, akit a félrevezetett publicum négyszer hiv lámpák elé. Példákért sem kell messze mennünk. Az Ízléstelen kiszólások, calem- bourgok dominálnak a legtöbb színpadon, de a rendszerint helyi vonatkozású megjegyzéseket producáló művészt a müé'rtő kritika akkor sem becsülheti semmire, ha talán a közönség fel is ül az indokolatlan szólamoknak s azokat „beh ! aranyosinak „hercig“-nek találja is. Igaz művész csak akkor hatja meg, vagy kacagtatja meg publikumát, mikor szereA megyekut négy csövéből Egy kupa viz sem telik, Minek, hisz a záporeső Sem esik, hát nem esik. A szégyenlős asszonyember Fenn a kút talapzatán Csodálkozik, hogy a csőből Nem foly viz, mint hajdanán... Nem tehet mást 1 —eontemplálgat — Hogyha tőle nem telik : Azt csinálja, mit a zápor: Nem esik, hát nem esik. Hogyha olykor fenn az Égen Összejönnek fellegek, Esernyőt, meg rossz kalapot Készitnek az emberek. Nadrágot, meg cipőt váltnak S esőköpenyük veszik . . . Hanem biz’ a záporeső Nem esik, hát nem esik ... 1 —th. Petőfi. — jul. 30. Holnap , julius hó 31-én gyász- ünnepet ül a nemzet. Holnap lesz ötvenötödik évfordulója annak a napnak, amelyen Petőfi Sándor a segesvári harcmezőn elesett. Elesett, úgy, amint megálmodá: » . . . Holt testemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivivott diadalra S ott hagyjanak engomot összetiporva » Azóta ötvenötször ujult meg a lankások virágdísze, azóta ötvenötször ébredt a tavasz s hamvasztotta halálba a hulló lombokat az ősz. És e hosszú ötvenöt év alatt Petőfi, a szabadságharc lánglelkü dalosa a magyar nemzet leginkább szeretett költője, félistene lett. A költő szeme a jővőbe lát, megsejti a jövendő vé- gezéseit, ő azt is előre tudta: „Anyám az álmok nem hazudnak Fiad soká, örökkön él 1“ S ma, ötvenötödik évfordulóján az ő halálának az egész magyar nemzet gyászban borultan, szivében igaz fájdalommal gondol reá, ha már sírjához nem is zaránokolhat saru-ineg- oldva, fő-fedetlenül, hogy letegye a szive felett emelkedő hantok felé a hála, kegyeletés emlékezés örök zöld koszorúját. Ő nyomtalanul veszett belé a semmiségbe, mint a világegyetem végtelenségéből lehulló csillagvilágok, péből kifolyólag kell azt tennie. Aki nem igy tesz, az nem tudja azt, hogy a művészet oltár, melyen csakis a hivatottak mutathatnak be igaz áldozatokat, aki nem igy tesz, az érzi ama gyengeségét, hogy ábrázolásával hatást elérni kivételes eszközök nélkül képtelen. A jogosult kritika főfeladata nyesegetni ezen vadhajtásokat még akkor is, ha a laikus közönség nagy zömének más a véleménye, s talán ép a kritikusra sütné rá a szerinte helytelen bírálat bélyegét. A hivatott kritika még akkor sem késhet a helyes megvilágításba helyezni a színészt, ha az teljesen eltér attól a világítástól, amelyben a színész a közönségnek megjelent. A visszaéléseket, melyeket a közönség tapasztalatlanságával űznek sokszor hivatottnak tartott művészek, a kritikának kell leleplezni, ha nem akar bűntársul szegődni a színészhez, ki lealacsonyítja önmagát és művészetét. A csalás e sajnos! általánosan elterjedt nemét igyekeztem a grands courants ismertetni, mert hova tovább az ily visszaélések nyomán fakadó siker az organizmus belsejébe talán kitörölhetlenül oltja be a bajt. Á legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek liursi- íos bajainál úgymint inült broiieliiüs, szamárliurul és különösen lubbadezóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jő ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figye jünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. IIOFFJIAXX-LA, ROCHE & CO vegyészeti gyár »ASEL (Svájoz.)
