Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-07-23 / 79. szám
Sátoralja-üjliely, 1904, julius 23. 79. (4301.) Harminckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: á&toralja-Ujnely, főtér 9. azám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző A fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. ifj. Meczner Gyula dr. sairmay István Andor Károly főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői! negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dísz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fa ellenzék lelkiismerete. — jul. 23. Julius hó 20-áu jelent meg Hieronymi kereskedelemügyi miniszter rendelete, mely a vasúti hivatalnokok uj fizetéseit lépteti életbe. Ha a vasúti hivatalnokok az öröm érzelmével olvassák is ezt a rendeletet, ha a felemelt illetményekben csak most részesülnek, melyeknek kifizetésére oly sokáig kellett várniok, — lehetetlen, hogy meg ne emlékezzenek arról, hogy mennyivel hamarabb használhatták volna fel üdvösen a pénzt családjuk érdekében, mennyi buslakodást, szü- kölködést megtakaríthattak volna. És egyúttal meg fognak emlékezni arról, hogy voltaképpen kinek köszönhetik a rendkívüli késedelmet. Hisz már a Széli- kormány alatt nemcsak tervezték a fizetésemelést, de már a témát is kidolgozták és senki más nem késleltette, nem akadályozta meg azt, mint hazafias ellenzékünk, mely mindig azzal dicsekszik, hogy ö képviseli a magyar népet le egészen a legszegényebb rétegekig, hogy csak egyedül neki van meg az a becsületes akarata, hogy e népnek nemzeti és gazdasági kivánatai kielégittes- senek. És éppen ez az ellenzék nem cáfolhatja meg azt a vádat, melyet a magyar tisztviselők miu- den részének joga van az arcába Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A mamáéknál. A »Zemplén« számára irta: Andor Károly. A múlt hét szombatján feltűnt, hogy bár hétköznap volt, a feleségem sorra mind az én kedves ételeimet készítette el ebédre. A paradicsom- levesnél még nem tűnt fel ez, de mikor utána a friss maiacpörkölt illata megcsapott, az örömmel együtt bizonyos aggodalom fogott el, de azért jóízűen ettem. Feleségem, aki különben is mindig olyan volt, mint menyasszony korában, ma a szokottnál is kedvesebb volt velem szemben, meg- megsimogatta borostás képemet s a helyett, hogy ezért leszidott volna, csókot csók után kaptam. Nem tagadom, a divat ellenére is nagyon szeretem a feleségemet, de ez mégis feltűnt. S mikor a székely- gulyás és almarétes sorba asztalra kerültek, remegéssel határos félelem fogott el. Itt valami van készülőben. Vagy uj ruha, uj kalap, uj színdarab? ... De hisz ezeket rövidebb bevezetéssel is megkaphatná. Nem, más lesz itt a baj 1 Bizonyosan az anyósomtól kapott levelet, aki látogatását jelentette be neki, azaz nekünk, hogy az Isten bocsássa meg neki őszinte ragaszkodását. Ezektől a látogatásoktól szinte remegek már. vágni, hogy csak az ellenzék okozta azt, hogy a magyar nép Ítélete a nemzeti követelmények tárgyában egyideig megzavartatott, hogy a nemzet minden rétegének gazdasági haladása nemcsak késedelmet, hanem súlyos kárt is szenvedett. Amit az egész obstrukciós hadjárat elért, a legtávolabbról sem áll helyes arányban ama roppant károkkal, ama nagy gazdasági gyöngüléssel, melyeknek a magyar népet az ob- strukció kitette. És egyáltalán mi újat értünk el ? Semmi mást, mint amit a Széli-kormány már az első katonai javaslat benyújtásakor megígért és ami ama férfiak elhatározottsága mellett, kik ez Ígéretekért helytálltak, lépésről-lépésre anélkül is kivitelhez jutott volna. Csak az az egy nem történt volna, hogy a nép eszét elkábitották, hogy a polgárokat felizgatták, hogy őket felbujtogatták volna arra, hogy azután nyúljanak, ami eddig lehetetlen volt. E helyett azonban Magyar- országnak rendes költségvetése lenne, számtalan termékeny javaslat már le lenne tárgyalva, a tervezett reformok egész serege törvénynyel, vagy rendeleti utón végre lenne már hajtva, azt is tudnánk már, hogy állunk Ausztriával szemben a kiegyezésre vonatkozólag, és a kereskedelmi szerződések kötéséhez szükséges nemzetközi tárgyalások roppantul Olyan édes pedig mindig. Jól felpakolva érkezik. Összevissza csókol ; egyszóval saját példájával iparkodik bebizonyítani, hogy nem minden anyós a lucifer háreméből való. Ha tudná szegény, hogy mennyire örülök jöttének! Előtte való napon kidobnak hazulról, nagy takarítás van. Az ablakoktól kezdve a . . . legutolsó kilincsig mindent megsikálnak. íróasztalomat rendbe hozzák s én különösen ezért vagyok dühös. Irataimat rendesen sehol sem találom. A cseléd persze az apró teleirt szeletkéket szemétnek gondolja s én a szemetes ládát fenékig túrhatom érte. A feleségem törülget, rakosgat s egész nap igen megköszönhetem, ha kétszer- háromszor megcsókol. Ebédről persze szó sincs. Egy kis hideg sült és gyümölcs meg sajt. Egész napi fáradságos munka után épen elég nekem i Sörözni persze nem mehetek. A feleségem ugyan nagylelkűen kituszkol, de gondoskodik róla, hogy a szivarpénzen kívül egy fillér se maradjon a zsebemben. Egyszóval Istenverte nap ez mindig I Ezek a gondolatok, mint a villám cikáztak keresztül agyamon. De tűrtem s vártam a menykő csapását. A feketekávét feleségem maga hozta be s mit látok mellette ? . . . Egy Tiszaszivart 1 Tiszaszivar! . . . Hisz a feleségem uraságomat márréegyszerüsittettek és megkönnyit- tettek volna. Ha az ellenzék örvend a diadalnak, hogy mindezt megakadályozta, azt a diadalt a legkevésbbé se kicsinyítsük, sőt talán fokozhatjuk az által, hogy a 20-iki rendelettel életbe lépő törvényjavaslatot is iukább birkózva kellett az ellenzéktől kierőszakolni, mint annak megvalósításához komolyan hozzájárult volna. Ha most teljesen nyugodt a lelkiismerete, az ország lelkiismerete annak idején majd elég hangosan hallatja magát, a magyar nemzet mindvilágosabban látja ennek az ellenzéknek az értékét. — julius 23. A „Restanciák.“ A Felsőm agyarországi Hírlap most az ugorka szezonban ismét tetszeleg magának. Rendet akar csinálni Zemplénvármegye adminisztrációjában. Megakarja szüntetni a restanciát. Érdekes, hogy valahányszor a lap felelős szerkesztője, dr. Búza Barna szerkesztő ur pihenni tér mindannyiszor a szedő gyerekek veszik át a lap szellemi vezetését. Ezek a „restanciák“ cimü cikkben az isten szerelmére kérik az alispánt arra, hogy csináljon már valahára rendet a megyei ügykezelésben, mert sók a restancia, különösen az árvaszéknél. Aztán meg sok ügyet sibolnak az előadók a tiszti ügyészséghez, mert azok okosabbak. Hát Zemplónvárme- gye közönsége rég hozzá van szokva az igazságnak a Fm. H. szokott taktikájával való ilyetén elcsavarintásá- hoz. Valamit kell Írni a nagy melegben, tehát jó ez is. Aki ismeri ma a központon a vármegye ügykezelégen a portoricóra szállította le s ma tiszaszivar ?! Asszony! — kiáltok — ne rémíts ! Neked útban van, vagy talán itt is van már az — anyósod ? ! Feleségem erre a szóra még édesebb lett. Bennem meg forrott az epe. Nyakamba ugrott, de én felugrottam s azt hiszem villámló szemekkel állottam feleségem elé: — Asszony, miféle alávaló politika ez. Civilistát akarsz emelni, hogy ma ilyen túlságosan kedves vagy. Mond már meg az okát. Mondj akármit, csak azt ne mond, hogy jön a mama !! Brr! 1 — Hová gondolsz édesem ? Hiszen a múlt héten volt itt. — Hála Istennek! Mázsányi kő esett le a szivemről. Te asszony! Te olyan aranyos vagy máma. Ezért megjutalmazlak. Elviszlek a Váczi- utcába, meg a Kossuth Lajos-utcába, végignézhetsz minden nőiruha kirakatot s ha a pénzed futja, vehetsz magadnak. Sőt ma — a Vampetics- ben vacsorálunk. . Az asszony csodálkozva nézett reám. — Mit gondolsz te pazarló ? Te csúnya, rossz férj ! Hát azt hiszed hízelegni akartam a mai ebéddel ? Hát nem emlékszel már semmire?... Nem is szeretsz már, engem, nem is szerettél soha! . . . Érted ? s avval neki kezd a sirásnak. Na még csak épen ez hiányzott! sét, az csak gratulálhat vármegyénknek, hogy ilyen derék előadói személyzete van. A valódi tényállásnak most is szándékos elferdítése az, amit a Felsőmagyarországi Hírlap cikkírója állít. Tudtunkkal lelkiismeretesen, jól és gyorsan lesznek itt a megyén az ügyek elintézve. Hogy a fiatalabb előadói generáció némely ügyet véleményezés végett az ügyészségnek ad ki, az csak amellett bizonyít, hogy az ügyet alaposan akarja elintézni. Több szem többet lát. Az előadók is jogászok, de ők lelkiösmeretök szerint apellálják az ügyet a nagyobb jogászokhoz. És igy van ez rendén. Ami az árvaszéknól mutatkozó restanciát illeti, tudja azt a vármegye közönsége, hogy a megyei árvaszéknél a fokozódó ügyforgalom egy 6 ik ülnöki állásnak a rendszeresítését feltétlenül szükségessé teszi. A 6-ik ülnöki állás úgy tudjuk már engedélyezve is lett, de közbejött a lármás csoportok mindent megölő karéneke: az obstrukció, amelynek egyik főzászlóvivője volt itt a vidéken a Felsőmagyarországi Hírlap. Az itteni árvaszéknél az szült némi ügy torlódást, hogy a 6-ik ülnöki állás a fentebbi okból még rendszeresíthető nem volt. Ez a restancia azonban ép a legutóbb tartott vármegyei rendes közgyűlés határozatából nem sokára meg fog szűnni, mert rendkívüli munkaerőt fogadtak fel annak feldolgozására és már dolgozzák is. Ennélfogva üres szalmacséplés és hívatlan kontárkodás az, amelylyel a Felsőmagyar- országi Hírlap szedőgyerekei megakarják szüntetni a vármegyénél nem létező restanciát, természetesen csak azért, hogy a lapnak újabb szenzáció hajhászással reclamot csináljanak. B. Most már mérget mertem volna rá venni, hogy még szörnyűbb kívánsága van s már előre irtóztam. De hát a házasság hatodik hónapjában nem lehet semmit megtagadni az asz- szonytól. — Ugyan hova gondolsz édesem? Már hogyne szeretnélek! Hisz’ te vagy az én egyetlen kis boldogságom. Na gyere, bebizonyítom. Mond hány csókot adjak ? Olyan édesen simult erre hozzám, hogy Isten bizony olvasatlanul olyan száz csókot kapott tőlem, hogy még most is édes a szám tőle. — Hát elfelejtetted már apus- kám, mi van ma? — Ma ? Ha nem csalódom szombat, a gyümölcskiállitás megnyitása. Az országos képtár zárva, a miniszterek nem fogadnak. — Eredj te rossz! Hát mi történt ez előtt hat hónappal? — Ja 1 Ezelőtt hat hónappal ? Várj csak 1 . . . Igen, tudom már, akkor fordult ki Sándor a kocsiból s kitörte a karját. Szegényt, hogy sajnáltam. De hála Istennek már felgyógyult. — Ugyan hallgass már! Másra nem is emlékszel ? — De igen, ekkor jött a főnököm tizedik kis lányának az első foga s ennek az örömére leitta magát a főnök, a helyettes, a titkár és mi mindnyájan. — Eredj! Veled ma nem lehet Schneidig egyenruhák jutányosán készíttetnek w a£s j a ea b egyenruházati intézetében KASSA, Fővitcza ©. szám. Négy kiállításon kitüntetett elsőrendű szabász. Egyéves önkéntesek figyelmébe!
