Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-12-20 / 139. szám

Sátoraljaújhely, 1904. december 20. 139- (4361.) Harminckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., Vastagabb betűkkel S fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Ferényi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kor. —• Egyes szám ára 8 fillér. —— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Két búcsúlevél. — dec. 20. Két búcsúlevelet ismertetünk meg olvasóinkkal alantabb e ha­sábokon teljes terjedelemben. Két búcsúlevél az, amelylyel Zemplénvármegye közigazgatási bizottsága é3 tisztviselői kara búcsúzik el gróf Hadik Béla fő­ispántól, akihez őket a szív mé­lyéből fakadt igaz szeretet és hála kötötte. Halavány, egyszerű kifejezése akar lenni ez a két búcsúlevél azon őszinte ragaszkodásnak, melylyel eltávozott főispánunk iránt az ő gárdája: a megyei tiszt­viselői kar mindenkor viseltetett, visszhang az csupán, de még igy is következtetni lehet belőle az érzelmek igazságára és tartós­ságára, mely ezt a két búcsúle­velet sugallta. És épen azért nem tartjuk ér­dektelennek teljes terjedelmük­ben megismertetni a közönség­gel e leveleket, mert tudjuk, hogy minden sor értékét az igaz átér- zés öregbiti, mely egyedül ad­hat értéket és becset a bennök foglalt szavaknak. Amit e két búcsúlevél mond, annak minden sora nagy erkölcsi sulylyal bir, oly sulylyal és érték­kel, mely színessé képes tenni a legszintelenebb szavakat is az A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. London és Párizs. A „Zemplén“ számára irta : ifj. Meczner Béla, (Folytatás.) Ami pedig a két ország kony­háját illeti, általában lebet mondani, hogy az angol konyhát a franciával szemben az egyszerűség jellemzi. A francia konyhának töviről hegyire való ismerése valóságos tudomány, mert a leginyencebb ételektől kezdve a kerti csiga és békáig mindent fel­tálal. Az angol menün sokkal kor­látoltabb a francia fogások ezen ren­geteg változatainak száma: sőt mi több az angol konyha egyszerűségé­vel egész odáig megy, hogy a legtöbb vendéglőben és családoknál úgyszól­ván tisztán fűszer nélkül főznek. A főzeléket pl. egyszerűen meleg vízben főzik meg, minden só nélkül. Azt pe­dig valóságos pazarlásnak tekintenék, ha valaki a burgonyát vajban sütné meg. Az angol a sót olybá veszi, mint pl. mi magyarok a mustárt s annak használatát mindenkinek tet­szésére bízza; ki tehát sóval kíván enni valamely ételt, az egy adagot tányérjára vesz ki és minden egyes fa­latot külön-külön sóz meg olyanfor­mán, mint a mustárral. S ezen só igazság diadalmas, hóditó erejé­nél fogva. Az első levelet Zemplénvár­megye közigazgatási bizottsága intézte az eltávozott főispánhoz f. hó 12-én tartott üléséből. A levél — melyet Thuránszky László főjegyző fogalmazott — a kö­vetkező : Móltóságos Gróf ur ! Szeretve tisztelt volt Főispánunk l Á mai alólirott napon tartott ülé­sünkben a Méltóságod lemondása foly­tán elnöklő vármegyei alispánunk bejelentéséből mindnyájan a legmé­lyebb sajnálattal és megilletődéssel vettük tudomásul Méltóságod eltávo­zását. Mindnyájunk kebelébe egyértelmű visszhangra talált vármegyénk alis­pánjának a Fejes István és gróf Mailáth József hozzászólásával támo­gatott ama indítványa, hogy a Méltó- ságos Gróf ur mint volt főispánunk — habár rövid 3 és Va évi, de annál eredménydusabb itt működése alatt szerzett érdemeit — jegyzőkönyveink­ben megörökítsük és méltóságodhoz, most a midőn e díszes, a vármegye minden egyes lakójának közmegelé­gedésére és teljes elismerésével betöl­tött állásáról lemondani méltóztatott, bucsuiratot intézzünk. Vajmi kevés ez, amit e közig, bizottság mélyen átérzett hálájának és elösmerésének szerény jeléül nyújt­hat, de tetézze ezt Méltóságodnál az a tudat, 1: ogy a Méltóságod nagyérde­meit nem csupán a holt betűk örö­kítik meg. Megörökítik azt, Méltóságodnak e vármegyében maradandó alkotásai. nélkül való főzést róvják fel főkép a franciák az angol konyha hibájául; az angolok pedig a franciák békaevé­sét kifogásolják, mint azt a „Froggy“ csúfnév is mutatja, melylyel az an­golok a franciákat szokták illetni. Azon kérdésre : van-e a két nép­nek különös nemzeti étele, azt hi­szem csak részben lehet megfelelni, mert a franciáknál nem igen lehet oly speciálisan nemzeti jelleggel biró ételről szólni, mint az angolok „Roast beef“, vagy „Pudding“-járól, melyek „John Bull“-tól elválaszthatlan fogal­mat képeznek. Mindazonáltal mond­hatjuk, hogy a francia konyha sokkal nagyobb súlyt fektet a levesekre, mint az angol s talán ezen különféle „Consommé“ és „Bouillon“ levesek, „Cőtelette“-k, „Omelette“-k és „Fi- let“-k tekinthetők azon francia éte­leknek, melyek legnagyobb népsze­rűséggel készíttetnek. Érdekesek az asztalnál való ülés- bek szabályai. Az angol etiquette sze­rint a kezek étkezés alatt lehetőleg az asztal alatt tartandók; a franciák azonban inkább az asztal fölött, il­letve az asztalon tartják azokat. Az asztalkendőt az angol igazi luxus-cikknek tekinti s avval angol asztalon csak ünnepélyesebb alkalom­kor, vagy vendéglátás esetén teríte­nek fel. A francia azonban ép oly szükséges étkezési eszközt lát benne, Megörökíti a kulturális téren az a 22 iskola, amelynek mindegyike, mint egy-egy emlékmű fogja még a késő utódoknak is hirdetni, Méltóságodnak a népnevelés és közművelődés, a ma­gyar nemzeti eszme megvalósulása terén.kifejtett tevékenységét. Örök időkre megörökíti a köz- egészségügy terén a vármegye köz­pontjában Méltóságod rövid itt idő­zése alatt felépült ama monumentális épület, amely a szenvedő emberiség jajszavát van hivatva enyhíteni, amely a gyógyítható betegeket a hazá­nak hasznos polgáraiként van hi­vatva visszaadni és ama szerencsétle­neknek, akik számára a gyógyulás csak az Isten kezében van: csendes, nyugalmas menhelyül van hivatva szolgálni. Örök időkre fogja ez épület mint amelynek létesülését Méltóságod be­fejezésre juttatta: dicsőséges emlékét hirdetni. De nemcsak ekként van Méltósá­god emléke e vármegyében megörö­kítve. Bele van az mindannyiunk, a vármegye minden egyes lakosának szivébe vésve. Bele véste azt Méltó­ságod úgy a közigazgatásunk, — melynek nagy lendületet adott — va lamint közgazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk terén, nemkülömben a társadalmi téren szerzett érdemeivel. Belevéste azt Méltóságod rendíthetet­len haza és igazságszeretetével, határ­talan jó szivével. S mink is csak arra kérjük Mél­tóságodat, adjon helyet nekünk jó szivében — melybe mindnyájunkat befogadott — továbbra is. Tartson meg emlékezetében és jó indulatában, amelylyel megtisztelt ezután is. Fogadja Méltóságod hazafias üd­vözletünket. mint a villában, vagy a késben s még a legegyszerűbb munkás nyaká­ban is ott látjuk azt a párizsi nép vendéglőkben. Az asztalkendő alkal­mazása tekintetében érdekes a fran­ciák szokása. Ugyanis a családtagok a mindennapi életben rendesen össze­hajtják azt étkezés után, de egy meg­hívott vendég ne tegye azt, mert a serviette összehajtása azt jelentené, hogy a következő étkezésre is meg akar hiva lenni s arra hajtja azt össze magának. Ha azonban ez utóbbi étkezésre tényleg meg lesz hiva az illető: összehajtja azt. Mindkét nem­zet szokása megegyezik abban, hogy az étkezés bevégezte után nem kí­vánnak kedves egészségére-t, sem nem csókolnak kezet a háziasszony­nak és hogy a társaság tagjai egy­mással kezet nem fognak. E szokást az utóbbi időben minálunk is kezdik követni és el kell ismernünk, hogy egy igen praktikus oldala van, név- leg az, hogy egy harminc, vagy több tagú társaságban megment attól a valóságos processziótól, mely az ét­kezés után egy ilyen társaságban a kézfogások alkalmával keletkezik. — De mért ne tennők ezt kisebb és intimebb társaságokban, hol egy ilyen kézfogás mily barátságos képet nyújt a nagyobb társaságok feszességével szemben. Lakás dolgában nem mondhat­Kelt Zemplénvármegye közigaz­gatási bizottságának 1904. évi decem­ber hó 12-én tartott ülésében. A közig, bizottság nevében: Uókns Gyula, alispán. A másik búcsúlevelet a me­gyei tisztviselői kar intézte a fő­ispánhoz, melynek elküldését f. hó 18-án d. e. 9 órakor Dókus Gyula elnöklete alatt tartott nagy értekezletén határozta el. A tiszt­viselői kar búcsúlevele a követ­kező : Méltóságos Gróf ur! Szeretve tisztelt Főispánunk ! Vármegyénk mély tisztelettel alól­irott tisztikara mai napon tartott ér­tekezletén nehéz szívvel és mély meg­illetődéssel vette tudomásul Felséges Urunk Királyunknak ama legfelsőbb elhatározását, melylyel Méltóságodat főispáni állásától saját kérelmére és buzgó szolgálatainak elösmerése mel­lett legkegyelmesebben felmenteni méltóztatott. Ha már a dolgok fejlődésébe gyenge erőnkkel bele nem avatkoz­hatunk és nem volt alkalmunk meg­kísérlem, hogy Méltóságodat legőszin­tébb ragaszkodásunk kifejezésével el­határozásának megváltoztatására bír­juk, az lett volna szivünknek mélyen érzett, forró vágya, hogy testületileg megjelenve Méltóságod előtt, élőszó­val biztosítsuk változbatatlan tiszte­letünkről, nagyrabecsülésünkről, ra­gaszkodásunkról és hálánkról. Nagy sajnálatunkra azt az óhaj­tásunkat meg nem valósíthattuk s igy csak azt az utat választhattuk, hogy beszámoljunk azokról az érzel­nám egész tökéletesnek sem a fran­cia, sem az angol rendszert. Mégis a párizsi házak lakosztályainak beosz­tása sokkal célszerűbb, mint a lon­doniaké. Ugyanis a párizsi házak lakosztályai teljesen el vannak külö­nítve egymástól úgy, hogy egy eme­leten esak egy család lakik, vagy ha még több is, azok lakosztályai külön előszobával bírnak és külső ajtó által vannak elkülönítve egymástól. A lon­doni lakások azonban az elegánsabb West-Endi házak kivételével eltérőleg a párizsi és kontinensi szokástól a következő különös beosztással bírnak: Áz úgynevezett villák legnagyobb ré­sze 2—3 emeletes; a földszintet, a félemeletet s a legfelső emeletet leg- többnyire a ház tulajdonosa lakja, mig a közbeeső I-ső és Il-ik emeletet egy kisebb 3—4 tagú családnak adja ki. Ezen I-ső és II-od emeleti lakosztá­lyoknak külön ajtóval elkülönített előszobájok nincs s igy ha az első család egy tagja a legfelsőbb eme­leten lévő szobájába akar menni, köz­vetlenül a Il-ik család előszobáján kell, hogy átmenjen, mert ezek a kö­zös lépcsőtől nincsenek külső ajtóval elkülönítve. Ezen célszerűtlen beosz­tás úgyszólván csak Londonban van elterjedve, de dicséretképen legyen mondva, hogy az újabban épített há­zakban már nem igen alkalmazzák. (Vége köv.) Schmidthaner-féle Igmándi kesorüviz, reggelenként félpohárral használva, meglepően gyors és nagyszerű sikerrel pótolja otthon bármely évszakban a Karlsbadi és Marienbadi ivókúrát gyomor és bélbajokban, úgy­szintén elkövéredés, szivelhájasodás és azzal járó fulladásnál, sárgaság, máj- és lépdaganatnál, cznkorbetegség, csúz- és köszvénynól stb. Az .Igmándit“ hatásosságában egyéb keserű vagy hashajtó ásványvizek meg sem közelitik és saját érdekó- helyette mást nem fogad el. — Utasítás mellékelve. — Kapható Eperjesen Bohrandt J. W. kereskedésében. ben cselekszik, ki Főszétküldés a forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész üveg 50 f, szetes keserüviz, a mely kis üvegben is kapható. félüveg 30 f. — Az egyedüli termé­I.apuuk mai száma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents