Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-12-15 / 137. szám

2. oldal. ZEMPLÉN December. 15. A köztisztviselők kulturális te­vékenysége. Yécse, 1904. dec. 14. „Minden nemzet annyit ér ameny- nyit szellemi tőkéje képvisel“. A köz­művelődés, a tudás általánosítása az álladalmak alapja, csak erre építheti jövőjét s ebben keresheti hatalmát és erejét. Az a hatalom, mely pusz­tán a nyers erőre támaszkodik: nem elég arra, hogy meg ne semmisüljön és el ne tűnjék a föld színéről. De ha az állam erejét és hatalmát a minden idők ellenségével dacoló műveltségben keresi: szellemével világot hódit. A tisztviselő a közművelődés érdekében is nagyon sokat tehet s az elért szép eredménynek hasznos gyümölcseit ké­sőbb ő is élvezi, mert különben ter­hes hivatásának értelmes, józan életű, becsületes és szorgalmas nép köré­ben igazán játszva felelhet meg. Azon község, ahol az iskola gyerme­kekkel, a templom az áhitat óráiban imádkozókkal van telve és a korcsma üres, ahol a községben a papi, jegy­zői, tanítói lak s nem az árendás háza vonja magára a figyelmet, ahol a nép a vasárnap megszentelésére ne­mes szórakozásban keresi örömét s nem a tivornyázásban, verekedésben, kártyázásban: ott öröm a hivatali tisztség betöltése s nincs ok a munka terhe alatti feljajdulásra. Ez állapot — fájdalom — nagyon kevés községben van igy. És ki en­nek az oka ? nem mondjuk ki hatá­rozottan, hogy a község funkcioná­riusa, mert ez nem is volna igaz; de azt kimondhatjuk, hogy ő is. A község értelmisége együtt munkálkodott azon, hogy a nép a leg­becsesebb közkincsnek birtokába ne juthasson; az ő vétkük a nép egy- ügyüsége, rakoncátlan természetük­nek ők voltak istápolói, midőn annak megnemesitését elmulasztották. Ezen elmaradott községek lako­sai sohasem érezték azt az édes me­leget, mely a vezetők szivének tiszta szeretetéből árad. Csak gépek voltak azok kezében, akik szellemi és anyagi vagyonukkal felettök uralkodtak a nélkül, hogy azokból csak egy pa­rányi részt is juttattak volna szá­mukra. Élnek, de nem fejlődnek szel­lemben, csak karjaiknak izmai erő­södnek a munkában, a kenyérért való küzdelemben. Leikök oda van kötve a testhez, ahonnan a tanulás, a tu­dás, az értelem és gondolkodás ha­talma soha fel nem szabadította; ott érzik egyéniségükben; tudják, hogy bennök van még valami láthatatlan erő, de ott annak fenséges hivatásá­ról sohasem halottak. Imádkoznak, mert a pap hirdeti az Isten jóságos nagyságát, hatalmát és bölcsességét, de ők e láthatatlan Fenségnek fogal­is, ha egy fiatal ember be lesz mu­tatva egy hölgynek, de ha ennek nem tetszik az illető egyénisége, ta­lálkozzék vele az utcán vagy nyilvá­nos helyeken minden nap, addig, mig a nő fel nem jogosítja rá — nem kö­szönhet neki, sem pedig haza nem ki­sérheti. Tehát mintegy jogot ad a nőnek választani a között, vájjon feltartja-e az ismeretséget a bemu­tatott egyénnel. Érdekes továbbá az, hogy miként megy a férfi az utcán a nő oldalán. Mig Párisban újabban az a különös szokás kapott lábra, hogy a nő ka­rolja át jobbjával a férfit, ezt igy jobb oldalán hagyván menni, addig az an­gol férfi mindig a járda külső részén az utcaközepe mellett megy s a nőt mindig a fal mellett engedi menni. Magyarázata ennek — mint ezt az én angolomtól megtudtam — egész egyszerű, az, hogy a férfi, az erős férfi legyen mindég közelebb a ve­szélyhez, mely esetleg az utca köze­péről érhetné a nőt. Az étkezés és lakás viszonyok­ról sem lesz egész érdeknélküli meg­emlékezni. Párizs lakóinak nem kis része vendéglői koszton és hőtel-ban él; sehol annyi szálloda és „Café­mát nem értik, nem ismerik. Ösz- tönszerüleg, titkos, belső sugallatra hallgatva, talán irtóznak a bűntől, de annak súlyát lelkűkben nem érzik s csak a mechanikai bünhődésről — ott a törvényszék börtönében — van tu­domásuk. Ily lakosok között természetesen nem valami kellemes az élet, a munka, melynek becsét meg nem tudja mérni a nép, amelyet annyira elhagyott a a rohanó kor, a soha meg nem nyug­vó idő. Miképen segíthetünk a bajon? Teljesítse kötelességét híven és lelkiismeretesen a tanító s a többi intelligens elem. Pardon, a dolog nem egészen úgy áll. Teljesítse kötelessé­gét a község minden egyes lakója, de teljesítse lelkiismeretesen és híven, teljesítse a családapa otthon, a pap a templomban, a tanító iskolában s a tisztviselő hivatalában és mindany- nyian a társadalmi életben. A kérdés, szerény nézetem sze­rint, igy lesz helyesen megfejtve. A népiskolai oktatás, a kisded­óvó (tót ajkú községben nélkülözhe­tetlen) igen jól van szervezve, — pa­píron —• de nem úgy az életben. A törvényben nincs erő, az uta­sításoknak, terveknek nincs meg a lelkök, ha a községet igazgató ele­mek szivében és lelkében nem ébred fel az akarat, hogy azoknak a holt betűknek életet adjanak, ha egyesült erővel oda nem törekszik a község értelmisége, hogy a népet a porból felemelje és megismertesse vele a tu­dás hatalmát és áldását. Igyekezzék a köztisztviselő a község többi értelmes elemével minél szorosabb érintkezésbe lépni s azok­kal a község érdekeit szem előtt tartva, együttesen munkálkodni. A lakosságot megnyerni, hogy alakítson olvasó-köröket, dalos-egyle­teket s a felnőttek oktatásban része- sittessenek. Ha ez megtörtént, mér- tékletességi egylet alakittassék, mely elvonja a népet a lelket-testet ölő korcsmázástól és különösen az em­berirtó pálinka élvezetétől. így a nép lassankint megtanulja becsülni a jó­kat, kerülni a rosszakat; megtanulja, hogy mi az erény és bűn; megta­nulja ismerni az ember értékét és tiszteletben tartja a felsőbbséget; megismeri kötelességét embertársai, hazája, községe és családja iránt, tudatára jön az ember értékének és annak, hogy mit vesztett azzal, mi­dőn mindezen dolgokat nem tanulta meg akkor, mikor lelke az ismeretek befogadására érzékenyebb volt; be fogja látni, hogy mennyit tehetett volna saját maga és községe javára, ha régen úgy ismerte volna e nemes törekvéseket, mint kezdi ismerni most 1 Aztán folyik az átalakulás napról- napra jobban. Restaurant“ mint Párizsban. A Nagy- Boulevardokon pl. majdnem minden harmadik ház Cafó-Restaurant, a Quar­tier Latinban pedig még a kisebb utcákban is minden harmadik vagy negyedik épület „Hőtel Menbló“ fel­íratott visel. Persze ez csak úgy ma­gyarázható meg, hogy igen mérsékelt ár mellett havi bérletre is adván ki szobákat: ezek 8/* része majdnem ál­landóan le van foglalva. Az angol ezt a szállodai életet nem ösmeri s azt csak szükség ese­tén alkalmazza. Még pár heti tartóz­kodás esetén is az idegen angolok legnagyobb része családoknál vagy u. n. „Boarding-House“-okban él Lon­donban. A vendéglői kosztolást már inkább feltalálni Londonban, de ez úgyszólván csak déltájt, az ugyneveztt „Luncheon“-ok alakjában és délután 4 és 5 óra között az „Afternoon-tea“- ban található fel, mert este 8 óra kö­rül a tea-házak és vendéglők nagy része csukva van s csak a nagyobb vendéglők és kávéházak vannak nyitva Val-ig, mely órán túl azonban csak nagyon kivételes engedély mellett maradhatnak továbbra is nyitva. (Folyt, köv.) Egyszer csak elő áll a nép köré­ből valaki s szerényen, tisztességtu- dóan megkérdezi a tanítótól: Nem le­hetne-e már az én kis fiamat az irásra- olvasásra tanítani? Hány éves a gyermek? 4 éves. De jön a másik, a harmadik és jön száz és száz ember, a ki már megismerte a tudás hatalmát az es­teli oktatások alkalmával. S ime egy kis jóakarattal meg lesz teremtve a kisdedek oktatása — meg van vetve az alap az óvó is­kola részére. Az értelmes osztály buz- gólkodása kell csak, s az apróság rö­vid idő alatt az ovóiskola kertjében, vigan dalolva s már négy éves korá­ban tanulva oly dolgokról, a miről az öregek eddig nem is tudtak szóra­kozik és tanul. A kis verselőt dehogy venné el a tanulástól; az apró libapásztorok száma megcsökken, az utcák porában csak nagy ritkán láthatni egy-egy piszkos.gyermeket, sétáinkban tisztes­ségtudó apróság üdvözöl illedelmesen s valami édes zaj hallatszik a község minden zugából az eddigi éktelen lárma helyett. Az óvó iskola növendékei előké­szítve lesznek a népiskolai oktatásra, a hol aztán tapintatos tanító vezetése alatt elsajátítják mindazon ismerete­ket, melyekre az életben feltétlenül szükségök van, ha az eke szarva mel­lett maradnak is. Az elemi iskolák bevégeztével áll elő aztán a község funkcionáriusa egy igen foutos hivatása. A gyermekek előtt áll a pálya- választás; a legnehezebb lépés az életben. Ott marad-e az eke szarva mellett, tanul-e, vagy ha arra módja nincs, jövő megélhetésére iparos pá­lyát választ-e? A nép általában irtózik az ipa­ros pályától s ritkán adja gyermekét a nagyobb városba, hogy valamely iparágot elsajátítson : inkább nyomo­rog egy kis birtokocskán nagyszámú családjával, semhogy fiát a már szép megélhetési módot nyújtó iparos pá­lyára engedné. E balfelfogás ellen kell a társa­dalmi életben küzdeni. Meg kell ér­tetni a néppel, hogy föld ma már kevés arra, hogy minden ember an­nak munkálásából éljen meg, mig az ipari pálya folyton fejlődésben van ? Csak egy kis családot kell az eszmének megnyerni s a siker újra készt a továbbiakra. Ha látja a szomszéd az iparos fiú haladását, ő sem idegenkedik tőle, hogy fia e pályára lépjen. Ezek azok, a miket egy kevés ambícióval minden (még tót ajkú) községben is keresztülvihetőnek tar­tok s ez irányban hathatós működés­sel nagybecsű szolgálatot teljesítünk edes hazánk és a társadalom javára! Labor omnia vincit! Székelj Gjőző. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. • )( A Tin. árvaszéki elnöki állás betöltése által esetleg megüresedő szerencsi főszolgabírói állásra pályá­zik Gortvay Aladár; ez alkalomból az alábbi körlevelet intézte a törvh. bizottsági tagokhoz: „Mélyen tisztelt bizottsági tag ur! Nemthy József árvaszéki elnök nyugdíjaztatása foly­tán esetleg megüresedendő szerencsi főszolgabírói állásra pályázni óhajt­ván, — tisztelettel kérem, hogy ezen célom elérésében, becses szavazatával és befolyásával támogatni méltóztas- sék. Sátoraljaújhely, 1904. december Gortvay Aladár, tb. főszolgabíró.“ )( Pályázat körjegyzői állásra. A bodrogközi járás főszolgabirája pá­lyázatot hirdet az 1200 k. fizetés 210 k. lakbér és 504 k. fuvar álta­lányai javadalmazott nagygéresi kör­jegyzői állásra. Pályázati kérvények f. é. dec. 20-ig adandók be. Választás f. é. dec. 22-én. )( Árverés. A városnak termett 19 mótermázsa 42 kg. mennyiségű csöves tengeri és 60 kg. mennyiségű napraforgó terményei, f. évi dec. hó 16-án d. e. 9 órakor nyilvános árve­résen eladatnak. A befolyt vételár a város pénztárába azonnal befizetendő. HÍREK. — Lucza napja. Lucza napja is­mét elérkezett. Azt tartják a nép hiszékeny, jámbor gyermekei, hogy aki e napon egy háromlábú szék fa­ragásához fog s azt bizonyos mun­kabeosztással karácsony napjáig fa­ragja, az karácsony éjjelén e széken ülve meglátja jövendő sorsát. Azért lett aztán közmondássá, hogy minden dolog, mely nehezen ér a végéhez: „úgy készül, mint a Lucza széke“. — Halálozás. Részvéttel értesü­lünk ama gyászesetről, mely Kossuth Lajos b.-szöghi nagybirtokost és csa­ládját érte. Ugyanis neje Chyzer Irma f. hó 14-én elhunyt. — Az el­hunyt urinő Chyzer Kornél volt me­gyei főorvosnak, jelenleg miniszteri tanácsosnak leánya, ki városunk elő­kelő társaságának kedvelt s szeretett tagja volt. Az elhunyt urinő halála mindenütt általános részvétet váltott ki a család nagyszámú ismerőseinek és tisztelőinek körében. — A csa­lád ez alkalommal a következő gyász- jelentést bocsátotta ki: Udvardi és kossuthfalvi Kossuth Lajos úgy a maga, mint gyermekei: Pál, Mariann, Lajos és Katinka, szülői, testvérei, valamint az összes rokonok nevében is, mélyen megszomorodott szívvel tudatja forrón szeretett, felejthetetlen hitvese s a legjobb anya Kossuth Lajosné Chyzer Irmának élete 38-ik, boldog házassága 19 ik évében, hosz- szas szenvedés után történt elhunyták A megboldogult hült tetemei e hó 16-án délutáni 3 órakor fognak a b.- szöghi családi sirkertben örök nyuga­lomra helyeztetni; az engesztelő szt.- mise-áldozat pedig szombaton, reggeli 9 órakor a b.-szöghi kápolnában az egek Urának bemutattatni. B.-Szögb, 1904. évi december hó 14. Áldás és béke drága hamvaira! — Uj egyesület. Á magyarországi vas- és fémmunkások központi szö­vetsége Sátoraljaújhelyben helyi cso: portot állított föl. Az uj fiók-egyesií- let helyisége a munkás- és önkép­zőkör Kossuth-utcai helyiségében van. — Tíz éves betörő-tolvaj. Egy szép reményekre jogosító fiú került e napokban a rendőrség kezébe. Ferencz János helybeli napszámos 10 éves hasonnevű fia, a ki azzal volt vá­dolva, hogy saját jószántából és atyja rábeszélésére lopja a baromfiakat s a hol könnyű szerrel nem tud a szár­nyasokhoz jutni, ott nem riad vissza a betöréstől sem. Legutóbb kiderült, hogy Malinyák Imre „Diana“-für- dőbeli szolga sertésoljának ajtajáról egy ács-kapocsvassal lefeszítette az ajtó sarkát, bemászott az ólba és a hazulról magával hozott zsákba négy tyúkot tett s azzal hazafelé, a Tor­zsás melletti lakásukra tartott. Útköz­ben azonban egy rendőr gyanúsnak találta a fiút és megnézte mit visz a hátán. Mikor a tyúkokat megpillan­totta a zsákban, mindjárt tisztában volt a kis tolvajjal. Bekísérte a ka­pitánysághoz, a hol a fiú elmondta, hogy más alkalommal is volt lopni tyúkokat az apjával együtt, a kitől ezt a mesterséget elsajátította. De­cember elején özv. Blumenfeld Sala­monná Klastrom-utcai 921. számú la­kásáról lopott tyúkot, egy másik al­kalommal pedig a Kazinczy-utca egyik udvarában járt e célból, a hon­nan 2 tyúkot lopott. Mivel esténkint jár kőrútjára, az egyes házakat, ahol lopott, meg se tudja jelölni. Á kis betörő-tolvajt valószínűleg javitó-in- tézetbe küldik. — Gyorsvonat megállása. A Bu­dapest keleti pályaudvarról reggel 7 óra 40 perckor induló, Munkácsig köz­lekedő gyorsvonat a mai naptól kezdve Tiszalucz állomáson nem mint eddig feltételesen, hanem egy percre ren­desen meg fog állani; érkezés Tisza-

Next

/
Thumbnails
Contents