Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-11-29 / 131. szám

Novemer 29. zemplEn. 3. oldal. rancsnoksága folyó évi december hó 4-én, az őrtanyán gyűlést tart. — Humanitás-bál Kassán. A „Hu­manitás“ kassai jótékonysági intéz­mény december 10-én tartja meg hangversenynyel egybekötött tánces­téjét, a mely iránt igen nagy érdek­lődés mutatkozik. Á hangversenyen Fáy Flóra, Sárossy Paula, Palásthy Sándor, Marthon Géza, Knöpfler Al­fréd, Tepper Samu és a 34. gy. e. teljes zenekara működik közre. Á tiszta jövedelem a szegények fával való ellátásra fordittatik. — A nyugalmazott tanítók figyel­mébe. A Széchényi—Kolonits-féle se- gélydijállomások közül 52 üresedett meg, egy ily segélydijas hely 126 ko­rona élvezetével van egybekötve. Ezen alapítványi helyekre oly magyaror­szági illetőséggel bíró, katholikus val- lásu és aggkoru férfiak jogosítottak, kik jó erkölcsi magaviseletüek, sze- génysorsuak vagy keresetképtelenek s a király és a haza szolgálatában maguknak érdemeket szereztek. Ezek közül előnyben részesülnek, kik a népnevelés terén működtek s nemesi származásúak, e mellett vagyontala­nok. A folyamodványok a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz cime- zendők, de az illetékes egyházi fő­hatósághoz nyújtandók be. A benyúj­tás határideje: a folyó év december hó 1-je. — Akik egymást szarvazzák. Szép takaros menyecske Sámó István felesége, de nem teszett még sem az urának. Nemkülönben szép és fiatal a Barát Józsefé, de itt is az volt a hiba, hogy másra vetette az ö ura a szemét. Ez a más pedig véletlenül Sámóné volt, ki szívesen is hajlott Barát szavára és lassanként kezdett kinőni Sámó uram homlokán a férjek ékessége, a szarv. — Ám ugyanúgy fejlődött szépen Barát szarva is, mert csodálatos módon az ő felesége meg a másiknak tetszett igen nagyon, igy tehát szépen éldegélhettek volna, mindegyik szép szerelemben a — másik feleségével. Természetes azon­ban, hogy semmit sem tudtak sem a férfiak, sem a nők egymás üzel- miről és örökösen rettegtek vala­mennyien a felfedeztetéstől, ami a napokban be is következett. Ez a felfedezés pedig nem folyt le kellő nyugalommal és megegyezéssel, ha­nem Sámóban buzgott a férfi vér, amit szabad neki, azt nem szabad az asszonynak. Elő is fogta a feleségét, kinek védelmére szeretője, Barát sie­tett, igy aztán belekeveredett a harcba Barátné is, úgy, hogy ugyancsak működtek a botok és a seprünyelek. Mikor aztán már alaposan elverték egymást, kissé lecsillapultak és meg­indították a váló, büntető és ki tudná megmondani még miféle pereket. — A varannói műkedvelők f. hó 20-án adták „A kintornás család“ cimü népszínművet, Tóth Ede jeles darabját, mely mint rendesen, kitü­nően sikerült. A jótékony célnak szép összeg jutott a jövedelemből. A sze­replők egytől-egyig meg állták helyü­ket; valóságos tapsvihar keletkezett minduntalan. — Lopások. Az elmúlt napokban több lopási esetet jelentettek be a rendőrkapitányságnál. Szomorú illuszt­rációja ez annak, hogy a hideg évszak által támasztot nyomor mennyire sar­kal a bűnre. A lopások nagyobbrészt kisebb jelentőségűek. A legtöbb eset­ben szárnyasok lopásáról van szó. Azonkívül Tóth József csillag-utcai csizmadia lakásáról ösmeretlen tettes egy 18 korona értékű arany gyűrűt lopott. Á tettesnek a rendőrség már nyomában van. —Felekezeti iskolai hatóságok leve­leinek portómentessége. A kereskede­lemügyi min. f. évi 54,636. sz. rendelete szerint a felekezeti tanítók fizetésének kiegészítésére és korpótlékának fede­zésére az 1893. évi XXVI. t.-cz. alap­ján engedélyezett államsegélyekre vo­natkozó nyugtákat a lelkészek iskola- széki elnöki minőségükben, az iskola­szék nevében a m. kir. adóhivatalok­hoz „oktatási ügyben portómentes“ záradékkal portómentesen küldhetik be. Ha a levólboritókon nem az iskola­szék szerepel feladóként, vagy a hi­vatalos levél külzete nem a megfelelő záradékkal láttatik el, az eljárás posta­jövedéki kihágást képez és a vonat­kozó szabályok szerint biráltatik el. — Himlöjárfány a vidéken. Mint tudósítónk Írja : Olaszliszkán himlőjár­vány ütött ki, mely nagy mértékben terjed. A járvány meggátlása tekin­tetében megtették a szükséges óvin­tézkedéseket. — Féltékenységből lopott. Damcsó János, bár takaros kis menyecske fe­lesége van, e napokban miután össze- pörölt nejével, elhagyta és a szom­széd Szőllőske községbe távozott. A magára hagyott asszony mindenfelé kereste urát, de nem tudott nyomára akadni. Végre egy helybeli ösmerősé- től értesült, hogy az ura Szőllőskén tanyázik egy régi leányösmerőse há­zánál, ahol Damcsó nagyon szívesen látott vendég. Több se kellett a fél­tékeny asszonynak; még az nap fel­szedte magát és kiment Szőllőskére, hogy urát haza hozza, a csábitó me­nyecskén pedig bosszút álljon. E terv részben sikerült is, de még sem ment olyan könnyen, amint azt Damcsóné gondolta. Előbb nem is találta őket otthon; meg kellett őket lesni és be­várni, amig haza térnek. De e köz­ben gondolt egyet a féltékeny asszony és valami módon bejutott férje csábí­tójának lakásába, ahonnan magához votte a legszebb dunnát és azzal út­nak indult hazafelé. Alig ért ki a fa­luból, magával szemben találta ked­ves férjeurát a menyecskével. A kö­vetkező pillanatban a dunna a földön hevert és Damcsóné tiz úja a csábitó asszony arcára tapadt. Csak nagy nehezen sikerült őket szétválasztani. Mire az összevérezett asszony laká­sára tért, férj és feleség kibékülve haladtak egymás mellett Ujhely felé — a szerzett dunnával. Másnap azon­ban előjött a csábitó menyecske és Damcsóék lakása helyett a hatóság­hoz ment jelentést tenni a dunna-lo­pásról. — Helyreigazítás. Lapunk folyó évi 129. számában „Szüreti mulatság“ címmel egy közlemény jelent meg a hírrovatban, melyre nézve Héring Lajos szőlőtelep-kezelő a következő felvilágosító sorok közzétételére kérte fel lapunkat: „Igaz ugyan, hogy Kosinszky Viktor igazgató ur a szü­ret befejezésekor engem, mint szőlő- kezelőjét megbízott, hogy a szüretelő munkások részére egy kis befejező mulatságot tartsak, amit meg is tet­tem és a miben kizárólag csak a szü­reten dolgozott munkások vettek részt, nem pedig, mint a közleményben van : meghívott vendégek ; mert Kosinszky Viktor igazgató ur azokat nem hívta, sem pedig én; már annál is inkább, mert Kosinszky Viktor igazgató ur a szüret végét be sem várva, haza utazott Aradra, tehát idegen vendég ezen mulatságon részt nem vehetett.* — Elitéit utazó. Flesch Károly utazót — a ki Vámoscher Gyula bu­dapesti bejegyz. cég fehérnemű-, alj- nemü és asztalnemű-áruival Kassán magáufeleknél jogosulatlanul megren­delést gyűjtött — a kassai rendőrka­pitányság, mint elsőfokú iparhatóság 200 kor. pénzbüntetésre ítélte, ezen­felül elkobozni rendelte 531 darabból álló, több ezer korona értéket képvi­selő mintagyüjteményét. Az ítélet el­len felebbezést jelentett be az elitéit. Ezen Ítélet figyelmezteti a jogosulat­lanul házaló utazókat, hogy jó lesz egy kissé óvakodni. — Tokaji bor Japánban. A ke­reskedelmi muzeum könyvtárában Ko­mor Győző, 20 év óta Yokahámá-ban lakó hazánkfia e napokban felolva­sást tartott „Japán kereskedelme“ cí­men és sajnálattal emlékezett meg arról, hogy a japán közönség és ke­reskedő Magyarországot mint külön­álló országot nem ismeri, mert a köz­vetítő ügynökök tendenciózusan ha­misan informálták Japánt. így semmi­féle árunkat és termékeinket nem is­merik a japánok „magyar“ elnevezés alatt. Kovács Miklós által hozzá in­tézett azon kérdésre azonban, hogy ismerik-e Japánban a magyar bort, azt felelte Komor, hogy egy magyar vonatkozású dolgot hallott emlegetni Japánországban és ez a tokaji bor. Ezt ott is ismerik. Csakhogy nem tudják, hogy ez magyar termék. Re­méljük, ha borkivitelünk fellendül és jobban megismer bennünket a külföld, s jobban is fogja méltányolni igyeke­zetünket és — termékeinket. — Tolvaj cseléd. H. F. helybeli hivatalnok Galíciából volt kénytelen csélédet hozatni, mert az újhelyi tart­hatatlan állapotok mellett köztudo­más szerint alig lehet drága pénzen is cselédhez jutni. Többen jártak el igy az utóbbi időben városunkban. Itt-ott bevált az idegenből hozott cse­léd, de bizony némelyikben nem volt köszönet. A minap H. F.-et is ala­posan kifosztotta idegenből hozott hűtlen cselédje és most még csak kilátás sincs arra, hogy a cseléd megkerüljön. Magával vitte cseléd­könyvét is, hogy a neve után ne tud­ják keresni. A rendőrség mind a mel­lett keresi a tolvaj cselédet, eddig azonban eredmény nélkül. IRODALOM. Éjjel. Künn már dereng a reg’ sugára S az ég piros lesz keleten . . . Benn most kezdődik a tivornya És sir a dal keservesen. „Mi lesz majd, hogyha a szerelmed Hüllen lesz egyszer s elfeled, Irsz-é boldogság számüzöttje Úgyis szerelmes verseket?“ így gúnyolódik nóta mellett Velem megannyi cimbora . . . S a „válasz elől én kitérek: — 0 engem el nem hagy soha! „,Oh 1 lesz idő 1“ mind ezt. zajongják Es szivemen sejtés fut át, Erőszakolt mosolylyal szólok: — Másat találok cimborák I Hisz annyi lány van a viágon Akad tán egy, ki megszeret, Az aztán más, hogy nála nélkül Én boldog sohasem leszek. Az aztán más, hogy a szivembe Ott lesz örökre majd a seb, Az aztán más, hogy nála nékem Egyik se lesz jobb, kedvesebb . . . Németh Pál. Egy ingyen naptár adatott ki, az ismert Schicht György szappan és gyertya-gyár által, Aussigban E-ban. — Ezt bizonyára minden háziasszony örömmel fogja fogadni, ha Schicht György cég kedvelt gyártmányai be­vásárlásánál még egy ingyen naptárt is kap, amely igen bőtartalmu és sikerült. — Annak átolvasása minden háziasszonyra nézve fontos. Az „Adalékok Zemplénvármegye Történetéhez“ c. havi folyóiratunknak 1904. évi, egyszersmind a X. évfo­lyamnak októberi és novemberi egye­sített füzete a következő tartalommal jelent meg: 1. Adalékok Csicsva vára és tartozékai történetéhez (I) Tér­kép-melléklettel. Irta: Hidegpataki Antal dr. — 2. Zemplénvármegye po­litikai és helyrajzi ösmertetése. (98. folyt.) Latinból: Matolai Etele. — 3. Történeti jegyzetek Zemplénvármegyé- ről. (98. folyt.) Latinból: Dongó Gy. Géza. — 4. Tokaj város leírása. (6 folyt, és vége.) Irta: Speck Lajos. — 5. Olasz-Liszka Diáriumából. (XX.) Közli: Dongó Gy. — 6. Zsidó vonat­kozású tárgyak (2. folyt, és vége.) Közli: Friedlieber Ignác dr. — 7. A sárospataki vár erődítése 1530-ban. Közli: Hidegpataki Antal dr. — 8. S.-A.-Ujhely rendezett tanácsa törté­netéhez. Irta: Andorkó János. — Levelesláda. 9. Adatok S.-A.-Ujhely XIV—XVIII. évszázbeli birtoktörténe­téhez. (III. Közi.) Dongó Gy. Géza. — 10. A Rákóczi-adományleveleiből. (XLI.) Közli: Karsa Ferencz.il. Sá­toralja-Ujhely város évkönyveiből’ (VIII.) 1629-ből. Közli: Dongó Gy Géza. — 12. Háromszázharminc esz­tendős pörirat. Közli: Dongó Gy. Géza. — 13. Augustin Fray János uram szabad-levele 1661-ből. Közli: Dongó Gy. Géza. — 14. Vadnay György naplójából. Közli: Dongó Gy. Géza. — Tárca. 15. Mixtúra (4. folyt, és vége.) Irta: Szemere Miklós. Közli és magyarázza: Dongó Gy. Géza. — TÖRVÉNYSZÉK. § Esküdtszéki tárgyalások. Az egynapos szünet után folyó hó 28-án folytatta az esküdtbiróság f. hó 21-től tartó tárgyalásait. A kir. törvényszék elnöke Fornszek Béla volt, bírái Oö- rőmbey Balázs és Chanát Miklós. A vádhatóságot Olchváry Dezső kir. al- ügyész képviselte, mig a védelmet dr. Lichtenstein Jenő ügyvéd, s a jegy­zői tisztet Harsányi Gyula. A vád­lott Paskó Erzsébet papinai lakos volt, aki gyermekkitétel bűntettével vádolva állott az esküdtszék előtt. A tanúvallomások meghallgatása, a vád- ós vódbeszédek elmondása után fel- tótettek az esküdteknek a kérdések és vádlottat az esküdtbiróság ver­diktje értelmében hat hónapi fogház­zal büntették, melyet azonban a vizs­gálati fogsággal kitöltöttnek vettek. Ma, f. hó 29-én Jancsurák András, István és Hájas Gábor megyasszói lakosok állottak az esküdszék előtt halált okozó súlyos testi sértés bűn­tettével vádolva. A törvényszék el­nöke Fornszek Béla volt, bírái Hell- ner Károly és Görömbey Balázs. Jegyző volt Köröskényi Tamás. A vádlottakat dr. Kossuth János és dr. Fried Lajos védték. A vádló Minnich Jenő alügyész volt. A tárgyalást azon­ban, mivel két, az ügyre nézve fontos vallomásokat biró tanú nem jelent meg, ma délután fél 5 órára halasz­tották. NYÍLT TÉR*) A „Tokaj és Vidéke“ tek. szerkesztő­ségének Tokaj. B. lapja 14-iki számának szer­kesztői üzenetében a felelős szer­kesztő dr. Szécsén Vilmos nekem ront egy sértő kirohanással, melynek kellő megtorlása gondomat fogja ké­pezni. Mielőtt eziránt intézkedném, he­lyén látom a következőket kijelen­teni : 1. Én olyan levelet, mely a t. szerkesztőségnek fentjelzett sértésre okot szolgáltatott volna, hozzá nem intéztem és ha létezik a t. szerkesz­tőség irattárában az én aláírásom­mal ellátott ilyen jellegű levél, akkor azt hamisítványnak nyilvánítom. 2. A t. szerkesztőséggel semmi­nemű levelezési összeköttetésben nem állok, amint azt soha nem is keres­tem. — Csupán a nov. 3-iki szám­ban megjelent alaptalan hir helyre­igazításának közlését kértem néhány sornyi levélben, melyet minden él nélkül, sőt jóindulatulag b. lapja pres- tigéje érdekében megírtam. — Telje­sen indoktalan tehát dr. Szécsén sza- badkozása további leveleim ellen. Ezek után elvárom, hogy a t. szerkesztőség tudni fogja, mi a kö­telessége. Tokaj, 1904. nov. 25. Kiváló tisztelettel: Kohn Áron. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a Szerk. Kiadótulajdonos: Yblért Gyule. 0

Next

/
Thumbnails
Contents