Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-11-29 / 131. szám
Novemer 29. zemplEn. 3. oldal. rancsnoksága folyó évi december hó 4-én, az őrtanyán gyűlést tart. — Humanitás-bál Kassán. A „Humanitás“ kassai jótékonysági intézmény december 10-én tartja meg hangversenynyel egybekötött táncestéjét, a mely iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik. Á hangversenyen Fáy Flóra, Sárossy Paula, Palásthy Sándor, Marthon Géza, Knöpfler Alfréd, Tepper Samu és a 34. gy. e. teljes zenekara működik közre. Á tiszta jövedelem a szegények fával való ellátásra fordittatik. — A nyugalmazott tanítók figyelmébe. A Széchényi—Kolonits-féle se- gélydijállomások közül 52 üresedett meg, egy ily segélydijas hely 126 korona élvezetével van egybekötve. Ezen alapítványi helyekre oly magyarországi illetőséggel bíró, katholikus val- lásu és aggkoru férfiak jogosítottak, kik jó erkölcsi magaviseletüek, sze- génysorsuak vagy keresetképtelenek s a király és a haza szolgálatában maguknak érdemeket szereztek. Ezek közül előnyben részesülnek, kik a népnevelés terén működtek s nemesi származásúak, e mellett vagyontalanok. A folyamodványok a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz cime- zendők, de az illetékes egyházi főhatósághoz nyújtandók be. A benyújtás határideje: a folyó év december hó 1-je. — Akik egymást szarvazzák. Szép takaros menyecske Sámó István felesége, de nem teszett még sem az urának. Nemkülönben szép és fiatal a Barát Józsefé, de itt is az volt a hiba, hogy másra vetette az ö ura a szemét. Ez a más pedig véletlenül Sámóné volt, ki szívesen is hajlott Barát szavára és lassanként kezdett kinőni Sámó uram homlokán a férjek ékessége, a szarv. — Ám ugyanúgy fejlődött szépen Barát szarva is, mert csodálatos módon az ő felesége meg a másiknak tetszett igen nagyon, igy tehát szépen éldegélhettek volna, mindegyik szép szerelemben a — másik feleségével. Természetes azonban, hogy semmit sem tudtak sem a férfiak, sem a nők egymás üzel- miről és örökösen rettegtek valamennyien a felfedeztetéstől, ami a napokban be is következett. Ez a felfedezés pedig nem folyt le kellő nyugalommal és megegyezéssel, hanem Sámóban buzgott a férfi vér, amit szabad neki, azt nem szabad az asszonynak. Elő is fogta a feleségét, kinek védelmére szeretője, Barát sietett, igy aztán belekeveredett a harcba Barátné is, úgy, hogy ugyancsak működtek a botok és a seprünyelek. Mikor aztán már alaposan elverték egymást, kissé lecsillapultak és megindították a váló, büntető és ki tudná megmondani még miféle pereket. — A varannói műkedvelők f. hó 20-án adták „A kintornás család“ cimü népszínművet, Tóth Ede jeles darabját, mely mint rendesen, kitünően sikerült. A jótékony célnak szép összeg jutott a jövedelemből. A szereplők egytől-egyig meg állták helyüket; valóságos tapsvihar keletkezett minduntalan. — Lopások. Az elmúlt napokban több lopási esetet jelentettek be a rendőrkapitányságnál. Szomorú illusztrációja ez annak, hogy a hideg évszak által támasztot nyomor mennyire sarkal a bűnre. A lopások nagyobbrészt kisebb jelentőségűek. A legtöbb esetben szárnyasok lopásáról van szó. Azonkívül Tóth József csillag-utcai csizmadia lakásáról ösmeretlen tettes egy 18 korona értékű arany gyűrűt lopott. Á tettesnek a rendőrség már nyomában van. —Felekezeti iskolai hatóságok leveleinek portómentessége. A kereskedelemügyi min. f. évi 54,636. sz. rendelete szerint a felekezeti tanítók fizetésének kiegészítésére és korpótlékának fedezésére az 1893. évi XXVI. t.-cz. alapján engedélyezett államsegélyekre vonatkozó nyugtákat a lelkészek iskola- széki elnöki minőségükben, az iskolaszék nevében a m. kir. adóhivatalokhoz „oktatási ügyben portómentes“ záradékkal portómentesen küldhetik be. Ha a levólboritókon nem az iskolaszék szerepel feladóként, vagy a hivatalos levél külzete nem a megfelelő záradékkal láttatik el, az eljárás postajövedéki kihágást képez és a vonatkozó szabályok szerint biráltatik el. — Himlöjárfány a vidéken. Mint tudósítónk Írja : Olaszliszkán himlőjárvány ütött ki, mely nagy mértékben terjed. A járvány meggátlása tekintetében megtették a szükséges óvintézkedéseket. — Féltékenységből lopott. Damcsó János, bár takaros kis menyecske felesége van, e napokban miután össze- pörölt nejével, elhagyta és a szomszéd Szőllőske községbe távozott. A magára hagyott asszony mindenfelé kereste urát, de nem tudott nyomára akadni. Végre egy helybeli ösmerősé- től értesült, hogy az ura Szőllőskén tanyázik egy régi leányösmerőse házánál, ahol Damcsó nagyon szívesen látott vendég. Több se kellett a féltékeny asszonynak; még az nap felszedte magát és kiment Szőllőskére, hogy urát haza hozza, a csábitó menyecskén pedig bosszút álljon. E terv részben sikerült is, de még sem ment olyan könnyen, amint azt Damcsóné gondolta. Előbb nem is találta őket otthon; meg kellett őket lesni és bevárni, amig haza térnek. De e közben gondolt egyet a féltékeny asszony és valami módon bejutott férje csábítójának lakásába, ahonnan magához votte a legszebb dunnát és azzal útnak indult hazafelé. Alig ért ki a faluból, magával szemben találta kedves férjeurát a menyecskével. A következő pillanatban a dunna a földön hevert és Damcsóné tiz úja a csábitó asszony arcára tapadt. Csak nagy nehezen sikerült őket szétválasztani. Mire az összevérezett asszony lakására tért, férj és feleség kibékülve haladtak egymás mellett Ujhely felé — a szerzett dunnával. Másnap azonban előjött a csábitó menyecske és Damcsóék lakása helyett a hatósághoz ment jelentést tenni a dunna-lopásról. — Helyreigazítás. Lapunk folyó évi 129. számában „Szüreti mulatság“ címmel egy közlemény jelent meg a hírrovatban, melyre nézve Héring Lajos szőlőtelep-kezelő a következő felvilágosító sorok közzétételére kérte fel lapunkat: „Igaz ugyan, hogy Kosinszky Viktor igazgató ur a szüret befejezésekor engem, mint szőlő- kezelőjét megbízott, hogy a szüretelő munkások részére egy kis befejező mulatságot tartsak, amit meg is tettem és a miben kizárólag csak a szüreten dolgozott munkások vettek részt, nem pedig, mint a közleményben van : meghívott vendégek ; mert Kosinszky Viktor igazgató ur azokat nem hívta, sem pedig én; már annál is inkább, mert Kosinszky Viktor igazgató ur a szüret végét be sem várva, haza utazott Aradra, tehát idegen vendég ezen mulatságon részt nem vehetett.* — Elitéit utazó. Flesch Károly utazót — a ki Vámoscher Gyula budapesti bejegyz. cég fehérnemű-, alj- nemü és asztalnemű-áruival Kassán magáufeleknél jogosulatlanul megrendelést gyűjtött — a kassai rendőrkapitányság, mint elsőfokú iparhatóság 200 kor. pénzbüntetésre ítélte, ezenfelül elkobozni rendelte 531 darabból álló, több ezer korona értéket képviselő mintagyüjteményét. Az ítélet ellen felebbezést jelentett be az elitéit. Ezen Ítélet figyelmezteti a jogosulatlanul házaló utazókat, hogy jó lesz egy kissé óvakodni. — Tokaji bor Japánban. A kereskedelmi muzeum könyvtárában Komor Győző, 20 év óta Yokahámá-ban lakó hazánkfia e napokban felolvasást tartott „Japán kereskedelme“ címen és sajnálattal emlékezett meg arról, hogy a japán közönség és kereskedő Magyarországot mint különálló országot nem ismeri, mert a közvetítő ügynökök tendenciózusan hamisan informálták Japánt. így semmiféle árunkat és termékeinket nem ismerik a japánok „magyar“ elnevezés alatt. Kovács Miklós által hozzá intézett azon kérdésre azonban, hogy ismerik-e Japánban a magyar bort, azt felelte Komor, hogy egy magyar vonatkozású dolgot hallott emlegetni Japánországban és ez a tokaji bor. Ezt ott is ismerik. Csakhogy nem tudják, hogy ez magyar termék. Reméljük, ha borkivitelünk fellendül és jobban megismer bennünket a külföld, s jobban is fogja méltányolni igyekezetünket és — termékeinket. — Tolvaj cseléd. H. F. helybeli hivatalnok Galíciából volt kénytelen csélédet hozatni, mert az újhelyi tarthatatlan állapotok mellett köztudomás szerint alig lehet drága pénzen is cselédhez jutni. Többen jártak el igy az utóbbi időben városunkban. Itt-ott bevált az idegenből hozott cseléd, de bizony némelyikben nem volt köszönet. A minap H. F.-et is alaposan kifosztotta idegenből hozott hűtlen cselédje és most még csak kilátás sincs arra, hogy a cseléd megkerüljön. Magával vitte cselédkönyvét is, hogy a neve után ne tudják keresni. A rendőrség mind a mellett keresi a tolvaj cselédet, eddig azonban eredmény nélkül. IRODALOM. Éjjel. Künn már dereng a reg’ sugára S az ég piros lesz keleten . . . Benn most kezdődik a tivornya És sir a dal keservesen. „Mi lesz majd, hogyha a szerelmed Hüllen lesz egyszer s elfeled, Irsz-é boldogság számüzöttje Úgyis szerelmes verseket?“ így gúnyolódik nóta mellett Velem megannyi cimbora . . . S a „válasz elől én kitérek: — 0 engem el nem hagy soha! „,Oh 1 lesz idő 1“ mind ezt. zajongják Es szivemen sejtés fut át, Erőszakolt mosolylyal szólok: — Másat találok cimborák I Hisz annyi lány van a viágon Akad tán egy, ki megszeret, Az aztán más, hogy nála nélkül Én boldog sohasem leszek. Az aztán más, hogy a szivembe Ott lesz örökre majd a seb, Az aztán más, hogy nála nékem Egyik se lesz jobb, kedvesebb . . . Németh Pál. Egy ingyen naptár adatott ki, az ismert Schicht György szappan és gyertya-gyár által, Aussigban E-ban. — Ezt bizonyára minden háziasszony örömmel fogja fogadni, ha Schicht György cég kedvelt gyártmányai bevásárlásánál még egy ingyen naptárt is kap, amely igen bőtartalmu és sikerült. — Annak átolvasása minden háziasszonyra nézve fontos. Az „Adalékok Zemplénvármegye Történetéhez“ c. havi folyóiratunknak 1904. évi, egyszersmind a X. évfolyamnak októberi és novemberi egyesített füzete a következő tartalommal jelent meg: 1. Adalékok Csicsva vára és tartozékai történetéhez (I) Térkép-melléklettel. Irta: Hidegpataki Antal dr. — 2. Zemplénvármegye politikai és helyrajzi ösmertetése. (98. folyt.) Latinból: Matolai Etele. — 3. Történeti jegyzetek Zemplénvármegyé- ről. (98. folyt.) Latinból: Dongó Gy. Géza. — 4. Tokaj város leírása. (6 folyt, és vége.) Irta: Speck Lajos. — 5. Olasz-Liszka Diáriumából. (XX.) Közli: Dongó Gy. — 6. Zsidó vonatkozású tárgyak (2. folyt, és vége.) Közli: Friedlieber Ignác dr. — 7. A sárospataki vár erődítése 1530-ban. Közli: Hidegpataki Antal dr. — 8. S.-A.-Ujhely rendezett tanácsa történetéhez. Irta: Andorkó János. — Levelesláda. 9. Adatok S.-A.-Ujhely XIV—XVIII. évszázbeli birtoktörténetéhez. (III. Közi.) Dongó Gy. Géza. — 10. A Rákóczi-adományleveleiből. (XLI.) Közli: Karsa Ferencz.il. Sátoralja-Ujhely város évkönyveiből’ (VIII.) 1629-ből. Közli: Dongó Gy Géza. — 12. Háromszázharminc esztendős pörirat. Közli: Dongó Gy. Géza. — 13. Augustin Fray János uram szabad-levele 1661-ből. Közli: Dongó Gy. Géza. — 14. Vadnay György naplójából. Közli: Dongó Gy. Géza. — Tárca. 15. Mixtúra (4. folyt, és vége.) Irta: Szemere Miklós. Közli és magyarázza: Dongó Gy. Géza. — TÖRVÉNYSZÉK. § Esküdtszéki tárgyalások. Az egynapos szünet után folyó hó 28-án folytatta az esküdtbiróság f. hó 21-től tartó tárgyalásait. A kir. törvényszék elnöke Fornszek Béla volt, bírái Oö- rőmbey Balázs és Chanát Miklós. A vádhatóságot Olchváry Dezső kir. al- ügyész képviselte, mig a védelmet dr. Lichtenstein Jenő ügyvéd, s a jegyzői tisztet Harsányi Gyula. A vádlott Paskó Erzsébet papinai lakos volt, aki gyermekkitétel bűntettével vádolva állott az esküdtszék előtt. A tanúvallomások meghallgatása, a vád- ós vódbeszédek elmondása után fel- tótettek az esküdteknek a kérdések és vádlottat az esküdtbiróság verdiktje értelmében hat hónapi fogházzal büntették, melyet azonban a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vettek. Ma, f. hó 29-én Jancsurák András, István és Hájas Gábor megyasszói lakosok állottak az esküdszék előtt halált okozó súlyos testi sértés bűntettével vádolva. A törvényszék elnöke Fornszek Béla volt, bírái Hell- ner Károly és Görömbey Balázs. Jegyző volt Köröskényi Tamás. A vádlottakat dr. Kossuth János és dr. Fried Lajos védték. A vádló Minnich Jenő alügyész volt. A tárgyalást azonban, mivel két, az ügyre nézve fontos vallomásokat biró tanú nem jelent meg, ma délután fél 5 órára halasztották. NYÍLT TÉR*) A „Tokaj és Vidéke“ tek. szerkesztőségének Tokaj. B. lapja 14-iki számának szerkesztői üzenetében a felelős szerkesztő dr. Szécsén Vilmos nekem ront egy sértő kirohanással, melynek kellő megtorlása gondomat fogja képezni. Mielőtt eziránt intézkedném, helyén látom a következőket kijelenteni : 1. Én olyan levelet, mely a t. szerkesztőségnek fentjelzett sértésre okot szolgáltatott volna, hozzá nem intéztem és ha létezik a t. szerkesztőség irattárában az én aláírásommal ellátott ilyen jellegű levél, akkor azt hamisítványnak nyilvánítom. 2. A t. szerkesztőséggel semminemű levelezési összeköttetésben nem állok, amint azt soha nem is kerestem. — Csupán a nov. 3-iki számban megjelent alaptalan hir helyreigazításának közlését kértem néhány sornyi levélben, melyet minden él nélkül, sőt jóindulatulag b. lapja pres- tigéje érdekében megírtam. — Teljesen indoktalan tehát dr. Szécsén sza- badkozása további leveleim ellen. Ezek után elvárom, hogy a t. szerkesztőség tudni fogja, mi a kötelessége. Tokaj, 1904. nov. 25. Kiváló tisztelettel: Kohn Áron. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a Szerk. Kiadótulajdonos: Yblért Gyule. 0