Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-11-29 / 131. szám
Sátoraljaujhely, 1904. november 29. 131. (4353.} E aminek ettedik évfolyam. ' vW---1 Megjelen minden második napon kedd, csütörtök is szombat tste. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujnsly, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél miriden garmond szú 4 üli., vastagabb betűkkel 8 üli. Njílttérben minden garmond sor 30 üli. Zemplén iíj. Meczner Gtyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Ferónyi József főmunkatírs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disx- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. JYlit parancsol a hazajiság? — nov. 20. Nemcsak az ország, de a müveit világ — úgyszólván — figyelemmel, érdeklődéssel kiséri azt a parlamenti harcot, mely a házszabályrevizió tárgyában, a politikai élet körében oly nagy hullámokat vetett s mely most sem jutott még tulajdonképpen befejezésre. Azon nem csodálkozhatik senki, hogy a kormány és szabad- elvüpárt erélylyel, kitartással s hazafias lelkesedéssel fogott a kérdés megoldásához; mert hiszen ennek sikerétől függ az alkotmányos kormányzás lehetősége s biztosítása mindazon erkölcsi és anyagi javaknak, melyek az alkotmány törvényes működése folytán a nemzet számára megszerezhetők. Hanem az aztán mély szomorúsággal és komoly aggodalommal tölthet el minden józanul gondolkodó s hazáját igazán sze rető honfit, hogy az ellenzék — egymással szövetkezve — minden áron meg akarja akadályozni a kormány reformtörekvését; nemcsak, de ádáz harcot és ellenállást szervez a már megszavazott Dániel-féle indítvány ellen s lehetetlenné igyekszik tenni minden további alkotmányos parlamenti tevékenységet. Hát hiszen az ellenzék a közelebbi években úgy se tesz mást, mint — teljes ellentétben a képviselői hivatással — a bomlás, a viszálykodás mérgét hintegette s a folytonos obstrukció felidézésével véghetetlen erkölcsi és anyagi kárt okozott az országnak. Azonban beláthatja mindenki, hogy ez igy tovább nem mehet. Az ellenzék végzetes játékát a nemzettel szemben nem folytathatja. Nem tűrheti azt az ország, hogy legszentebb jogait azok semmisítsék meg, azok tiporják el, akik — mint képviselők — a törvény, az alkotmány védelmére vannak hivatva s akiknek a nemzet igaz érdekeit szolgálni volna legfőbb kötelességük. A közvélemény kell, hogy tisztában legyen az egész mozgalommal; de tisztában is van. Tudja már ma mindenki, hogy az ellenzék — bárminő nagyarányú frázisokat hangoztat is — hamisan magyarázza az alkotmány szellemét, a parlamenti kormányzás elveit, midőn a házszabály alapján magának oly jogo kát követel, melyek a többséget illetik s melyek folytán a kisebbségi uralom lenne uralkodóvá a parlamentben. Tudja már ma mindenki, hogy a házszabály hézagain át megvalósítható obstrukció veszedelmes fegyver, mely nemhogy nemzeti előnyök, nemzeti vívmányok megszerzésére volna képes, de minden téren csak rombol s elpusztítja még azokat a javakat is, melyeket a nemzet 67 óta nagy küzdelmek árán kivívhatott. Tudja már ma mindenki, hogy hamis az az ellenzéki felfogás és állítás, mintha a régi házszabály a maga hézagaival biztosítéka volna az alkotmánynak. Hiszen éppen az alkotmányos kormányzás nem valósítható meg a régi házszabállyal, mivel annak rendelkezéseivel az ellenzék visszaélhet s megakaszthatja bármikor a törvényhozás működését. Tudja már ma mindenki, hogy a házszabályrevizió elkerülhetetlen, mert e nélkül lehetetlenné válik az alkotmányos kormányzás s anarchia uralkodik nemcsak a parlamentben, hanem az ország közviszonyaiban is mindenütt. Tudja már mindenki, hogy a kormány és szabadelvű párt nem járhatott el másképp, mint a házszabály formáinak mellőzésével, hogy a lényeget biztosítsa, hogy jogainak érvényt szerezzen s keresztülvigye törvényes akaratát a parlamentben. Hiába! Alkotmányos szempontból a többség akarata a nemzet akarata s ezt respektálnia kell a kisebbségnek. Mindezt tudva ily helyzetben, a megváltozott körülmények számbavételével azt parancsolja a ha- zafiság az ellenzéknek, hogy elismerve a házszabályrevizió szükséges voltát, hagyjon fel a további áldatlan és céltalan ellenállással. — A nép izgatása, félrevezetése sem neki, sem az országnak nem használ; sőt súlyos sebeket ejt mindenütt s aláássa a nemzet hitelét, becsületét. — Sem a kormány, sem a többség nem térhet le a már egyszer megkezdett útról, melyen haladva, a parlament alkotmányos tevékenységét kívánja biztosítani. Ez oly cél, mely előtt meg kell hajolnia minden képviselőnek, ki a választói által reá ruházott bizalmat tiszteletben tartja. —Nem koalició, nem az ellenállás szervezése s ezzel újabb viszályok felidézése méltó az ellenzékhez, hanem a közös, hazafias munkához való hozzájárulás, — befolyásának érvényesítése a házszabály-reform halaszhatatlan megvalósításában, ki kell küldenie azért az ellenzéknek kebeléből a 21-es bizottságba megkívánt tagokat, mihelyt erre újabban alkalom nyílik, hogy résztvehessen abban a hazafias munkában, a mit már ma mindenki szükségesnek tart s a minek teljesítése által biztosítva lesz az ország nyugalma s a parlament alkotmányos működése. — A kérdés élére van állítva: az alkotmányos rend és törvény uralkod- jék-e az országban és parlamentben, vagy az anarchia? A nemzet hazafias közvéleménye az előbbit akarja s részesülni kíván az alkotmány áldásaiban. Ettől az ellenzéknek elzárkóznia nem lehet. Értse meg hát a hazafias kötelesség parancsszavát s ne rombolója, de építője legyen az alkotmányos rend visszaállításával a magyar nemzeti államnak. Órálló. Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Marci pandúr. A „Zemplén" számára irta: Ifj. Hegedűs Ágoston. Hej I pandúr világ! rettegve gondolnak rád vissza a szegedi börtönben sínylődő rabok. Marci pandúr hatalmas szál legény volt, de féltek is tőle. Ahová őt küldték ki nyomozni, ott lehetetlen volt tőle elbújni, ha húzta is a szegénylegény, de nem sokáig, mert elérte a nemezig — Marci pandúr személyében. Különösen a cigányok féltek tőle, akik akkoriban rémei voltak a boldogtalan lakosoknak. Jaj volt annak, aki kezeik közé jutott. Ha észrevették, hogy valahol cirkál, olyankor a sátrak alatt gubbasztottak s bottal sem lehetett őket kiverni onnan. Marci pandúr kemény legény volt. Kegyetlen tudott lenni szinte a végtelenségig, ha a gondjaira bízott delikvens nem akart vallani. Rettenetes eszközökhöz folyamodott ilyenkor s hiába kérte bárki, hogy kegyelmezzen meg . . . De nem I Mégis volt valaki, akinek a szava szentirás volt előtte s ez a szépséges Horvát Rózsi volt . . . Csalogatta a legényt a szívtelen teremtés. Égy alkalommal Marci hajlott a szavára és a leány megcsalta hűtlenül. * Sárguló falevelekkel volt telve az erdő, hűvös őszi szél fújt akkor hajnalban a dargói hegyen . . . Az országúton hatalmas társzekér haladt három lóval. Két férfi s négy nő ült benne. Újhelyi iparosok voltak, kik portékájukat eladva, mentek hazafelé. Egy kicsit kivilágosodott, az ut fáradalmaitól elcsigázott emberek szunyókáltak. A lovak mentek a jól ös- mert utón, sokat jártak már azon. Hirtelen — az egyik kanyarulatnál — tiz tagból álló rabló-banda állja utjokat, követelve pénzüket. A meglepett emberek minden ellenállás nélkül adták át minden értékes holmijukat. Az egyik nő ujján szép értékes gyűrű ragyogott, de bármint is igyekezett azt lehúzni ujjáról, nem sikerült. Az egyik fürge — csodálatosan karcsú — rabló hirtelen ott termett s a következő pillanatban egy éles sikoly jelezte, hogy a rabló hatalmába került a gyűrű — ujjastól. Erre, az egyik férfi hirtelen lövéssel leteritette az egyik rablót, amit a következő pillanatban — szegények 1 életükkel fizettek meg. * Nagy aggodalmat okozott G. városka utcáin egy üres és véres társzekér, melyet az elszabadult lovak hoztak be. Marci pandúr ezalatt a „Kecsketón“ cirkált. Lejövet, nagy örömére Rózsikájával találkozott. — Kedves Rózsám, hol jársz te ilyenkor ? 1 A leány elpirult s zavarba jött, de Marci pandúr nem vette észre, mert akkor már régen karjai közt tartotta s csókolgatta kicsi piros ajkát. Ä leány ez alkalommal nem vonakodott, mig máskor napokon keresztül kellett Marcinak könyörögni egy csókért. Kéz-kézben mentek. Marcinak feltűnt, hogy Rózsinak egy uj szép gyűrűje van. — Te Rózsi! hol vetted azt a szép gyűrűt ?! kérdó tőle gyanakodva. — Oh 1 te oktondi! hát te csak most láttad meg, amire én olyan büszke vagyok 1 Hiszen egy éve hozta apám Kassáról. (A Rózsi apja cigányvajda volt). Jóizüt nevetett hozzá a leány 1 Marci megvigasztalódott ugyan, de sehogysem ment ki fejéből a gyűrű. Mikor elváltak, Marci folytonosan a gyűrűn töprengett. Mit jelentsen ez? * A laktanya előtt hatalmas néptömeg állott. Tolongott mindenki, látni akarta a szekeret. Marci mindjárt tisztában volt a helyzettel, hogy t. i. valakit kiraboltak. Estére behozták a szerencsétlen áldozatokat. Feltűnést keltett, hogy az egyik nőnek hiányzik az ujja. Különösen feltűnt ez Maróinak. Még aznap mozgósították az ösz- szes pandúrokat s megindult a hajsza, de eredmény nélkül. Az egyik nő, a kinek az ujja hiányzott, nem halt bele sebeibe, csak a nagy vérveszteség következtében teljesen elalélt, de egy pár nap múlva annyira magához jött, hogy ki lehetett hallgatni. Az agyonkinzott nö azután elbeszélte részletesen a dargói drámát. Az erdő mélyében, pislogó tűz mellett ül tiz torzonborz alak, középen áll egy ifjú 1 Oly lányos az arca, hogy dacára maszkjának, bátran leánynak lehetne mondani. Nesz üti meg a fülüket. Felugrálnak, ki ki a ravaszon tartva az ujját s figyel. Három alak, hozzájuk hasonló közeledik feléjök. — Állj! — kiáltja az ifjú vezér — ki az?! — Barát 1 nem ellenség 1 — hangzik a felelet. Erős a hang, de mintha reszketne. — Úgy jöhetsz 1 de a fegyvert tedd le. Fegyvertelenül jön az újabb három. Gyanakodva fogadják őket, de Lapunk mai máma 4 oldal.
