Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-11-26 / 130. szám
Sátoraljaújhely, 1904. november 26. 130 (4352.) Earminckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: áá-toralja-Ujnely, főtér 9. szám. Kéziratokat sem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 1 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula dr. Molnár János dr. Parányi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. —~ Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény, fi vármegye mulat. — nov. 26. (L—l.) Megnehezült az idők járása felettünk! Van-e ember, aki gondokba merült homlokkal nem nézi közállapotaink bányát lását, s különösen a politikai élet egén tornyosuló felhők okoznak sok aggodalmat. A nagy rázkód- tatások, melyek a nemzet szivét: az országgyűlést érik — elhatnak a vidékre is — s mint távoli menydörgés moraja: aggodalmat keltenek. S gondjaink, kétségeink, a csüggedés és remény változó hangulatainak közepette im egyszerre édes tánczenét vélünk hallani, lm egyszerre ragyogó fényben tárul fel képzeletünk előtt a bálterem varázsos világa, s hacsak rövid időre is feledve van minden baj, minden aggodalom: a vármegye mulat. Magyarország legtörténelmibb vármegyéje Zemplén. Sok derék embert adott a hazának, sok derék tett indult innen országhó- ditó útra. A nemzedék, amely itt felnevelkedett: mind szin magyar volt, az érzés, amely innen szerte áradt, mindig lelkes, nemes, komoly és hazafias vala. Ha krónikás Írásokat lapozunk végig, ha öreg emberek ajkán halljuk az élő hagyományt, arra a meggyőződésre jutunk, hogy A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A „Bánat“ dalaiból. Borongó, bus éjszakákon Asztalomra borulva, Bánatommal elmerülök Sötét, gyászos borúba. Fölzaklatott lelkem előtt Csábos arcod megjelen, Nézlek, nézlek s fájó búval Siratlak szép kedvesem. II. Bánatdalaimat Mind tehozzád Írtam, S mig hozzád daloltam, Be sok könyet sírtam! Hasztalan volt a dal S hulló könyem árja, Mitsem hajtott szived Szivem fájdalmára. Vége már a könynek, Vége már a dalnak. Kedves szőke lányka, Többé nem siratlak. Felszántom könyem, Eldobom a lantot, Kitörlöm végképen Szivemből az arcod. Szendrői Holozsnyay Cyrill. ennek a vármegyének a mulatozása soha sem volt léha és üres vigalom, hanem mulatozása ép úgy mint tettei, nemes, tartalmasak valának és az a vidám komolyság ömlött el rajtuk, mely mindig jellemzi az igazi magyar mulatságot. Mert a magyar mulatság nem olyan, mint más náció mulatozása, hanem a magyar jelleg és a magyar vér itt is nyomot hagy, itt sem tagadja meg magát. A spanyol, olasz esztelen vadsága, a francia aprólékos ettiket- szerüsége, a német jodlirozása, az angol kimértsége mind-mind élesen különválik a magyar mulatozásától, melynek kitörő vidámságát mérsékli a viselet méltósága. Igazi magyar mulatságnál látnivaló, hogy a magyar nemcsak a zene hangjai után ropja a táncot, hanem a leikével mulat. A lélek ott ül a táncosok, táncosnők szemében. S képzelhető-e szebb látvány, mikor komoly és nemes magyar lelkek égnek a mulatság tüzében, mikor egy nemzet disze, virága, üde ifjúsága adja át magát a mulatság örömének. Ezért tartjuk mi nagy jelentőségűnek a magyar mulatságot, hogy irne nehéz idők közepette is érdemesnek tartjuk a vármegyebál alkalmát az első helyen való szemlélődésre, mert kedves A főhadnagy ur. Irta: Mok Ferenczné. (Folyt, és vége.) — Szegény tánti! bizony oly szépen festettem le itt önmagamat, hogy csakugyan azt hiszi, olyan jámbor ember vagyok, mint egy karthausi barát! Hogy íog sírni az a galambősz asszony s rábeszéli haldokló urát, hogy végrendelkezésében az oroszlánrészt nekem biztosítsa! No, és most írjunk a vámpírnak 1 „Nagyon tisztelt Uram! Többszöri fizetési fölszólitása pillanatnyi pénzzavarban talált. Tudom, hogy Ön sok jót tett kisegítésével én velem s nem is akarok adósa maradni sem pénzével, sem bálámmal. Ötezerhatszáz korona tartozásomat számitsa föl busás kamattal, rövid idő alatt kiegyenlítem utolsó fillérig tartozásomat. Jelenleg pénz nélkül vagyok, de kilátásaim fényesek. Gazdag leány a menyasszonyom, nábob nagybátyám az utolsót járja. Láthatja, hogy a szerencse gyermeke vagyok. Azt hiszem, meg nem tagadja tőlem azt a kétezer koronát, melylyel pillanatnyi zavaromon segíteni szeretnék. Ötven percenttel, esküvőm után, vagy pedig a bátyám végrendeletének a fölbontása után régi adósságaimmal egyénekünk, ha látjuk, mint gyűl ösz- ös8ze ennek a megyének derék fiatalsága mulatozásra, mert jól tudjuk, hogy ez nem üres cécó, hanem lélek szerint való nemes mulatság, melynek üde hatása — úgy mint régen, — ezután is megmarad a fiatalság lelkében. A mulatság hozza közelebb egymáshoz az emberi sziveket. A nemes magyar mulatságon érez- nünk kell, hogy bár nézetek, elvek elválasztanak beunünket egymástól a közéleti küzdőtér prond- jain, de azért érzésben és lélekben egyek vagyunk, magyarok vagyunk! Jó ezt demonstrálni, különösen a mostani nehéz időkben, mikor olyan könnyen veti a nehéz indulat a tömeg közé a jelszavakat, melyek elválasztani akarják a magyart a magyartól. Jó ezt megjegyezni és adja az Isten, hogy ne feledjük el akkor sem, mikor a bál varázslata elmúlott, mikor a mulatság meleg levegője után arcunkba csap a — közélet hideg levegője. A vármegye mulat. Kívánunk neki kedves és jó mulatságot — kacagó jókedvet, sirva — vigadó örömet. Ha felhaugzik a hegedű siró szava — feledve van minden gond — minden időben ez volt a magyarnak legjobb vigasztalója. Még csak egy perc. ternben kifizetem. Ez a levél, mint nyugta szerepel. Gyors válaszát és titoktartását kérve, hálás köszönettel, tisztelője: Kovács Árpád huszár- főhadnagy“. — No! te vén pióca 1 Meg lehetsz elégedve ennyi Ígérettel 1 Tudom, postafordulattal megjön a kétezer koronás rózsaszín pénzutalvány. S ha ez kezeimben lesz, akkor : „várhatsz babám, elvárhatsz“ 1 S most írjuk meg a legnehezebb levelet! „Diánám, szivem királynője! Lám, mit nem tesz egy kósza hir! Egy szép, aranyvöröshaju asszony egy tucat selyemkendőt telesir s aztán idegrohamában pici íróasztala elé ül s a szemrehányások egész özönét zúdítja kis pubijának sziklakemény fejéhez! Ha ez a fej nem pihent volna három rövid évig ezer meg ezerszer szép barátnője ölében, akkor érteném, hogy tud hitelt adni egy rossz viccnek. Hogy én vőlegény lennék ? 1 öh, te kis bohóm, te édes bálványom! Hát nem ismered még huszárod finánciális zavarait? Te neked pedig erről a legjobban kellene tudnod. Hiszen hányszor sírtam, mikor halványkék se- lyemtopánkáid előtt hevertem, hogy miért is nincs módomban öledbe szórni Dárius kincsét, vagy legalább is a Werther-cég brilliánsait. VőleKivánságunk volna. Térjen vissza mulatságaink közé nemcsak a régi magyar szellem, hanem az igazi magyar tánc és a magyar viselet disze is. Báltermeink veszedelmes jellegű nemzetközisége nyerjen felfrissülést a magyar forma által, mely diadalmasan hódit irodalomban, művészetben egyaránt, — miért ne hódítson báltermeinkben is, mikor ez a legszebb disz, ami kivirágozhat a mulatozás rózsaszínű levegőjében. A politikai helyzet. Budapest, 1904. nov. 25. A képviselőház körülbelül két hét múlva újból egybeül. Azzal azonban már ma tisztában van minden elfogulatlan politikus, hogy normális, békés munkáról most még jnem lehet szó. Az ellenzék még távol van attól, hogy az uj időleges házszabályokhoz alkalmazkodjék. Sőt éppen azt hirdeti, hogy sem a többségjáltal megállapított uj házszabályt, sem pedig az annak alapján alkotandó törvények jogérvényességét el nem ismeri. Ilyen körülmények között a teljes parlamenti békétől még meglehetősen mesz- sze vagyunk. Mindazonáltal, ha az ellenzék a ház egybegyültével nem is fog egyebet cselekedni, minthogy ismét elénekli a Kossuth-nótáts jobbra- balra szórja a tintartókat, azt semmiképen sem fogja megakadályozhatni, hogy a többség a kormánynak indemnityt meg ne szavazzon és meg ne szavazza azt a 21-es bizottságot, melynek hivatása lesjz a végleges házgény vagyok, de csak olyan talmi. Ä tárcám váltott jegyet az öreg Hübner papa pénzes-zsákjával. A szivem a tied. S marad is, amig ebben a kifizetetlen attillában utolsót dobban a huszársziv. Jegyesem egy vérszegény, sovány penészvirág, fázom, ha csókjaira gondolok, s menekülni szeretnék előle a te két puha karodba. Úgy hiszi a kis csúnya, hogy imádom, pedig az a huszárvér ereimben nem érette lüktet, de éretted, te szép, jó, okos asszonykám. S ha majd egy üres ceremónia fejezi be azt a pénzspekuláeiót, akkor hqzzád futok hűségemmel, csókommal és Werther-féle brillián- sokkal. Hódoló kézcsókom és eszeveszett ölelésem! Pubid“! — Így! te szép szirén, megnyugodhatsz e levél után s nem alkal- matlankodol, mig Eliz a feleségem nem lesz. Á levélírás robottjának vége, szinte beleizzadtam! Most betesszük a kuvertákba s János elex- pediálja. Ember!! — Parancs?! — A Myra föl legyen nyergeivé. Á sok tinta után levegő kell nekem. Egy óra múlva itthon vagyok, addig készítsd elő az uj attilámat s a lakktopánt, az őrnagynénál tisztelegni fogok. Legyen névjegy is a zsebemben 1 — Igenis! AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES ÍZŰ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. Laonnk mai száma 6 oldal.
