Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-11-26 / 130. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. November 26 szabály tervezetét kidolgozni. Ha az ellenzék ilyképen akadékoskodik, a képviselőházat e valóban nem nagy munkájának végeztével ismét elfog­ják napolni és ugyanez következhet! k be, ha februárban vagy márciusban az ujoncjutalékot megajánlják. Az ellenzék énekelhet és zenebonát csap­hat amennyit akar, az ad hoc ház­szabály alapján nem lesz képes meg­akadályozni, hogy a többség az újon­cokat meg ne ajánlja. Ilyképen any- nyit mindenesetre elérünk, hogy a költségvetésen kívüli állapot többé vissza nem tér és az idején való ujoncozás meg nem akadályozható. A kormánynak ezt a sikerét be­csülheti valaki bármily csekélyre, az tagadhatatlan, hogy Tisza István gr. a magyar állam érdekének és a mo- narkia hatalmi állásának nagy szol­gálatot tett, a mikor a költségvetést és az ujonctörvénvt az obstrukció karmai­ból kiragadta és ha az ellenzék maga annak a belátására jut, hogy költség­vetés és ujonctörvény megakadályo­zása többé nincs hatalmában, idővel le fog mondani újabb obstrukciós kí­sérletekről is, mert hiszen ezek ered­ménynyel alig kecsegtethetnék. Ám az ellenzéknek ezt a magábatérését türelemmel és kitartással kell meg­várni, mert az még ma nem látható előre, meddig marad meg az ellenzék az uj házszabállyal szemben való elutasító álláspontján. Az bizonyos hogy a mig megmarad, olyan javas­latokat, a minők a kiegyezés vagy a vámtarifa, napirendre nem tűzhetnek. Mert az uj házszabály és pedig úgy a jelenlegi, mint a végleges, csak a tehnikai obstrukció garázdálkodását akadályozza meg, magÁt a szólássza­badságot azonban semmiképen sem korlátozza. Már pedig nagyobb ter­jedelmű javaslatok teljes szólássza­badság mellett teknikai obstrukció nélkül is a végtelenbe elhúzhatok, hacsak az ellenzék a jótüdejü szóno­koknak sorozatával rendelkezik. Az ilyen huza-vona pedig eredményében egyértelmű a teknikai obstrukcióval. Tisza István gróf nem is vár többet az uj házszabálytól, mint annyit, hogy az ex-lex állapotot egyszer s mindenkorra lehetetlenné teszi. Az államháztartás az obstrukció- ból ki lévén kapcsolva, mindazonál­tal bizonyos nyugalommal várhatjuk meg, miként fognak a dolgok alakulni, amig az ellenzék ádáz haragja némi­leg lecsillapul. Az uj házszabály alap­ján létrejött törvények negálását az Nehány perc múlva Kovács fő­hadnagy hóditó mosolylyal táncoltatja pejlov&t a kis kapitányné ablakai előtt. * — Főhadnagy ur1 — Mi baj ? Minek zavarsz 1 — Itt a posta. Négy levél van egyszerre. Egy rezedás, egy mósusz- szagu, egy szagtalan és egy hivata­los kuvertás! — Idei Kovács főhadnagy sorba bonto­gatja a leveleket. Álmosan kezdi bön­gészni a mósus-szagu levelet. »Édes öcsém 1 Máskor ne küld az én tisztességes portámra az olyan komisz levelet, mint a múltkori. Én nem vagyok pénzes zsidód, nem is küldöm az ötven percentes kétezer koronát. Különben, hogy megnyug­tassalak, tudtodra adom, hogy Bol­dizsár bátyád jobban van, nem tes­tál még s reád egyáltalán soha egy fillért sem fog hagyni. A jó öreg nem azért gyűjtötte a pénzt, hogy egy haszontalan öcs azt elverje. Sajnálom azt a leányt is, akinek pénzére rááhitoztál. Öreg nénód: Kovácsné“. — A réz ... I — dörmögte, hosz- szu arccal a főhadnagy. — Ez szép dolog 1 Összetévesztettem a borítékot. No, ugyan mit is felelhet a zsidóm a „falusi levélre“. ellenzéken sem vélik talán örök időkre. Az ellenzék a legjobb esetben is a javaslatoknak és az uj házszabálynak csakis a passzív ellentállás egy nemét szegezheti szembe. Ez pedig alapjá­ban nem nagyon veszedelmes. Ha azonban az ellenzék ellentállása hosz- szabb időre terjedne ki, Tisza István grófnak még mindig lesz ideje hozzá, hogy az ultima rációhoz folyamodjék és a képviselőházat feloszlassa. Ezzel a fegyverrel a tavasz előtt alig fog élni. Addig pedig az ellenzéknek bő­ségesen lesz ideje rá, hogy lelkes dek- lamációkban adjon kifejezést a régi arany obstrukciós idők után való só­várgásának, mert ezek az idők elmúl­tak és Magyarországon többé vissza nem térnek. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Pályázati hirdetmények segéd- jegyzői állásokra. A tokaji járás fő- szolgabirája pályázatot hirdet az 0 - Liszka nagy községben megüresedett s 730 kor. fizetés és egy szobából álló lakással javadalmazott, — továbbá az erdőhorváti-i körjegyzőségben ujon- nan szervezett s 400 kor. fizetéssel javadalmazott segédjegyzői állásokra. A pályázati kérvények benyújtásának határideje: az előbbire f. é. decem­ber hó 14-ig, az utóbbira f. é. decem­ber hó 8-ig. JEGYZETEK a hétről. * A politika rejtelmeiből. A mostani időkben, mikor na­ponta ezer meg ezer újság ugyancsak ontja a tüzet s füti a poklot, valóban ember legyen a talpán, akit meg nem szédít a temérdek hangzatos jelszó, s hatalmába nem ejt a nyomtatott szó­nak veszedelme, de annyiszor hazug varázsa. Úgy tessék elképzelni, hogy a legtöbb emberre szinte végzetes be­folyással van az újság. A jó újság beleszuggerálja a maga véleményét az olvasójába. A stilus ereje, a tudás súlya, az érvek halmaza mind, mind ostromolja a nyájasnak nevezett ol­vasót, amely nem is sokat gondolko­zik, nem is sokat, kritizál, hanem — megadja magát. Áldásos, dicső hata­lom, ha valódi közérdek jegyében működik, ha nemes eszmék miatt mozgatja meg a társadalmat, rettene­tes ádáz hatalom, ha fékevesztett párt­„Tisztelt Uram! Imádkozzék szent Antalhoz, hogy többet ne akadjon olyan jó bolond Wucherer- féle pénzágense, aki zavarban levő úriembereken segíteni akar s a háta mögött szipolynak és vámpírnak ke­resztelik. Reméllem, kedves bácsija jobban van már s elolvashatja majd a számlát s a váltókat, miket neki prezentálni a legközelebb szerencsém lesz. Tisztelője: Wucherer Ignác, alias „pióca“. — Jól állunk pénzügyileg s a testamentumnak is befütyültek 1 Na, de semmi, találok még pénzes ágenst, most még egyedüli reményem gaz­dag menyasszonyom! Itt az ő Írása, Váljon mit is mondhat? Mennyire várhat csókjaimra ! Lássuk hát: „Főhadnagy ur! A „vékony“, „vérszegény“, de pénzes leány egy csúnya férfijellemet tanult megis­merni. Tiszta szerelemért egy szá­mító ész áldozata lett volna. De Is­ten igazságos, idején figyelmeztetett arra az örvényre, melybe vakon bízva futottam volna. Köszönöm, hogy szó­rakozottságból „barátnőjéhez“ írott levelét küldte nekem. Nem az fáj annyira, hogy pénzemre áhítozott a „korrekt gentlemann“, hanem az, hogy esküvőnk után hütelen akart lenni hozzám s az én hozományomból akarta földisziteni kedvesének bűnös politikai szenvedélyek szolgálatában áll. A pártpolitikai szenvedély a leg­veszedelmesebb jellegű minden em­beri szenvedélyek között. Brutális, kíméletet nem tűrő s még ez mind nem volna baj, de a legnagyobb baj az, hogy — igazságtalan. Rettenete­sen igazságtalan! Vagy feltételezhető-e, hogy azok a szabadelvű párti derék férfiak, szinte mind vérbeli magyar ember, ne sze­retné úgy a hazáját, mint a kisebb­ség, mely csupán magának akarja kisajátítani a hazaszeretetei S most e derék hazafiak legazemberozése napi­renden van s olyan szavak repkednek a levegőben, amitől elpirulna egy megrögzött bűnös is. S mind ez a nyomtatott szó rettenetes erejével hat a tömeg előtt. Nem magával hozza-e ez azt, hogy a nép megundorodik a maga kiváló embereitől, ellenzékitől, kormánypártitól egyaránt? Nem a tö­kéletes zülöttség egyik stádiuma ez az állapot? S ugyan kik azok, akik a sajtó­ban a gazemberezést a legkitartóbban kultiválják. A kis sakálok, a kis te­hetségtelének, a zöld ifjak, akiket a szerkesztő most, a nagy munka ide- jsn, beleszabadit a politikába s akik ott eszeveszett hancúrozást visznek véghez. Nem sajnálni való állapot, hogy e kis rigók sikoltozása ordít fe­lénk nap-nap után az ujsághasábok- ról, megmételyezve a közönség gon­dolkozását, ízlését. Nyugodt és hig­gadt politikus, érett ember sohasem fog az ízléstelenségek olyan halma­zaidba tévedni, mint e kis riporterek, akiknek a közéleti zaj csak arra való, hogy sivalkodhassanak kedvükre. Ám küzdjenek nemes indulatok, ám üt­közzék meg sok különböző szempont és ha kell, legyen áldozata is a poli­tika harcának, de e hiénák vijjon- gása, ami e küzdelmet kiséri, bátran elmaradhatna. Az eskiidtbiróság. Á törvényszéken nap-nap után érdekes tárgyalások vannak. Az es- küdtbiróság ítélkezik a bűnösök felett s a sátoraljaújhelyi esküdtbiróság eddigi Ítélkezései is megerősítik azt a hitet, hogy a magyar esküdtbiró­ság hivatása magaslatán áll. Hiszen hallottunk már — külö­nösen jogászok részéről — ellenkező véleményt is. A jogászi szempont, mely a törvény betűjéhez és parag­rafusaihoz ragaszkodik, sohasem ked vez az emberi szempontnak. Nos hát testét. A gyűrűjét a többi ajándék­kal ma összecsomagolom s elkül­döm lakására. Hübner Eliz“. — Verflucht! — káromkodott fehér arccal a tiszt. — Meg vagyok lőve. Már most csak egy golyó s vége ! Búcsúképp elolvasom még Diána levelét. Ugyan mit is válaszol arra a levélre, amit — Elizhez írtam ? „Hogy lehetsz olyan szemtelen, azt Írni rólam, hogy „festett hajú, elvirult“ asszony ? Ilyen arrogáns hazugságot csak a te fekete lelked süthet ki. Tudod jól, hogy a hajam „echt“ s hogy fiatal asszony vagyok még. De azért rád nézve meghaltam. Menj ahhoz a te szép, ifjú menyasz- szonyodhoz, üdüljön szomjas ajkad az ő eper száján. Engem ugyan töb­bet- nem csókolsz, s ha föl mersz tolakodni az otthonomba, nemcsak hogy a szivarjaimat s boraimat zá­rom el előled, de Vilmossal, hü né­geremmel, ki is dobatlak. Diána“! — János! — Parancs ? I — Hol a revolverem ? János ura izgatott arcára néz s halkan feleli: — Eladtam! — Mit?? — Igen, mert hideg volt ma dél­után s fütött szobával akartam a fő­hadnagy urra várni! bevalhatjuk, hogy mi szívből üdvö­zöljük az esküdtbiróságot, mert ez is egyik eszköze az emberiségnek ahhoz, hogy felszabaduljon a béklyóktól. S a magyar esküdtbiróságnál nem jogos az a félelem, hogy büntetés nélkül ereszti majd el a bűnösöket. Az ese­tek egy-két kivétellel azt mondják, hogy ahol helyén való volt a méltá­nyosság, ott enyhítették a törvény szigorát, de úgy, ahogy azt a jogrend is megkívánta. Színészetünk. Örömmel értesülhetett közön­ségünk arról, hogy a színház villany­vezetése rendben van, ámde még min­dig nagy szomorúsággal tölthet el bennünket az a tudat, hogy mégis csak színészet nélkül állunk. Ily körülmények közt fordítsuk csak figyelmünket Kassára, ahonnan eddig részben intéződött az újhelyi színészet sorsa is. Módunkban van, közvetlen értesülésünk alapján, rend­kívül érdekes értesítéssel szolgálni. A kassai színházra eddig két pályázó volt: Komjáthy János s Pa- lásthy Sándor. Mikor e sorokat Ír­juk, Komjáthy — óriási meglepetésre —■ pályázatát visszavonta, színházi felszerelését eladta Palásthynak, a személyzet szerződéseit Pulásthy át­vette s igy minden valószínűség sze­rint Pulásthy lesz a kassai színház uj igazgatója. Most már azt is megírhatjuk, hogy az uj igazgatónak, a nálunk is annyira kedvelt Palásthy Sándornak Ujhelyre vonatkozólag érdekes tervei vannak. Még nem tartjuk időszerű­nek e tények teljes részletességben való feltárását, csak jelezzük, hogy ezáltal Ujhely színészete is jobb me­derbe terelődnék. Jövő heti jegyze­teinkben talán már módunk lesz e tárgyról részletesebben nyilatkozni HÍREK. — A vármegye bál ma este, folyó hó 26-ikán tartatik meg a várme­gyeháza termeiben. Most, közvetlen a bál előtt, alig két órával előtte, mikor e sorokat Írjuk — valóra lát­juk válni ama reményeket, — melye­ket mindjárt akkor, mikor a bál terve szélesebb körben terjedt el — ez in­telligens, fényes mulatsághoz fűztünk* A bál előreláthatólag a legfényesebb — Istentelen kutyamosó I Hát nem tudod, hogy életmentőm most egy revolver. Lódulj I hozz egyet. Majd kifizetem! Megállj 1 — Parancs? — Mennyi pénzünk van? János titkon elmosolyodik. — Öt korona húsz fillér — volt. De azt a főhadnagy ur elinni paran­csolta ! — Nyomorult 1 mehetsz 1 János nem mozdul. Az urára néz, előveszi piros könyvét s kezd abban lapozgatni. — Jelentem alássan, főhadnagy ur, megspórolt pénzünk van ötszáz korona. Látom, baj van, hát kiruk­kolok az igazzal. Egy év óta a gá­zsinkból kerek ötszáz koronát spó­roltam meg, ebbe már bele van értve, amit néhanapján az öreg Boldizsár ur küldött az én adresszámra. Itt a takarékkönyvecske, főhadnagy ur! De ha nem muszáj, ne tessék azt el­költeni 1 Kovács meghatottan néz hűsé­ges cselédjére. Majd megszorítja a közlegény durva kezét s elfordul, hogy ne lássa azt az áruló könyet a büszke katonaszemekben. — Ne félj, János 1 kezdünk majd egy jobb életet. S most menj és őrizd továbbra a pénzünket. Á legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek liuru- tos bajainál úgymint Idült bronchitis, szamárlmruí és különösen lábbadozóknál influenza ulán ajánltatik. Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögé t és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figye jünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOFFMAHli-LA. BOCHE & CO vegyészeti gyár BASEL (Svájcz.)

Next

/
Thumbnails
Contents