Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-11-22 / 128. szám

á tor alj a u j iioly, 1904. november 22. 128. (4350.) Harminckettedik évfolyam Megjelelt minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: S*toralja-tJjaely, fötór 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Nyllttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczner Gtyula dr. Molnár János dr. Perónyi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kor. —> Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. P előtt. — nov. 22 (W.) Nem a politikai bálokról szólunk ezúttal, egy valóságos, egy a szó legszorosabb értelmé­ben vett bálról: a zemplénvár- megyei bálról. Kissé szokatlan talán, hogy e helyre került e téma, amelyet a hagyomány a hírek, vagy leg­jobb esetben a külön referádák rovatába szorított. Különösnek tűnik fel, hogy a szórakozás egy faja a komoly munka helyén sze­repeljen. Annyira megszoktuk már, hogy a táncmulatságot ne nézzük másnak, mint a szórako­zás egyik módjának, ahol semmi nemzeti, vagy különösebb társa­dalmi érdek nem bir jelentőség­gel. A megszokás hatalma belénk ékelte azt a tudatot, hogy a bál nem egyéb, mint egy bizonyos társadalmi csoport nagyobb sza­bású összejövetele, ahol a fel­serdült, az eladó lányok kissé kitáncolhatják magukat az úgy­nevezett „rózsaszínű ábrándok“ mellékgondolatával, ahol az ifjak egy kevéssé elszórakozhatnak, egyet tobzódhatnak minden mel­lékgondolat nélkül, ahol az örökké gondoskodó mamák friss anyagot gyűjtenek önző és önzetlen kom­binációikhoz, a boldogtalan csa­ládapák pedig újabb gondokat szerezhetnek a felmerült, büdzsé­ién kívüli, rendkívüli kiadások révén. Ez az általános nézet, a meg- rögzitett köztudat. Ebhez tartjuk magunkat csökönyösen. Csak Ä ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Budapesti hétköznapok. A „Zemplén“ számára irta: Andor Károly. Annak sincs ám igaza, aki azt mondotta nekem, hogy Budapesten nagyszerűen lehet mulatni. Színház, hangverseny, mulató napról-napra; sör, jó bor, pezsgő s a jó Isten tudja mi minden. Még rágondolni is jólesik az embernek. Na, én ezt kereken tagadom. Két hónap múlt el fölöttem, de ezekből a földi jókból a színét is alig láttam valamelyiknek. Sok kell ezekhez abból a világ­mozgató erőből, ami olyan szűkén van az ember zsebében. Ha pedig van, az mindjárt el is megy s mire a mulatásra kerül a sor, meg kell elégedni azzal, ha az ember végig nézi a hirdetési oszlopokon a szinla- pokat. Persze olyan érdeklődéssel te­szi ezt mindenki, mintha elmenne valamelyik színházba. Integet a fejé­vel s rábökve az Opera vagy Nem­zeti szinlapjára, elég hangosan, vagy hogy a járókelők is meghallják, rá­mondja: Ma idei — nem megyek, gondolja hozzá nagy titokban s be­sompolyog az egyik mellékutcába. az esetben vagyunk hajlandók a társadalmi érdek valamelyes kap­csolatát is elismerni, ha e tánc- mulatságok a jótékonyság gya­korlását is célozzák. Nem csoda tehát, hogy egy- egy bál. minden jelentőség híján, nem megy esemény számba s mint ilyen csupán az egyszerűbb, szárazabb krónikák sorsára jut. Nem boncolgatja és nem érzi ennek hatását sem a társadalom, sem az ügybuzgó rendezőség s legkevésbé a krónikás, aki pár óra múltán teljesen elfeldte azt a parfüm illatos légkört, amely­ről kevéssel előbb még a leg­hangzatosabb dics-áriákat zen­gette köteles robotból. Egy-két rikító, avagy virító remiuiscencia árán a feledésbe merül vala­mennyi báli est. Elsiklunk felet­tük, mint bármely hétköznapi szürkeség fölött, mihelyt a kurta mámor kiszellőzött agyunkból. Hogy mi ennek az oka? Azt hisszük: nem csalódunk, ha e közfelfogás eredetét a bálok je­lentőségének egyoldalú megbirá- lásában keressük. Mert báljaink­ban csakis a szórakozás egy vál­faját és nem egyúttal a közér­dek egyik jelentős funkcionáriu­sát látjuk. Mert báljaink nem azok az intézmények, amelyek a társadalmi érintkezés megköny- nyitésére és a nemzeti sajátos­ságok fenntartására vannak hi­vatva. Báljaink nem azok az ösz- szejövetelek, ahol az együttlét érzése felkölti az együvétarto- zás érzetét is, ahol a szükséges­ség tudatában összébb fórnak a Ott vár rá az ő színháza: a hen­tes kirakat. Végig nézi a mosolygó sonkákat s más minden hentesmü- vészeti produktumot. Szinte érzi már előre, milyen jó lesz ebből vacsorázni. Jó finom borocska hozzá, meg puha fehér kenyér. Azzal be a boltba, — mikor a legtöbben vannak. Oda súgja a hentes legénynek: Egy darab cervaládé, meg hozzá háromért (nem fillér ám) kenyér. Ha megkapta, gyorsan a zsebbe, nehogy valaki meglássa. A vissza­kapott két krajcárt már az utón teszi az erszénybe s felemelt fővel jő ki az üzletből, mintha legalább egy fél füstölt disznó volna a felöltő zsebében. Azzal aztán haza, kényelmesen, mint akire otthon jó meleg szoba s kitűnő házi vacsora várakozik. A szoba ugyan hideg, de az nem baj, panaszkodni nem lehet, hiszen a ház­bérért úgyis zaklat a szobaasszony. Elég udvariasság tőle, hogy a két párnából az egyiket még bent hagyja. Leül mindjárt az ágyra, (a szék­nek mozog az egyik lába) s kiterítve egy elolvasott Esti Újságot, plátói komolysággal kisebbitgeti az amúgy is kicsire szabott vacsorát. Minden falatnál másnak képzeli a cervaládé szeletkét s mire a pástétomra kerülne a sor, elfogy az egészen. De ez nem széjjel huzó elemek, ahol az egyéni érdekek eltűnnek, hogy a lelkek annál könnyebben kapcso­lódhassanak egygyé a közös ér­dek szolgálatára. Szerfölötti örömmel és méltó formában bírálhatjuk tehát e helyütt a 26-i vármegyei bál je­lentőségét, amely agilis főispá­nunk kezdeményezésére a régi szüreti bálok felidézőjeként fog szerepelni. Azok a régi szüreti várme­gyei bálok újulnak meg a 26-iki estével, amelyek az elmúlt idők oly jelentős tényezői voltak úgy a társadalmi élet, mint a nemzeti tömörítés terén. Azok az esték élednek ismét fel, amelyeken a vármegye diszes közönsége mula­tozva vitatta meg a közállapoto­kat s vig zeneszó kíséretében, pohár csengés közben, avagy egy ropogós csárdás izgalma alatt pa­naszolta el az észlelt bajokat s keresett azokra gyógyirt. Ez a békés együtlétben, kellemes össz­hangban eltöltött pár óra bizo­nyos, hogy összébb hozta a lelke­ket Az ismerősök, akik valamely félreértés miatt kissé összetor- zsalkodtak: itt megbékéltek, az ismeretlenek összebarátkoztak. A politikai ellenfelek a felszított gerjedelem hatása alól itt felsza­badultak s nyugodt hangon, min­den indulat nélkül támogatták ál láspontjukat sérveitek ellenfeleik ellen. Persze, hogy e nyugodt han­gú viták eredménye csak áldásos lehetett, mert tisztultak a néze­tek s a conclusió leszűrésekor kiderült, hogy mindkét ellenfél baj, nem való az úgy sem szegény embernek. Reá két telipohár káposz- lásmegyeri friss viz, ami ugyan sok­szor szép tiszta, hogy must számba is elmehetne, — s ezzel vége a va­csorának. Utána ki a városba, ahol legfé­nyesebb a kivilágítás. Közbe-közbe úgy tesz az ember, mintha még ízlelgetné a kitűnő va­csora utómaradékát s a kirakatok előtt fogpiszkálót faragva tüntet a járókelők előtt s elég hallhatóan szidja a rendetlen vendéglői sütést, főzést. Most azután a kávéházba. Ter­mészetesen külön asztalhoz, ahol ki­zárólag németül folyik a társalgás. A pikkoló feketét már hoznia kell a pincérnek, különben a két krajcár borravalóért egy forint ára szidást kap. Hátha még nem meleg, vagy ha talán nagyon is meleg 1 Elrontja az ember gyomrát, szinte kár elvenni vele a kitűnő vacsora utóizét. Újság persze mindjárt egy nya­lábbal. Ezért nem kell külön fizetni. — Ferii — Parancs? — Ma csak külföldieket, angolt, olaszt, franciát! Német nem kell 1 — Igenis is kérem ássan! S csak úgy görnyed a két krajcár édes re­végcélja egyazon, mindketten a hon boldogságát, a hon érdekét szolgálják más-más meggyőződé­sek alapján, ez pedig megszün­tette az ellenségeskedést, meg­hozta a becsületes törekvések tiszteletét. És nem volt harag, nem volt neheztelés, csak a meg­győződések átplántálására irá­nyuló igyekezet. Az egyik előbb az utat is kiakarta egyengetni, a másik csakis a végcél felé nézett, de az ellentétek nem kel­tettek gyűlöletet, hiszen a szán­dék, melyet egymással megértet­tek: közös, ezt pedig tisztelni tartozik mindkét fél, ha a meg­valósítás felé nem is ugyanazon módon igyekeznek. E nemzeti jelleg istápolását érvényesíti a múlt felújításával a 26-iki vármegyei bál. A régi, patriarchalis élet megújítását, a mely századokon át volt ma­gyarságunknak és alkotmányunk­nak hatalmasan,erős védőbástyája. Elakarja simítani ez est azo­kat a torlasz falakat, amelye­ket az élet von a haza közös fiai közé. Együvé akarja hozni a nagyot a kissebbel, a hatalmasat a gyengébbel, hogy együttsük­ben, közös érzésükben közös kö­telességeiket is megértsék. És milyen nagy szükségünk van erre éppen ma, amikor a kedé­lyek a véksőkig vannak felszítva, amikor a legteljesebb egyetértést kell megteremtenünk, hogy a fe­jünk fölé tornyosuló fellegek pusz­tító dühe ellen kellő védelmettalál- hassunk, amikor oly sok és je­lentős munka elvégzése vár a ményében, mint a vasúti hordár a pakk súlya alatt. A politikáról, miniszterekről csak úgy lenézőleif, de elég hangosan szo­kás beszélni. Közbe-közbe meg le­het ereszteni az ilyeneket is, hogy: Tegnap beszéltem vele a klubban, esze ágában sincs., lemondani. Biztos forrásból tudom. Ö maga mondotta. Sajnálom, jó barátom. IL ülniük valamelyik miniszterre vonatkozik mindig. Nem is pesti ember, kinek miniszter jóbarátja nincsen. A képeslapok átböngészése köz­ben egy kis parázs művészeti vitát lehet rögtönözni s erre az alkalomra jó nehány hangzatos frázist betanulni németül, angolul, franciául s azokat a másik asztalra mosolyogva küzbe- szőni, mire onnan vissza mosolyog­nak, mintha megértették volna. Le­het, hogy egyik sem érti, de azt be­vallani nem illik. Mikor azután a fizető pincér épen a kávéház másik felén van: gyűrű­jével erősen megzörgeti a poharat az ember türelmetlenül: Fizetek 1 Hol kószál mindig maga Józsi? Azután lehetőleg papírpénzt ke­res elő, ha van. Ezért tanácsos a tra­fikban az aprópénzt naponkint visz- szaváltatni papírra. Jól megropogta­tod s a visszakapott ezüst- és nikel­I<apiuih mai saáma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents