Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-11-22 / 128. szám
á tor alj a u j iioly, 1904. november 22. 128. (4350.) Harminckettedik évfolyam Megjelelt minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: S*toralja-tJjaely, fötór 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Nyllttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczner Gtyula dr. Molnár János dr. Perónyi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kor. —> Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. P előtt. — nov. 22 (W.) Nem a politikai bálokról szólunk ezúttal, egy valóságos, egy a szó legszorosabb értelmében vett bálról: a zemplénvár- megyei bálról. Kissé szokatlan talán, hogy e helyre került e téma, amelyet a hagyomány a hírek, vagy legjobb esetben a külön referádák rovatába szorított. Különösnek tűnik fel, hogy a szórakozás egy faja a komoly munka helyén szerepeljen. Annyira megszoktuk már, hogy a táncmulatságot ne nézzük másnak, mint a szórakozás egyik módjának, ahol semmi nemzeti, vagy különösebb társadalmi érdek nem bir jelentőséggel. A megszokás hatalma belénk ékelte azt a tudatot, hogy a bál nem egyéb, mint egy bizonyos társadalmi csoport nagyobb szabású összejövetele, ahol a felserdült, az eladó lányok kissé kitáncolhatják magukat az úgynevezett „rózsaszínű ábrándok“ mellékgondolatával, ahol az ifjak egy kevéssé elszórakozhatnak, egyet tobzódhatnak minden mellékgondolat nélkül, ahol az örökké gondoskodó mamák friss anyagot gyűjtenek önző és önzetlen kombinációikhoz, a boldogtalan családapák pedig újabb gondokat szerezhetnek a felmerült, büdzséién kívüli, rendkívüli kiadások révén. Ez az általános nézet, a meg- rögzitett köztudat. Ebhez tartjuk magunkat csökönyösen. Csak Ä ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Budapesti hétköznapok. A „Zemplén“ számára irta: Andor Károly. Annak sincs ám igaza, aki azt mondotta nekem, hogy Budapesten nagyszerűen lehet mulatni. Színház, hangverseny, mulató napról-napra; sör, jó bor, pezsgő s a jó Isten tudja mi minden. Még rágondolni is jólesik az embernek. Na, én ezt kereken tagadom. Két hónap múlt el fölöttem, de ezekből a földi jókból a színét is alig láttam valamelyiknek. Sok kell ezekhez abból a világmozgató erőből, ami olyan szűkén van az ember zsebében. Ha pedig van, az mindjárt el is megy s mire a mulatásra kerül a sor, meg kell elégedni azzal, ha az ember végig nézi a hirdetési oszlopokon a szinla- pokat. Persze olyan érdeklődéssel teszi ezt mindenki, mintha elmenne valamelyik színházba. Integet a fejével s rábökve az Opera vagy Nemzeti szinlapjára, elég hangosan, vagy hogy a járókelők is meghallják, rámondja: Ma idei — nem megyek, gondolja hozzá nagy titokban s besompolyog az egyik mellékutcába. az esetben vagyunk hajlandók a társadalmi érdek valamelyes kapcsolatát is elismerni, ha e tánc- mulatságok a jótékonyság gyakorlását is célozzák. Nem csoda tehát, hogy egy- egy bál. minden jelentőség híján, nem megy esemény számba s mint ilyen csupán az egyszerűbb, szárazabb krónikák sorsára jut. Nem boncolgatja és nem érzi ennek hatását sem a társadalom, sem az ügybuzgó rendezőség s legkevésbé a krónikás, aki pár óra múltán teljesen elfeldte azt a parfüm illatos légkört, amelyről kevéssel előbb még a leghangzatosabb dics-áriákat zengette köteles robotból. Egy-két rikító, avagy virító remiuiscencia árán a feledésbe merül valamennyi báli est. Elsiklunk felettük, mint bármely hétköznapi szürkeség fölött, mihelyt a kurta mámor kiszellőzött agyunkból. Hogy mi ennek az oka? Azt hisszük: nem csalódunk, ha e közfelfogás eredetét a bálok jelentőségének egyoldalú megbirá- lásában keressük. Mert báljainkban csakis a szórakozás egy válfaját és nem egyúttal a közérdek egyik jelentős funkcionáriusát látjuk. Mert báljaink nem azok az intézmények, amelyek a társadalmi érintkezés megköny- nyitésére és a nemzeti sajátosságok fenntartására vannak hivatva. Báljaink nem azok az ösz- szejövetelek, ahol az együttlét érzése felkölti az együvétarto- zás érzetét is, ahol a szükségesség tudatában összébb fórnak a Ott vár rá az ő színháza: a hentes kirakat. Végig nézi a mosolygó sonkákat s más minden hentesmü- vészeti produktumot. Szinte érzi már előre, milyen jó lesz ebből vacsorázni. Jó finom borocska hozzá, meg puha fehér kenyér. Azzal be a boltba, — mikor a legtöbben vannak. Oda súgja a hentes legénynek: Egy darab cervaládé, meg hozzá háromért (nem fillér ám) kenyér. Ha megkapta, gyorsan a zsebbe, nehogy valaki meglássa. A visszakapott két krajcárt már az utón teszi az erszénybe s felemelt fővel jő ki az üzletből, mintha legalább egy fél füstölt disznó volna a felöltő zsebében. Azzal aztán haza, kényelmesen, mint akire otthon jó meleg szoba s kitűnő házi vacsora várakozik. A szoba ugyan hideg, de az nem baj, panaszkodni nem lehet, hiszen a házbérért úgyis zaklat a szobaasszony. Elég udvariasság tőle, hogy a két párnából az egyiket még bent hagyja. Leül mindjárt az ágyra, (a széknek mozog az egyik lába) s kiterítve egy elolvasott Esti Újságot, plátói komolysággal kisebbitgeti az amúgy is kicsire szabott vacsorát. Minden falatnál másnak képzeli a cervaládé szeletkét s mire a pástétomra kerülne a sor, elfogy az egészen. De ez nem széjjel huzó elemek, ahol az egyéni érdekek eltűnnek, hogy a lelkek annál könnyebben kapcsolódhassanak egygyé a közös érdek szolgálatára. Szerfölötti örömmel és méltó formában bírálhatjuk tehát e helyütt a 26-i vármegyei bál jelentőségét, amely agilis főispánunk kezdeményezésére a régi szüreti bálok felidézőjeként fog szerepelni. Azok a régi szüreti vármegyei bálok újulnak meg a 26-iki estével, amelyek az elmúlt idők oly jelentős tényezői voltak úgy a társadalmi élet, mint a nemzeti tömörítés terén. Azok az esték élednek ismét fel, amelyeken a vármegye diszes közönsége mulatozva vitatta meg a közállapotokat s vig zeneszó kíséretében, pohár csengés közben, avagy egy ropogós csárdás izgalma alatt panaszolta el az észlelt bajokat s keresett azokra gyógyirt. Ez a békés együtlétben, kellemes összhangban eltöltött pár óra bizonyos, hogy összébb hozta a lelkeket Az ismerősök, akik valamely félreértés miatt kissé összetor- zsalkodtak: itt megbékéltek, az ismeretlenek összebarátkoztak. A politikai ellenfelek a felszított gerjedelem hatása alól itt felszabadultak s nyugodt hangon, minden indulat nélkül támogatták ál láspontjukat sérveitek ellenfeleik ellen. Persze, hogy e nyugodt hangú viták eredménye csak áldásos lehetett, mert tisztultak a nézetek s a conclusió leszűrésekor kiderült, hogy mindkét ellenfél baj, nem való az úgy sem szegény embernek. Reá két telipohár káposz- lásmegyeri friss viz, ami ugyan sokszor szép tiszta, hogy must számba is elmehetne, — s ezzel vége a vacsorának. Utána ki a városba, ahol legfényesebb a kivilágítás. Közbe-közbe úgy tesz az ember, mintha még ízlelgetné a kitűnő vacsora utómaradékát s a kirakatok előtt fogpiszkálót faragva tüntet a járókelők előtt s elég hallhatóan szidja a rendetlen vendéglői sütést, főzést. Most azután a kávéházba. Természetesen külön asztalhoz, ahol kizárólag németül folyik a társalgás. A pikkoló feketét már hoznia kell a pincérnek, különben a két krajcár borravalóért egy forint ára szidást kap. Hátha még nem meleg, vagy ha talán nagyon is meleg 1 Elrontja az ember gyomrát, szinte kár elvenni vele a kitűnő vacsora utóizét. Újság persze mindjárt egy nyalábbal. Ezért nem kell külön fizetni. — Ferii — Parancs? — Ma csak külföldieket, angolt, olaszt, franciát! Német nem kell 1 — Igenis is kérem ássan! S csak úgy görnyed a két krajcár édes revégcélja egyazon, mindketten a hon boldogságát, a hon érdekét szolgálják más-más meggyőződések alapján, ez pedig megszüntette az ellenségeskedést, meghozta a becsületes törekvések tiszteletét. És nem volt harag, nem volt neheztelés, csak a meggyőződések átplántálására irányuló igyekezet. Az egyik előbb az utat is kiakarta egyengetni, a másik csakis a végcél felé nézett, de az ellentétek nem keltettek gyűlöletet, hiszen a szándék, melyet egymással megértettek: közös, ezt pedig tisztelni tartozik mindkét fél, ha a megvalósítás felé nem is ugyanazon módon igyekeznek. E nemzeti jelleg istápolását érvényesíti a múlt felújításával a 26-iki vármegyei bál. A régi, patriarchalis élet megújítását, a mely századokon át volt magyarságunknak és alkotmányunknak hatalmasan,erős védőbástyája. Elakarja simítani ez est azokat a torlasz falakat, amelyeket az élet von a haza közös fiai közé. Együvé akarja hozni a nagyot a kissebbel, a hatalmasat a gyengébbel, hogy együttsükben, közös érzésükben közös kötelességeiket is megértsék. És milyen nagy szükségünk van erre éppen ma, amikor a kedélyek a véksőkig vannak felszítva, amikor a legteljesebb egyetértést kell megteremtenünk, hogy a fejünk fölé tornyosuló fellegek pusztító dühe ellen kellő védelmettalál- hassunk, amikor oly sok és jelentős munka elvégzése vár a ményében, mint a vasúti hordár a pakk súlya alatt. A politikáról, miniszterekről csak úgy lenézőleif, de elég hangosan szokás beszélni. Közbe-közbe meg lehet ereszteni az ilyeneket is, hogy: Tegnap beszéltem vele a klubban, esze ágában sincs., lemondani. Biztos forrásból tudom. Ö maga mondotta. Sajnálom, jó barátom. IL ülniük valamelyik miniszterre vonatkozik mindig. Nem is pesti ember, kinek miniszter jóbarátja nincsen. A képeslapok átböngészése közben egy kis parázs művészeti vitát lehet rögtönözni s erre az alkalomra jó nehány hangzatos frázist betanulni németül, angolul, franciául s azokat a másik asztalra mosolyogva küzbe- szőni, mire onnan vissza mosolyognak, mintha megértették volna. Lehet, hogy egyik sem érti, de azt bevallani nem illik. Mikor azután a fizető pincér épen a kávéház másik felén van: gyűrűjével erősen megzörgeti a poharat az ember türelmetlenül: Fizetek 1 Hol kószál mindig maga Józsi? Azután lehetőleg papírpénzt keres elő, ha van. Ezért tanácsos a trafikban az aprópénzt naponkint visz- szaváltatni papírra. Jól megropogtatod s a visszakapott ezüst- és nikelI<apiuih mai saáma 4 oldal.
